Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1986 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1986-06-30 / 12. szám
L ^ A MEGYEI TANÁCS V. B. MEO — A TESZÖV — AZ ÉLELMISZERIPAR ÉS AZ ERDŐGAZDASÁG LAPJa XVII. évfolyam, 12. szám Ara: 2,30 Ft 1986. június 30. Búzaminősítés A Gabona Tröszt vállalatai felkészültek az idei búzatermés fogadására, ami ezúttal azért adott többletmunkát, mert 1986-tól kezdve az étkezési búzát a sikértartalom szerint minősítik. Az intézkedés oka: megnőtt az igény a jó minőségű búzák, illetve a belőlük készített liszt iránt. Nemcsak a hazai sütő- és tésztaipar igényli a magasabb sikértartalmú alapanyagot, hanem a külpiacon is mind keresettebbek az ilyen termékek. Az új minősítési rendszer egyértelműen a búza minőségének javítására ösztönzi a termelőket. Eddig az étkezési búzának minősített fajtákat minőségüktől függetlenül, az úgynevezett étkezési kategóriába sorolták. A tapasztalatok viszont azt mutatták, hogy az étkezési búzák beltartalmi értéke, például a technológiától vagy a termésmennyiségtől függően, nem minden esetben éri el a megkívánt „étkezési” minőséget. A sikértartalom szerinti átvétel ezentúl lehetővé teszi az ár és a minőség összhangjának megteremtését. A száz kilogrammonkénti 360 forintos alapár a legalább 27 százalék nedvessikér-tartalmú étkezési búzára vonatkozik. A 25—27 százalék nedvessikértartalom közötti búzát is étkezési búzának minősítik, de mázsánként 10 forintot levonnak az alapárból, a 25—25,9 és mázsánként 5 forintot a 26 —26,9 közötti nedvessikér-tartalom esetén. A megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalatok a különleges minőségű búzáért, annak minőségétől függően, továbbra is 30, illetve 45 forint felárat fizetnek száz kilogrammonként. A tröszt vállalatai minden megyében tanácskozásokon tájékoztatták a mezőgazdasági nagyüzemeket a minősítésről és az átvétel módjáról. Az átadó-átvevő szakemberek részére oktatást szerveztek. A gabonaipar olyan országos laboratóriumi hálózattal rendelkezik, amely alkalmas arra, hogy az átvett tételeket a megkötött termékértékesítési szerződésekben rögzített határidőn belül minősítsék. Ezt követően kerül sor a minőség szerinti kifizetésre, éspedig ugyanolyan gyorsan, mint ahogyan azt a termelők a korábbi években már megszokhatták. A gabonaipar a tsz-ek területi szövetségeivel szoros és állandó kapcsolatot alakított ki, lehetőséget teremtve az esetleg felmerülő viták azonnal és megnyugtató rendezésére. Repülőgépes növényvédelem Rovar- és gombaölő vegyszereket permeteznek gabonára, napraforgóra és szőlőre, a MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálat pilótái a Mátraalján. A háztáji és kisgazdaságok helyzete A háztáji termelésben a termelőszövetkezetek szervezőmunkája az elmúlt időszakban minőségi fordulatot hozott, számos új, korszerű szervezési formát, módszert vezettek be és alkalmaztak. A hagyományos, a termelőszövetkezetek által alig befolyásolt háztáji termelés mellett megjelentek a korszerű háztáji termelésszervezési formák, módszerek. A termelési szerkezet azonban még nem minden esetben összehangolt. A termelés szerkezetileg átalakult, szakosodott, koncentrálódott, vállalkozóbb jellegűvé, s mindinkább a nagyüzemi termelés szerves részévé vált. Nőtt és szélesebb körűvé vált az integráció. Tovább erősödtek az anyagi kapcsolatok, tervszerűbbé, tervezhetőbbé vált a kisüzemi termelés. Legdinamikusabban változott az üzemek integráló szerepe a szőlő-, a kertészeti és állattenyésztési ágazatban. A háztáji termelést és értékesítést a termelőszövetkezetek alapvetően háromféle formában szervezik, irányítják: — teljesen integrált formában, ahol a termelés minden fázisa és az értékesítés is a közös gazdaság által kialakított rendszerben folyik; — munkamegosztásos formában, ebben a formában terjed az állatkihelyezés és kertészeti termelés, valamint hagyományos szervezési formában. A háztáji juttatásban a jogszabály lehetőségének mindhárom formáját alkalmazzák termelőszövetkezeteink. A pénzbeni, illetve terménymegváltás mértéke rendkívül differenciált. A pénzbeni megváltást az üzemek általában a nyugdíjas, járadékos tagjaik részére engedélyezik, akik a földterületet megművelni nem tudják és állatot sem tartanak. Néhány üzem azonban aktív tagjaitól is pénzben váltja meg a háztájit, amely nem egyeztethető össze a termelőszövetkezeti törvény szellemével. A terménymegváltást alkalmazzák a legszélesebb körben termelőszövetkezeteink. Az aktív tagok felének, a nyugdíjas tagok egyharmadának ebben a formában adják ki a háztájit. A hatezer négyzetméterre kiadott termény mennyiségében nagy a szóródás, 442 kilogrammtól 2500 kilogrammig terjed. Növeli a forma változatosságát, hogy néhány üzemben a tagok különböző mértékű térítést fizetnek a kiadott terményért. Szántóterületként az aktív tagok negyede, a nyugdíjas tagok harmada veszi ki a háztájit. A nagyüzemi szőlőtermesztés mellett igen fontos szerep jut a háztáji és kisegítő gazdaságoknak is. Az országosan is jellemző szőlőterület-csökkenés mérséklésére, a kézi munkaerő jobb kihasználása érdekében a MÉM a nagyüzemekkel azonos mértékű állami támogatást biztosít 1970- től a háztáji, 1977-től pedig a szakcsoportokban telepített ültetvényekre. Megyénkben is éltek ezzel a lehetőséggel. Egyedülálló az országban, hogy a 2489 hektár háztáji terület 99,1 százaléka nagyüzemiig, állami támogatással telepített (országos átlag 35 százalék). Hagyományos művelésű szőlőterülettel csak azok az idős személyek rendelkeznek, akik már nem vállalták ötéves terv időszakában 554,7 az új telepítést. A hatodik hektár háztáji telepítés valósult meg, megfelelő fajtaösszetétellel, ami a piaci igényeket kielégíti. A gazdaságok integráló szerepe már a telepítéssel megkezdődik, folytatódik a rendszeres talajmunkák, talajerőutánpótlás, növényvédelmi munkák végzésével, a szüret szervezésével s befejeződik az értékesítéssel. A technológiai munkafolyamatokat háztáji agronómus szervezi, szaktanácsadással is segítve a munkavégzést. A hatodik ötéves terv időszakában dinamikusan terjedtek a szőlőtermelés új formái a részes, illetve haszonbérlet formái. Ezek a formák kényszerhelyzetből adódtak amely egyrészt a munkaerő drágulása, másrészt a megfelelő kézi munkaerő hiányának következménye. A részes művelés esetén a százalékos arányt mindig az adott területre határozzák meg, az ültetvény fajtaösszetétele és állaga alapján. Ez 30—50 százalék között változik. Ezek a művelési formák a gazdaságok egy részében olyan gondokat vetettek fel, hogy az ültetvények kezeltségi állapota leromlott, „rablógazdálkodást” folytattak a vállalkozók. Azok a gazdaságok jártak el helyesen, s itt elsősorban a gyöngyösi termelőszövetkezetet kell felhozni példaként, ahol öt-tíz évre kötöttek szerződést, szigorú technológiát írtak elő, amit ellenőriztek is. Egyre jelentősebb szerep jut megyénkben a szakcsoporti telepítéseknek. 1979—80- ban 42 hektár került eltelepítésre, 1981—85. között pedig 206 hektár. A továbbfejlődés is biztosítottnak látszik, ebben az évben 70 hektár szőlőtelepítésre van engedély a szakcsoportoknak. A szakcsoportok nagyobb részét a termelőszövetkezetek integrálják, kisebb részét (34,2 hektár) az áfészek. Jelenleg 16 szakcsoport működik a megyében Ezek jelentősége elsősorban abban áll, hogy a nagyüzemileg nehezen művelhető állami tartalékföldeken is megvalósulhatott a szőlőtermesztés. A háztáji borászati tevékenységgel kapcsolatban figyelemre méltó a gazdaságok feldolgozó- és tárolótér-kapacitásának mentesítése. A szövetkezetnél a háztáji borfelvásárlás 25—50 ezer hektoliter/év között alakult. Dobó József Marketingmunka az Egri Agroker Vállalatnál Gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztése hosszabb-rövidebb távon várhatóan módosítani fogja vállalatunk gazdasági környezetét, és ezáltal a vállalat és a piac viszonyát is. Ez nem egy esetben szükségessé teszi vállalatunk marketingtevékenységének újraértékelését, sőt e tevékenység több elemének, folyamatának megújítását, újraszervezését is. A marketingmódszerek és -eljárások jobban képessé teszik a vállalatot adottságok és lehetőségek körültekintőbb számításbavételére és szembesítésére, az igények különböző típusainak és minőségeinek megismerésére és előrejelzésére. Ezekre alapozva, olyan döntés meghozatalára, amely az erősödő konkurenciaharcban a vállalat fejlődése szempontjából meghatározóak. Lényegében két fontos dolog tartozik. Az egyik a szükségletekből való kiindulás, a szükséglethez való alkalmazkodás, a másik az új iránti fogékonyság, az újdonság felismerése és elfogadtatása a potenciális vevőkörrel. A leírtakból kiindulva, vállalatunk marketingtevékenysége a gazdasági élet minden területén megnyilvánul olyformán, hogy áruforgalmi osztályaink folyamatosan figyelemmel kísérik a megye mezőgazdasági üzemeiben történő termelési struktúra változását, a beruházási igények alakulását és ezek figyelembevételével eszközük a gyártókkal való szerződések megkötését. E munka hatékonyságát javítja, hogy az áruforgalmi osztályok kereskedelmi tevékenységében is fellelhetők a marketingmunka elemei, amelyek a marketingcsoport tevékenységével képeznek egységes egészet. A marketingcsoport által bővítési lehetőségeket és új szállítói piacok beindítását az osztályokon levő marketingelőadók szakterületüknek (Folytatás a 2. oldalon)