Heti Válasz, 2004. október-december (4. évfolyam, 41-53. szám)
2004-11-11 / 46. szám
KULTÚRA A HÉT FILMJE Rózsadomb A film NYITÓ KÉPSORÁN hatalmas budai villát látunk. Ősz van, esik az eső, az épület alsó szintjén fiatal nő áll az ablak előtt, a felső szintről két gyermek néz ki a kertre. Ők, a tíz év körüli Panka és öccse, Miska lesznek a Rózsadomb főszereplői. A beállítás egyúttal kijelöli a nézőpontot is: az eseményeket a gyerekek szemszögéből látjuk majd, de nem a szokásos alulnézetből, hanem az ártatlanság és tisztaság erkölcsi magaslatából. Aztán elkezdődik Cantu Mari első nagyjátékidmje, és miközben Máthé Tibor operatőr barnás tónusú, átesztétizált felvételeit nézzük, el is feledkezünk a perspektíváról, mert valami fontosabb felismerésre jutunk. Láttuk már ezt a filmet. Nem is egyszer... Hagyjuk is magára Marcit, amint botjával a szarvasbogarat próbálja a hátáról a talpára állítani, hagyjuk magára Pankát is, amint a kerítés mellett első kiskamasz csókját váltja a szomszéd Ferikével. Nézzünk körül a felnőttek között... Az apa, Pálfi Gábor nagykutya. Állítólag - csak az ismertetőkből tudjuk meg - nagypolgári zsidó család sarja, valószínűleg végigjárta az értelmiségi kommunista szokásos Bécs—Berlin útvonalát - a végállomást, Moszkvát vélhetően kihagyta; irigylésre méltó könyvtára és zenei ízlése van. Azt sem tudjuk, hogy a rózsadombi villa családi örökség-e, vagy rekvirálták számára. Mindenesetre kék parolisok őrzik dobtáras fegyverrel a kertet és az épületet. Pálfi elvtársat ma már csak a múzeumokban fellelhető fekete autó hozza-viszi, k-vonal köti össze Rákosi elvtárssal, valamint az élelmiszer-ellátó központtal. Hiába tesz meg mindent a párt vezetősége ezért, hogy az elvtárs csak a munkájára koncentráljon, Pálfi elvtárs ennek ellenére nyugtalan. Valami nyomja a lelkét. Sejtjük, hogy a tét nem kevesebb, mint a nyomasztó titok felfedése. A feleséget, Terézt is a párt választotta a férfi számára, hosszan kutakodva a káderlapok között. Teréz, a két gyermek anyja, parasztlány volt, most viszont pártfőiskolára jár, s meglehetősen nehezen érti a hegeli dialektika lenini-sztálini interpretációját. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy féltékeny a nála húsz évvel idősebb férjére. Mivel a szülők nem érnek rá - ahogy az már kommunista családoknál lenni szokott —, egy félig titkoltan vallásos cseléd, házvezetőnő gondoskodik a gyerekekről. A kettős nevelés láthatóan megzavarja az apróságokat. Még szerencse, hogy az apa ötvenéves születésnapjára összejön a szűkebb és a tágabb család. Pálfi elvtársat felköszönti Vorosilov elvtárs nővére is. Csak Rákosi elvtárs marad távol, igaz, hogy egy saját kezűleg lelőtt vaddisznót, emsét küld maga helyett. A távolmaradás egyik oka az lehet, hogy már igen közel van október 23. A forradalmi-ellenforradalmi napokat Pálfi elvtárs a családtól távol tölti, s mint utólag kiderül, valamilyen megvilágosodás folytán szovjetellenes lett. Amikor aztán Kádár hatalomra kerül, és mint János személyesen jön el Pálfihoz, hogy vállaljon szerepet az új kormányban, hősünk egyértelműen visszautasítja a felkérést. Ennek meg is lesz a következménye. A családnak ki kell költöznie a villából. A Rózsadombot a forradalom és szabadságharc leverésének emléknapján mutatták be. Gyorsan tegyük hozzá, hogy a filmnek kevés köze van ötvenhathoz. Az orosz tank látványán kívül legfeljebb az, hogy Pálfi Gábort segíti abban, hogy szembenézzen egyéni problémájával. A nyomasztó titok annyi, hogy az apa valamikor, Berlinben hagyta, hogy egyetlen szerelme, Lolo a Gestapo kezére kerüljön. A lány halálhíréről egy Izraelből érkező levél tudósít, ám a küldemény a gyerekek kezébe kerül, akik azt csak a film végén adják át apjuknak. A film utolsó negyedében az apa monológját halljuk, amint magnóra mondja életgyónását. Meghasonlásának oka, hogy a hit érdekében föláldozta az egyetlen lényt, akit szeretett. A sokat megélt és látott néző ekkor egy kissé elveszti türelmét: Gábor! Nem csak Lolo... Aztán arra is intené a meghasonlott kommunistát, hogy ne használja a hit szót, mert az valami magasabb számára foglalt az európai kultúrában, hogy közös olvasmányélményünkre, Kierkeegardra utaljunk... Ha eltekintünk a történelmi díszletektől, akkor Cantu Mari filmje hagyományos beavatás- és kiűzetéstörténet. Beavatás a felnőttkor zavaros világába, és kiűzetés az édenkertből. De sajnos nem tudunk eltekinteni a históriától. És mivel a rendezőnő Németországban él, talán nem tudja, hogy a kertet már újra visszafoglalták, a pázsitot automata locsolja, és kertész nyírja. ► Szabolcs Imre 56 ► Heti Válasz 2004. u. n.