Heti Válasz, 2005. április-június (5. évfolyam, 14-26. szám)

2005-06-09 / 23. szám

Csontvázak TOMKA FERENC: HALÁLRA SZÁNTAK, MÉGIS ÉLÜNK! EGYHÁZÜLDÖZÉS 1945-1990 ÉS AZ ÜGYNÖKKÉRDÉS. Szent István Társulat, Budapest, 2005. Ára: 1900 Ft ■ BALÁZS ZOLTÁN kultura@hetivalasz.hu Az elmúlt fél év egyik, a kormánypár­tok által a közbeszédbe vetett és szaf­tosnak szánt csontja volt az egyházi­­ügynök-kérdés. Maradva a hasonlatnál: a pavlovi reflexeken uralkodni képes újságolvasónak azért föltűnhetett, hogy a csontok emberi csontvázak, amelyek az egykori állampártnak és titkosszol­gálatának, nem pedig a plébániák szek­rényeinek dohos szagát árasztják. Tomka Ferenc káplánként, plébános­ként, kisközösségi vezetőként és teoló­giai tanárként végigcsinálta a Kádár­diktatúrát (amelynek „puhaságáról” megejtő elképzelések vannak forga­lomban, amelyeket - ahogy könyvéből kiderül - a népszerű történelemköny­vek is igyekeznek alátámasztani). Tövi­ről hegyire ismeri azokat a körülmé­nyeket, amelyeket ma sokan igyekez­nek elfelejteni, vagy - mivel Nyugaton éltek - csak fogyatékosan ismerhetnek. Könyve első felében az egyházüldö­zés negyvenöt (1990-ig tartó!) évét te­kinti át, a már ismert tényeken túl föl­tárva egy harmadik koncepciós egyház­ellenes per vázlatait a nyolcvanas (!) évekből. A könyv második fele szól az ügynökkérdésről. A szöveg megdöb­bentően friss és aktuális, miközben alaposan végiggondolt és megtervezett szerkezetet követ, amelyben egyéni sztorik (köztük a szerzőé), interjúk és a megjelent szakirodalomra és publicisz­tikára való részletes reflexió váltakozik az általánosabb történeti összefüggé­sek, tények bemutatásával és a lehetsé­ges morális következtetésekkel. Bár en­nek következtében a könyv műfajilag eklektikus, a benne föltárt adatok a tör­ténész számára forrásértékűek, az elemzések elgondolkodtatóak; a köz­életi gondolkodó és az egyház iránt be­lülről vagy kívülről, kritikusként vagy apologétaként érdeklődő számára pe­dig a szerző erkölcsi megfontolásai és mérlegelései jelentenek a jövőben megkerülhetetlen tájékozódási pontot. Ezekben a töprengésekben az egyház egysége és épsége iránti elkötelezettség egyfajta axióma. Ez nem zárja ki az egyházi vezetés bírálatát, de Tomka itt is egyértelművé teszi, hogy egységes, koordinált vezetésről szó sem lehetett, ezt a diktatúra egyszerűen nem tűrte, ezért a felelősségnél sem lehet kollekti­­vizálni. Nem zárja ki a diktatúrával köt­hető kompromisszumokba vetett hit bírálatát sem, részletesen bemutatva a titkosszolgálat aljas módszereit és szándékait, az egyház kiszolgáltatottsá­gát, amelyek mindennemű „megegye­zést” eleve lehetetlenné tettek. Ám vé­gül nem zárja ki a megalkuvás nélküli szembefordulás (állammal és egyházi vezetéssel) politikájának a bírálatát sem. Erre a választásra a Bokor a klasszikus példa, amellyel Tomka egye­nesen szembenéz. Alapos megfontolás után úgy találja, hogy éppen a diktatú­­ra természete és módszerei miatt nem tekinthető fenntartások nélkül és min­den helyzetben a legjobb magatartás­nak. Kutatásainak talán legfontosabb eredménye, hogy az adatok sokrétű elemzése és összevetése után a valódi ügynöki tevékenységet folytató (tehát­­ másokra nézve terhelő adatokat tartal­mazó jelentéseket író) papok, szerzete­sek és egyházi alkalmazottak aránya a „legrosszabb” egyházmegyében, a leg­nehezebb időkben sem haladta meg az öt százalékot, s nagy átlagban és a teljes időszakra nézve inkább egy-két száza­lék között mozgott. Tisztességből tehát az egyház nem vizsgázott rosszul. Ez azonban nem feledtetheti, hogy ez az egyház 1990-ben nem megnyesett fa, hanem a magyar társadalom egyik leginkább megnyomorított és megalá­zott közössége volt. ■ |hil| ■ ÍJ II li II W\: fi * ■■ HANGLEMEZ Mennyei szerelem AMOR SANCTUS. SZENT SZERETET KÖNYVE. KÖZÉPKORI HIMNUSZOK. Gryllus Kft., 2005 A vallási érzés az emberi lélek min­den mély és nagy szenvedélyét magá­ban foglalja, jól tudta ezt a középkor egyháza és egyházi lírája. Nem vélet­len, hogy a himnuszok költészete va­lóságos szerelmi költészet, a szent szerelem költészete. Mi, magyarok szerencsések vagyunk, hogy a közép­kori himnuszok csodálatos színgaz­dagságát Babits Mihály ültette át nyel­vünkre. Az Amor Sanctus című babi­­tsi himnuszfordítások tizenöt meny­­nyei szépségű darabját hallhatjuk eredeti közegében - énekelve, zené­be öntve - a Gryllus Kft. korongján. Bár Babits számtalan fordítása be­épült egyházaink énekgyakorlatába, a lemezen egytől egyig az eredeti babi­­tsi szövegek szólalnak meg a kitűnő énekesek, Sebestyén Márta, a Gryllus testvérek, Mizsei Zoltán, Radványi Balázs és Sebő Ferenc előadásában. Többnyire a latin eredetihez tartozó dallamok csendülnek fel, de Mizsei Zoltán „dallamgazda” néha kényte­len volt más korabeli egyházi dalla­mokat társítani a szövegekhez, mivel a fordítás elsősorban a tartalomhoz volt hű, nem a szótagszámhoz. Az ember és Isten örök kapcsolatkeresé­séről szóló himnuszok között talá­lunk zsoltárt Szent Ágostontól és Má­­ria-éneket Pázmány Pétertől éppúgy, mint alkonyi himnuszt Nagy Szent Gergely pápától. Felhangzik Venan­­tius Fortunatus himnusza a szent ke­reszthez, Aquinói Szent Tamás éneke Krisztus testéről és a Venite adoremus is magyarul. A CD füzetében a ma­gyar mellett a himnuszok latin szöve­ge is megtalálható, s olvashatjuk Ba­bitsnak a szövegekhez és Mizseinek a dallamokhoz írott megjegyzéseit. Uj*ui 9ygrcttt Kíííihuí Középkori Himnuszok FlRpÍTOTTA Babits Mihály Sebestyén Márta Gryllus Dániel • Gryllus Vilmos Mizsei Zoltán • Radványi Balázs Sebő Ferenc 43

Next