Heti Válasz, 2006. július-szeptember (6. évfolyam, 27-39. szám)
2006-07-20 / 29. szám
TÖRTÉNELEM I VI. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM , 2006. július 20. mú zelmének világtörténelmi jelentőségét az adja, hogy a XIV. században megerősödött oszmán állam a XV. század közepén már az akkori világ egyik legnagyobb birodalma volt, amely nagyobb és erősebb hadsereggel rendelkezett, mint bármelyik európai állam. A mongol katonaállam és a bizánci államszervezet-közigazgatás legfontosabb elemeit ötvöző szultáni teljhatalom megelőzte az Európa nyugati felén csak a XVI-XVII. században kiépített abszolút monarchiákat. Hogy a hagyományos feudális (lovagi) és zsoldos seregek mennyire nem voltak egy súlycsoportban a janicsárokra, a szpáhi lovasságra (és később a tüzérségre) épülő állandó szultáni haderővel, azt már az európai és magyar keresztes had 1396. évi nikápolyi veresége is megmutatta. A Timur Lenk mongol nagykán anatóliai hódítását követően A törökök 1456-ban megtámadták Magyarországot, és ostrommal akarták bevenni az ország déli kapujának számító Nándorfehérvárt. Az egyesült magyar hadak -a Hunyadi János vezette mintegy 12 ezer fős királyi és a Kapisztrán János ferences szerzetes által Magyarország területén toborzott 25 ezres keresztes sereg - bátran küzdöttek, de létszámukban eltörpültek II. Mehmed szultán 60 ezer katonát is meghaladó, erős tüzérséggel rendelkező serege mellett. Hunyadi János azonban a magyar csapatok biztos kezű vezetője volt, személyes bátorságával iránymutató fáklya a védők számára, akik hittek abban, hogy Isten segítségével és Kapisztrán János hitével győzni fognak. És a csoda gyorsan helyreállított oszmán állam II. Murád és fia, II. „Hódító” Mehmed (Mohamed) szultán uralkodása alatt az egész Balkánt, 1453. május végén pedig Konstantinápolyt (görögül Bizánc), a régi Keletrómai Birodalom fővárosát is elfoglalta, és ezután további európai terjeszkedésének útjába Magyarország került. A több római pápa által is szormegtörtént: a legválságosabb pillanatokban, amikor Szilágyi Mihály várkapitány a már rommá lőtt és a végső, mindent elsöprő török rohamra váró erősség feladását fontolgatta, Kapisztrán János mindenkit elképesztő vakmerősége és Hunyadi János hadvezéri találékonysága a vereséget nemcsak hogy elhárította, hanem fényes győzelemre váltotta. A török előrenyomulás hírére III. Callixtus pápa keresztes hadjáratot rendelt el, majd 1456. június 29-én kiadta híres bulláját, amelyben a harangok napi megszólaltatását és a hozzá kapcsolódó imádkozást írta elő: „Ezekben az utóbbi években a keresztény név istentelen üldözője, a törökök zsarnoka, Konstantinápolyt elfoglalta. Ott a kegyetlenségnek minden fajtáját elkövette... Gonosz szándékának megvalósítását teljes erővel azóta is folytatta, a keresztény népekre, amelyeket halmazott és támogatott keresztény összefogás, közös katonai akció vagy eleve meghiúsult, vagy vereséggel végződött (mint 1444-ben a várnai csata, ahol elesett Ulászló magyar király is). Éppen ebben az időszakban vált a legfontosabb magyar politikussá Hunyadi János, egy Magyarországra települt havasalföldi bojárcsalád sarja, meg akart hódítani, egyre-másra csapásokat mért, úgyhogy napról napra új pusztításokról, új károkról érkezik hír. De - ami még felháborítóbb - nem elégedett meg ezzel sem. Sőt felült a gőg szekerére és újabban az egész keresztény világnak és nyugatnak elpusztítását vette eszébe, és ezért napról napra egyre hevesebben készül megtámadására... Erre az ügyre fordítottuk szorgalmasan szellemileg és lelkileg minden igyekezetünket, ugyanis már tizedet róttunk ki a keresztény világban az egész papságra, felhívtuk levelünkkel a keresztény népek figyelmét a hit közös ügyére, nunciusokat küldtünk, hogy prédikálják: ki-ki az Úr szent keresztje védelmére lehetőség szerint magát felövezze, és gyűjtsenek adományokat a keresztények megsegítésére. Elküldtük ezenfelül követeinket, részben az országok megbékéltetésére, részben a királyok és fejedelmek fellelkesítésére, hogy a régi nyomába lépő eme új Mohamed ellen hadsereget toborozzanak és vezessenek... Hogy az egész nép, fajra és nemre való tekintet nélkül, ezeknek az imáknak és búcsúknak részese lehessen, megparancsoljuk és elrendeljük, hogy az összes városok, területek és helyek minden egyes templomában a három órai és az esti ima között, tudniillik az esti imára való harangozás előtt, de legalább olyan tájban, egy vagy több „Pannóniánk védője, török hadak ostora, János. / Itt nyugszik, ha a föld rejti el a csillagokig. / Büszke hahért, diadalt a vezérek már sokan értek / Nagy CapiU HARJÜIG ES 1441 nyara Nándorfehérvár és Szendrő között (Szerbia) * 1442. márc. 18. Maros-Szentimre (Erdély) * 1442. márc. 22. Gyulafehérvár mellett (Erdély) * 1442. szept. eleje a Törcsvári-szorosnál (Havasalföld) * 1443. júl-1444. jan. ún. hosszú hadjárat, hat csata (Szerbia és Bulgária) * 1444. nov. 10. Várna (Bulgária) * 1448. okt. 16—18. Rigómező (Szerbia) * 1454. okt. 2. Krusevac (Szerbia) * 1456. júl. 14-22. Nándorfehérvár * ■ VISY ZSOLT kultura@hetivalasz.hu