Heti Válasz, 2008. április-június (8. évfolyam, 14-26. szám)

2008-04-03 / 14. szám

4 A HÉT FOTÓJA Búcsú a Lipótmezőtő­l A 2007-ES MAGYAR SAJTÓFOTÓ-PÁLYÁZAT MÚOSZ-NAGYDÍJAS ALKOTÁSA, HERNÁD GÉZA FOTÓSOROZATÁBÓL (az alkotások május 1-jéig tekinthetők meg a Nemzeti Múzeumban) A srasi f- r .sz*M K­ormányválság vagy színes, szélesvásznú magyar mozi? Az élet vagy Gyurcsány Ferenc és Kóka a rendező? Ki tudja? A meseszövés kétségtelenül izgalmas. Hol a mi­niszterelnök inti mértéktartásra az SZDSZ-t, hol a kisebbik koalíciós párt elnöke tanítja móresre a kormányfőt. Nyíltan. Ország-világ előtt. Ami belefér. Pörölyözés. Semmi elhajlás. Bele a másik arcába. A közönség izgatott. A Fidesz némi értetlenséggel és nem kis megelégedéssel szemléli a ver­bálisan mind durvább adok-kapokat. A feszültség nőttön nő. Már a piacok is bemozdulnak, a tőzsde meginog, a forint gyengül, a kamatok feljebb kúsz­nak. Szinte észre sem vesszük. Nincs rá figyelem. Azt leköti, hogy amott a szabad demokraták - egy hónap fenntartással(!) - bejelentik kormányzati pozícióik feladását. A reformok megtagadásával vádolt miniszterel­nök távozását egyértelműen nem követelik, és értésre adják: kívülről hajlandóak támogat­ni a kormányt. Logikus, hiszen egy igazi kor­mányválságból előrehozott választás követ­keznék, s abba mindkét fél belebukna. A szabad demokraták talán örökre. Csoda-e, ha nem ezért hadakoznak? Akkor ugyan miért? Valóban a reformokért? Nem zárható ki. De akad itt más is. A csalássorozatba belepistult SZDSZ immár új szerepben tűnhet fel. Már nem az elnökválasztás fantomlistája miatt magyarázkodó, védekezésbe szorult alakulat, hanem igazi szabadcsapat. A reformzászlóval fel, magasba! Az egész világ odanézzen! A kókisták visszaverik a Fodor-szárny támadását, s ellenlábasuk alól kihúzzák a minisztériumi hát­teret. Az illegitim elnök azt a látszatot kelti, hogy számukra nem a bársonyszékek és a zsíros üzletek jelentik a koalíciót, hanem a megújulás. A haza üdve, amelyért szinte csak egyedül aggódnak már. Hogy pártjuk hat éve kormányoz? Hogy az általuk irányított, pannon pumaként megénekelt gazdaság rogyadozik? Hogy az ugyancsak magukra húzott egészségügyi tárca ki sem látszik a botrányokból? Most nem lehet érdekes. Nem a múltat, a jövőt kell félteni. És a miniszterelnöknek is kézre esik a botrány. Végel­­gyengülőben is erőt mutat fel. Odavág a vidéki szocialista körökben szívből utált koalíciós partnernek. Mert vele nem lehet kukoricázni. Horn Gábor beszólásáért is megfizet a nagyképű szadeszeseknek. Mit is írt Tóth Károly a kör­levelében? Nem azt, hogy ha megszabadul­nak az SZDSZ-től, tizenöt százalékot emelkedik a párt népszerűsége? Dehogy­nem. Hát pro forma megszabadulnak. Gyurcsány Ferenc búcsút mondhat a poli­tikusi népszerűtlenségi listát utcahosszal vezető miniszterének, Horváth Ágnesnek. Ráadásul a szabad demokraták elleni küz­delemben összezárja lassan, de biztosan szét­széledő pártját. S immár a kutyát sem érdekelheti, hogy magáncége miért emelhet ki néhány százmillió forintot az állami Magyar Villamos Művek kasszájából. A nagy kormányválság mindent befed. Mint a semmiből jött homokvihar. A néző csak törölgeti a szemét, ha egyál­talán oda mer nézni. Ki törődik most a tegnappal? Botrányok helyett bátor szembefeszülés. Új kezdet. Új kor­mánnyal, új programmal, új, nagyszabású tervekkel. Külső szabad demokrata támogatással. Mindannyiszor súlyos külön­­alkukkal. Nem másért, a hazáért, a köztársaságért! A jövő elkezdődött. Csak épp a lényegen nem változtattak semmit. A múltat eltörölni Miért nem szakítanak egyértelműen és véglegesen? szerintünk

Next