Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1982 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1982-01-15 / 1. szám

c. ­W&fi El M­ISZE­R DA­Z­DA­SÁG XVIII. évfolyam, 1. szám A MEGYEI TANÁCS VB MÉO — A TESZÖV — AZ ÉLELMISZERIPAR ÉS AZ ERDŐGAZDASÁG LAPJA Ára: 1,80 Ft Gazdasági feladatok a gabonaiparban A Heves megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vállalat Szakszervezeti Bi­zottsága december 7-én, a bizalmi testület pedig 21-én tárgyalta az 1982. évi ter­veket, valamint a bérpoliti­kai intézkedési tervet. A mezőgazdasági üzemek kihasználva a kedvező ősszi időjárást, lényegese­n na­gyobb területen vetettek bú­zát, mint az előző évben. Ebből következően a válla­latnak úgy kell felkészül­nie, hogy a várhatóan na­gyobb felvásárlást is a ko­rábbi évek színvonalán­ biz­tosítsa. A mezőgazdasági üzemek­kel a termékértékesítési szerződéseket megkötöttük és az első negyedév végén megkezdjük a tárgyalásokat a várható termés elhelyezé­sére. A termés közelebbi is­meretében intézkedéseket­­teszünk szükségtárolók épí­tésére, szorosabbá tesszük a mezőgazdasági üzemekkel együttműködés­­nket a bér­tárolások növelésére. A raktárgombok enyhíté­sére pályázatos raktárépí­tésre előterjesztést tettünk a csányi Búzakalász Terme­lőszövetkezettel és a zagy­vaszántói Zagyva völgye Ter­­melőszövetkezettel közösen 3200 tonna raktártér közös építésére. Termelési feladataink kö­zül legfontosabb az őrlési tevékenység, hisz ennek fo­lyamatos végzése szükséges ahhoz, hogy a lakosság el­látása egész év folyamán zavartalan legyen. Gazda­sági érdekünk fűződik ah­hoz, hogy őrlési tevékenység­­ünk ne csökkenjen, hanem az értékesítési lehetőségek figyelembevételével kisebb mértékben tovább nőjjön. Az e célt szolgáló elképzelé­seinket a Szakszervezeti Bi­zottság és a bizalmi testü­leti ülés támogatta és így lehetőség van arra, hogy célkitűzéseink­ a bérezésen keresztül is érvényre jussa­nak. Jelentős feladat a vállalat munkájában a keverékta­­karmány-gyártás, mellyel biztosítanunk kell a tőlünk vásárló nagyüzemek folya­matos ellátását és kiemelt módon kell kezelnünk a ház­táji gazdaságok takarmány­igényének teljes választékú kielégítését. A választék bő­vítése érdekében együttmű­ködésre léptünk a környei és agárdi kombináttal és az ő receptjük alapján is gyár­tunk keveréktakar­mányt a minőségi színvonal javítása érdekében. A jövő év első negyed­évében megvalósítjuk a ke­veréktakarmányok korsze­rű csomagolását és ettől kezdve műanyag zsákban kívánjuk forgalmazni ter­mékeinket. Az új csomago­lási mód megszünteti a kü­­lönb­öző higiéniai problémá­kat és e korszerű csomago­lás az árut megvédi az esetleges ázásból következő minőségi romlástól is. Az előző évhez hasonlóan tovább folytatjuk az árpa­­hántolást, zabhántolást és az első félév során további új termékek gyártását is meg­kezdjük. Vállalatunk kollektívája törekszik arra, hogy hagyo­mányos cikkeinken kívül olyan temékek előállítását is szorgalmazza, amelyek importot válthatnak ki, il­letve tovább bővíthetik ter­mékeink választékát és szín­vonalasabbá tehetik a táp­lálkozást, a kereskedelmi ellátást. Az utóbbi években jelen­tős erőfeszítéseket tettünk dolgozóink munkakörülmé­­­nyeinek javítására, szociális ellátottsága színvonalának emelésére. E feladatot ez évben is tovább folytatjuk (Folytatás a második oldalon) Gabonatermelés I népgazdasági terv a gabonatermelés jelentős bővítésével ámol, teljesítésében megyénk szövetkezeti mezőgazdaságá­­­nak arányosan, lehetőségeivel összhangban kell részt vállal­nia. A gabonatermelés jelentőségének megfelelően vezető he­lyet foglal el megyénk termelőszövetkezeteiben, de a terme­lési színvonal fejlődése, a termésátlagok növekedési üteme elmarad az országos átlagtól. A gabonatermelés a gaz­daságok többségében az ered­mények meghatározója, a mérleg szerinti nyereségnek közel 40 százaléka képződik a gabonaágazatban. A gabo­natermelés megyénk mező­gazdasági szövetkezeteinek termelésszerkezetében jelen­tőségének megfelelő helyet foglal el. Az ötödik ötéves tervidőszakban összességé­ben a gabonatermelés fela­datait szövetkezeteink ered­ményesen teljesítették. A termelés színvonalában je­lentős differenciáltság jött létre, igen nagy a szóródás terjedelme, (a legmagasabb és legalacsonyabb termésát­lag különbsége), általában 3 tonna/hek­tár feletti. A területegységekre jutó termelési költség mutatója szerint, a termelés költségei az elmúlt években jelentő­sen növekedtek. Őszi árpát olcsóbban a kukoricát drá­gán termelik a gazdaságok. A felvásárlási árak emelke­dései csak részben tudták el­lensúlyozni a termelési költ­ségek növekedését. A gabo­natermelés jövedelmezősége évenként változik, ami fő­ként az eltérő hozamokkal magyarázható. A legkedve­zőbb az árpáé, a kukorica jövedelmezősége ugyanakkor a legkedvezőtlenebb, nem­csak a kalászosokéhoz, ha­nem az­­ országos átlaghoz képest is. Mindez főképp az országos átlagtól eltérő ter­mészeti adottságokból fakad. A termelési költségek átla­gosan 20 százalékos emelke­dése, a segédüzemi költsé­gek emelkedéséből szárma­zik. A segédüzemi költségek a közvetlen­ költségeknek a felért teszik ki. A gabonater­melés gazdasá­gosságának kulcskérdése, az energiagaz­dálkodás. Ez egyben azt is jelenti, hogy az energiatakarékos terme­lés a költségcsökkenés­ leg­nagyobb tartaléka. A népgazdasági terv a ga­bonatermelés jelentős bőví­tésével számol, amely döntő­en a termésátlagok dinami­kusabb emelésével, és a ve­tésterület növelésével bizto­sítható. A gabonát élelmezési és takarmányozási jelentősé­ge helyezi a termelés kö­zép­­pontjába. A fejlesztési mérté­­két alapvetően hazai szük­ségletek, a nemzetközi export­­kötelezettségek, valamint a népgazdaság egyensúlyi hely­zete javításának követelmé­nyei, együttesen határozzák meg. A vetésszerkezetben a ka­lászosok elsőbbségét indo­kolt biztosítani. A vetésszer­kezet meghatározásakor, a fajta megválasztásakor a ter­mőhelyi adottságok messze­menő figyelembevételével célszerű kiindulni. Takar­mánygabonánál megyénk­ben az őszi árpa termelés előnyösebb, azonos takar­mány mennyiség olcsóbban állítható elő. A sikeres termelés feltéte­ leit minden tekintetben, tel­jes körűen, biztosítani kell. A jövedelmezőség kizáró­lag a fajlagos hozamok nö­velésével biztosítható. Az anyag- és energiaigényesség­ből eredő költségváltozás irá­nya ugyan nem fordítható meg, de a növekedés ütemé­nek mérséklése reális célki­tűzés. A további fejlődést a táj­hoz, a termőhelyi adottsá­­gaikhoz már jobban igazodó, méginkább differenciált­ ter­mesztés­technológiák kiala­kítása, a gabonanövények és fajták helyes megválasz­tása és azok színvonalas termesztése teszi lehetővé. Széles lehetőséget látunk a táj körzetenkénti ésszerűbb termelési kapcsolatok kiala­kítására,, a gabonaprogram­­ban való fokozottabb együtt­működésre. A megyénkben működő termelési rendszerektől kér­jük, hogy segítsék a cikli­kusság csökkentését, a jöve­delmezőbb gabonatermesz­tést. Ha csupán az átlagon aluliak termelésének az át­lagra emelését tudnák ter­melésszervezői munkával biztosítani, már akkor is i­gen jelentős eredményeket érnénk el. Mint az őszi határszemlék is bizonyították, a termelő­­szövetkezetek az 1982. évtől életbelépő közgazdasági sza­bályozók ösztönző hatásait kihasználva több gabonát vetettek a tervezettnél. A központi szabályozás és az érdekeltségi viszonyokat tovább erősíti. A többletter­melési prémium és külön árkiegészítés bevezetése ja­vítja a jövedelmezőséget, ösztönzi a termelésbővítést. Termelőszövetkezeteink az őszi kalászosok jó minőség­ben való elvetésével meg­­alapozottan várják az 1982. évi­­ gabonatermesztés ered­ményét. Sipos András TESZÖV főmunkatárs 1982. január 15. Szakemberképzés és továbbképzés tapasztalatai és feladatai megyénkben A mezőgazdasági termelés tovább fokozása egyre na­gyobb feladatot ró a gazdálkodó üzemekre. A feladatokat nehezebb közgazdasági körülmények között kell megvaló­sítani. • Ezért a képzésnek, továbbképzésnek egyáltalán az új szakmai ismeretek elsajátításának mindinkább nagyobb szerepe van. A központi és megyei ágazati irányítás is egyre inkább fontos feladatnak tartja a képzést és továbbképzést, ép­pen ezért a szükséges feltételeket a lehetőségekhez képest igyekszünk biztosítani mind a vezetők, mind a fizikai dol­gozó emberek számára. Az ötödik ötéves terv tel­jesítését már sokoldalúan értékelték a­ párt és állami szervek. Ezt tették az id­ei tőkések a kép­zés és to­vábbképzés megvalósítása tekintetében megyénk me­ző­ga­zdasági üz­emeire vo­natkozóan is. Alapul véve éppen a hatodik ötéves terv képzési és továbbképzési feladatainak megvalósítását szükséges, hogy e sajtófó­rum hasábjain is szót ejt­sünk, az ötödik ötéves terv képzési és továbbképzési felad­attainak megvalósulásá­ról, valamint ezzel kapcso­latos gondokról és problé­mákról. Az ötödik ötéves terv első időszakában a ter­melőüzemek rés­zéről elké­­szültek a képzési és tovább­­képzési tervek a szellemi, a vezetői, valamint a fizikai dolgozókról. A tervezett és kize­rveze­tt továbbképzési rendszerünk mellett jelen­tős volt az az oktatási mun­ka is­, amelyet az üz­emek­­ben terveztek és végeztek helyi tanfolyam,, vagy elő­adássorozat útján. A terve­ket alapul véve a s­zalkembe­­rek ezen kötelezettségeiknek teljesítése érdekében szak­maiságra vonatkozóan ér­deklődési és munkaterüle­tükkel összefüggésben _ sza­bad választási lehetőséget kaptak. Mindezen körülmé­nyekből kiindulva a szellemi dolgozók a tervciklus alatt tovább­képzési kötelezettsé­güknek a következő módon tettek eleget megyei össze­sítés alapján. Felsőszintű vezetők to­vábbképzésére 274 személyt terveztek az üzemek, a tel­jesítés 75,2 százalék. Közép­szintű vezetőire a tervezett létszám 237, ami 36,3 szá­zalékra teljesült. A közvet­len munkahelyi vezetők vo­natkozásában közel 300 főt terveztek az üzemek, a tel­­jesítés csak 21,1 százalék. Je­lentős viszont a felsőfokú szakmai továbbképzés, amint több mint 1789 fő vett részt. Ez a tervhez viszonyítva ezer százalékon felüli túltel­jesítést jelent. A középfokú szakmai tanfolyamokra­­ 322 fő jelentkezett és­ a részt­vettek száma is meghaladja a 497 főt, ami 154 százalékos teljesítést jelent. Az említetteken belül köz­vetlenül megvizsgáltuk a négy első számú vezető to­­vábképzésben való részvéte­lét. A jelentésekből és a MÉM mérnök továbbképző intézettől kapott tájékozta­tásából megállapítható, hogy a tsz.-elnökök mintegy 50 százaléka vett csak részt a tervciklus alatt továbbkép­zésben. Figyelembe véve a túlkorosodást is, a tsz-ek 15 százalékánál nem lehet semmilyen indokot elfogad­ni, ami a távolmaradást iga­zolná. Ugyanilyen szempon­tok alapján vizsgálva a legelső számú vezetőket a következő megállapítások­ra jutottunk. A tsz-elnök­­helyettesek 70,4 százaléka a főagronómusok 40 százalé­ka, a főkönyvelők 26 százalé­ka maradt el a rendeletben egyébként előírt továbbkép­zésekről a már említett ötö­dik ötéves terv időszakában. Nyilvántartásaink szerint hat olyan tsz van a megyé­ben, ahol négy első számú vezető közül senki sem vett részt továbbképzésben. Milyen gondolatokat lá­tunk általában a tervek tel­jesítése vonatkozásában, amik az elmaradást okozhat­ták az oktatás és a tovább­képzés minden területén. A tervezés időszakában működő termelőszövetkeze­tek száma 13 százalékkal csökkent. Ez 8 termelőszö­vetkezet megszűnését jelenti. A tény az egyes képzési ka­tegóriákat is érintette úgy, hogy a megszűnés következ­tében a vezetők továbbkép­zése meghiúsult. Továbbá a bekövetkezett változás, első­sorban a szakmai képzés fe­lé orientálta általában a ve­zetői munkakörben dolgozó­kat. A tervezés időszakában a személyzeti vezetői állo­mány nem volt annyira ki­forrott, mint jelenleg. Ennek következtében bizonyos fo­kú tervezési hiányosságokat tapasztaltunk. A tervciklus alatt a szak­mai tanfolyamok tartalmá­ban és formájában változás következett be, ez szintén hozzájárul a már említett eltolódáshoz, és ami első­sorban a szakmai tovább­képzést helyezte előtérbe. Végül, de nem utolsó­sor­ban hiányzott az idevonat­kozó rendelkezéseknek a kö­vetkezetes végrehajtása. Hi­ányzott továbbá az a nyil­vántartási rendszer, melynek segítségével az ellenőrzés e tekintetben biztosítható, és ami éppen a tett intézkedé­sek alapján a hatodik ötéves terv időszakára már kiala­kult. A fizikai dolgozók képzé­sét áttekintve alapvetően három képzési forma érvé­nyesült az ötödik ötéves terv időszakában . A betanított munkásképzés, a szakmun­kásképzés és a szakmunká­sok szervezett továbbképzé­se új szakmára. A legnagyobb igény és vo­lumen a betanított munká­sok képzése iránt mutatko­­­zott. A 2558 fős tervet az üzemek 42,3 százalékra tel­jesítették. A szakmunkás­­képzési tervük 1922 volt, és a teljesítés mindössze 11,9 százalék. A szakmunkások továbbképzésére 788 fő lett előirányozva. A teljesítés az előbbinél valamivel jobb, 56,6 százalék. A fizikai dolgozók eseté­ben is szükséges rávilágí­tani néhány olyan problé­mára, amely mint jelenség, rendszeresen kíséri a kép­zést.A fizikai dolgozók képzé­sének tervezésénél a terme­lőszövetkezetek alapvetően a szükségletet vették figye­lembe. Nem számoltak és nem keresték ennek emberi vonzatát, így a beiskolázási tervet sem tudták teljesíteni, úgy is kifejezhető ez, hogy bizonyos vonatkozásban felü­letes tervezéssel állunk szem­ben, illetve nem tettek min­dent annak érdekében, hogy a képzés emberi vonzatát megkeressék és biztosítsák. Részleteiben megvizsgál­va a fizikai dolgozók képzé­si tervének teljesítését, arra a megállapításra jutunk, hogy azoknál a szakmáknál, amelynek szakemberrel való ellátását törvényes rendelke­zések és intézkedések írják elő, a teljesítés is jobb, sőt szinte megoldottnak mond­ható. Például­­ a traktorveze­tő,­ a motorfűrészkezelő, a növényvédő, az ív- és láng­­hegesztő betanított munkás szakmák. Azoknál a szak­máknál, ahol a törvényes szankciók, vagy elmarasztalás nem érvényesül és nem ér­heti az elsőszámú vezetőt, illetve vezetőket, a figyel­müket nem fordítják olyan mértékben e szakmák felé, mint az előbb említettek ese­tében. Ezek közül is ki kell emelni például­­ az állatte­nyésztési szakmákat, ahol a betanított munkásképzés 40,2 százalékos, a szakmunkás­­képzés 13,6 százalékos. A kertészetnél ugyanez az első esetben 6,4 százalék, míg a második esetben 8,2 százalé­kos az elért teljesítés. Mindehhez azonban hozzá kell tenni — a fizikai dolgozók esetében —, hogy e szakmákra vonatkozóan a beiskolázás nehéz feladat. Az állattenyésztés esetén a fizikai állomány a leghetero­génabb. A dolgozókat a ta­nulásra rávenni nagyon ne­héz. A munkahely huzamos­­abb időre történő elhagyá­sa is körülményes. A kerté­szeti ágazatban dolgozók összetétele általában a női nemhez tartozik. Ezeket csa­ládi okokból nehéz beisko­lázni. Az utóbbi két évben pozitív változás következett be. Több termelőszövetkezet igyekszik a fizikai dolgozó­kat egy-egy szakmának meg­felelően kiképezni. Ezt első­sorban a helyi tanfolyamok beindításával próbálják meg­oldani. Csak tájékoztatásként kell néhány szót ejteni az ifjú­sági szakközép- és szakmun­kásképzésről. Az ifjúsági képzés során­­ 905 tanuló ka­pott szakmunkás bizonyít­ványt a tervciklus alatt, melyből Heves megyei tanuló 573 fő volt. A szakközépiskolások kö­zül, amely a mezőgazdasági termelést érinti 172 fiatal végzett középiskolában. (Folytatás a második oldalon) Minden kedves olvasónknak boldog új évet kívánunk!

Next