Heti Válasz, 2004. március-június (4. évfolyam, 11-26. szám)
2004-06-24 / 26. szám
lelki ország. Szent László, Zrínyi Miklós, Dobó István, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, az aradi vértanúk, Angyal István, Mansfeld Péter és a sok-sok névtelen ember, az áldozathozók és az emlékezet őrizői a cementje ennek a lelki országnak, ők a fundamentum, amelyre felépülhet az új, az igazságos Magyarország. • Az ország útjai mentén óriásplakátok. Deák Ferenc tekint búskomoran az arra járóra. Nemzeti összefogásra, megegyezésre buzdít. Medgyessy szeretne „kiegyezni”. Az egykori hatalomgyakorlók bármit megtennének azért, hogy „egység” legyen. Az egyezséget persze úgy képzelik, hogy továbbra is minden az övék, a hatalom, a pénz, ők szabják meg, ki mit gondoljon, ők lesznek a rendszerváltás hősei, és övék lesz a végső legitimizáció, a megkerülhetetlen 1956. A pszichiáter a lélektan számára vonzó feladatnak tartja, „hogy felderítse azokat a kapcsolatokat, melyek az államférfi lélek- és jellemtani sajátosságai és a kor történelmi követelményei közt fennállnak”. Deák Ferencet a kortársak s a későbbi kor történészei, lélekbúvárai rendkívüli embernek írták le, akit nagy tisztelet és bizalom övezett. Kortársai feddhetetlen múltú, nyílt jellemű, közvetlen embernek ismerték. Politikai nézetei szilárdak voltak. Szigorú tárgyilagossága képes volt felülemelkedni minden kicsinyességen. „A tárgyalásokon az ellenfelet soha félre nem vezeti, meg nem téveszti, annak szorult helyzetét nem használja ki...” Kossuth „a nemzet legtisztább polgáráénak ismeri el Deákot. Ő állapítja meg azt is, hogy könnyű annak a vezérnek a helyzete, „kinek nézetei, érzelmei, törekvései a nemzetével annyira találkoznak, hogy az a vezérben saját lelkű idének visszatükröződését látja”. Ám Deák olyasvalamit fogadtatott el a nemzettel, ami ellenkezett érzelmeivel, hagyományaival, törekvéseivel. Azért tudta ezt megtenni, mert „a nemzet határtalan bizalommal volt jelleme, becsületessége, önzetlen hazafisága iránt”. Térjünk vissza törpe korunkba. Medgyessy hajdani és jelenlegi működésének mérlegelése alapján miféle lélek- és jellemtani arckép rajzolódik ki a kor történelmi hátterére? Egyéniségében ugyan miféle mozgatórugókat látunk? A rendelkezésünkre álló adatok alapján, a teljességre való legcsekélyebb törekvés nélkül megállapíthatjuk, hogy Medgyessy igazodásra mindig kész, külsőleg vezérelt, egydimenziójú ember. Őszinte? Politikai nézetei szilárdak? Szélkakasként forgolódik a kor áramaiban. Kivételes szellemi képességeinek köszönheti karrierjét? Feddhetetlen volna? Ő volna „a nemzet legtisztább polgára”? Fia valakinek kétségei volnának, kicsoda is, közönséges kézmozdulata Sopronban elárulta. Ortega y Gasset találóan jegyzi meg, hogy az emberek akkor leplezik le valódi lényüket, ha azt hiszik, senki nem látja őket. Június 14-én a Parlamentben, miközben Lendvai Ildikó sorban kezet fogott a választáson indult másik három frakció vezetőjével, Magyarország miniszterelnöke, azt hívén, Lendvai sportszerű gesztusát figyeli a kamera, nevetgélt, mintha bohózatot látott volna. Majd új öltönyt vett fel, pazar nyakkendőt, elment a Kozma utcába, bocsánatot kért ’56-ért, és nemzeti megegyezést követelt. Ki lehet egyezni az alpárisággal, az össze-vissza beszéddel, a képmutatással? ■ LAPSZÉL Cumi Cupp: Sopron a hőség városa, az ám. Hogy is lehetne különben, hogy egy európaiságában ezeréves, ma már ráadásul uniós kultúrállam „nagypolgári, jó képességű” (copyright by Ferenc Fejtő) minisztertanácsi elnöke higgadt, papírízű beszéde végén feltekintve néhány, sajátos grammatikai inerciarendszere szerint apróbb raghibától kísérve beintsen közönségének. Nyilván a hőség az oka mindennek, hőség a néphez, hőség a Párthoz. Cupp, Beim M. R. pedig nem karmester ő, hogy kampánya torz fináléjában dühödt fortisszimóra legyőzze magát s zenekarát. („Én nem gyárilag vagyok miniszterelnök” - mondta szakmájára felvágva a múltkor, ekkor végképp elesett a szinkronszereptől, hogy Váradi Hédi után Szerénkét frakkos et.-ként alakíthassa.) Nem is bokszbíró, hogy megintse a szabályok ellen vétőt , hangoskodni bár nem szép, Orbán Viktor szerint se az, de ha valamire fel kellene már végre készülnie a jó párszor emelvényre lökdösött embernek, akkor az a füttyszó. Meg a szólásszabadság (neki, s főleg köztéren másoknak is). Cupp. Terjed ám a felvétel, gerjed pedig a MeHivatal, de mettől jobban gerjed, annál inkább gerjeszt. Elképzelem a brüsszelita vetítőt. Prodi, aki épp az imént indított eljárást Magyarország ellen veszélyes államháztartási helyzete miatt, most fogja a fejét, lám, Kovács László karizmatikus szerint egy mandátumon múlott, a szavazatszámlálók szerint meg jó négyszázezer vokson. Már Kovács is fejét fogja, jön embere filmje. Munkacíme: „Medgyessy Péter bemutatja”. Miszerint ő az Európai Unió kékítős egén az Intő jel. Itt vagyok, ragyogok, tapasztalatom mint a magyar tenger, kölcsönös gazdasági segítséget tanácsolok. Stop it! Villany. Cupp. És odahaza mi lehet, nagypolgáréknál? Hát díszvacsora! Molotov-koktél, hahaha, ez egy kaporszakállú KGB-s sutka, Mary néni kulákvére, csak a szádban gyullad, nem a kezedben. Aztán felparázslik egy szivar, csak VPOP-s, nem kubai, hagyjuk már, idén nem is oda mennek. Később Michelle Wild szemüvege alól kicigarettázik Katalin, szóba hozza Szijjártót, a fickóskodó fideszest, akit majd négyszemközt kell Apának ókorból leiskolázni. Legalább ókor-ókor. Zárjuk le a témát, indítványozza a nagypolgár, holnap nehéz napom lesz, Amerikába bushozok, kisköcsög meg kapja be a nagyujjam. Na! (Most így jó, ha tök függőleges?) Cupp-cupp. Gondban a külhonba távozó veszélyegyenlőségi cukorbaba elhagyott jeltolmácsai! Ha mégis műsorára tűzi a köztévé a „Medgyessy bemutatja”-t, hogy jelezzék a legendás intést? Mit tátogjanak hozzá? Mors? Ez? Vita? Áh, vita az nincs. Jön már a leirat, adás sztornó, mert pornó. Különben éjjel mégis lemehet, a nagypolgárt csak a tizennyolcas karika fölöttiek érdeklik, ugyanis ők szavaznak. Megvan hát a fordítás: hahó, innen jön a finom mézesmadzag! Bekap? Vagy kikapcs? ► Szilver Ottó 2004 06 24 Heti Válasz ► 63