Heti Válasz, 2014. július-szeptember (14. évfolyam, 27-39. szám)
2014-07-17 / 29. szám
EH5HMBaszAM » sok önálló gondolatot találtunk” - jegyezték meg. Ha egymás mellé tesszük a két írást, a reakció túlzásnak tűnik. Murányi cikke semmi esetre sem plágium, legalábbis nem hivatkozás nélküli szöveglopás. Romsicsra kétszer is utal, de valóban nem mondja ki egyértelműen, hogy cikke jórészt a történész tanulmányának kivonata. A sokféle Dózsa-értelmezésből most egyetlen korszakot ragadunk ki: a második világháború utáni időszakot, mivel ez teszi érthetővé a parasztvezérrel szembeni mai tartózkodást. Dózsának hivatalos kultusza a Tanácsköztársaság rövid epizódjától eltekintve csak 1945 és 1989 között volt Magyarországon. Ez nem meglepő, mivel a középkori parasztvezérek Nyugat-Európában sehol nem kerültek be a nemzeti panteonba. A nemzeti romantika mindenhol kísérletet tett az idealizálásukra, és megtette őket korai forradalmárnak, de ahol nem volt szocializmus, ott helyük meghatározása a történetírás feladata maradt. Érdemes megnézni, hány helyen lehet a Wat Tyler középkori parasztvezérről elnevezett közterületet találni Angliában. A találatok száma tíz alatt marad, Londonban csak az egyik külső kerület utcája viseli a nevét. A hazai Dózsa György utcák/terek/ utak/iskolák összeszámolása lehetetlen feladat. Minden városban és a kisebb települések többségében őrzi az emlékét egy-két közterület ugyanúgy, ahogy mindenhol van Arany János, Petőfi és Kossuth utca. Ez nem volt mindig így. Az 1945 előtti Budapesten nem létezett Dózsáról elnevezett közterület, és szobrot sem állítottak a tiszteletére, bár Ady ezt már 1903-ban követelte. Osztályharcos kultuszteremtés Budapest központjában a második világháború előtt Dózsa történelmi ellenpontjának, a nemesi jogrendet végleges formába öntő, a parasztlázadást megtorló törvények szövegezésében is szerepet játszó Werbőczy Istvánnak állt szobra a mai Ferenciek terén, valamint az ő nevét viselte egy sor utca. Dózsa kultusza aztán 1945-ben leváltotta Werbőczyét. A jogtudós szobrát 1945. május 6-án ledöntötték, mint ahogy Tisza István emlékművét is a Kossuth 1961-ben állították fel a nagy, központi Dózsa György-emlékművet a Budavári Palota tövében, az ekkor átnevezett téren. A dátum meglepően késői, de a szoborpályázatot már 1953-ban kiírták. Az alkotás helyén korábban az első világháborúban hősi halált halt magyar tüzérek emlékműve állt, amelyet 1960-ban lebontottak a téren. A földön fekvő Werbőczy-szobor nyakába táblát akasztottak: „Ugye mostan lóg az orrod, meghozták a földreformot!” A tábla rávilágít arra, hogy milyen üzenetet hordozott akkor a sok száz évvel korábbi konfliktus: az ország a földosztás lázában élt, a kastélyokat a falvak népe kifosztotta, az arisztokráciát és a „feudális rend” maradványait megsemmisítették. Dózsa a Horthy-rendszert felváltó új demokrácia jelképeként bukkant fel, két évvel a kommunista hatalomátvétel előtt. A szociáldemokraták, a kommunisták és a Nemzeti Parasztpárt egyaránt példaképnek tartotta a parasztvezért. 1945-1946-ban 19 budapesti közterületet neveztek el Dózsáról. A legfontosabb a Városligetet határoló Aréna út átnevezése volt, valószínűleg nem véletlenül, mivel az előző évtizedekben a parkban rendezték meg a munkásmozgalmi majálisokat. Dózsa György nevét vette fel a Nemzeti Parasztpárt által létrehozott legfontosabb népi kollégium, amikor pedig 1947-ben kibocsátották az első forintbankjegysorozatot, a húszas címleten Dózsa arcképe szerepelt (a fémhúszasok hátoldalán 1995-ig megmaradt Dózsa portréja). A szocializmusban a Dózsa-kultusz végképp kanonizálódott. Az ideológiai alapozást a történettudomány szolgáltatta, mely a magyar régmúlt osztályharcos jellegű átdolgozásán munkálkodott. Dózsánál ideálisabb hőst nem is találhattak volna - az arisztokrata Rákóczi Ferenc és Thököly Imre alakjába csak hosszadalmas mesterkedéssel lehetett belelátni a prekommunistát. A szocialista országokban máshol is átértelmezték a múltat: az NDK-ban Thomas Müntzer parasztvezérnek lett kultusza, Csehszlovákiában a huszita Zizkának, Romániában pedig Dózsának, akiről három falut is elneveztek, természetesen románosított névváltozatban mint Gheorghe Doja. A magyar történelem 1961-ben napvilágot látott marxista összefoglalása 22 oldalon taglalja a parasztháborút: „A parasztháborúban az uralkodó osztály, általában a feudális osztályrend elleni következetes harc folyt. [...] A feudális osztályrend, a feudális kizsákmányolás megszüntetése mint a parasztháború célja világosan állt az uralkodó osztály előtt is. [...] Mindezekben a követelésekben az tükröződik, hogy a parasztháború hősi kísérlet volt a feudális osztályrend megdöntésére.” A korábbi polgári történetírás a parasztok és az urak által elkövetett kegyetlenkedésekről is beszámolt, ezzel szemben például az 1961-es 2. osztályos általános gimnáziumi tankönyvben egy szó sem esik a parasztok által elkövetett vérengzésekről, a szörnyű úri bosszút viszont hangsúlyozták. Dózsa nevét vette fel rengeteg iskola, termelőszövetkezet.