Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-01-01 / 105. szám
ges. A töltések, mellyek a magasabb Tiszaparttól a homok dombok közt P.ur terve szerint négy lábbal magasabban a legnagyobb vizszinénél a laposabb helyeken két néhol három ölnél is nagyobb magasságra építendők, a közbeeső természetes töltés vagy homok, dombok miatt két oldalról csak 400.000 ölre véve, ölét átalában a habok által biztosítandó töltések miatt ültetendő bokrokkal együtt 25 ft számítván 10 millió forintba kerülnek. A tiszai átvágásokra P. ur terve szerint Csongrádig fél milliót számítok. Azon helységek, mellyek a Tiszaparton fekszenek és P. ur terve szerint az ártérbe esnek, továbbá ott nem maradhatnak, ezeknek általtételére fordítandó költség legalább egy millió forintot fog tenni. — Hát a jelenleg fenálló Tisza-hidakra, mellyek majd ötszáz vagy ezer éles hosszabbítást kívánnak mennyi pénz fog kelteni ? Ezen hidak felépítésére vagy hoszszabbitására legalább kétmillió forint lesz szükséges. A Tiszatöltések felügyelési és fentartási költsége pedig kíván 102 millió forintból álló tőkét. Itt azon költségek is említésre méltók, mellyeket a magas Tisza-vizállás okoz a mellékfolyamokra nézve, és a mellyek zsilipekre és csatornára szükségesek; tudjuk, hogy a Zagyva, Sajó, Bodrog vizek normális szélességekhez képest 7 — 8 lábnál magasabb töltést nem kívánnak, de a jövendőbeli magas Tisza miatt, melly ezen vizeken több mérföldekre felhat és feltódul, ezen töltéseket 10 lábbal magasabbra emelni és építetni szükséges. Ezen töltések az említett folyókon a zsilipes csatornákkal legalább 100 millió forintba kerülni fognak. De minthogy ezen költség a mellékfolyók szabályozásához tartozik, ide nem számítatik. Ezen itt summásan elősorolt P. ur terve szerint szükséges és nem nagyított hatféle tiszaszabályozási költségek öszvesen 45 millió forintot e. p. tesznek. — Ez igen nagy pénzöszveg tiszavidékünknek erejét legjobb akaratunk mellett is túl haladja. — Illy rendkívüli nagy pénzöszveg mellett rendkívüli haszonnak kell öszvekötve lenni. Nézzük tehát közelebbről a nagy hasznot, mellyet P. ur igér ? Paleocapa ur nézete szerint azon 200,000 holdnyi tér, melylyet töltésekkel körül vett, és a Tisza medre és az árvizekre szánt, el nem veszett, hanem iszapolás által derék mező válandik belőle, a Tiszatöltések pedig legjobban védendik vidékünket. — Az igaz, hogy azon tiszaháti tér el nem veszett , de ott marad a hullámok alatt, a halaknak fészkéül, de nem az embereknek hasznául fog lenni, és iszapolás által a föld javul, de hogy azon egy időben egyszersmind Tisza-meder és mező is legyen, az csakugyan lehetetlen. Hogy és miképen lesz tehát P. ur terve és akaratja szerint ezen tér derék mező, hogy abból mező legyen és gabona-mező, azért P. ur jót állani nem fog soha. De nagy kár is volna ezen szép 200.000 holdat tevő tiszaháti tért a vízhullámoknak átengedni , de nem is egyezne illy tett a Tiszaszabályozási társaság kitűzött magas czéljával, hiszen ez országos kár lenne, és a legsürgetőbb vízmentesítést érdemel, mert most is legalább két millió forint biztos jövedelmet hoz vidékünknek. De különös még is az, hogy P. úr emlékiratának 20. §. szerint a tiszaháti földet feliszapoltatja a tisza árjai által, azért, hogy derék mező váljék belőle, de a Tisza medrét teljességgel nem akarja iszapoltatni azt állítván a 6. §. szerint, hogy a Tisza vize iszapját odább viszi, ezen állítását nem bizonyítandja be soha, mert a természet törvényével ellenkezik; vagy talán Tiszánk az egész földgömbön létező folyók közt kivétel? Vizsgáljuk csak a bukovinai, moldovai és marmarosi határszéli bérczekről leömlő és kövségben kavicsot, sövényét és iszapot magokkal vivő vizeket, váljon hová lesz ezen lehozott anyag, talán azt a Tisza a Dunába viszi ? Koránsem; a nagyobb kavicsot Nagy-Bánya és Sziget vidékénél tovább vinni nem bírja, a a kisebb kavicsot a tiszaújlaki és naményi vidékeken hagyja, a fövényét egészen a záhonyi és leányvári tájékra viszi , az iszaprészeket pedig még tovább hordja, de már lassú és lappangó folyása miatt az mindenütt útjában leülepedik. Csongrádnál már csak a könnyebb iszaprészek láthatók és azokból is igen kevés vagy talán semmi sem jut a Dunába. Azt tapasztalhatni minden évben a feljebb említett bérczekről jövő nyári árvíz alkalmával. Innen minden ember láthatja, hogy a Tisza mint minden más folyó medrét feliszapolja. Illyen iszapolásokat P.ur hazájában is, ha másutt nem, a talamentei híd alatt bizonyosan láthatott, de a magyarországi Tiszavidék beutazás alkalmával is szemlélhette azon vidékeken, de különösen Tokajnál és Vásárhelynél; az utóbbinál több évek előtt kőhidak alatt viz folyt, mellyek annyira beiszapolódtak, hogy most már nyomát alig látni. Nem is tagadja azt senki, hogy a Tisza és a többi folyók medreiket fel nem iszapolják. Jövendőben a Tisza még jobban fogja iszapolni medrét és a töltések közzé foglalt tért, és a töltéseket annyira fog kelleni emelni, a mennyire a meder feliszapolódott, de illy töltés—feljebb—építése sokáig nem tarthat , nem is győzné azon munkát a Tiszavidék, és a legnagyobb erőfeszítés mellett is úgy járnánk, mint az alsó rajnai vidék, kénytelenek lennénk úgy mint ők, kik most arról gondolkodnak, miképen kellene a Rajnának, melly jelenleg több öllel magasabban foly vidékénél, és töltésáthágással fenyeget,uj ezélszerű medret készíteni. — Ezen idő hamarább mintsem gondolnánk bekövetkeznék. De nézzük csak mit nyerünk ezen sok pénzért, fogjuk e szánthatni vagy kaszálhatni azon lapos tereket, mellyek a töltéseken kívül fekszenek? lesz e megszüntetve a káros földár? lesz e minden időben biztos hajókázás? A Tisza magas vízállása, melly P. úr terve szerint egészen a homokdombokig terjed, a a földárját nem hogy megszüntetné, hanem jövendőre sőt minden évben sokkal nagyobb mértékben fogja előidézni, mert azon viz által elborított homoktéren a víz annál könnyebben és sokkal nagyobb mértékben fog átszivárogni, mennél tartósabb a magas vízállás és mennél több homokdombot fog el. Ezen földár által támadó viz alsó vidékünket egészen el fogja lepni, és mocsárokká változtatni, mellyről csak akkor lesz lehetséges a vizleeresztés zsilipes csatornák által, ha a Tisza magas vízállása a mellék vidéki legalsóbb színére leapad. De lesznek olly évek, mellyeken a Tiszaviz színe annyira le nem fog szállani, akkor a mocsárak megmaradnak, és azoknak levegőt rontó mirigyvészes kigőzölgései is. A hajókázás pedig a magas Tiszaviz-állásnál teljességgel nem lesz bátorságos, a magas és kanyarulatos Tiszapartok, mellyek az árvíz által nehány lábnyira befedeznek, annyi zátonyt fognak képezni, a mennyi part-kanyarulat van a Tiszán, ezeken keresztül semmiféle hajós nem fog evezni. — A hajózás csak rendes vízvonalon partját át nem hágó vízállásnál lehet csak biztos. Tiszaháti. (Vége következik.)