Heti Válasz, 2008. április-június (8. évfolyam, 14-26. szám)

2008-04-03 / 14. szám

58 nmm\zn,tsi,sjtu MORVAI KATALIN |­eletstilus@hetivalasz.hu — Nincs baj? Közeleg az Európa­­bajnokság, és a nemzetközi edző­tábor helyett a Széchenyi fürdő­ben töltötte a délelőttöt. - Semmi vész, csak a műtéti bal tér­dem miatt óvatosabbnak kell lenni. Sok és jó edzésmunkát sikerült a na­pokban a Körcsarnokban végezni, csu­pán ezt az egyetlen tréninget hagy­tam ki. Amikor 2004 októberében Béres György megope­rálta a térdem, egy férfi szalagját kap­tam, mondván, az kétszer erősebb, mint a nőké. De mert mindenképp szerettem volna folytatni az élsportot, nagyon hosszadalmas volt a rehabili­tációm. - Mi tartotta önben a lelket? -Édesanyám egy mondata. Ő rák­ban halt meg ugyanekkor, de még a halála előtti este is beszélgettünk. Amikor mondtam neki, mennyire sze­retem, és hogy legyen erős, azt vála­szolta: „Én az vagyok, és legyél te is!”. Úgy érzem, ő még mindig segít ne­kem. Ha egy versenyen virágot ka­pok, kiviszem a sírjára. - Szerette a judot? - Nagyon. Sokszor voltak apukám­mal a versenyeimen, külföldre is elkí­sértek, ha nem kellett messzire utazni. Az egész sportágban tudták, számít­hatnak rá. Egyszer egy világversenyre menet a szövetség vezetése itthon fe­lejtette a magyar zászlót és a himnusz lemezét, őt hívták fel, mielőtt kivisz a repülőtérre, vegye magához, és küld­je ki velem. / h BACZKÓ BERNADETT 1986. január 8-án született Budapesten. • A KSI 57 kg-os cselgáncsosa. • Nevelőedzője Illés Sándor, jelenlegi edzője Pánczél Gábor és Preiszler Gábor. • Legjobb eredményei ifjúsági, junior és 1123-as Európa­­bajnok, főiskolai vb­­ezüstérmes, felnőtt Eb­ötödik és vb-bronzérmes. • Egyéni szponzora a WGF Magazin és a BioTech. • Az ELTE PPK harmadéves, testnevelés-rekreáció szakos hallgatója. _________­­________) - Még mindig elfutja a könny a szemét... - Most kezdem feldolgozni, már tu­dok róla beszélni. Ő nagyon jó lelkű volt, asszisztensként dolgozott egy gyermekorvosi rendelőben. Az ed­zőim szerint a lelki többletet tőle kap­tam. De az az időszak nagyon ke­mény volt. Hirtelen kellett felnőnöm. Felvettek az ELTE-re, új környezetbe csöppentem, ahol nem tudták, mit gondoljanak rólam. Csak a vizsgákon derült ki, hogy bár az edzőtáborok, versenyek miatt sokat hiányzom, azért tanulok. Hálás vagyok, hogy a taná­raim és a diáktársaim olyan türelme­sek velem. - Nem halaszt az olimpia miatt? - Megbeszéltük, hogy nem lenne jó. Elfogadják, hogy sportolok, és na­gyon szurkolnak nekem. - Miért éppen a judára esett a vá­lasztása? -Kilencéves koromban az egyik fiú osztálytársam mondta, hogy szerinte tetszene nekem. Lementem egy edzés­re, és ott ragadtam. A szüleim támogat­ták, mondván, az önvédelem hasznos lehet. De mivel képtelenség volt annyi­féle külön foglalkozásra járni, kényte­len-kelletlen otthagytam az énekkart, a néptáncot és a hittant. Negyedik után, amikor összeült a családi kupaktanács, és megkérdezték, mit akarok, azt felel­tem, olimpiai bajnok szeretnék lenni. Erre átírattak a Csík Ferenc Általános Iskolába és Gimnáziumba. Attól kezd­ve Kistarcsáról pesti iskolába jártam, de legalább az órarend jobban illesz­kedett az edzésekhez. - A korosztályos sikereket köve­tően tavaly, a riói felnőtt-világbaj­­nokságon olimpiai és Európa-baj­­nokokat vert meg, s lett olimpiai kvótát érő bronzérmes. Van, akitől tart egyáltalán? - Kemény Dénes, a vízilabda szövet­ségi kapitány egyik mondatával vála­szolnék: „mindenkit respektálunk, de senkitől se félünk”. ■ sport Női erő ■ Teher alatt nő a pálma - vallja a reményteli olim­piai cselgáncsválogatott 22 éves tagja, Baczkó Bernadett, aki térdében egy férfi donor keresztszalagjával, háta mögött nehéz időkkel, de lélek­ben megerősödve várja a legnagyobb megmérettetést. 3 Készült az O &9V. támogatásával GyémÁntrokoutú Főtámogatója i— £ 'Oo

Next