Heti Válasz, 2012. január-március (12. évfolyam, 1-13. szám)
2012-03-22 / 12. szám
78 Omnistriy''» Foci életre-halálra ■ A FourFourTwo legújabb számában a méltatlanul elfeledett zseni, Weisz Árpád dicső életéről és tragikus haláláról olvashatnak, annak kapcsán, hogy Milánóban emléktáblát avattak a tiszteletére. Weisz Árpád 1896. április 16-án született Solton, polgári zsidó családban. Futballozni balhátvédként a Törekvésben kezdett, majd 1922-ben már válogatott lett. Negyedik meccsén, 1923. március 4-én, a genovai olasz-magyar találkozón felfigyeltek rá a hazaiak, egy év után az észak-olaszországi Alessandria játékosa lett. Bemutatkozása jól sikerült, 1924. október 19-én a genovai Andrea Doria ellen gólt szerzett. Ám nem találta meg a számításait az Alessandriánál, csupán hatszor lépett pályára. Elérte viszont azt a célját, hogy nagycsapat látókörébe kerüljön, hiszen néhány hónap múlva szerződést ajánlott neki az akkor már kétszeres bajnok Internazionale, akkori nevén az Ambrosiana. Mindenkinek szemet szúrt, milyen remek taktikai érzéke van, milyen jók a meglátásai, így 1926 tavaszán a lombardiai Alessandria segédedzője lett. Az Internél azonban sejtették, hogy a mesterség csiszolatlan gyémántjával van dolguk, ezért nyáron visszahívták, és kinevezték vezetőedzővé. Ő fedezte fel és tanította meg fejelni a 17 éves Giuseppe Meazzát, a klubtörténet legnagyobb ikonját, a milánói városi stadion névadóját. Addig ismeretlen edzésmódszereket vezetett be, kikísérletezte az ötvédős felállást. Az 1929-30-as idényben a Serie A bevezetésének első évadjában Weisz Árpád is megnyerte első scudettóját. (Ekkor a 18 első osztályú csapat közül hétnek volt magyar edzője.) Harmincnégy éves volt, máig a Serie A történetének legfiatalabb edzője, aki bajnok lett. 1935 januárjában Bolognában középcsapatot vett át Kovács Lajostól, s bár első bajnoki idényében csak a hatodik lett a csapat, a következő kiírásban megszerezte második bajnoki aranyérmét. Miközben 1932-ben Mussolini még úgy fogalmazott, hogy „antiszemitizmus nem létezik Olaszországban”, 1938 októberében elfogadták a faji törvényt. Noha ez a többi hasonló európai törvényhez képest jóval enyhébb volt, Weisz nem mert kockáztatni, családjával Párizsba menekült. De nem úgy alakultak a dolgai, ahogy tervezte. Megmentője Karel Lotsy, az FC Dordrecht elnöke lett, aki augusztus 15-ig szóló vezetőedzői állást ajánlott neki, így 1939 tavaszán családjával Hollandiába költözött. Elégedettek voltak a munkájával, de zsidó származása miatt szerződését csak úgy lehetett meghosszabbítani, hogy az egyesület egyik mecénása, Willem van Twist pénzügyi garanciát folyósított a hágai Munkaközvetítő és Munkaügyi Központnak. 1941. szeptember 15-től azonban nem vezethette többé a Dordrecht edzéseit. A családot 1942 nyarán tartóztatta le a Gestapo. Auschwitzban magyar felesége, két gyermeke még az év végén meghalt, ő - jó fizikai állapotának köszönhetően - 16 hónapig életben maradt a haláltáborban, ott, ahol az átlagéletkor négy hónap volt. Egy évvel a láger felszabadítása előtt, 1944. január 31-én hunyt el. 2006 óta minden esztendőben Lazio tartomány U18-as csapatai küzdenek a Trofeo della Memoria Árpád Weisz kupáért, a döntőt október végén Auschwitz-Birkenauban rendezik. Azon a téren, ahol 1940 és 1945 között a foglyokat kényszerítették az őrök, hogy élet-halál futballmeccseket vívjanak egymással. A Bologna a klub alapításának századik évfordulóján, 2009- ben emléktáblát avatott Weisz Árpád tiszteletére a Stadio Dall’Ara falán, Milánóban pedig az idei nemzetközi holokauszt-emléknapon, január 27-én leplezték le emléktábláját a Giuseppe Meazza Stadionban. ■ A legújabb FourFourTwo-ban a Weiszről szóló könyv olasz szerzőjével készült interjú is olvasható. »Weisz Árpád (1896-1944) AZ OLDAL A FourFourTwo FUTBALLMAGAZIN EGYÜTTMŰKÖDÉSÉVEL KÉSZÜLT. www.fourfourtwo.hu - A futball szellemi csúcsterméke