Heti Válasz, 2007. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)

2007-02-01 / 5. szám

leken, hiszen egy rendelet könnyen­­ módosítható. NINCS ÖSSZEBORULÁS A megállapodás szerint a képzési hoz­zájárulás fele a legjobb diákok ösztöndí­jára fordítható. A vita jórészt arról folyt, hogy ez az arány 30 vagy 50 százalék le­­­­gyen-e, az elv viszont nem változott: to-­­­vábbra is a gyengébbek pénzéből támo­­­­gatják a jobbakat. A tanulmányi ösz­töndíj minimuma a hallgatói normatíva (116 500 forint) öt százaléka, a juttatás­ból az államilag támogatott hallgatók legfeljebb fele részesülhet. Az egy hallgatóra jutó összeget azért lehetetlen kiszámolni, mert a szociális és a tanulmányi ösztöndíjak nem alkot­nak külön rendszert, az ösztöndíj kal­kulálásakor a hátrányos helyzet plusz­pontokat jelent. További bizonytalan­ság, hogy egyes intézményekben a je­gyek átlagát veszik figyelembe, máshol viszont súlyoznak a tárgyak nehézsége szerint, és az ösztöndíjpályázatot beadó hallgatók száma is befolyásolja, hogy hány forint jut egy diákra. Miskolczi Nándor szerint az átlagösz­töndíj körülbelül a tandíj mértékével, havi 10 ezer forinttal nő, a jelenlegi 10- 15 ezerről 20-25 ezer forintra. „Az átlag felett teljesítő diákok több pénzt kap­nak, mint eddig, az átlag alattiak keve­sebbet. Ez csak a felső 50 százalékra igaz, hiszen a hallgatók felének nem jár tanulmányi ösztöndíj. Csak a legjobb 25 százalék jár jól, ezért továbbra is elle­nezzük a tandíjat. A megállapodás nem jelent összeborulást a kormánnyal” - magyarázza a HÖOK elnöke. A DIÁK NEM MEGRENDELŐ Manherz Károly felsőoktatási szakállam­titkár szerint a megemelt ösztöndíjak biztosítják, hogy a szegény, de tehetsé­ges diákok tovább tanulhassanak. „A részhozzájárulás célja, hogy az egye­temek többletforráshoz jussanak, ennek belső elosztásáról vita folyt a hallgatók és az intézmények közt. A diákok számára is ez volt az elérhető legjobb kompro­misszum” - mondja lapunknak. „Az idén felvételizőknek fogalmuk sincs, mennyibe fognak kerülni a ta­nulmányaik, mivel a rendszer áttekint­hetetlen. Az ösztöndíjakhoz csak azok a diákok juthatnak hozzá, akik az év elején képesek befizetni 105, illetve 150 ezer forint tandíjat. Ez önmagában is kizárja a legszegényebbeket ” - hív­ja fel a Heti Válasz figyelmét Pokorni Zoltán. „A liberális oktatáspolitika alapvető tévedése, hogy a tandíjjal a diákok megrendelői szerepbe kerül­nek az intézményekkel szemben. A hallgatók valójában sosem lesznek ab­ban a helyzetben, hogy befolyásolják az oktatás minőségét, ahogy a BKV utasainak sem áll módjukban befolyá­solni a tömegközlekedés színvonalát. A tandíjat fizető diák legfeljebb vevő - az államnak viszont megvan a lehető­sége, hogy garantált színvonalú képzé­seket rendeljen állami ösztöndíjak for­májában. A megrendelés szektorsem­legesen működhet, vagyis a diák az ösztöndíját, akár csak egy vouchert, ál­lami, egyházi vagy magán felsőoktatá­si intézményekben is beválthatja” - mondja Pokorni. A Fidesz szerint háromféle hallga­tói csoport jönne létre. Az állami ösz­töndíj fedezné a tandíj, a lakhatás és a megélhetés költségét a legkiválób­baknak. A részleges ösztöndíj a diák­hitellel együtt biztosítaná a fenti költ­ségeket. Az állami ösztöndíjban nem részesülő hallgatók a költségtérítése­sekhez hasonlóan kifizetnék a teljes költséget, ám ez nem lehet több a megemelt összegű diákhitel maxi­mumánál. A rendszer átjárható len­ne, és a szociális támogatásokat kü­lönválasztanák az ösztöndíjaktól. A koncepció újdonsága, hogy az ellen­zék már nem számol a tandíj eltörlé­sével, viszont a felsőoktatás - az igénybevétel pillanatában - minden­kinek ingyenes lenne. ■ 2007. február 7. Duna Szimfonikus Zenekar 2007. február 6. MÁV Szimfonikus Zenekar | Ve ill­aret Élmény! Minden tekintetben mmammmu -jfdi 1 . , i - A ' I

Next