Heti Válasz, 2004. október-december (4. évfolyam, 41-53. szám)

2004-11-11 / 46. szám

KULTÚRA ZENEAKADÉMIAI KONCERTTEL ÉS KIÁLLÍTÁSSAL ÜNNEPEL GRYLLUS DÁNIEL EGYÜTTESE Lélekben is Kalákában A Kaláka-muzsika a humor és a játékosság kiapadhatatlan forrása immár 35 éve. Az együt­tes tagjai könnyedséggel és természetességgel használják a legkülönfélébb hangszereket, és olyan bűvös dallamokat csalogatnak elő, hogy még az is mosolyra fakad, aki netán már elfe­lejtett örülni olyan magától értetődő dolgoknak, mint a költészet és a zene. Az együttes veze­tőjét, Gryllus Dánielt a siker titkáról kérdeztük. ► Kettős jubileumot ünnepelnek idén, az együttes 35, a Ka­láka folkfesztivál 25 éves. A két évforduló alkalmából idő­szaki kiállítást rendeztek a miskolci Herman Ottó Múzeum­ban. Hogyan állt össze a tárlat, a rengeteg emlék és esemény közül mit tartottak fontosnak kiemelni? ► Szubjektív az ilyen válogatás, hiszen minden képhez, tárgy­hoz személyes emlékek fűződnek. Két barátunk, Rosta Kati, aki­vel együtt szervezzük a Kaláka folkfesztivált, és Tóth Arnold ze­nész-muzeológus volt segítségünkre. Igyekeztünk teljes kereszt­­metszetet adni az elmúlt éveknek fotók, dokumentumok, relik­viák segítségével. November 24-én az ünnepi, zeneakadémiai koncerttel egy időben újra látható lesz a kiállítás a Petőfi Irodal­mi Múzeumban. ► Mit érez a zenekar legnagyobb sikerének? ► Azt, hogy még mindig létezik és még mindig örömöt tud sze­rezni azoknak, akik fogékonyak a muzsikájára. Nemrégen kap­tunk egy kedves levelet, melyben egy anyuka arról írt, hogy a mama, a papa és a víz után a negyedik szó, amit a gyermeke ki­mondott, a kaláka volt. Van egy fotó, amit mindig magamnál hordok. Egy koncert után egy középiskolai tanár odahozta há­rom gyermekének a fényképét, melynek a hátoldalán az állt, hogy „szüleink a 25. jubileumi Kaláka-koncerten ismerkedtek meg, így létezésünket kicsit nektek is köszönhetjük”. Ezek a mo­mentumok nagyon boldoggá teszik az embert. Más irányú siker a Kossuth-díj, és megint más a sok külföldi fellépés pozitív fo­gadtatása. Nagy megtiszteltetés ért bennünket most is, mert az együttest a magyar népművészet és közművelődés kategóriájá­ban prímának jelölték, így esélyesek vagyunk a Prima Primis­­sima Díj elnyerésére. ► Mi a hosszú fennállás titka? ► Egyrészt mindig tudtunk és tudunk előre tervezni, mert sok felkérést kapunk. Másrészt egyre több dolog van a múltunkban, amiből kitartást és erőt meríthetünk. ► Vannak jól elhatárolható korszakok a Kaláka életében? ► Lehet, hogy meglepő lesz, de nekem az az érzésem, mintha egyfajta folyamatosságot képviselnénk. Legutóbbi koncertünket is egy olyan Radnóti-verssel fejeztük be, amely az első fellépé­sünkkor is elhangzott. Természetesen más témákhoz vagyunk közelebb most, mint a kezdetekkor, de ugyanabban a szellemi­ségben alkotunk és muzsikálunk ma is, mint az elején. ► Mennyiben változtak meg a zenélés feltételei a kezdetek­hez képest? ► Most már mindenfélét kell csinálni, nem elég megírni egy nótát, azt ki is kell adni, el kell juttatni a vevőkhöz. Ezért alapít A Kaláka (Becze Gábor, Radványi Balázs, Gryllus Vilmos, Gryllus Dániel) a Zeneakadémián jubileumi koncertet ad november 24-én 52 ► Heti Válasz 2004.11.11.

Next