Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1978 (9. évfolyam, 1-23. szám)
1978-01-15 / 1. szám
világ proletáriái, egyesüljetek! IX. évfolyam, 1. szám Ara: 1,— Ft Felvásárlási, termelési feladatok 1978-ban A kedvezőtlen időjárási körülmények következtében megyénkben a kalászos gabona és a kukoricatermés nem alakult kedvezően. Ebből következően a felvásárlási feladatainknak sem tudtunk eleget tenni terv szerint. Ismeretes a jelentős mért belvízkár, valamint a íz során bekövetkezett y-kártétel, majd a kőágy, ebből következően tésterület is úgy halágabonaféléknél, mint a pincáknál a tervezett viz alatt maradt. Az 1978- évi feladatok meghatározásánál ezeket a körülményeket figyelembe kellett hogy vegyük és reálisan egy lényegesen magasabb felvásárlási feladat megoldására kell felkészülnünk. FELVÁSÁRLÁS Őszi vetések jó minőségben kerültek elvégzésre és az ez évi 50 000 hektárt el nem érő betakarított területtel szemben elvetésre került mintegy 54 000 hektár búza. Kedvező időjárás esetén a vetésterület növekedés is biztosíték arra, hogy legalább 130 000 tonna búza felvásárlással számolhatunk. Hasonló módon számítunk arra, hogy a takarmány kenyérgabona, takarmányárpa felvásárlásunk is növekszik és együttesen kalászgabonából minimálisan 140 000 tonna felvásárlást meg tudunk valósítani, ami több mint 10 000 tonnás növekedést jelent az előző évhez viszonyítva. Ugyancsak felvásárlási növekedéssel számolunk kukoricából is és el kívánunk érni legalább 25 000 tonnás mennyiséget. Növelnünk kell a lucernaliszt felvásárlást elsősorban amiatt, hogy eleget tudjunk tenni a növekvő keveréktakarmány alapanyag-igény kielégítésének, valamint biztosítsunk egy minimális exportot. Az exportcélra történő lucernaliszt felvásárlásunk terv szerint 1000 tonna lesz. E minimális növekedést tartalmazó felvásárlási tervünk megköveteli, hogy raktár kapacitásunkat tovább növeljük, illetőleg szükség szerint igénybe vegyük a mezőgazdasági üzemi raktár férőhelyeket. Saját raktárfejlesztésünk 1978 évben nem lesz jelentős, mivel a korábban indított ilyen beruházásainak kapacitásnövelésére még nem számíthatunk. A raktározási feladatokat tehát csak úgy tudjuk zökkenőmentesen megoldani, ha szükség szerint bővítjük az ideiglenesen tároló kapacitásunkat és szorosan együttműködve a mezőgazdasági üzemekkel jelentősen növeljük a bértárolások mennyiségét. A mezőgazdasági üzemi kapcsolataink reményt adnak arra, hogy a tárolási gondokat elsősorban ilyen módon tudjuk megoldani és nem kell túlzott mértékben növelnünk az úgynevezett szabadtéri tárolás mennyiségét. Ez a tárolási mód ugyanis úgy gazdasági, mint minőségi megóvás szempontjából vállalati szinten és népgazdasági szempontból is kedvezőtlen. Őrlés A megye valamint a társvállalati lisztigények kielégítéséhez 74 700 tonna őrlést tervezünk, ami 1 200 tonnával több az előző évinél. Ehhez a vállalati termelési kapacitás rendelkezésre áll, így számottevő többlet feladatot az igény kielégítése nem jelent. A lisztigények mennyiségi kielégítése mellett tovább kívánjuk javítani a minőséget és a rendelkezésre álló búzakészletek megfelelő arányú őrlésével biztosítani kívánjuk, hogy partnereink folyamatosan egyenletes minőségű terméket kapjanak. Az év folyamán 1600 tona árpahántolási feladatot kell végrehajtanunk, ezzel kielégítjük az ország étkezési árpagyöngy igényét, valamint a jelentkező speciális keverék takarmányhoz, alapanyagként biztosítsuk a hántolt árpát. KEVERÉKTAKARMÁNY-GYÁRTÁS A keveréktakarmány-gyártásunk jelentős mértékben tovább fog növekedni. A tervezett termelésünk 130 000 tonna lesz, ami 20 százalékkal több az 1977. évinél. Az állatállomány növekedése szükségessé tette, hogy a lehetőségeken belül maximálisan kihasználjuk saját keverőüzemi kapacitásunkat. A megyében jelenleg 4 mezőgazdasági üzem rendelkezik korszerű keverőüzemmel. Ezek felesleges kapacitásának kihasználása érdekében vállalkoztunk arra, hogy segítünk a más megyékben jelentkező kapacitás-hiány csökkentésre. Ennek érdekében megállapodtunk a Gabona Tröszt-tel, hogy 1978-ban társvállalatok részére 28 000 tonna keveréktakarmányt szállítunk. E menyiséggel, valamint a megnövekedett megyei igényekkel lehetőségünk nyílik arra, hogy az említett mezőgazdasági üzemek felesleges kapacitás kihasználása érdekében 44 000 tonna keveréktakarmányt bérbe legyártassunk. Ez csaknem kétszerese az 1977 évinek és mintegy hatszorosa az 1976 évi bérgyártásnak. Az érintett mezőgazdasági üzemekkel kialakított kapcsolatunk jó, 1977-ben a gyártás megfelelően programozott volt és így a szoros együttműködés lehetővé tette, hogy zökkenőmentesen elégítettük ki úgy a megyei, mint a társvállalati szállítási igényeket. Természetesen ilyen nagy mennyiségű keveréktakarmány forgalmazás igen feszített, egész éven át tartó lelkiismeretes munkát követel a vállalat kollektívájától. Ugyancsak zökkenőmentesnek kell lenni a mezőgazdasági együttműködésnek, mert egyébként az ütemes termelési feladatok nem oldhatók meg. Tapasztalatok szerint a keveréktakarmány igény termelői oldalról nem egyenletes, ezért a keverőüzemek karbantartási ütemezését előre pontosan meg kell határozni. A keveréktakarmány iránti kereslet elsősorban a kistermelők körében növekedett nagymértékben és itt a ciklikusság nagymértékben jelentkezik, ennek levezetésére időben fel kell készülnünk. A hónapra lebontott termelési tervünk ezeket a fontos szempontokat figyelembe veszi és így bízunk abban, hogy a keveréktakarmány ellátásban 1978-ban nem lesznek kritikus időszakok. BERUHÁZÁS 1977 második felében a gyöngyösi 20 000 tonnás vasbetonsiló alapozása megtörtént és így a leglátványosabb munkák e beruházásnál 1978-ban fognak végrehajtást nyerni. Az első félévben csúszózsalus megoldással az épület elkészül és ezt követően megkezdődik a Szovjetunió által gyártott és szállított technológiai berendezések szerelése. A beruházás értéke terv szerint 118 millió forint. 1978 évben ez a megye legnagyobb raktára még nem fog üzemelni, számítunk azonban arra, hogy 1979 évben a létesítmény átadásra kerülhet és megkezdődhet annak próbaüzemelése, majd 1980-tól már teljes kapacitással rendelkezésre áll a felvásárolt gabona tárolása. Ezen túlmenően a Kápolnán létesített 2 darab 5 000 tonnás csarnoktárolóhoz további 5 000 tonna kapacitású tárolót építünk. Ennek a megvalósítása az 1978-as év feladata. Az említett jelentős beruházási feladatokon túl meg kell oldani a megye malom- és keverőüzemeink karbantartását a rendelkezésre álló pénzeszközök figyelembevételével azok korszerűsítését, tovább kell javítanunk dolgozóink munkakörülményeit, javítanunk kell üzemeink szociális ellátottságát. Fodor Sándor 1978. január 15. ^JľLind&n kedves ÖLaaiátiknak ha lda íj ú férni kiadnunk! A mezőgazdasági termékek forgalmáról A mezőgazdasági termékek forgalmának és felvásárlásának rendjéről szóló tíz évvel ezelőtt hozott jogszabályban időközben több változás történt, alapvetően ezért volt szükség a világos, könnyen értelmezhető és egységes szabályozásra. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek kereskedelmi tevékenységük megalapozásánál, bővítésénél — részben a többször változtatott és már-már áttekinthetetlen intézkedés „labirintus” miatt — bátortalanul kezdeményeztek. Gyakran volt vita a termelők és a kereskedelmi szervezetek között is azért, mert a szerződések tartalma, az ide vonatkozó jogok és kötelezettségek nem voltak kellően tisztázva. Emiatt esetenként kritika érhette a termelőket, hogy felesleges kereskedelmi tevékenységet folytatnak, holott a termelés már olyan szintet ért el, — egész sor korábban hiánycikknek számító árufélében kínálati pozíció alakult ki, — hogy már termelői érdekké is vált az áru gyors és pontos, kerülőutak nélküli eljuttatása a fogyasztókhoz. Mégpedig úgy, hogy ezt a folyamatot pontosan értelmezett és egységes jogszabályok vezéreljék. Indokolatlanul merevnek bizonyult az a rendelkezés, amely szerint a mezőgazdasági termékek vásárlása korábban kizárólag az erre a célra létesített állami vállalatok, illetve szövetkezetek joga volt. Ezzel a joggal ezentúl felruházzák — meghatározott korlátok között — a mezőgazdasági nagyüzemeket is, mégpedig mindennemű félreértést kizáró jogszabályban. Az utóbbi időben ugyanis — főként a termelési rendszerek jóvoltából — nemcsak a hozamok és a felkínált áru mennyisége fokozódott, hanem egyéb, a forgalmazás-értékesítést is érintő módosulások következtek be; egyebek között figyelemre méltó és sajátos belső termékmozgás jött létre. Amikor az egyik téesz a másiktól terméket vásárolt meg, részben tisztázatlan volt, hogy tovább adhatja-e vagy ez a tevékenység már nem kívánatos „lánckereskedelemnek” számít. Az új szabályozás szerint nem tekinthető annak, ha saját boltjának feltöltésére, vagy — mindenekelőtt — nagy konyhák, nagy intézmények közvetlen ellátására értékesítik. Amellett, hogy ezzel ki lehet zárni az áru „keringtetését” — ami amúgy is minőségromláshoz és a költségek növekedéséhez vezet — még inkább elmélyülten a termelők integrációja, mégpedig nem csupán az áru előállításánál, hanem mással való termeltetésénél is. Mert képtelen lenne egyegy nagyüzem az integráció nélkül arra, hogy például a zöldségfélék teljes választékával foglalkozzon és az értékesítést is szervezze akkor, ha a „kívülállók” nevében nem járhat el, kellő egységes jogszabályok hiányában. Ez a tevékenység egyébként nem újszerű, egyebek között az állatforgalmi és húsipari vállalatok rendre megbíznak már egy-egy gazdaságot más üzemek, de főként a kistermelők vágósertés-kínálatának átvételével. Ezentúl azonban az effajta lehetőség szélesebb körben is részletesen szabályozott körülmények között bontakozhat ks. A mezőgazdasági nagyüzemek és társulásaik eddig is foglalkoztak közvetlen értékesítéssel, ilyen irányú további elképzeléseiket felkarolja az új jogszabály. Az eddiginél szervezettebb agrárkereskedelemnek a közös értékesítő szervezetek igen jó formái lehetnek, miután a termelői ismeretek mellett a fogyasztói igényeket is közvetlenül felmérhetik, és ennek megfelelően szervezhetik a tagszövetkezetek áruelőállítását és integrálhatják egy-egy körzet kistermelői tevékenységét. Világossá teszi a jogszabály a szerződéses kapcsolatok fontosságát, összefüggésben a lakossági ellátás biztonságának folyamatos, több évre szóló megteremtésével. Ez nem ellenkezik a termelői érdekekkel sem, hiszen éppen az értékesítés biztonságát szolgálja és „ébren tartja” a termelői kedvet. A szerződéses fegyelem fokozott megtartása valamennyi érintett partnerre kötelező érvényű és értelemszerűen visszaszorítja a szerződésen kívül termelt és általában rendszertelenül felkínált termékek forgalmát. Az új rendelet kiküszöböli a mezőgazdasági termékforgalom és a kiskereskedelmi tevékenység elhatárolásában mutatkozó bizonytalanságokat. Az általános termékforgalmazástól éppen biológiai jellegénél fogva eltérő rendszerben megvalósuló mezőgazdasági termékforgalom ágazati irányítását a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter hatáskörébe utalja. Mindebből következik; a nagyüzemek és társulásaik pontos jogszabály alapján szervezettebbé és élénkebbé tehetik forgalmazási-értékesítési tevékenységüket, ami egybevág a fogyasztói érdekekkel, tudniillik várhatóan gyorsabban és jobb minőségben jut majd el az áru az üzletekbe. A nagyüzemi gazdáknak azonban — és ez a jogszabály egész tartalmában meghatározó — a termelésen kívül nagyobb jártasságra kell szert tenniük a kereskedésben is, meg kell találniuk és tovább kell fejleszteniük azokat a formákat és módszereket, amelyeket számukra a jogszabály egységes értelmezésben felkínál. Felgyorsult a szövetkezetek fejlődése jesítőképességű állat- és növényfajták elterjedése és erőteljesebbé vált a belső tartalékok feltárása. Mindez együtt járt a szövetkezetek gazdasági és vagyoni helyzetének megszilárdulásával, fejlődésével. Egyebek között a szarvasmarha-állomány 43 ezerrel nagyobb a tavalyinál, s egy év alatt 430 literrel nőtt az egy tehénre jutó tejtermelés. A szövetkezetek a 14,4 milliárd forintos beruházási előirányzatokat várhatóan 16 milliárd forinttal túlteljesítik. A beruházások összetétele nagyrészt a népgazdasági igényeknek megfelelően alakul; például több lett a tehénistállók száma, viszont gondot okoz, hogy nem épültek új szakosított sertéstelepek. Gépekre 9,6 milliárd forintot költöttek a közös gazdaságok. Emellett raktárakat, gépjavító műhelyeket, üzleteket és ipari jellegű létesítményeket helyeztek üzembe és jelentősen javították az üzemek egészségügyi és szociális ellátását. A gazdaságok helyt álltak a zöldségtermesztésben, a téeszek 85 százaléka foglalkozott valamilyen zöldségnövénnyel idén. A tervezettnél mintegy 40 százalékkal több zöldséget adtak a fogyasztóknak és az iparnak és bebizonyították, hogy az átlagos időjárási körülmények mellett ki tudják elégíteni a növekvő igényeket is, miután a korábbinál kedvezőbb ágazati érdekeltségi viszonyokat teremtettek számukra. Az ülésen vitát váltott ki, hogy noha a termelés növekedésével együtt a nyereség is nőtt, a tagság jövedelme mégsem emelkedett ezzel arányosan és nem sikerült maradéktalanul megvalósítani a teljesítmény-bérezés elvét; az egy tagra jutó jövedelem-színvonal szabályozása miatt ugyanis a szövetkezeteknek nem volt módjuk kifizetni a többletmunkáért járó tényleges összegeket. Az ülésen ennek az ellentmondásnak, a bérezésben mutatkozó feszültségnek felszámolására több javaslat hangzott el. Az ülésen részt vett Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár, Zsuffa Ervin, az MSZMP KB alosztályvezetője és Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke is. Egy év alatt 15—16 százalékkal növelték az előzetes adatok szerint a termelést a közös gazdaságok, ezen belül a növénytermelés értéke 16— 17 százalékkal, az állattenyésztés pedig 11 százalékkal emelkedett — állapította meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, amely Szabó István elnökletével Budapesten ülésezett. Egyöntetű volt a vélemény: a szövetkezetekben idén felgyorsult a korszerű technológiák, gépek, valamint a nagy tel-