Hetilap, 1848. január-április (4. évfolyam, 1-33. szám)
1848-03-17 / 22. szám
ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE. Előfizethetni az Iparegyesület szállásán a szerkesztőség hivatalában (Újvilág utcza Ükey-ház 2-ik emelet) vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival. — Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egyegy tömött ivén. Ha tárgybőség kivánandja sőt két ivén is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés minden petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés minden petit hasábsoráért 6 kr. e. p. Tartalom: Örömhír Magyarország fővárosából. — A bécsi bank. (Tóth Móricz.) — Komárom vármegyének mart. 13 —kivégzése. (P. M.) — Posonyi újdonságok. (M. — r. K.) — Országgyűlési közlemények. (N. u.) — Külföldi hírek. Olaszország. Németország.— Egyesületi mozgalmak. Budapesti mozgalmak. — Hirdetés. — Vasút. — Gabonaár. — Statuspapirosok. Örömhír Magyarország fővárosából. A tegnap előtti nap, mártius 15-ke évszakot képezend Magyarország történetében. Honfitársaim !Szabad sajtónk van, s a censurát tegnap ünnepélyesen eltemettük! — Békében nyugodjanak porai mindörökké, Amen! Csak eseményteljes ez a martius 15-ke. Tíz évvel ezelőtt Pesten vészteljes árvíz vagy inkább viz ár, tiz évvel később azaz tegnap hazafiság-ár volt, amaz lerombolá a gyenge alapra fektetett, vagy hitvány sárból épült házakat; emez megsemmisíté az önkény és erőszak által reánk tukmált gyilkos censurát. Csak furcsa is volt alkotmányos országban ez a censura: csupa gúny. Alkotmány, szabadság és censura! — Fából csinált vaskarika! A dolog pediglen igy történt: A követi táblának „az ország teendői“ czimű felirata, átalános viszhangra talált egész hazában. Bár ez nem elégité ki minden kívánságainkat, mégis hálával fogadánk, mert tudtuk azon sajtókörülményeket, mellyek közt egy magyar országgyűlésnek forognia kell, s becsültük a követi tábla azon férfias eljárását, miszerint valahára a czopfos modort elhagyván, igazi parlamentáris térre lépett át. — Azonban a mágnások táblája csaknem két hétig halogatván e fontos és felette sürgetős tárgyat, az elégületlenség egész országban , s itt Pesten is fokonként növekedett. A helybeli lelkes ifjúság, s a polgárok nagy része tehát felszólíta az ellenzéki kört, egy az országgyűléséhez intézendő petitio megindítása végett. Ennek következtében 12 pont csakhamar elkészíttetvén, az ellenzéki kör szállásán mart. 14-kén, nagygyűlés tartatott, melylyen a melegkeblü ifjúságból, s minden rendű lakosokból mintegy ezeren összegyűlvén, Klauzál Gábor indítványára abban állapodának meg, hogy minden szakadás kikerülése, s nagyobb súly végett a petitio tárgyalása jelenleg elhalasztatván, ez úgy egy országos s mennyire lehet hazánk minden megyéjét és osztályát képviselő összejövetelre tartassák fen. Azonban másnap a pezsgő vérű ifjúság azt gondolván, hogy a petitio első pontjára, azaz a szabad sajtóra nézve nincs concessióra szükség, miután a censura nem egyéb mint egy roppant alkotmányi sérelem, mellyet az országgyűlések ismételt felszólalása daczára is csak nyers erő tárta fen, reggel 10 órakor Landerer nyomdájában a sajtót elfoglalá, s mind a petitio 12 pontját (magyar és német nyelven,) mind Petőfy nemzeti dalát tettleg kinyomatni parancsolta, s a kész példányokat a főbb utczák szegleteire felragasztván, a közönség éldeletének átengedé. A szakadó eső daczára számtalan ember volt jelen mindaddig, mig 12 órakor a kivonatok és Petőfi Sándor nemzeti dala*) kinyomattatván szét nem osztattak. Dél* NEMZETI DAL. Talpra magyar, hí a haza! itt az idő, most, vagy soha ! Rabok legyünk vagy szabadok ? Ez a kérdés válaszszatok ! — A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Fényesebb a láncznál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis lánczot hordtunk! Ide veled régy kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább • Nem leszünk.