Heti Válasz, 2006. január-március (6. évfolyam, 1-13. szám)

2006-01-26 / 4. szám

10 M VI. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM , 2006. JaNUÁR 26. KÖRKÉP MIKSZÁTH ÖRÖKÖSE HAZASZERETET, EMBERSÉG, HŰSÉG: EBBŐL GYÚRTÁK AZT A HAMUBAN SÜLT POGÁCSÁT, AMELLYEL OTTHONRÓL ÚTNAK INDÍTOTTAK, EZT ADOM MOST TO­VÁBB ÉN IS - MONDTA ILLÉS SÁNDOR AZON AZ ÜNNEPSÉGEN, AMELYEN EL­SŐKÉNT VEHETTE ÁT A MAGYAR KATOLIKUS ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE, A MA­GYAR POLGÁRI MÉDIAEGYESÜLET ÉS A MAGYAR ELEKTRONIKUS ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE ÁLTAL LÉTREHOZOTT MIKSZÁTH KÁLMÁN KULTURÁLIS ÉS MÉ­­DIAALAPÍTVÁNY DÍJÁT. AZ ELISMERÉST OLYAN MAGAS SZÍNVONALON ALKO­TÓ, NEMZETI ELKÖTELEZETTSÉGŰ ÍRÓK-ÚJSÁGÍRÓK KAPHATJÁK MEG, AKIK MÉLTATLANUL KEVÉS ELISMERÉSBEN RÉSZESÜLTEK. ■ SÜMEGI NOÉMI korkep@hetivalasz.hu Nem is kerülhetett volna méltóbb helyre a díj, hiszen ön Mikszáthhoz hasonló irodalmi igényességgel mű­velte, műveli az újságírást. Szeretem Mikszáthot, s ennek a díj­nak most nagyon örülök, ez munkám egyik legszebb elismerése. Melegség­gel tölti el a szívem. De az olvasók is azt írják - sok levelet kapok minden cikkem után -, hogy a szívükből be­szélek. Majdnem hetven éve vagyok újságíró, ez rettenetesen sok idő, ak­kor vettem az első írógépemet... És máig azon dolgozik. Igen, bár már alig lehet rajta írni. De azért próbálkozom. Az életről írok mindig, arról, ami az emberek szívét melegíti. Soha nem hazudtam, min­dig a valót írtam. Az a legfontosabb, hogy az újságíró olyan legyen, mint egy lámpás, amelyik eligazít. Mint egy útjelző tábla, hogy az emberek tudják, merre kell menni, mi kell ahhoz, hogy az ország sorsa jobbra forduljon. Az újságíró tolla legyen mentes min­den hazugságtól, ami ma már sajnos gyakran nem így van. Mikszáth a palócoknak, ön a bácskai embereknek állított emléket. Németh László mondta mindig, amíg élt szegény, hogy meg kellene írnod a bácskai falu regényét. Gondolkoztam, hogyan lehetne megírni úgy, hogy an­nak bácskai íze legyen, míg végül rá­jöttem, hogy az igazságot kell megír­ni. Azt kell papírra vetni, ami az em­berekkel történik, ahogy élnek, és ak­kor megírtam a Sirató című könyvem­ben Temerin történetét úgy, ahogy én láttam. Azért Sirató, mert el kellett si­ratnom benne sok-sok ártatlanul ki­végzett magyart. Az élet igazságát megírni roppant egyszerű, az a leg­egyszerűbb, de csak ezt szabad. Mást nem. A második világháborút követő borzal­mak krónikásaként hogyan élte meg a néhány évvel ezelőtti délszláv háborút? Temerin mindig magyar volt. Most kaptam egy levelet, amelyben a levélíró elmeséli, hogy találkozott egy szerb fia­tallal, aki megkérdezte: miért vannak itt magyarok, honnan jöttek? Mert most már a 24 ezer fős Temerin többsége szerb. Azokat telepítették oda, akik a délszláv háború idején hontalanná vál­tak. Élnek még ott rokonaim, néha fel­hívnak, és szomorúan mesélik, milyen életük van, sírnak, de hát nem tudok se­gíteni. Haza már nem járok, szüleim nem élnek, én is az élet végén ballagok. ff Nem írok nagy dolgo­kat, csak apróságokat, mert az apró dolgokban van az élet. TT Mennyi időt tölt írással egy nap? Azelőtt rengeteget írtam, ma naponta egy órát. Bottal kibotorkálok a kis sze­mélyzeti szobába, ügyesen beledo­bom magam a székbe, és írok. Tud­nék tovább is dolgozni, de akkorra már elfásulnak a kezeim, az izmaim. Nem írok nagy dolgokat, csak aprósá­gokat, mert az apró dolgokban van az élet. Megfigyeléseim szerint az embe­rek eredendően jók, csak a környezet rontja el őket, s már csak egy-egy pil­lanatra döbbenek rá, hogy ők jók. Né­ha csupán egy mozdulat, egy elhomá­lyosuló tekintet vagy egy szó bizonyít­ja ezt. Hihetetlen, hogy ilyen sok év után is ennyi közölnivalója van. Van még dolgom elég. Összesen hét­nyolc írást teszek le az asztalra havonta. Ha jó kedvem van, és bírom erővel, ak­kor megkeresem a botomat és kiszökök, aztán leülök a gép mellé. ILLÉS SÁNDOR ÚJSÁGÍRÓ, ÍRÓ • 1914. február 12-én született az újvi­déki Temerinben. • 1950-től a Magyar Nemzet főmunka­társa. Napjainkban emellett az Új Emberben jelennek meg írásai s a Kossuth rádióban hallhatók jegyzetei. • Több mint negyven kötete jelent meg, regények, szociográfiák, elbe­szélések. Főbb művei: Sirató, Az utolsó napok, Fekete bárány, Aki­kért nem szól a harang, Irgalom nél­kül, A reménység hídja, Hajnali ma­dárfütty, Egy marék föld. • Díjak: Aranytoll, Petőfi Sándor Sajtó­­szabadság Díj, Vajdasági Irodalmi Díj, Táncsics Mihály-díj, Magyar Örökség Díj, Príma Díj. Nem szokott direkt politikai utaláso­kat tenni, legutóbb mégis a hazát ki­árusító új útonállókról írt. Sajnos sokszor félrevezetik az embere­ket, akik nem tudják, mi az igazság, csak tántorognak a sötétben. Azért kellene sok olyan újságíró, aki őszintén megírja a való helyzetet. Ez lenne az újságírók feladata, de nem ezt csinálják, hanem propagandát. Ez a legrosszabb, mert ez újságíróhoz méltatlan népbutítás. Nem bánta meg, hogy nem fogadta meg édesanyja tanácsát, aki - amikor írásai miatt Magyarországra kellett szöknie - arra kérte, ne írjon, mert az­zal bajt hoz a fejére? Szegény mama csak a javamat akarta. Egyszer, a háború után egy partizán a hátamba szorította a géppisztolyt, és azt kérdezte: maga az az Illés Sándor újságíró, akit keresünk? Azt mond­tam, nem, uram, én Illés Nándor va­gyok, így menekültem meg. Azóta is beleborzongok, ha rágondolok. De nem bántam meg, hogy írtam, mert éreztem, hogy kiabálni kell és lármáz­ni, mert egyszer csak meghallja vala­ki. Nem szabad némán tűrni, hogy az embert eltapossák. ■

Next