Heti Válasz, 2006. január-március (6. évfolyam, 1-13. szám)

2006-03-16 / 11. szám

KÖRKÉP : A HÉT FOTÓJA BRESZT, FEHÉROROSZORSZÁG 2006. MÁRCIUS 12. Az elnökválasztási kampány során összeverekedtek Lukasenkó és az ellenzéki Milinkevics hívei VÉRRE MENŐ KÜZDELEM I VI. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM , 2006. március 16. H­etillálasz M­árcius 15-e százötvennyolc éve is szerdára esett. Sze­rencsés nap, szerdán házasodtam meg - írta napló­jába Petőfi, aki arról is beszámolt, hogy egész nap szakadt az eső, de „a lelkesedés olyan, mint a görögtűz; a víz nem olthatja el”. Aznap Pozsonyban Széchenyi is írt a naplójába: „Ma látom, Magyarország tökéletes felbom­lása felé halad. Hamarosan végem lesz. Az egész úgy tű­nik fel előttem, mint valami rossz álom!” Ugyanazon órákban, midőn Landerer és Heckenast nyomdájában a márciusi ifjak a cenzúra eltörlésével kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt, a rendi országgyűlés küldöttsé­ge Pozsonyból Bécsbe hajózott, hogy az uralkodóval elfo­gadtassa a Kossuth indítványára megszavazott reformo­kat és Batthyány miniszterelnöki kinevezését. Plebejus, polgári forradalmárok és nemesi liberális re­formerek közös műve volt 1848 békés forradalma és al­kotmányos reformja. Ez a különös kettősség az, ami a magyar politikában meghatározó szerepet játszott - írta tizenöt évvel ezelőtt Antall József miniszterelnök, a XIX. század történelmének kiváló ismerője. Mára ez a kettős­ség elhomályosult. Az 1848-49-es forradalom és szabad­ságharc hősei, Petőfi, Vasvári, Arany, Jókai, Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Deák, Eötvös, Görgei, Bem apó, az aradi vértanúk és a többiek együtt, elválaszthatatlanul ré­szei nemzeti történelmi panteonunknak. Miért nem tudunk hát közösen ünnepelni? - kérdezik sokan, évről évre. A politikusok, értelmiségiek, sajtómun­kások legalább erre az egy napra tegyék félre vitáikat, el­lenérzéseiket, a harcot legalább ezen a napon oldja béké­vé az emlékezés. A választási kampány finiséhez közeled­ve félő, az indulatok olyan magasra csapnak, hogy megint botrány zavarja meg a nemzeti ünnepet. De vajon néhány héttel a választások előtt össze lehet-e békíteni akár né­hány órára az egymással szemben álló politikai táborokat? És el lehet-e vitatni bárkitől azt a jogot, hogy - különösen a sajtószabadság születésnapján - kinyilvánítsa vélemé­nyét, akár nemtetszését is a nyilvánosan fellépő politiku­sokkal szemben? Ha egy közszereplő nem bírja elviselni az ellenvélemények, a vele szembeni ellenszenv akár markáns megnyilvánulásait is, és megsértődik - mint ta­valy október 23-án -, vagy a minapi kampánygyűlésén el­lene tüntető polgárok láttán polgárháborús helyzetről be­szél, akkor egyszerűen nem érti a demokráciát, és nem al­kalmas politikusnak. Két éve a Pilvaxban Medgyessy Péter miniszterelnök­ként még azon ábrándozott, 1848 elég messze van ahhoz, hogy közösen lehessen ünnepelni. Tán pillanatnyi zavará­ban elfelejtette, hogy az előző rendszerben, ahol titkos­­szolgálati tisztként is szorgoskodott, negyven évig csak il­legálisan, rendőri, iskolai, munkahelyi retorziót kockáz­tatva lehetett megünnepelni a nemzeti ünnepet. A hivata­los március 15-ét még besorozták a „forradalmi ifjúsági napok” kommunista propagandarendezvényei elé. 1990- től végre megint szabadon és közösen lehetne ünnepelni, ám a múlttal való őszinte szembenézés és bűnbánat a ré­gi rendszer örökösei részéről a mai napig elmaradt. Ellen­ben Gyurcsány miniszterelnök és Hiller pártelnök másfél éve közös Népszabadság-beli(!) cikkükben proklamálták, itt az idő, hogy visszaszerezzék a jobboldaltól az ötvenha­tos forradalmat mint a mai magyar baloldal „saját hősi ha­gyományát, hiteles történelmi emlékezetét”. Vajon az idén március 15-ét is vissza akarják szerezni a jobboldaltól? Lehet, hogy csak magukkal akarnak közö­sen ünnepelni? Mint a régi szép időkben. SZERINTÜNK AZ ÜNNEP KÖZÖS - ÉS AZ ÜNNEPLÉS? Ha egy közszereplő nem bírja elviselni az ellenvélemények, a vele szembeni ellenszenv akár MARKÁNS MEGNYILVÁNULÁSAIT IS, NEM ÉRTI A DEMOKRÁCIÁT, ÉS NEM ALKALMAS POLITIKUSNAK. FOTÓ: MTI, AP

Next