Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1989 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-15 / 1. szám
XX. évfolyam, 1. szám A MEGYEI TANÁCS V.B. MEO, AZ ÉLELMISZERIPAR, AZ ERDŐGAZDASÁG ÉS AZ AGROBANK LAPJA Ára: 2,30 Ft 1989. január 15. A reform útján Huszadik évfolyamába lépett a Heves Megyei Élelmiszergazdaság. Lapunk alapításáról 1969. évben, akkor született döntés, amikor az országban kezdetét vette a gazdasági mechanizmus reformja. A lapot létrehozó megyei párt- és tanácsi szervek, valamint az alapításban részt vevő megyei vállalatok gyorsan felismerték, hogy az új helyzetben a kapcsolatok új rendszerét is meg kell teremteni, amelyben nélkülözhetetlen szerephez jut az információ gyors áramlása. Az Élelmiszergazdaság — az alapítóokmány szerint — a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, valamint több megyei vállalat együttműködésével, anyagi alapjának megteremtésével jött létre, amellyel kialakították az egymás közötti információcsere új formáját. Egyidejűleg alapokmányban határozták meg a lap profilját, amely széles körben form át - és élelmiszeripari termelés sokszínű és gazdag skáláját, ezentúl a lap foglalkozik az együttműködő vállalatok belső életével is. Az a körülmény, hogy az Élelmiszergazdaság széles körű társadalmi összefogással jött létre, többszörösen előnyös az együttműködő vállalatok számára. Mindenekelőtt megteremtették az egymás közötti tájékoztatás rendszeres fórumát, amely tartalmában folyamatosan nyújt ismereteket, elősegíti a termelést, így válik az információs tevékenység termelőerővé. Nagyon fontos az is, hogy valamenyi tagvállalat különkülön is magáénak érezheti a lapot, kifejtheti abban véleményét, információt nyújthat és tájékozódást szerezhet. A takarékos gazdálkodás jó példája, hogy a lap költségeit az együttműködő vállalatok közösen fizetik ki, így viszonylag kevés költséggel tudnak fenntartani sajtófórumot. Újságunk megjelenése óta töretlenül fejlődött. Ezt példázza, hogy időközben új vállalatok léptek a lapot üzemeltetők sorába, jelenleg 14 vállalat és intézmény részese az együttműködésnek — miközben az újság együtt haladt a társadalmi és gazdasági fejlődés megújulásával. A lap ~tiq jelenést? felkeltette z £ [UNK] gyelmet és munkájával elismerést szerzett a tárca területén megyénkben és országszerte. Lapunk huszadik évfolyamában és azt követően is arra törekszik, hogy hasznos fóruma legyen a nyilvánosságnak és az új gazdasági törekvések, társadalmi célkitűzések eredményes előrehaladását segítse elő. A Mátravidéki Cukorgyárak 1989. évi nyersanyag-termeltetési terve Az 1989. évi előzetes terveinkben 16 ezer hektáros termésadó területet irányoztunk elő. Termelési körzetünkben az 1988-as évben „elért” hektáronkénti 5,5 tonna átlagos cukorhozam nem növelte túlzottan a cukorrépa-termesztési kedvet, következésképp fenti terület biztosítása nem látszik könnyű feladatnak. A termesztéssel kapcsolatban az alábbi főbb célkitűzéseket kívánjuk megvalósítani: Arra törekszünk, hogy lehetőleg minden partnergazdaságnál kerüljön Promettel kezelt cukorrépa-vetőmag elvetésre tapasztalatszerzés céljából. Tovább kell növelnünk a 14—16 centiméteres fellazítású vetésterület nagyságát. A cukorrépa-terület 50—60 százalékán szeretnénk ha a felülkezelés helyett a mechanikai gyomirtást alkalmaznák partner gazdaságaink. Szeretnénk, ha az 1990. évi cukorrépa-terület 60—70 százalékán Euf-es talajvizsgálati módszerrel készült tápanyagutánpótlási szaktanácsadás valósulna meg. A gyomirtás területén el kell érnünk, hogy ahol felülkezeléseket végeznek, azokat osztott kezelések formájában hajtsák végre minél nagyobb területen. Azokon a területeken, ahol a fertőzés már megállapított, rizománia toleráns fajtakísérletek beállítását tervezzük. Végül segítséget kívánunk nyújtani vető-, illetve betakakarítógépet vásárló partnergazdaságainknak a deviza árualap megteremtésében. Dr. Nagy István mezőgazd. főosztályvezető Minden kedves olvasónknak boldog új évet kívánunk! Szerkezetátalakítás a Gyöngyösi Parkettagyárban Közös vállalkozásként 1969- ben létesült Gyöngyösön a parkettagyár, a társuló erdőgazdaságok részéről rendelkezésre álló fatömeg leghatékonyabb hasznosítására. A Mátra—Nyugat-bükki Erdőgazdaság felügyelete alatt működő gyár termelését a térségben, nagy mennyiségben előforduló gyengébb minőségű tölgy-, akácalapanyag felhasználásával, évi 400 ezer négyzetméter mozaikparketta előállítására tervezték. (A mozaikparketta félkész termék, amelyet a lerakás után még csiszolni és lakkozni kell.) A mozaikparketta-termelés két év alatt fel is futott a tervezett kapacitás 75—80 százalékára és ezen a szinten folyt közel tíz éven keresztül. Időközben szépen beindult a termék exportja is. Átlagosan a termelés 80 százalékát tudtuk exportálni. 1980-tól azonban a mozaikparketta iránti kereslet mind export, mind hazai vonatkozásban csökkenő tendenciát mutat. A parkettakereslet csökkenésének okaiként első helyen kell említeni azt a tényt, hogy a mozaikparkettánál olcsóbb és lényegesen kevesebb élőmunka-ráfordítást kívánó padlóburkolatként jelentkezett ebben az időben a szőnyegpadló. A hazai lakásépítő-kultúrát évtizeddel megelőző Nyugat- Európa — főként a burkolóélőmunka-ráfordítás terén — már ebben az időben versenyre kelt a szőnyegpadló-burkolattal, mert 1972-ben létrehozta a gyárilag előállított készparkettát, a szalagparkettát. A készparketta-féleségek abban különböznek a mozaikparkettától, hogy tábláikat már a gyártásfolyamatban készre csiszolják és lakkal borítják úgy, hogy a felhasználónak azt a lakásban, az illesztőelemek segítségével a száraz aljzatra csak le kell rakni. A lerakás még szakmunkát sem igényel, hiszen a táblák könnyen és minimális barkácskészséggel bárki által összeilleszthetők. A kész parketta karrierjét tovább növelte a szőnyegpadlóburkolat néhány fogyatékossága, (esztétikum és gyermeknevelés) melynek hatására még a hetvenes évek közepén hazánkban is létrehoztak mintegy 1 millió négyzetméteres gyártókapacitást. Ezek a parkettagyárak a kezdeti beüzemelési problémák leküzdése után nagyon szép eredményeket produkáltak és jelenleg is ezek képviselik országunk parkettatermelésének és kivitelezésének nagyobbik részét. A mozaikparketta-kereslet csökkenését a meglevő technológia mellett igyekeztünk más termékek felfuttatásával pótolni, így például növeltük a hagyományos csaphornyos parketta termelését, és új termékként bevezettük a lamella parketta gyártását, valamint a lépcsőelem- és balkonkerítésgyártást. így sikerült a termelési egyensúlyt, a gyár eredményességét még mintegy 5— 6 évig szinten tartani. 1985-től kezdve azonban egyre inkább jelentkezett a technológia és a gépek avulása. A kül- és belpiaci érdeklődést látva, egyre jobban érlelődött bennünk a gondolat, hogy a leamortizálódott gépek helyett nem szabad ugyanezt a technológiát tovább megtartani. Nekünk is kész parkettát kellene gyártanunk. A jelenleg gyártott mozaikparketta táblásítására végzett üzemi és kutatóintézeti kísérletek azonban a parketta jellegénél fogva, az egymásra merőleges szálirány miatt nem vezettek megoldáshoz. Kereskedelmi oldalról pedig mindenki félt egy újabb — a piacon még be nem futott a parketta bevezetésétől. (Folytatás a 4. oldalon)