Hetilap, 1848. január-április (4. évfolyam, 1-33. szám)
1848-03-17 / 22. szám
kárhozatos kormányzási eljárás förészesei s elősegitői az 1507 7 — 1588: 48 — 1790: 18; továbbá az ő felsége esküje által is szentesített 1222 arany bulla 14 és 31 — 1536: 36 — 1647: 76 és az 1625: 27 — 1635: 9 törv. czikkek értelmében történendő szigorú feleletre vonatását, és mint ollyan egyéneknek, kik iránt a nemzet legkissebb bizalommal sem viseltetik s kik a fejdelem bizalmával visszaélve, alkotmányellenes törekvéseiknek s kormányzási ügyellenségeknek többnél több jeleit s próbáit adva, a mostani körülmények parancsolta nagyszerű intézkedések sejtésére semmiképen sem alkalmatosak, a közigazgatás polcairól való hova hamarabbi leszoríttatását a legelső kerületi ülésben indítványba hozzák , és a törvényhozásnál e részbeni megbízatásuknak haladék nélküli elfogadtatását minden módon szorgalmazzák. Ezek után a KK. és KK. kinyilatkoztatván, hogy alsó táblának azo. gyűlés teendői iránt kelt legutóbbi felirási javaslatát mind szellemére mind részleteire nézve, mint amúgy is anyautasitásaikban gyökeredzőt tökéletesen magukévá teszik; egyszersmind megbízzák követ urakat, hogy az alsó táblái K. K. és RR-nek erre vonatkozó erélyes és ildomos fellépésükért a megye közönsége részéről köszönetet jelentsenek és szavazzanak. Minde mellett és ezeken túl, mégis a K. és RR. az ország jövendőjét kockáztatással, a belnyugalmat felzavarással fenyegető újabb körülmények s tények tudomásában is, azok kellő tárgyallása következtében még következők kinyilatkoztatására is illetőleg követi utasításul jegyzésére érzik magukat felhiva s kötelezve. A KK. és RR. fájdalmasan s aggodalommal értesültek miként a birodalmi kormány — a helyett, hogy úgy mint a magyar alsó táblai K. és R. legutóbbi felírási javaslatában tanácsoltatik, az örökös tartománybeli népeket alkotmányos institutiókkal kibékítve iparkodnék a felséges uralkodóház trónját megszilárdítani; ahelyett, hogy a magyar nemzet törvényes követeléseit kielégítve azt alkalmassá tenné, hogy becsülettel s saját hazai érdekei biztosításával minden erejét s tehetségeit a felséges uralkodó ház javára s védelmére felajánlhatná s szentelhetné — ép olly s azon hatalommal lép frigybe s annak fut képzelt védszárnyai alá, mellynek végczélja nem más, mint hódítás, fegyvere eszköze pedig nem más, mint szabadság eltiprás és korlátlan zsarnokság, és a melly hatalom elleni irtózásában s félelmében Európának és Europa minden polgárosodott s szabad nemzeteinek, a nagy miveltségü s most szinte egyesülni készülő germánok mellett még különösen a magyar nemzetiségnek, a magyar alkotmányosságnak vagyon legtöbb oka osztozni. A KK. és KR.biznak ugyan azon lelkületében a nemzetnek, a melly az ősök vitézségét is örökölve kész s képes leeni az ezen szövetség lehető kárhozatos következményei ellen a hazát megotalmazni, de mégsem titkolhatják legmélyebb illetődésüket azon szinte keringő hirek és tudósítások fölött, minek szerint részint Galliczia határain részint Oláh s Moldva országok vidékein roppant orosz hadseregek gyűjtettek öszve, készen állók a birodalom határainak minden perczbeni átlépésére. A KK. és RR. tehát nem csak maguk de az egész nemzet véleményét mondják ki akkor, midőn azt nyilvánítják, hogy az orosz hadaknak Magyarország határain való áttolakodása a legnagyobb rettegés és zavar kútforrásává váland, hogy ez nem csupán az öszves birodalmat fogná tökéletes felbomlásra kergetni, de magát a felséges uralkodó házat is előre alig kifejezhető veszedelmek martalékául ejteni. A’ RK. és RR. tehát részint fejedelmek iránt tartozó hűségektől vezéreltetve, részint a minden egyébb tekintetek felébe emelendő hazai érdekek megóvására intézett polgári gondoskodásuknak eleget tenni sietők, kötelességül teszik követeiknek, hogy e részbeni amígy kifejtett nézeteiket, és aggodalmaikat az ország színe előtt minél előbb bemutatva, ünnepélyes óvást hozzanak indítványba az orosz hadaknak a magyar birodalmi határokon való átlepetése ellenében, s egyszersmind kijelentsék , hogy mindazon kormányhivatalnokokat, és tanácsosokat, kik ő felségének illy áltlepetés megengedését tanácsolnák, és őket úgy mind mindazokat is, kik ez átlépetést bármi után, s módon elősegítenék s eszközölnék, a magyar nemzet ellen jelenleg elkövethető legnagyobb bűn, és merény elkövetésével vádolandónak és valóságos honárulóknak nyilvánítsák és hirdessék ki. Egyúttal pedig a felírási javaslat értelmében felajánlott honvédelemnek, vagyis a nemzeti őrseregnek felállítatását kitelhető eréllyel követelve megyéjük nevében kijelentsék azt is, hogy ha akár a főrendi táblai majoritás által rég keserűen tapasztalt halogatások miatt, akár a felülreli hozzájárulás megtagadásánál fogva a nemzetnek e részben legfőbb vágya és legelkerülhetetlenebb teendője kijátszatatnék: a KK. és RR. egy perczig sem késendenek saját hatósági activitásuknál fogva, és az önfentartási legfőbb jog és kötelesség érzetében a nemzeti őrsereg feállítását tettlegesen is megindítani; s hazájokat megyéjüket, úgy mint saját magok, népeik, és gyermekeik életét s vagyonát, minden kitelhető módon és eszközökkel bátorságositani. Végezetül a KK. és RR. a miként már rég átláták és bevallák, hogy egy nemzet ereje s biztossága a polgárok közti viszonyok igazságos kiegyenlítésében és rendezésében rejlik, úgy a jelen mostoha körülmények által kétszeresen felhívatva érzik magukat, mindazon akár a régi törvényeknél fogva, akár visszaélések szerint gyakorlatban lévő állapotok s intézmények megszüntetésére és hová hamarabbi átalakítására : minők a polgárok közt megkívántató egyességet száműzik; minők ugyanannyi viszálynak és idegenségeknek magvát hordják méhükben. És ép azért azok nyomán, mik már e tekintetben a kérdésben forgó felirási javaslatban foglaltatnak, elhatárzák követeiket odautasitni, hogy a fenálló minden rendű hatósági, úgymint országos terheknek mindenki által kivétel nélkül vagyonaránylag való viseltetését; — a törvénykezés előtti egyenlőséget nyilvánossággal, ez esküdszéki eljárással kapcsolatban — a korlátlan sajtószabadságot — a magyar hadseregnek a hazai alkotmány iránti hűségre való felesketését, és annak egyedül a nemzet közérdekeiben, és az alkotványosság igényei szerént való alkalmazást, — Stancsics Mihály jogtalanul börtönt szenvedő hazánkfiának rögtöni kibocsátatását, hová hamarább indítványba hozzák, és az ország első és legelsőbb teendői sorába iktattassák; leginkább pedig az urbériség haladék nélküli megszüntetésére terjesztvén ki működésüket, iparkodjanak a jobbágyi tartozások elengedtetésének kijelentése mellett, a földes uraságoknak illő kármentesítését a kép és olyformán kieszközölni, hogy ez az ország közbenjövetele mellett és általa, akár egy nagyszerű kölcsönre fektetett financiális procedúra, akár egy hitel- és jegybank felállítására alakuló operatív által az egész országban egyszerre történjék meg — és a nemzet belsejében rágódó eme legmérgessebb és legsorvasztóbb baj és nyavalya tétovázás nélkül orvosoltassék. És mindezen igen fontos kérdések sürgetés s czélirányos megoldhatása tekintetébül kiindulva, mind a fenforgó veszélyes körülmények országszerte okozta ingerültség és aggodalom eltávoztathatása miatt a KK. és RR. szinte szoros kötelességül teszik követeiknek, hogy ismét ugyan azon legelső alkalommal, és azon felírás értelmében szellemében is, melly az országgyűlés megnyittatásakor a KK. és RR. részérül indítványba hozatott, de a mellynek a felség magas színe elébe kerülhetése a főrendi majoritás ellenszegülésén hajótörést szenvede — az ország gyűlésének tüstént és nyomban Pestre az ország szivébe való áttültetését követeljék, egyszersmind az országgyűlésnek tartását mindaddiglanra, míg a nemzet által igényelt reformok törvénybe iktatása, és a KK. és Rt. legutóbbi feliratában kijelölt életkérdések megoldása ki nem eszközöltetik, állandónak és permanensnek nyilvánítják, e nyilvánításnak tábla határozattá emeltetését szorgalmazzák. Mindenesetre, és a kormánynak nem várta részbeni ellenkező eljárását megelőzőleg, kijelentvén küldőiknek azon elhatározott akaratját, hogy ha e sürgetőleg parancsolt átalakulás felüről a régi igazgatási rendhez való ragaszkodás következtében meggátoltatnék, vagy az országgyűlés