Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)

1845-11-14 / 66. szám

ez általa úgy nevezett meddő szakbeli tudósok semmit érők lévén, mindazok a’ kik életökben talán egy pár ezer öl csatornát ásattak, a’ tudomány elveire gőgös megvetéssel tekinthetnének alá, s ők követelhetnék legméltóbb joggal, hogy a’ tudományok az ő elhala­dásukkal mindenben egyenlő léptet tartsanak. Értekező végezetre a’ legnagyobb tekintély véleményét is „va­­lam­elly fontos tárgy körül, csak egyes egyéni, sokszor czélszerűbben változható véleménynek nézi,“ ön magát illetőleg ellenben, „legyen bár a’kérdéses ügyben meg­bízott vizsgálók véleménye ellenkező , tiszta meggyő­ződésétől nem tántoríthatja el, mert ő a’ hydrotechniát folyók szabályozásában, hajózó ’s erőművi csatornák építésében olly fokra fejlődöttnek látja, minél ezen tu­dománynak még elébb haladnia kell“ — korántsem pe­dig olly fokra fejlődöttnek, mellyre elébb ő magának is huzamos gondolkodás, tanulás ’s a’ meddő szakbeli tudósok munkáinak alapos értése által felemelkedni ’s mihez magát hajózó ’s erőművi csatornák építtetésében alkalmaznia kellene. Mit várhassunk már most az illyen térképen elölegesen bevallott elvektől, lássuk részle­tesebben. Értekező gyanúsításokon kezdi értekezését, sze­mére hányja ellenfelének, hogy B. úrtól a’ szegedi csa­tornavonal feltalálásának dicsőségét akará megtagadni ,hogy még eddigelé a’ csatorna tökéletes menetelét ’s huzam­át (trace) sem tudja vagy talán tudni sem akarja, vagy csak épen hamis állítását, nem a’ legjobb szán­dékból , itt a’ tiszt, olvasó közönség előtt könnyedén amúgy sultonban átcsúsztatni megkisérté, hogy B. úr tulajdonát egy tollvonással megtagadni sikerülendőnek gondolá ,“ felhozza B. úr érdemei magasztalására „hogy a’ duna-tiszai csatorna eszméje szunnyadna még ma is, ha B. úr a’ jelen időben nagy tapasztalatinál fogva újabb próbákkal megkísérteni elmulasztja,“ ’s ezzel ellentét­ben megjegyzi: „hogy V. úr annak kutatásába saját költségén, mint B. úr tévé nem ereszkedetett volna.“ Felszólítja V. urat, „hogy vagy vonja vissza hamis ada­tait, vagy tűzzön ki határidőt, mellyben kimenvén a’ helyszínére, megmutassa a’ kérdéses helyen elrejtett és még fellelhető fő pontokat, hogy hasonlítsák öszve ezeket az Aedilis Directio által elrendelt szintezés al­kalmával vett pontokkal, mellyek szerint a’ szintezett vonal egy pár öllel a’ kérdéses részben magasabb, a’ mellet hogy szintezésüknek végeredménye, a’ Tisza és Duna állásához mérve, Beszédes úréval egészen egye­zik. Azonban ez V. urat nem menti, mert B. úr tervrajzai kezében forogtak, következéskép ha B. tervének czáfo­­latába ereszkedett, annak adatait kellet volna használni, vagy előbb azok helytelenségét megmutatni.“ Ügyes fordulattal tér állat ezután, midőn az egy­másra halmozott vádak, gyanúsítások, személyeskedé­sek, ’s tudatlanság, tapasztalatlanság ismételt szemrehá­­nyásai, vélekedése szerint a’ várt hatást reménylhetö­­leg megtették, elsőben a’ folyóvizű csatornák előnyei­nek elszámolására és V. úr ellenvetéseinek czáfolatára, nem mutatván el semmi kínálkozó alkalmat, mellyben ellenfelét tudatlanság ’s tapasztalatlanság gyanújával bélyegezhesse, a’ tudományt, mellynek még elébb kell haladni, hogy B. úr tervéről ítéletet hozhassunk, leala­csonyíthassa, B. urat pedig, kinek „előadott elveit a’viz­­építészet ezen ágában egy újabb elöhaladási lépésnek tekinti, mellyet némellyek, csak azért gondolnak lehet­­lennek, mert nem egy angolnak, vagy hollandinak csu­­dalevő feje hozza életre;“ minden tudományos elvek és tekintélyek fölibe helyezze. Végezetre, mintha nem is a’csatorna ügye lett volna fökérdés, berekesztésül ezen viszhangot kelti fel az ol­vasók kebelében: „Egyszer mindenkorra megsúgom, honnan erednek V. úrnak B. úr ellen intézett minden ellenséges föllépései. Ezek őszintén mondva erednek az irigység forrásából. Fáj és méltán is fáj V. úrnak, hogy a’ megyék, társaságok ’s egyesek Beszédeibe in­kább helyezik bizodalmukat, melly bizodalommal B. úr 34 év alatt, magyarországi szorult körülményeink kö­zött is, sok szép vállalatot létre hozott; midőn ellen­ben Y. úr a' biztosított hivatal köpönye alá húzódva ’s a’ vállalkozás mezejére ki nem lépve, nagy talentuma mellett is, igazán szólván semmit sem tett.“ Ítéljen ez iránt az érdemes olvasó ön belátása sze­rint a’ mint tetszik, csak hogy a’ csatorna kérdését részrehajlatlanul ’s a’ szenvedélyektől el nem homá­­lyosított szemekkel tekintse. De a’ mi ,,a’ biztosított hi­vatal köpenye aláhúzódást illeti, V. úr hivatalos helyze­tét hihetőleg minden méltányos olvasó nem biztosító köpenynek, hanem biztosító kereskedésnek tekintendő, hogy V. úr hivatalos ellenőrködés alá rendelve, saját véleményét ön belátása és meggyőződése szerint nyil­vánította, mellyet a’ magános ellen és rokonszenvek, életviszonyok ’s öszveköttetések között kevésbé vár­hatunk. Azután milly ellentétbe helyezi értekező V. és B. urakat egymással, mellyben akár egyiknek akár má­siknak volna valami, vagy legalább egyiknek több oka volna irígykedésre mint a’ másiknak. Mind ketten elvá­lasztott külön körben működnek, egyik a’ másiknak út­jában nem áll, ’s B. úr talán még kevésbé V. úrnak, mint ez amannak. Ila a' magánosok és megyék birodal­ma nem megvetendő, hát a’ felsőbbekké melly V. urat annyi jelesek között díszes hivatalára emelte, semmi? B. úr 34 esztendő alatt sok szép vállalatot létre hozott; V. úr talán csak nem annyi idő alatt, felsőbb rendelé­seknek engedve, számos hivatalos kiküldetéseiben híven eljárva, magasabb belátásoktól vezéreltetve, munkás­ságának kitűzött irányát követvén ’s mukássága körét

Next