Heti Válasz, 2007. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)

2007-01-04 / 1. szám

HetiVálasz KÖRKÉP VII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 2007. január 4. SZERINTÜNK Szaddám Húszéin gúnyája FORDULJUNK KICSIT MAGUNK FELÉ, S A SZADDÁMI MÉRCÉVEL MÉRJÜK MEG MAGUNKAT ÉS TÖRTÉNELMÜNKET. A­z iraki diktátort kivégezték. Az arab országok fel­háborodása mellett a világ inkább tudomásul vette, mintsem üdvözölte az ítélet végrehajtását. A ma­gyar hivatalos vélemény szerint a tömeggyilkos diktátor elnyerte méltó jutalmát, még ha az Európai Unió tagja­ként, liberális jogvédőként vagy keresztényként nem is érthetünk egyet a halálbüntetéssel. Ugyanakkor senki sem próbálkozik előállni azzal a magyarázattal, hogy Szaddám Huszein hibái és bűnei ellenére reálpolitikus volt, akinek nem az ideák világá­ban, hanem nagyon is a földön kellett irányítania orszá­gát. S a rend fenntartásához, a soknemzetiségű Irak egyben tartásához elkerülhetetlen volt, hogy a civilizá­ciókban amúgy nemkívánatos s ezért használaton kívü­li eszközöket honosítson meg. Szaddám megítélése itthon nem tárgya semmiféle moralizáló vitának, amelyben a diktátor apologétái a mai, naponta tucatnyi irakit meggyilkoló hétköznapok­ra hivatkoznak, védik az ország korábbi elnökét, s nosz­talgiáznak az akkori békeévek után. Szaddám Huszein tömeggyilkos és diktátor. Pont. De-k és egyébként-ek nélkül. Semmi relativizálás, sem­mi viszonylagosság. Tömeggyilkos és diktátor. És valóban az. Megkérdőjelezhetetlenül. Kivégzése pedig intő jel mindazoknak, akik hozzá hasonlóan ural­kodnak. Feltéve persze, hogy a mérce mindenki számá­ra egyenlő, s a Szaddám Huszeineket mindenütt utol­éri a végzetük, s a Szaddám Huszeineket sehol sem akarják patyolattisztára sikálni. Önérdekből. Akkor sem, ha már nem élnek. S amikor oly szépen megállapodtunk abban, hogy a tőlünk kétezer kilométerre élt és uralkodott, s ezért kel­lő távolságból, jól megítélt diktátor mit, hogyan képvi­selt a világban, akkor forduljunk kicsit magunk felé, s a szaddámi mércével mérjük meg magunkat és történel­münket. Legfőképp azokat, akik az ötvenes évek Ma­gyarországán uralkodtak, s akik vérbe fojtották az 56-os forradalmat. Azokat, akik több száz honfitársukat kivé­geztették, több ezrüket bebörtönöztették, internáltatták és ellehetetlenítették. Nézzük meg, hogyan áll rajtuk Szaddám Huszéin gú­nyája! S elmondható-e róluk, ami elmondatott és leíra­tott, hogy Kádár és társai - szemben az álmodozó, s az országot vesztébe vezénylő Nagy Imrével - reálpoliti­kusok voltak. Semmi mást nem tettek, mint amit akkor és itt tehettek. Ha valaki ideméri az iraki diktátort, éreznie kell, hogy a magyar demokrácia súlyosan kibeszéletlen s ki­forratlan múltban gyökerezik. Ha valaki ideméri az ira­ki diktátort, tudnia kell, hogy a történelmet nem lehet eltakarni, elfödni, s nem lehet átugrani. Ha ezt tesszük, a történelem összes igazságtalanságával, méltatlansá­gával velünk marad, elénk áll, torlaszt épít, rossz útra terel. Az iraki diktátor kivégzése rólunk, magyarokról, a múltunkról is szól. A szembenézésről, az egyenes be­szédről, az elszámolásról és az ítéletről. Azaz mindezek hiányáról.­ ­ A HÉT FOTÓJA MEKKA 2006. DECEMBER 28. Két és fél millió hívő muszlim érkezett a szent városba a hádzsra RITMUSZAVAR FOTÓ: REUTERS HetiVálasz

Next