Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)
1845-07-15 / 31. szám
483 484 előzmények nélkül is varázsolhat elő. *) — Mi azt hiszszük — így folytatja a’ Dr. — hogy azon egyes iparvállalatok , mellyek magas védvám, vagy egyleti elszigetelés által léptetnek életbe, csak drága és rosz iparczikkeket fognak kiállítani, és nem lesznek a’ fa levelei és virágai, hanem csak parasit növényei és fattyú sarjai , mellyek sok egészséges nedvet a’ nemzet valódi élettörzsökétől, a’ mezei gazdaságtól elvonnak azért, mert a’ földbirtokosok a’ rajtok fekvő, és a’ felosztás egyenetlensége által kétszeresen súlyos adózásokon felül , a’ roszabb iparczikkeket is drágábban fizetendik , és a’ szomszéd tartományokkali kölcsönös forgalom akadályozása miatt termesztményeik eladásában is hátráltatni fognak. A’ védegylet ipart kiván minden áron, még akkor is, ha az éretlen (!), veszélyes (!) volna; gyermekhez hasonló, melly a’ cseresznyét megeszi akkor is mikor az még zöld. **') A’ Dr. azt kívánja továbbá, hogy a’ középvám megszüntettessék; a’ védegylet ellenben szerinte átlátja a’ középvám kártékonyságát, és azt mégis felakarja emeltetni valódi védvámmá. Azt mondja továbbá a‘ Dr., hogy ő és mind azok a’ kik józan észszel bírnak, azt hiszik, miszerint a’ fényűzés és pazarlás korlátozására csak egy átvezető a’ kiadásoknak a’ szükségesre és illedelmesre való szorítása; a’ védegylet pártolói ellenben, kiktől a’ Dr. mint látszik , a’ józan észt eltagadja, azt hiszik, hogy a’ fényűzés és pazarlás megszűnik , ha a’ pénz belföldön készült pompáskodási czikkekre forditatik. *** * *) Conservativaink és túráink megköszönhetik a’ doctornak e’ bókot, a’ ki talán mély alaposságánál fogva azt hiszi, hogy mi vagyunk azok , kik az általa leirt állapotot conserváljuk. **) A’ Dr itt többet bizonyít mint kellene ; ő a’ kereskedési szabadság utópiájáért harczol minden védvámok ellen ; e’ részben utasítjuk Dr List ismeretes munkájára , és a’ fenálló európai ’s különösen ausztriai vámszabályozásra; egyébiránt sajnáljuk , hogy nem vezethetjük et a’ derék Nagy József pesti boltjába, hol a’ magyar iparműczikkek szépsége és olcsósága elégségesen megczáfolná aggodalmát. A’ mi pedig az ismeretes tacticát illeti, melly a’ mezei gazdaságot a’ műiparral ellentétbe helyezi, azt már régóta ismerjük , és terjedelmesebb czáfolatának mellőzésével röviden Angolországra és Belgiumra hivatkozunk, Europa fő gyárországaira , hol a’ mezei gazdaság épen a’ gyárnépesség fogyasztása által a’ legmagasabb polczra emelkedett. A’ mi végre az adózás körüli észrevételt illeti, úgy látszik , hogy Bécsben , hol a’ Dr. hivataloskodik, hazánkat még kevésbé ismerik mint Chinát. ’ ”) És ezen csodálkozik a' Dr. hiszen a’ közgazdálkodásban 2 ^2 nem mindig 4. 2011 g vám mint a' mostani, hazánkra bizonyosan ártalmas , mert a‘ magyar műipart nem védi, és a’ mezei gazdaságot meg is nyomja. A’ védvám még akkor is, ha visszatolásokkal élnének ellene , védné az ipart; a’ szabad kereskedés pedig a’ mezei gazdaságot mozdítná elő , és a’ két rendszer bármellyike jobb volna a’ mostani állapotnál; de a’ középvám eltörlése és a’ kereskedésszabadság szerintünk még nem synonim. A’ Dr. azt hiszi továbbá, hogy az egyesületi szellemet csak nagy dolgok kivitelére kell felidézni; a’védegylet pártolói pedig szerinte nem átalották ezen erőt a’ legkivihetlenebb czélokra fordítani, és egy inquisitiói törvényszék eszközévé tenni *) Végre a’ Dr. szerint a’ honinak pártolása dicséretes ugyan, vannak azonban mégis határok mellyeken túl ezen pártolás eszélytelen, és igazságtalan — akkor t. i. ha ez pártszellemböl történik, mert a’ szándék teszi a’ tettet erénynyé vagy vétekké, bölcseséggé vagy bolondsággá (Aberwitz.) A’védegylet ellenben azt hiszi hogy a’ honi iparműczikkek fogyasztása szükséges, tekintet nélkül arra, valljon árt-e az valakinek (ezen valaki természtesen a’ külföldi gyáros és belföldi bizományosa) vagy nem, és mellyik azon párt, mellynek ez által kezére dolgozik. **) Elmondván illy formán a’ védegylet iránti véleménykülönbségeket , mellyekröl, ha az előbbi fellengő czikkelyröl megemlékezünk, joggal elmondhatjuk : „Du sublime au ridicule il n'ya qu’ un pas“ (a’ fenséges és nevetséges közt csak egy lépés köz van), következik a’ rhetori peroratio, mellyben a’ Dr. azt állítja, hogy azon gyáraknak fele, mellyekröl a’ Hetilap és Hírlap szól, csak papiroson áll, negyede részvényszédelgésnek köszöni eredetét, a’mi fenmarad , vagy régi gyár, mellynek létezése most trombitaszóval constatiroztatik , vagy félénk osztrákoktól színre felállított csekélység, hogy köpenye alatt a’ bécsi iparainczikk, mint honi gyártmány adassák el. Hogy pedig ezen állítását bebizonyítsa, felhozza a’ múlt téli kereskedést gátló akadályok daczára a’köv. vámeredményt, mellyet tudomás végett közlendőnek vélünk, ámbár alapossága ellen némi gyanú is támad bennünk Első vámfélév. tehát 1845 1845. 1844. több, kevesebb. Kiviteli vámösszeg BécsbőlMagyarfor. for. for. for. országba . 27,171 127,143 80 — Ruha és diszáruk 96,037 101,348 — 5,311 font font font font Gyapotkelmék . 2,589,607 2,649,116 — 59,509 Vászonnemüek . 658,208 499,151 159,057 — Gyapjúszövetek 538,148 537,535 3,613 — Selyem- és félselyemáruk . . . 64,617 64,762 — 145 ****) Legyen nyugodt a’ Dr, ezt mi nem mondtuk ’s mondani nem is fogjuk ; hisszük azonban , hogy az egyesek pazarlása és fényűzése olly országban , hol az honi czikkekkel űzetik, az egészre épen nem veszedelmes , mert mit a’ pazarló elkölt, az természetes után az iparűzö kezeibe kerül, az érdemetlen kezéből az érdemesébe , a’ nélkül, hogy ez által a’ közvagyonosság csorbulást szenvedne. *) Ezekre gr. Széchenyi István hires Jelenkori czikkeiből idézzük a’ sajátszerű interpunctiót— ! ? ! — ! ? ! — reménylvén, hogy a’ nagy gróf nem fog ezért plágiumról vádolni. **) A’ Dr nagyon ügyes a’ maga védelmében , mert miután mint minden ember, ő is megkívánhatja, hogy szándéka addig