Heti Válasz, 2006. július-szeptember (6. évfolyam, 27-39. szám)

2006-07-20 / 29. szám

TÖRTÉNELEM I VI. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM , 2006. július 20. m­ú­ zelmének világtörténelmi jelentőségét az adja, hogy a XIV. században meg­erősödött oszmán állam a XV. század közepén már az akkori világ egyik leg­nagyobb birodalma volt, amely na­gyobb és erősebb hadsereggel rendel­kezett, mint bármelyik európai állam. A mongol katonaállam és a bizánci ál­lamszervezet-közigazgatás legfonto­sabb elemeit ötvöző szultáni teljhata­lom megelőzte az Európa nyugati fe­lén csak a XVI-XVII. században kiépí­tett abszolút monarchiákat. Hogy a ha­gyományos feudális (lovagi) és zsoldos seregek mennyire nem voltak egy súlycsoportban a janicsárokra, a szpá­­hi lovasságra (és később a tüzérségre) épülő állandó szultáni haderővel, azt már az európai és magyar keresztes had 1396. évi nikápolyi veresége is megmutatta. A Timur Lenk mongol nagykán anatóliai hódítását követően A törökök 1456-ban megtámadták Magyarországot, és ostrommal akarták bevenni az ország déli ka­pujának számító Nándorfehér­várt. Az egyesült magyar hadak -a Hu­nyadi János vezette mintegy 12 ezer fős királyi és a Kapisztrán János ferences szerzetes által Magyarország területén toborzott 25 ezres keresztes sereg - bátran küzdöttek, de létszámukban el­törpültek II. Mehmed szultán 60 ezer katonát is meghaladó, erős tüzérség­gel rendelkező serege mellett. Hunya­di János azonban a magyar csapatok biztos kezű vezetője volt, személyes bátorságával iránymutató fáklya a vé­dők számára, akik hittek abban, hogy Isten segítségével és Kapisztrán János hitével győzni fognak. És a csoda gyorsan helyreállított oszmán állam II. Murád és fia, II. „Hódító” Mehmed (Mohamed) szultán uralkodása alatt az egész Balkánt, 1453. május végén pe­dig Konstantinápolyt (görögül Bizánc), a régi Keletrómai Birodalom fővárosát is elfoglalta, és ezután további európai terjeszkedésének útjába Magyarország került. A több római pápa által is szor­megtörtént: a leg­válságosabb pillanato­k­ban, amikor Szilágyi Mi­hály várkapitány a már rommá lőtt és a végső, mindent elsöprő török rohamra váró erősség feladását fontol­gatta, Kapisztrán János mindenkit el­képesztő vakmerősége és Hunyadi Já­nos hadvezéri találékonysága a veresé­get nemcsak hogy elhárította, hanem fényes győzelemre váltotta. A török előrenyomulás hírére III. Callixtus pápa keresztes hadjáratot rendelt el, majd 1456. június 29-én ki­adta híres bulláját, amelyben a haran­gok napi megszólaltatását és a hozzá kapcsolódó imádkozást írta elő: „Ezek­ben az utóbbi években a keresztény név istentelen üldözője, a törökök zsarnoka, Konstantinápolyt elfoglalta. Ott a kegyetlenségnek minden fajtáját elkövette... Gonosz szándékának meg­valósítását teljes erővel azóta is folytat­ta, a keresztény népekre, amelyeket halmazott és támogatott keresztény összefogás, közös katonai akció vagy eleve meghiúsult, vagy vereséggel vég­ződött (mint 1444-ben a várnai csata, ahol elesett Ulászló magyar király is). Éppen ebben az időszakban vált a legfontosabb magyar politikussá Hu­nyadi János, egy Magyarországra tele­pült havasalföldi bojárcsalád sarja, meg akart hódítani, egyre-másra csa­pásokat mért, úgyhogy napról napra új pusztításokról, új károkról érkezik hír. De - ami még felháborítóbb - nem elégedett meg ezzel sem. Sőt fel­ült a gőg szekerére és újabban az egész keresztény világnak és nyugat­nak elpusztítását vette eszébe, és ezért napról napra egyre hevesebben készül megtámadására... Erre az ügyre fordí­tottuk szorgalmasan szellemileg és lel­kileg minden igyekezetünket, ugyanis már tizedet róttunk ki a keresztény vi­lágban az egész papságra, felhívtuk le­velünkkel a keresztény népek figyel­mét a hit közös ügyére, nunciusokat küldtünk, hogy prédikálják: ki-ki az Úr szent keresztje védelmére lehető­ség szerint magát felövezze, és gyűjtse­nek adományokat a keresztények meg­segítésére. Elküldtük ezenfelül köve­teinket, részben az országok megbékél­­tetésére, részben a királyok és fejedel­mek fellelkesítésére, hogy a régi nyo­mába lépő eme új Mohamed ellen had­sereget toborozzanak és vezessenek... Hogy az egész nép, fajra és nemre va­ló tekintet nélkül, ezeknek az imák­nak és búcsúknak részese lehessen, megparancsoljuk és elrendeljük, hogy az összes városok, területek és helyek minden egyes templomában a három órai és az esti ima között, tudniillik az esti imára való harangozás előtt, de legalább olyan tájban, egy vagy több „Pannóniánk védője, török hadak ostora, János. / Itt nyugszik, ha a föld rejti el a csillagokig. / Büszke hahért, diadalt a vezérek már sokan értek / Nagy CapiU HARJÜIG ES 1441 nyara Nándorfehérvár és Szendrő között (Szerbia) * 1442. márc. 18. Maros-Szentimre (Erdély) * 1442. márc. 22. Gyulafehérvár mellett (Erdély) * 1442. szept. eleje a Törcsvári-szorosnál (Havasalföld) * 1443. júl-1444. jan. ún. hosszú hadjárat, hat csata (Szerbia és Bulgária) * 1444. nov. 10. Várna (Bulgária) * 1448. okt. 16—18. Rigómező (Szerbia) * 1454. okt. 2. Krusevac (Szerbia) * 1456. júl. 14-22. Nándorfehérvár * ■ VISY ZSOLT kultura@hetivalasz.hu

Next