Heti Válasz, 2011. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)
2011-03-17 / 11. szám
60 Imrrmwmmxi. évfolyam, i. szam ..lllllXI.kldl I 2011. március 17. Szellem a fazékból - Vinkó József rovata A csárdák költője vinko@hetivalasz.hu Március idusán lánglelkű vendéglősök műsorra tűzik a forradalmi ifjak kedvenc étkeit. Az alaphangot a Pilvax étterem szokta megadni. Az „ízek és ötletek mestere” - 160 év szakmai tapasztalatával a háta mögött, ahogy magát hirdeti - pár éve még a következő fogást kínálta: „A márciusi viharos szélben szárított sodar csípős torma habjára göngyölítve, ahogy azt a nagy háborút megjárt kurucok szerették.” Tekintsünk el attól, hogy a sódart hosszú „ó”-val írják. Kurucoknak a Rákóczi-szabadságharc katonáit szokás nevezni (1848-ban a honvéd kifejezés dukált), a nagy háború pedig - közmegegyezéssel - az I. világháború jelzője. Inkább gondolkodjunk el a „160 év szakmai tapasztalaton”. Meg azon a tényen, hogy a mai Pilvax étterembe se a forradalmi ifjak, se Petőfi Sándor soha be sem tette a lábát. Nem is tehette, hiszen az eredeti Pillwachs kávéházat (ami nem is ezen a helyen állt) 1911-ben lebontották. A mai Pilvax étterem hetven évvel Petőfi halála után épült. Petőfi amúgy sem jó ómen kocsmárosoknak. Ha olvasnák prózáját, tudnák. Költőnk nem az a haspókfajta. Életművében hiába keresünk ínycsiklandó ételleírásokat, élvezetes gyomornovellákat, életörömtől kipukkadó falánk figurákat. Petőfi kákabélű kosztos diák maradt egész életében. „Nesze, galuskának elég lesz e darab, aztán gombócot kapsz, hanem összeharapd!” E szavakkal kínálják János vitézt a kősziklát majszoló óriások. És ez még a kedvesebb szövegek közül való. Mert az Útirajzokban Petőfi mai étteremkritikusokat megszégyenítő szellemességgel gúnyolja kora vendéglőseit. „Ha az Alföldön utazik az ember - írja - a soron kívül még a korcsmárosokkal is meggyűl a baja, Classicus nép az a magyar korcsmáros, barátom. Fizetned kell, hogy szóljon hozzád egykét szót, enni pedig fizetségért sem ad. Nem a! Ha kérsz tőle valamit, azt mondja, hogy nincs, vagy ő biz ezért nem rak tüzet. így jártam Bihar megye két helységében, Okányban és Körösladányban. Ettem is, nem is, azt adtak, ami nekik tetszett, nem amit kértem, s azt is úgy tették elém, mintha Isten irgalmából adnák.” Királyhelmecen és Beregszászon még ennyit sem kap. A kocsisa kenyerét és szalonnáját eszi vacsorára. Füleken pocsék bort itatnak vele. „Fülek sokáig volt a török kezében. Ha naponként abból a borból kellett volna inniok, melyet én itt a kocsmában ittam, fogadom, száz évvel előbb szabadult volna meg tőlök Fülek.” Petőfinek alig van néhány jó szava az ételekről. Statiszta korában a színész uraknak cipelte megállás nélkül a sört HIRDETÉS SEBESTYÉN MÁRTA és az ANBEUTE ( The Bulgarian voices) kórus közös koncertje Művészetek palotája son. április 16. 19.30 www.fono.hu www.mupa.hu /» ,, „A* »Petőfi nem volt nagy ínyenc, de az olajos sült csigát szerette