Heti Válasz, 2004. március-június (4. évfolyam, 11-26. szám)
2004-05-20 / 21. szám
►► KULTÚRA ► Százkét jelentkező közül választotta ki a zsűri az ön pályázatát az 1956-os Mártírok Emlékművére, amely később nagy vitát váltott ki. Ez nemcsak emlékmű, hanem egy 5300 négyzetméteres tájmű. Három évig készült, s ön nemcsak szobrász volt, hanem építész, tájépítő és kertmérnök. ► Kepler sem csak csillagászként dolgozott Rudolf császár udvarában, hanem kertépítőként és matematikusként is. Óriási felelősségnek éreztem négyszázharminc igazságtalanul kivégzett ember emlékének méltó megőrzését. ► Megértem, hiszen részt vett a rádió előtti tüntetésen, az első sorokban. November 4. pedig nemcsak az oroszok bevonulását jelentette, hanem a komoly családi nézeteltérések kezdetét a Jovánovics családban. ► Finoman fogalmazott. A családi életünk gyakorlatilag szétzúzódott, hiszen más elveket vallottunk. Csepeli proletár szüleim kommunisták voltak, a bátyám később az írószövetség párttitkára, az Új írás, majd az ÉS főszerkesztője, akik hittek a Kádár-rendszerben. De nemcsak őket nem értettem, hanem az általam rajongásig szeretett írókat sem: hogyan egyezhettek ki egy gyilkossal? Állandó szemrehányást tettem magamnak is, hogy nem lettem öngyilkos a múzeum lépcsőjén, mint Jan Palach. Máig sem fogadom el, hogy nem lehetett volna jobban ellenállni. Negyedszázaddal első kiállítása után emléket állíthatott a forradalmároknak. Miért cementet használt, s nem a nemesebb carrarai márványt? ► A cement tartósabb a márványnál. Tudom, nem mindenkinek tetszett az elképzelésem, de nem akartam egy realista, giccses emlékművet a harcoló gyerekekkel, Nagy Imrével. Sokan félreértették az alkotást. Én nem 1956 emlékművét készítettem el, hanem négyszázharminc ártatlanul kivégzett ember síremlékét. Sajnos az alkotó jó szándéka gyakran nem találkozik az emberek igényével. Különösen a modern művészetben. Nem érzi, hogy a mai szobrászat, zene nagyon eltávolodott az átlagembertől? ► Tény, hogy Pheidiasz szobrát megértette a szomszéd házmester, ami nem mondható el egy Picasso-festményről. De mit csináljon a művész? Álljon le a gondolkodásban egy korábbi szinten? A tudományban ezt a kérdést fel sem vetik. Einstein nem foglalkozhatott volna a relativitáselmélettel csak azért, mert még a tudóstársai sem értették? Fogadjuk el, hogy minden csúcsteljesítmény Isten műve, és Istennel az ember ne akarjon vetélkedni. Nem mindenkinek adatik meg az erőfeszítés ereje és ideje egy mű megértéséhez, de nem szabad, hogy ez visszafogja az alkotót. ► Az európai művészetet jellemzi, hogy öröklődnek a témák, motívumok. Ez önnél is így van: a Nagy hasábban tovább él a garamszentbenedeki úrkoporsó, az 1956-os emlékműben a különböző korok síremlékszobrászata. Tudatos ez? ► Igen, de egy műben benne vannak még a személyes élmények is: például a Nagy hasábnál a velencei utazásom emléke. ► Kedveli a fehéret, ezért meglepetésként hatott, hogy a fehér reliefek után a nyolcvanas évek végén áttért a színesekre. ► Amikor visszajöttem Szöulból, pokoli fájdalmak gyötörtek a porckorongsérvem FOTÓ: GRIECHISCH TAMÁS 46 ► Heti Válasz 2004.05.20.