Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)
1845-11-14 / 66. szám
ez általa úgy nevezett meddő szakbeli tudósok semmit érők lévén, mindazok a’ kik életökben talán egy pár ezer öl csatornát ásattak, a’ tudomány elveire gőgös megvetéssel tekinthetnének alá, s ők követelhetnék legméltóbb joggal, hogy a’ tudományok az ő elhaladásukkal mindenben egyenlő léptet tartsanak. Értekező végezetre a’ legnagyobb tekintély véleményét is „valamelly fontos tárgy körül, csak egyes egyéni, sokszor czélszerűbben változható véleménynek nézi,“ ön magát illetőleg ellenben, „legyen bár a’kérdéses ügyben megbízott vizsgálók véleménye ellenkező , tiszta meggyőződésétől nem tántoríthatja el, mert ő a’ hydrotechniát folyók szabályozásában, hajózó ’s erőművi csatornák építésében olly fokra fejlődöttnek látja, minél ezen tudománynak még elébb haladnia kell“ — korántsem pedig olly fokra fejlődöttnek, mellyre elébb ő magának is huzamos gondolkodás, tanulás ’s a’ meddő szakbeli tudósok munkáinak alapos értése által felemelkedni ’s mihez magát hajózó ’s erőművi csatornák építtetésében alkalmaznia kellene. Mit várhassunk már most az illyen térképen elölegesen bevallott elvektől, lássuk részletesebben. Értekező gyanúsításokon kezdi értekezését, szemére hányja ellenfelének, hogy B. úrtól a’ szegedi csatornavonal feltalálásának dicsőségét akará megtagadni ,hogy még eddigelé a’ csatorna tökéletes menetelét ’s huzamát (trace) sem tudja vagy talán tudni sem akarja, vagy csak épen hamis állítását, nem a’ legjobb szándékból , itt a’ tiszt, olvasó közönség előtt könnyedén amúgy sultonban átcsúsztatni megkisérté, hogy B. úr tulajdonát egy tollvonással megtagadni sikerülendőnek gondolá ,“ felhozza B. úr érdemei magasztalására „hogy a’ duna-tiszai csatorna eszméje szunnyadna még ma is, ha B. úr a’ jelen időben nagy tapasztalatinál fogva újabb próbákkal megkísérteni elmulasztja,“ ’s ezzel ellentétben megjegyzi: „hogy V. úr annak kutatásába saját költségén, mint B. úr tévé nem ereszkedetett volna.“ Felszólítja V. urat, „hogy vagy vonja vissza hamis adatait, vagy tűzzön ki határidőt, mellyben kimenvén a’ helyszínére, megmutassa a’ kérdéses helyen elrejtett és még fellelhető fő pontokat, hogy hasonlítsák öszve ezeket az Aedilis Directio által elrendelt szintezés alkalmával vett pontokkal, mellyek szerint a’ szintezett vonal egy pár öllel a’ kérdéses részben magasabb, a’ mellet hogy szintezésüknek végeredménye, a’ Tisza és Duna állásához mérve, Beszédes úréval egészen egyezik. Azonban ez V. urat nem menti, mert B. úr tervrajzai kezében forogtak, következéskép ha B. tervének czáfolatába ereszkedett, annak adatait kellet volna használni, vagy előbb azok helytelenségét megmutatni.“ Ügyes fordulattal tér állat ezután, midőn az egymásra halmozott vádak, gyanúsítások, személyeskedések, ’s tudatlanság, tapasztalatlanság ismételt szemrehányásai, vélekedése szerint a’ várt hatást reménylhetöleg megtették, elsőben a’ folyóvizű csatornák előnyeinek elszámolására és V. úr ellenvetéseinek czáfolatára, nem mutatván el semmi kínálkozó alkalmat, mellyben ellenfelét tudatlanság ’s tapasztalatlanság gyanújával bélyegezhesse, a’ tudományt, mellynek még elébb kell haladni, hogy B. úr tervéről ítéletet hozhassunk, lealacsonyíthassa, B. urat pedig, kinek „előadott elveit a’vizépítészet ezen ágában egy újabb elöhaladási lépésnek tekinti, mellyet némellyek, csak azért gondolnak lehetlennek, mert nem egy angolnak, vagy hollandinak csudalevő feje hozza életre;“ minden tudományos elvek és tekintélyek fölibe helyezze. Végezetre, mintha nem is a’csatorna ügye lett volna fökérdés, berekesztésül ezen viszhangot kelti fel az olvasók kebelében: „Egyszer mindenkorra megsúgom, honnan erednek V. úrnak B. úr ellen intézett minden ellenséges föllépései. Ezek őszintén mondva erednek az irigység forrásából. Fáj és méltán is fáj V. úrnak, hogy a’ megyék, társaságok ’s egyesek Beszédeibe inkább helyezik bizodalmukat, melly bizodalommal B. úr 34 év alatt, magyarországi szorult körülményeink között is, sok szép vállalatot létre hozott; midőn ellenben Y. úr a' biztosított hivatal köpönye alá húzódva ’s a’ vállalkozás mezejére ki nem lépve, nagy talentuma mellett is, igazán szólván semmit sem tett.“ Ítéljen ez iránt az érdemes olvasó ön belátása szerint a’ mint tetszik, csak hogy a’ csatorna kérdését részrehajlatlanul ’s a’ szenvedélyektől el nem homályosított szemekkel tekintse. De a’ mi ,,a’ biztosított hivatal köpenye aláhúzódást illeti, V. úr hivatalos helyzetét hihetőleg minden méltányos olvasó nem biztosító köpenynek, hanem biztosító kereskedésnek tekintendő, hogy V. úr hivatalos ellenőrködés alá rendelve, saját véleményét ön belátása és meggyőződése szerint nyilvánította, mellyet a’ magános ellen és rokonszenvek, életviszonyok ’s öszveköttetések között kevésbé várhatunk. Azután milly ellentétbe helyezi értekező V. és B. urakat egymással, mellyben akár egyiknek akár másiknak volna valami, vagy legalább egyiknek több oka volna irígykedésre mint a’ másiknak. Mind ketten elválasztott külön körben működnek, egyik a’ másiknak útjában nem áll, ’s B. úr talán még kevésbé V. úrnak, mint ez amannak. Ila a' magánosok és megyék birodalma nem megvetendő, hát a’ felsőbbekké melly V. urat annyi jelesek között díszes hivatalára emelte, semmi? B. úr 34 esztendő alatt sok szép vállalatot létre hozott; V. úr talán csak nem annyi idő alatt, felsőbb rendeléseknek engedve, számos hivatalos kiküldetéseiben híven eljárva, magasabb belátásoktól vezéreltetve, munkásságának kitűzött irányát követvén ’s mukássága körét