Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-01-23 / 7. szám
vesz időt, erőt, felszerelést, fáradságot s mindent minek használatából mint tényezőkből származik a termelési eredmény , ha ingyen nem akarja csupa mulatságból űzni a mezőgazdaság fáradalmas munkáját, magyar körülményeinkhez képest a búzát legalább két p.forinton el kell adnia (pozsonyi mér.) különben mint mondani szoktuk: hiba van. Más részről pedig váljon nem igazságos-e, hogyha valamelly aratás negyedrészszel vagy harmadrészszel, vagy felével soványabb a szokottnál, hogy akkor az ár pótolja ki a különben nyakába kárral terhesülő különbséget? — És nem annál igazságosabb-e, mennél bizonyosabb, hogy a gabona árának magasabb állását közönségesen az ebből származó takarékosság és kimélési hajlam annyira mennyire elviselhetőbbé teszi. Ha tehát igazságos mérték szerint elfogulatlanul constatkrozza az ember a fogyasztók szükség-fedezhetési képességét , és a termelők érdekeit, hanem csak amazoknak kedvezve , ezeket pedig mellőzve ítél, ha a gondolatok fonalát arra is kiterjeszti, miképen amazoknak a szükség-fedezésre szintolly szorgosan kell alkalmaikat szaporítani, mint emezeknél a munka sikerét jövedelmesíteni, akkor a gabonaforgalom tekintetéből a drágaság iránti nézetek egészen más alakban fordulnak elő, akkor nem keletkeznek panaszok a termelők rovására, akkor a szükség pótolhatására kellő képesség nem fog csupán a negatívnak olly kényelmes téren jajveszékelni, hanem gondoskodás támad gyakorlati óvó és védőszerekről. — És itt vagyunk a positiv hatás terén, mellyen érdeket érdekkel nem szemközt állítani, hanem érdeket érdekkel kiegyenlíteni a feladat. A szükséggel küzdő dolgozó néposztály keresetmódjának szaporítása a tenni valók között az egyik leghatályosabb óvószer; a másik pedig az aránytalanságot a közjó érdekében megnyugtatólag kiegyenlítő kereskedés. A dolgozó néposztály, melly a társulatok keletkezése óta szenvedve hagdal nyomoré léte dolgozásának csúcsára terhelve a sanyarú munka keresztjével. És ennek igy kell-e maradni mind végiglen ? Kétségenkivül igen sokan, kiknek a dolgok mostani menetelőnyökre van, ezt fogják felelni: igen! — De mi mind azokkal együtt, kiknek szive reményt és emberszeretetet táplál, határozottan ezt feleljük: nem ! Ez nem maradhat így mind örökké ! mert a népek megváltója a gyalázat és keserűség poharát seprőjéig kiürítette , — s az áldozat bevégeztetett. — A munka utáni élhetés, a szorgalomra buzdító, a munkát értékesítő, s a munka sikerét szaporító institutiók, mellyekre az európai civilisatio, mióta az anyagi érdekeket ápoló karjaira véve, úgyszólván irányzottnak látszik lenni, kétségkívül megtermik a magok gyümölcseiket, s a dolgozó nép uj életre támad — jobb életre a sok kínszenvedés után. A második ovószer, mellyre részben az elnyelő nyomor elöl egyeseket és népeket a jólét áldottabb honába tehet át, a kereskedés, ezen hatalmas módja az álladalom javai elosztásának. Mondanom sem kell, hogy az egész föld kerekségét egyszerre szükség el nem boríthatja, mert magának az időjárás hatásának eredményei is kiszokták magukat egyenlíteni, a termékenység pedig főkép most még egy hamar az egész földben ki nem hal, ezzel hát semmi bajunk. De ha valamelly bőtermésű vidék elzárná magát s csak nagy vám mellett engedne vitetni a szűk termésű vidékre gabonát, vagy ha egy más vidék olly nyomasztó institutióval bírna, hogy szükség esetében csak terhes vám, és roppant nehézségek mellett hozhatna magának gabonát; vagy ha e nyomasztó innstitutiónál fogva még ama rendkívüli gonosz sors is érné, hogy csupán egyetlen egy piaczra volna leszorítva, mint kutágáshoz lánczolt sasa a mészárosnak; — vagy ha valamelly vidék azon szerencsétlen helyezetben volna, hogy gyakori jó termését, mert nincsenek alkalmas közlekedési eszközei, mert mesterségesen el van nyomva benne még azon gondolat is, hogy beterméskor a búzát nemcsak a legközelebbi heti vásárra lehet vinni, vagy otthon a zsidónak felébe harmadába odavesztegetni, hanem hogy világkereskedés is van, és hogy nemzet nagy lehessen, ezt ismernie kell, ha mondom e vidék gyakori jó termését a világkereskedés útján nem bírja értékesíteni, hanem legfölebb azt lármázzák baráti: épits magadnak takarék-magtárakat , s tedd el a felesleget, servata valebrnt,de hozzá értik e tanácshoz , hogy csak magad fogyaszd el, majd ha a szükség beköszönt — ■— illyen vidékekben hiba van! És a legutóbb említett állapotot jól megjegyeztetni kérem. — Hogy azon rémletes szó „drágaság“ egy hazában soha sem, vagy tán század lefolyta alatt csak egyszer testesüljön meg, hogy az áldottabb évek aratásában mutatkozó felesleg jó pénzzé tétethessék, hogy a szőkébb esztendők fogyatékát a bőség feleslegéből szerzett vagyonban a világ azon részéből, honnan legjutányosabb, lehessen pótolni, hogy istennek különfélekép osztott javai az emberi észsze és szorgalommal istentől is épen az ész és szorgalom tevékenységének tárgyát jelölt arányban hozassanak, nemzetnek külkereskedés kell, e nélkül csak kisszerű szegény nép, kisszerű adózó család , melly azt megköszöni, hogy mindennapiját el nem veszik. Külkereskedésben fekszik amaz óriási erő, mellyben, ha népre az ínség nyomorai rá nehezednek, bizhatni. Nézzünk széjjel, s kiknek szivük e haza jövője iránt reményt, élete és egészsége iránt szeretetet ápol, ne késsünk mindenhez nyúlni, hogy legyen vasutunk Fiuméhoz. De siessünk! e szóban most nagy dolgok rejteznek! — W. A TISZa-SZabályozás iránti megbízottak tegnap előtt, azaz január 20-kán délutáni 5 órakor gr. Széchenyi István ur ő excellentiájának elnöklete alatt a n. m. kir. curia teremében tanácskozásaikat szerencsésen megkezdették, de érdekelt olvasóinkkal semmit sem tudathatunk mindeddig, noha feszült figyelemmel kisérjük e fontos kérdését hazai vállalatainknak. A Pest megyei takarékpénztár közgyűlése január 18-án. Ref. későn érkezett az ülésbe, azért elejéről nem tudósíthat. Az indítvány, mellynek tárgyalásához jutott, Kossuth úré volt, ki épen már egyes kivánatait fejtegette. Kívánta pedig először, hogy a takarékpénztár ezentúl a magyar vállalatok papirosait nagyobb terjedelemben honorálja, — hogy másodszor váltókkal is élénkebb forgalmat űzzön, s hogy harmadszor fejledező műiparunk érdekében készítményeket is fogadjon el zálogokul. — Mint első pillanatra látszik ez indítvány, természetesen a kellő biztosság feltétele mellett, a műipari s kereskedelmi