Heti Válasz, 2006. január-március (6. évfolyam, 1-13. szám)
2006-01-26 / 4. szám
10 M VI. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM , 2006. JaNUÁR 26. KÖRKÉP MIKSZÁTH ÖRÖKÖSE HAZASZERETET, EMBERSÉG, HŰSÉG: EBBŐL GYÚRTÁK AZT A HAMUBAN SÜLT POGÁCSÁT, AMELLYEL OTTHONRÓL ÚTNAK INDÍTOTTAK, EZT ADOM MOST TOVÁBB ÉN IS - MONDTA ILLÉS SÁNDOR AZON AZ ÜNNEPSÉGEN, AMELYEN ELSŐKÉNT VEHETTE ÁT A MAGYAR KATOLIKUS ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE, A MAGYAR POLGÁRI MÉDIAEGYESÜLET ÉS A MAGYAR ELEKTRONIKUS ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE ÁLTAL LÉTREHOZOTT MIKSZÁTH KÁLMÁN KULTURÁLIS ÉS MÉDIAALAPÍTVÁNY DÍJÁT. AZ ELISMERÉST OLYAN MAGAS SZÍNVONALON ALKOTÓ, NEMZETI ELKÖTELEZETTSÉGŰ ÍRÓK-ÚJSÁGÍRÓK KAPHATJÁK MEG, AKIK MÉLTATLANUL KEVÉS ELISMERÉSBEN RÉSZESÜLTEK. ■ SÜMEGI NOÉMI korkep@hetivalasz.hu Nem is kerülhetett volna méltóbb helyre a díj, hiszen ön Mikszáthhoz hasonló irodalmi igényességgel művelte, műveli az újságírást. Szeretem Mikszáthot, s ennek a díjnak most nagyon örülök, ez munkám egyik legszebb elismerése. Melegséggel tölti el a szívem. De az olvasók is azt írják - sok levelet kapok minden cikkem után -, hogy a szívükből beszélek. Majdnem hetven éve vagyok újságíró, ez rettenetesen sok idő, akkor vettem az első írógépemet... És máig azon dolgozik. Igen, bár már alig lehet rajta írni. De azért próbálkozom. Az életről írok mindig, arról, ami az emberek szívét melegíti. Soha nem hazudtam, mindig a valót írtam. Az a legfontosabb, hogy az újságíró olyan legyen, mint egy lámpás, amelyik eligazít. Mint egy útjelző tábla, hogy az emberek tudják, merre kell menni, mi kell ahhoz, hogy az ország sorsa jobbra forduljon. Az újságíró tolla legyen mentes minden hazugságtól, ami ma már sajnos gyakran nem így van. Mikszáth a palócoknak, ön a bácskai embereknek állított emléket. Németh László mondta mindig, amíg élt szegény, hogy meg kellene írnod a bácskai falu regényét. Gondolkoztam, hogyan lehetne megírni úgy, hogy annak bácskai íze legyen, míg végül rájöttem, hogy az igazságot kell megírni. Azt kell papírra vetni, ami az emberekkel történik, ahogy élnek, és akkor megírtam a Sirató című könyvemben Temerin történetét úgy, ahogy én láttam. Azért Sirató, mert el kellett siratnom benne sok-sok ártatlanul kivégzett magyart. Az élet igazságát megírni roppant egyszerű, az a legegyszerűbb, de csak ezt szabad. Mást nem. A második világháborút követő borzalmak krónikásaként hogyan élte meg a néhány évvel ezelőtti délszláv háborút? Temerin mindig magyar volt. Most kaptam egy levelet, amelyben a levélíró elmeséli, hogy találkozott egy szerb fiatallal, aki megkérdezte: miért vannak itt magyarok, honnan jöttek? Mert most már a 24 ezer fős Temerin többsége szerb. Azokat telepítették oda, akik a délszláv háború idején hontalanná váltak. Élnek még ott rokonaim, néha felhívnak, és szomorúan mesélik, milyen életük van, sírnak, de hát nem tudok segíteni. Haza már nem járok, szüleim nem élnek, én is az élet végén ballagok. ff Nem írok nagy dolgokat, csak apróságokat, mert az apró dolgokban van az élet. TT Mennyi időt tölt írással egy nap? Azelőtt rengeteget írtam, ma naponta egy órát. Bottal kibotorkálok a kis személyzeti szobába, ügyesen beledobom magam a székbe, és írok. Tudnék tovább is dolgozni, de akkorra már elfásulnak a kezeim, az izmaim. Nem írok nagy dolgokat, csak apróságokat, mert az apró dolgokban van az élet. Megfigyeléseim szerint az emberek eredendően jók, csak a környezet rontja el őket, s már csak egy-egy pillanatra döbbenek rá, hogy ők jók. Néha csupán egy mozdulat, egy elhomályosuló tekintet vagy egy szó bizonyítja ezt. Hihetetlen, hogy ilyen sok év után is ennyi közölnivalója van. Van még dolgom elég. Összesen hétnyolc írást teszek le az asztalra havonta. Ha jó kedvem van, és bírom erővel, akkor megkeresem a botomat és kiszökök, aztán leülök a gép mellé. ILLÉS SÁNDOR ÚJSÁGÍRÓ, ÍRÓ • 1914. február 12-én született az újvidéki Temerinben. • 1950-től a Magyar Nemzet főmunkatársa. Napjainkban emellett az Új Emberben jelennek meg írásai s a Kossuth rádióban hallhatók jegyzetei. • Több mint negyven kötete jelent meg, regények, szociográfiák, elbeszélések. Főbb művei: Sirató, Az utolsó napok, Fekete bárány, Akikért nem szól a harang, Irgalom nélkül, A reménység hídja, Hajnali madárfütty, Egy marék föld. • Díjak: Aranytoll, Petőfi Sándor Sajtószabadság Díj, Vajdasági Irodalmi Díj, Táncsics Mihály-díj, Magyar Örökség Díj, Príma Díj. Nem szokott direkt politikai utalásokat tenni, legutóbb mégis a hazát kiárusító új útonállókról írt. Sajnos sokszor félrevezetik az embereket, akik nem tudják, mi az igazság, csak tántorognak a sötétben. Azért kellene sok olyan újságíró, aki őszintén megírja a való helyzetet. Ez lenne az újságírók feladata, de nem ezt csinálják, hanem propagandát. Ez a legrosszabb, mert ez újságíróhoz méltatlan népbutítás. Nem bánta meg, hogy nem fogadta meg édesanyja tanácsát, aki - amikor írásai miatt Magyarországra kellett szöknie - arra kérte, ne írjon, mert azzal bajt hoz a fejére? Szegény mama csak a javamat akarta. Egyszer, a háború után egy partizán a hátamba szorította a géppisztolyt, és azt kérdezte: maga az az Illés Sándor újságíró, akit keresünk? Azt mondtam, nem, uram, én Illés Nándor vagyok, így menekültem meg. Azóta is beleborzongok, ha rágondolok. De nem bántam meg, hogy írtam, mert éreztem, hogy kiabálni kell és lármázni, mert egyszer csak meghallja valaki. Nem szabad némán tűrni, hogy az embert eltapossák. ■