Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-01-02 / 1. szám
178 kezendő társulatok egyesült solidaritása nélkül, mi alatt én nemcsak az aránylagos biztosíték kötelezettségét értem, hanem értem egyszersmind ezen kötelezettség teljesítésének administratióját is, melly a társulatok külön vált organisatiója mellett olly bonyolodásoknak, olly vesződségeknek volna kitéve, miszerint nem gondolhatom, hogy illy bonyolódásokra a kilátás mellett vagy a pénz igen könnyen volna megszerezhető, vagy ha ez a nölgy gróf hatályos közbenjárása következtében különös pártfogás útján, megszereztethetnék is, egykor jövendőben, a törlesztési ügyek folytában olly dolgok ne jönének közbe, mellyek talán nemzetünk hitelét s vele nemzetünk becsületét is compromittálhatnák. Pedig azt gondolom, nekünk magyaroknak, kik illyenemű munkálatok kezdetén állunk, erre kimondhatlan vallásossággal szükség vigyáznunk. — Tudom én, hogy az Észak amerikaiak idegen pénzzel megteremték óriás vasutaikat, csatornáikat, s nem sokat gondoltak bankrendszerük purificatiója alkalmakor hitelezőik érdekeivel. De én ezen példát, mint ember senkinél nem helyeselhetem, mint magyar pedig a magyarnak egyátalában nem tanácsolnám, mert annak követése szánkat bizonynyal keservesen megégetné, kilenczvenkilencz más okokon kívül, már csak azon egyszerű oknál fogva is, mert mi nem vagyunk Amerikaiak — nem — Isten látja lelkünket — teljeséggel nem vagyunk Amerikaiak. — Puszta sejtelemkép legyen mondva (mert többre, mint a dolog természetéből merített sejtelemre, nincs semmi adatom) meglehet hogy azon társulati congressusban, mellyre a Tiszaszabályozati egyesületek január folytában egybehivatvák, ezen solidaris egybeolvadás, tárgyalás alá jövend. — Én legalább, ha ezen társulatok egyikének tagja volnék, természetszerűen azon gondolatra jöttem volna, hogy ha sociális uton van a Tisza szabályozásához legtöbb kilátás (amint ez tagadhatatlan) s azért az e végből alakult társulatok, közös tanácskozmányra egybehivatnak, nagyon valószínű, hogy e tanácskozmányban annak szóba kell jőni, miként kell a sociális egyesülést organizálni, miszerint mind a dolog technicai kivitelére hatályosan működhessék, mind financiális tekintetben biztosítékot nyújthasson, mind végre az érdekletteket is egymás irányában biztosíthassa. Mert nem kell felejteni, hogy a Tiszaszabályozás olly természetű munka, melly ha egyszer megkezdetett, felakadás nélkül kell folytattatnia, különben ha bármi előre el nem látott ok miatt valamelly felakadás történnék, igen könnyen meglehet, hogy a felakadásig végbement töredékes munka, nem hasznot hanem kárt, viszályt, háborúságot idézne elő; mikint a reá már eddig elvesztegetett számlálhatlan millió kézi munka, egy pártnak ephemer haszna mellett a másiknak kárt, s mindkettőnek viszályt s háboruságot okozott. — Mert ez a Tisza ármányos folyam. Partján nevelkedőm jól ismerem. Talán nem ártott volna tehát, ha a fentebbi három kelléknek megfelelő közös egyesült organisatio kérdése a vidéki társulatokban egy kissé eleve meghányatott volna, vagy még meghányatnék, ha nem a végett is, miszerint a küldöttek szabályos utasításokkal elláttathassanak; mert az illy megkötéseket ez ügyben csak bizonyos mértékig helyeselhetném; de legalább azért, hogy az eszmék egy kissé előkészítessenek, s a kérdés, ha előtalálna fordulni egészen meglepő út ne legyen. — Lehet hogy ez valósággal meg is történt: sajnálattal vallom meg, miként e részben bizonyost nem tudok, mert a közelmúlt időkben, a hírlapokat folytonos figyelemmel kísérnem lehetetlen volt; de én legalább nem olvastam, hogy a vidéki társulatokban ezen kérdés előkészítve volna; pedig én attól tartok, hogy ha elő nem készíttetik, több más alternatívák között vagy az lehet következménye, hogy a küldöttek azt végzendik, mikint majd máskor végzendnek; pedig az idő drága mondhatlanul! — vagy akkint fognak organizákódni, mikint a tiszaszabályozáti sociális egyesületek, minden egyéb lesznek, csak sociális egyesületek nem, ekkor pedig a Tiszaszabályozásból aligha lesz valami; mert én akként vagyok meggyőződve, hogy ez s különösen ez a mostani körülmények között, csak és egyedül a kormány által hatályosan gyámolított valódi sociális egyesülés útján lehetséges. Azonban mindegy, volt e kérdés a vidéki társulatok körében vitatva, vagy nem; az időszaki sajtónak, s különösen a nemzet státusgazdászati érdekeinek szánt Hetilapnak, hivatásához tartozik, a fontos ügyben voksát kimondani. — Én tehát ezt részemről meg fogom tenni; de nem political axióma forogván kérdésben, mire nézve férfiúnak hitében ingani nem szabad, hanem egy szerfelett nehéz practical tárgy, mire nézve a tévedés igen természetes; meg fogom tenni minden csalhatlansági igény nélkül, s leginkább a végett, hogy e tárgy körüli gondolkodásra, s ha tetszeni fog eszmecserére ösztönt adjak. Fejtegetéseimben azonban ezen egy kérdésre nem szorítkozandom, mert minden legkisebb sértési szándék nélkül legyen mondva, én kivált a Debreczeni társulat jelentése után ítélve, a legfőbb életkérdés iránt, t. i. a financiális kötelezettség tekintetében , bizonyos határozatlanságot , bizonyos habozást veszek észre a vidéki társulatoknál , nem tapasztalom azon önmagunkkal, s akaratunkkal tisztában lévő szilárd bizodalmát, melly erőnknek s tehetségünknek ismeretéből ered: tapasztalok ellenben bizonyos állapodatlan széttekingetést támaszok, s alapok után, mellyeket a társulatoknak nézetem szerint önmagokban kellene feltalálniok. Azért előre is engedékeny elnézést kérek ha ezen állapot fejtegetésébe is igénytelenül bebocsátkozni bátor leszek. — Kossuth Lajos. (GabonaforgatoinÉszakamerika .* Angolbon közt. Bár mi különbözőleg gondolkozzanak is a pártok fontoló emberei a (német) vámegylet organisatiója felöl, abban összesen megegyeznek, hogy a német föld jövő biztossága s hatalma fökép anyagi erőn, s a nemzeti érzelem kifejlődésén nyugszik, s hogy mindkettőt a nemzeti kereskedelmi politika feltételezi. „Denn soll der Mensch im Leibe leben, so fordert er sein taeglich Brod“ mond a költő, s merő kábaság, ha egy nép a nagy nemzetiség anyagi jótéteményeit nem élvezheti, lelkesülést vagy áldozatot várni tőle, ennek védelmére. Ezt írja Liszt Fridrik vámlapja 47-ik számában, s számtalan megbecsülhetlen tanulmányt vonhatunk ki ezen igazság szavaiból. — Levonhatjuk, miszerint anyagi jólét nélkül (mit nem birunk eléggé ismételni) lehetlen a haladás, hogy egység teremti az erőt s nemzeti szellemet, s végre hogy az ipar s kereskedés terén forraszthatjuk össze a nálunk úgy is annyira különböző elemeket, s szilárdíthatjuk nemzetiségünket. A kérdéseknek gyikpontja a