Heti Válasz, 2005. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)

2005-08-25 / 34. szám

A magyar közbeszédben több mint két éve napirenden van a K&H-ügy. A kirobbant botrány legújabb fejlemé­nye, hogy nyilvánosságra kerültek az ügyészségi kihall­gatásról készült videofelvétel részletei. A politikai vitá­val párhuzamosan folyó jogvitáról nem szívesen mondok vé­leményt, de annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy eb­ben a bonyolult szakmai kérdésben még az igazságszolgálta­tás működéséért felelős igazságügy-miniszter, Petrétei József is óvatosan fogalmazott. Hogy az ügyészség eljárásában vol­tak-e hiányosságok, azt szakavatottabb embereknek kell megítélniük. Ami egy politikai elemző számára fontos lehet, az az, hogy egy tisztán jogi vita miért hordoz politikai tartal­mat. Ennek számos oka lehet. Egyrészt a médiában felszínre került híradások szerint a magyar politikai, gazdasági és kulturális elit bizonyos körei erősen érintettek a sikkasztási ügyben, ezért egyértelmű ér­dekük fűződhet ahhoz, hogy az ügyészség szakmai hozzáér­tését és tisztességét megkérdőjelezzék. Az intézményt veze­tő Polt Péter eddig sikeresen verte vissza az ellene irányuló, leköszönését indítványozó politikai támadásokat, most vi­szont a felvételek kikerülésével - és a média egyoldalú ma­agenda@hetivalasz.hu gyalázataival ellátva - ellenlábasai előtt megnyílt az út, hogy személyét szakmailag lehetetlenítsék el. A legfőbb ügyész fi­­deszes múltja közismert, így közvetetten az is cél lehet, hogy a miniszterelnökök vitája után megnyíló kampányban az ügyészségi munkában feltárt „szakmaiatlanságot” összekap­csolják a Fidesz brókerbotrányban való esetleges érintettsé­gével. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az MSZP és az SZDSZ ve­szített támogatottságából a Tocsik-ügy miatt 1997-1998- ban, most a Fidesz szavazótábora bizonytalanodhat el jelen­tős mértékben. A két ügy között nagy különbség, hogy míg a Tocsik-botrány vonatkozásában a szocialista és a liberális párt érintettsége bizonyítottnak volt mondható, ez a jelenle­gi ügy esetében a legnagyobb ellenzéki pártról nem mond­ható el. Az ügy napirenden tartása a kabinet számára is elő­nyös lehet, hiszen eltereli a figyelmet a mindenkori kor­mányzati problémákról. A jogállamokban - így Magyarországon is - az ügyész­ség semleges, a pártcsatározások felett álló jogintézmény. Ekképpen az ügyészség körül kialakult politikai viták miatt igazolódhatnak azok a félelmek, hogy a közintézményekbe vetett széles társadalmi bizalom tovább erodálódhat. Mind­ez azzal a veszéllyel járhat együtt, hogy mivel a K&H-bot­­rányként elhíresült ügy és a politika világa között szoros kapcsolat tételezhető fel, mind több ember fordul el a poli­tikától. A független közjogi struktúrák (Alkotmánybíróság, köztársasági elnök intézménye, Állami Számvevőszék, ügyészség) bevonása a pártcsatákba tehát különös társadal­mi veszélyeket hordoz magában. Végezetül: még egy dolgot ne felejtsünk el! Most az az elit támaszt feltételeket az ügyészség működésével szemben, és mossa kezeit, mely maga a botrány kirobbantója. M­ár megint ugyanott tartunk! Az úgynevezett Kul­csár-ügy kapcsán eddig sem lehetett méltányosnak és kiegyensúlyozottnak (egyszóval normálisnak) nevezni a nyilvánosság előtti megszólalásokat. Amióta azonban napvilágra került az egyik kihallgatás fel­vétele, a közélet szereplői a már jól ismert inger-reakció modellnek megfelelően kezdték meg áldatlan működésü­ket. Akadtak ugyan néhányan, akik igyekeztek helyén ke­zelni az ügyet, a véleményformálók többsége azonban ki­zárólag két látásmódot ismert: az egyik oldal azokat is kor­mánybérenceknek nevezte, akik kérdéseket merészeltek megfogalmazni a látottak kapcsán, míg a másik tábor egyetlen nyomozati cselekményben vélte megtestesülni az ellenzék által irányított MSZP-ellenes összeesküvést. Szakmai kérdésekben helyes eljárásnak tűnik a szakem­berek véleményére hagyatkozás, ám mit tehetünk akkor, ha a felvételeket kommentáló szakértők egy része esetében is működött a sajátos pavlovi reflex? Ráadásul az ügyészség közleményében - taktikai és szakmai szempontból is sze­rencsétlen módon - minden önkritika és különbségtétel nélkül politikainak és rágalmazó jellegűnek minősítette az agenda@hetivalasz.hu elsőként megszólaló két szakértő, olykor valóban sejtetése­­ket is megfogalmazó véleményét. Pedig, mint olyan gyakran, másképp is lehetne. A politi­ka logikája által vezérelt hivatásos politikusoktól talán csak egy csepp önmérséklet lenne elvárható, de mindenki más is az elmúlt héten tapasztaltnál sokkal felelősségteljesebben viselkedhetne. Ahhoz, hogy az ilyen - amúgy eleve nem pártpolitikai - ügy megítélése ne váljon (politikai) hit kérdé­sévé, az érintett intézményeknek és szereplőknek, a magyar médiának, a közíróknak, a hivatásos véleményformálóknak és a szakértőknek is sokat kellene változniuk, változtatniuk. Mert miért ne mondhatná azt az ügyészség, hogy a kihall­gatás bemutatott részletei valóban nem az ügyészi munka kimagasló részei? Miért kell rögtön a „minden a legnagyobb rendben” típusú magabiztos nyilatkozattal előállni, amikor a közvélemény joggal várhatna el némi magyarázatot? Hiszen - ha tényleg így van - nem reménytelen az sem, hogy meg­értsük: az adott helyzetben nem elfogultak vagy felkészület­lenek, egyszerűen csak taktikusak voltak az ügyészek. Amíg azonban nincs érdemi ügyészi álláspont, mások magyarázzák a történteket. Igaz, lehetnének méltányosab­­bak. A kormánypárti és az ellenzéki lapok túlléphetnének az „egyetlen politikailag helyes” tálalásnál, a szakértők megmaradhatnának a jog talaján. Ha így történne, nem kellene állandóan arról panaszkodnunk, hogy mindent fel­fal a pártpolitika, hogy nincs már egyetlen olyan tekintély sem, amely ne dőlne meg az ellenérdekelt fél politikai el­lenhatalma és valóságértelmezése által. Nekem ez nem eléggé jó - mondja a felvételeken a ki­hallgatást vezető egyik ügyész. Ez így tényleg nem az. A közbizalomhoz több, sokkal több kell. ■ Uraim, milyen eljárás ez? Pavlovi reflexek V. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 2005. augusztus 25. AGENDA GIRÓ-SZÁSZ ANDRÁS TÖRÖK GÁBOR 11 KÖRKÉP ■TraTTTTFTT

Next