Heti Válasz, 2007. április-június (7. évfolyam, 14-26. szám)

2007-04-05 / 14. szám

A Nyugat túlságosan szembeszökően vált gazdaggá és sikeressé, s ráadásul el­veszítette hitét, így az iszlám híveinek nem tudtunk felmutatni egy másik elképzelést Istenről és az ő könyörü­letességéről. két. E hibát már mindenki elismeri, de sajnos, e hiba egy formája ma az Európai Unióban is megjelenik. Úgy állítják be, mintha az egy folyamato­san előrehaladó gépezet lenne, amely mindent egyre egységesebbé tesz. Pe­dig ma 27 tagállam vesz részt benne, mind más történeti hagyománnyal s más reményekkel. S nincs a gépen egyetlen gomb sem, amely arra szol­gálna, hogy lelassítsa vagy megállítsa a haladását, hogy irányváltoztatásra késztesse vagy jelentse a gépezet vala­milyen hibáját. - Ezt a felismerést jelenítik meg az alkotmányt elutasító referendumok Franciaországban és Hollandiában? - Amikor az embereknek esélyt ad­nak arra, hogy véleményüket kifejezzék, kiderül, nem szeretik ezt a gépezetet. - De mi lenne mindennek a kon­zervatív alternatívája? - Azt nem tudom, mi lenne a konzer­vatív alternatíva, csak azt tudom, hogy mi lenne az én alternatívám. Vissza kell térni a római szerződéshez, és ki kell mondani, szabaduljunk meg mindattól, ami nem szükséges a közös piac mű­ködtetéséhez Európában. Viszont meg kell őrizni az egyes tagállamok sajátos hagyományait, szuverenitását és így to­vább. Vagyis a római szerződést kellene újrafogalmazni annak megfelelően, amit az emberek ma szeretnének. És az­tán le kell állítani a törvényhozó gépeze­tet. Elég legyen a közösségi jogból, a ma­ga 170 000 oldalnyi törvényszövegével! - Még akkor is, ha ma már ez is az elfogadott hagyomány része? - A francia forradalom megszaba­dult Franciaország teljes jogi hagyo­mányától. - Ez nem igazán konzervatív gesztus. - Olykor radikálisnak kell lenni. A kommunizmustól való megszabadu­lás sem volt konzervatív gesztus. - A kommunizmussal szembeni fel­lépéskor mégiscsak lehetett azzal érvel­ni, hogy a nép vissza akart térni koráb­bi hagyományaihoz, a normalitáshoz.­­ Igen, igen, de pont ezt tennénk az unió jogrendszerével is. Üljünk le, vizsgáljuk meg, mely részei szüksége­sek valóban. Miért kellene megtartani valamely rendelkezést, ha senki nem tud mellette érvelni? És meggyőzésen azt értem, hogy minden résztvevőnek egyet kell értenie az adott kérdésben. - Akkor ez meglehetősen hossza­dalmas folyamat lenne. - Egyáltalán nem. Egy év alatt meg lehetne valósítani. - Térjünk át Európáról most az Egyesült Királyságra. Mit gondol, vé­get ért a Blair-korszak, vagy öröksége még sokáig érezhető lesz? - Blair tevékenységének hatása való­színűleg azért lesz tartós, mert elég okos volt ahhoz, hogy lerombolja a kon­zervativizmus intézményes alapjait. Le­rombolta a Lordok Házát, s az idejét­múltnak titulált íratlan alkotmány jelen­tős részét is. A politikai eljárás alapja­ként ma a brit társadalom posztmodern víziója szolgál. Ezért nem beszél ma David Cameron konzervatívként, ha­nem inkább úgy, mint egy felszabadult, modern ifjú. - Vagyis ma nincs konzervatív poli­tikai alternatíva? - Talán van, de nem azok között, akik ma a Konzervatív Pártot jelenítik meg. Tagadhatatlan, hogy Blair radiká­lisan átalakította a viszonyokat. A devo­­lúció például olyan helyzetet teremtett, hogy még az is lehet, hogy Skócia el­szakad Angliától.­­ Ha így átalakult a politikai klíma, akkor lehet, hogy Cameron helyesen jár el, ha azt a látszatot kelti, hogy ő maga is egy posztmodern ifjú? - Nem azt mondom, hogy így nem okos eljárnia ebben a helyzetben, ha­nem csak azt, hogy az ilyen mérvű válto­zásnak az első áldozata maga az igazság. - Térjünk át a globális politikára. Hogy látja a világpolitika alakulását 2001. szeptember 4-e után? Milyen esé­lyek kínálkoznak az együttműködésre? - Ma mindnyájunknak az iszlám fe­nyegetéssel kell szembenéznünk. A muszlim világ kollektív pszichózison esik át, mert rá kell ébrednie, hogy val­lásának üzenete összeegyeztethetetlen a modern világgal. Én is összeegyez­tethetetlen vagyok a modern világgal, de én visszavonulok wiltshire-i magá­nyomba, és lovaglással ütöm el idő­met. Ám a globális gazdaság által eltar­tott, nyugati világban élő migráns is.-

Next