Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-01-23 / 7. szám

vesz időt, erőt, felszerelést, fáradságot s mindent minek használatából mint tényezőkből származik a termelési ered­mény , ha ingyen nem akarja csupa mulatságból űzni a me­zőgazdaság fáradalmas munkáját, magyar körülményeink­hez képest a búzát legalább két p.forinton el kell adnia (po­zsonyi mér.) különben mint mondani szoktuk: hiba van. Más részről pedig váljon nem igazságos-e, hogyha valamelly ara­tás negyedrészszel vagy harmadrészszel, vagy felével sová­nyabb a szokottnál, hogy akkor az ár pótolja ki a különben nyakába kárral terhesülő különbséget? — És nem an­nál igazságosabb-e, mennél bizonyosabb, hogy a gabo­na árának magasabb állását közönségesen az ebből szár­mazó takarékosság és kimélési hajlam annyira mennyire el­viselhetőbbé teszi. Ha tehát igazságos mérték szerint elfogulatlanul con­­statkrozza az ember a fogyasztók szükség-fedezhetési képes­ségét , és a termelők érdekeit, ha­nem csak amazoknak ked­vezve , ezeket pedig mellőzve ítél, ha a gondolatok fonalát arra is kiterjeszti, miképen amazoknak a szükség-fedezésre szintolly szorgosan kell alkalmaikat szaporítani, mint eme­zeknél a munka sikerét jövedelmesíteni, akkor a gabona­­forgalom tekintetéből a drágaság iránti nézetek egészen más alakban fordulnak elő, akkor nem keletkeznek panaszok a termelők rovására, akkor a szükség pótolhatására kellő ké­pesség nem fog csupán a negatívnak olly kényelmes téren jajveszékelni, hanem gondoskodás támad gyakorlati óvó és védő­szerekről. — És itt vagyunk a positiv hatás terén, mellyen érdeket érdekkel nem szemközt állítani, hanem ér­deket érdekkel kiegyenlíteni a feladat. A szükséggel küzdő dolgozó néposztály ke­resetmódjának szaporítása a tenni valók között az egyik leghatályosabb óvószer; a másik pedig az arány­talanságot a közjó érdekében megnyugtatólag kiegyenlítő kereskedés. A dolgozó néposztály, melly a társulatok keletkezése óta szenvedve hagdal nyomoré léte dolgozásának csúcsára terhelve a sanyarú munka keresztjével. És ennek igy kell-e maradni mind végiglen ? Kétségenkivül igen sokan, kiknek a dolgok mostani menetelő­­nyökre van, ezt fogják felelni: igen! — De mi mind azokkal együtt, kiknek szive re­ményt és emberszeretetet táplál, határozottan ezt feleljük: n­e­m ! Ez nem maradhat így mind örökké ! mert a népek megváltója a gyalázat és keserűség poharát seprőjéig kiü­rítette , — s az áldozat bevégeztetett. — A munka utáni élhetés, a szorgalomra buzdító, a munkát értékesítő, s a munka sikerét szaporító institutiók, mellyekre az európai civilisatio, mióta az anyagi érdekeket ápoló karjaira véve, úgy­szólván irányzottnak látszik lenni, kétségkívül m­eg­­termik a magok gyümölcseiket, s a dolgozó nép uj életre támad — jobb életre a sok kínszenvedés után. A második ovószer, mellyre részben az elnyelő nyomor elöl egyeseket és népeket a jólét áldottabb honába tehet át, a kereskedés,­­ ezen hatalmas módja az álladalom javai elosz­­tásának. Mondanom sem kell, hogy az egész föld kereksé­gét egyszerre szükség el nem boríthatja, mert magának az időjárás hatásának eredményei is kiszokták magukat egyenlíteni, a termékenység pedig főkép most még egy ha­mar az egész földben ki nem hal, ezzel hát semmi bajunk. De ha valamelly bőtermésű vidék elzárná magát s csak nagy vám mellett engedne vitetni a szűk termésű vidékre gabonát, vagy ha egy más vidék olly nyomasztó institutióval bírna, hogy szükség esetében csak terhes vám, és roppant nehéz­ségek mellett hozhatna magának gabonát; vagy ha e nyomasztó innstitutiónál fogva még ama rendkívüli gonosz sors is érné, hogy csupán egyetlen egy piaczra volna leszorítva, mint kutágáshoz lánczolt sasa a mészárosnak; — vagy ha vala­melly vidék azon szerencsétlen helyezetben volna, hogy gyakori jó termését, mert nincsenek alkalmas köz­lekedési eszközei, mert mesterségesen el van nyomva ben­ne még azon gondolat is, hogy beterméskor a búzát nem­csak a legközelebbi heti vásárra lehet vinni, vagy otthon a zsidónak felébe harmadába odavesztegetni, hanem hogy világkereskedés is van, és hogy nemzet nagy lehessen, ezt ismernie kell, ha mondom e vidék gyakori jó termését a világkereskedés útján nem bírja értékesíteni, hanem leg­­fölebb azt lármázzák baráti: épits magadnak takarék-mag­tárakat , s tedd el a felesleget, servata valebrnt,de hozzá értik e tanácshoz , hogy csak magad fogyaszd el, majd ha a szükség beköszönt — ■— illyen vidékekben hiba van! És a legutóbb említett állapotot jól megjegyeztetni kérem. — Hogy azon rémletes szó „drágaság“ egy hazában soha sem, vagy tán század lefolyta alatt csak egyszer tes­tesüljön meg, hogy az áldottabb évek aratásában mutatko­zó felesleg jó pénzzé tétethessék, hogy a szőkébb eszten­dők fogyatékát a bőség feleslegéből szerzett vagyonban a világ azon részéből, honnan legjutányosabb, lehessen pótolni, hogy istennek különfélekép osztott javai az emberi észsze és szorgalommal istentől is épen az ész és szorgalom tevé­kenységének tárgyát jelölt arányban hozassanak, nemzet­nek külkereskedés kell, e nélkül csak kisszerű szegény nép, kisszerű adózó család , melly azt megköszöni, hogy minden­napiját el nem veszik. Külkereskedésben fekszik amaz óriási erő, mellyben, ha népre az ínség nyomorai rá nehezednek, bizhatni. Nézzünk széjjel, s kiknek szivük e haza jövője iránt reményt, élete és egészsége iránt szeretetet ápol, ne késsünk mindenhez nyúlni, hogy legyen vas­­utunk Fiuméhoz. De siessünk! e szóban most nagy dolgok rejteznek! — W. A TISZa-SZabályozás iránti megbízottak tegnap előtt, azaz január 20-kán délutáni 5 órakor gr. Széchenyi István ur ő excellentiájának elnöklete alatt a n. m. kir. curia te­remében tanácskozásaikat szerencsésen megkezdették, de érdekelt olvasóinkkal semmit sem tudathatunk mindeddig, noha feszült figyelemmel kisérjük e fontos kérdését hazai vállalatainknak. A Pest­ megyei takarékpénztár közgyűlése január 18-án. Ref. későn érkezett az ülésbe, azért elejéről nem tu­dósíthat. Az indítvány, mellynek tárgyalásához jutott, Kos­suth úré volt, ki épen már egyes kivánatait fejtegette. Kí­vánta pedig először, hogy a takarékpénztár ezentúl a ma­gyar vállalatok papirosait nagyobb terjedelemben honorálja, — hogy másodszor váltókkal is élénkebb forgalmat űzzön, s hogy harmadszor fejledező műiparunk érdekében készít­ményeket is fogadjon el zálogokul. — Mint első pillanatra látszik ez indítvány, természetesen a kellő biztosság feltétele mellett, a műipari s kereskedelmi

Next