Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1992 (23. évfolyam, 1-18. szám)
1992-01-15 / 1. szám
Heves megye mezőgazdasági és élelmiszeripari lapja XXIII.évfolyam,1.szám ÁRA: 8,50 Ft 1992.január 15. Termelni kell, de mit? A magyar gazda mindig bizakodó Az elmúlt esztendő nemigen hozott sok örömet és meggazdagodást a mezőgazdaságból élő kis- és nagytermelőknek. Inkább gond, baj és ráfizetés volt a részesedése azoknak, akik növényi vagy állati termékek termelésével foglalkoztak. 1991. az ellentmondások éve volt a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban egyaránt. Az agrárolló teljesen kinyílt, nagyon megdrágultak a technikai anyagok, műtrágya, növényvédő szer, gépek, felszerelések, ugyanakkor csökkentek a mezőgazdasági termékek átvételi árai, az értékesítési lehetőségek. A növénytermelés produktuma 6-8 százalékkal nőtt, körülbelül ugyanennyivel csökkent az állattenyésztés termelése. Ugyanakkor az export rekordot döntött, meghaladva a 2,5 milliárd dollár bevételt, ami az előző évben a 2 milliárdot sem érte el. Ilyen jó exportkitermelés mellett eladósodtak, tönkrementek, pénzügyileg összeomlottak a kis- és nagyüzemek. Az élelmiszeripar nagyobbik része hasonló helyzetbe került. Igazi ellentmondás, hogy egyrészről az ágazat külkereskedelmi aktívuma 1,4 milliárd dollár volt, míg akik ezt előállították, megtermelték, feldolgozták a csőd szélére jutottak. Ennyit röviden az elmúlt évről. Mire lehet számítani, mit érdemes termelni 1992-ben, ez itt a kérdések kérdése? Erről szeretnék megközelítőleg információval szolgálni. Ha úgy 2-3 hónappal ezelőtt tesszük fel ezeket a kérdéseket, akkor a válasz sokkal negatívabb, nehezebb és kilátástalanabb. Igaz továbbra is nagy a bizonytalanság a termelés, a feldolgozás és export területén egyaránt. Nincs elfogadott egységes ágazati koncepció, nincs kidolgozva a megfelelő agrárrendtartás (támogatás, elvonás, szubvenció, finanszírozás stb.). Késik a kárpótlás, a „földosztás”, zavaros a privatizáció, nincs szövetkezeti törvény, jelentős a fizetésképtelenség, nagy a sorbanállás. Ma még nagyon kevés felvásárló, ipari és exportcég tudja megmondani, mit is tervez, mit akar megvenni és mennyit, feldolgozásra, exportra, hűtésre stb. Az őszi gabonavetések területei mintegy 40 százalékkal csökkentek, sok a szántatlan terület, a talajerő utánpótlás pedig egyenlő a semmivel. Tehát az előjelek nem sok jóval biztatnak. 1992-ben mégis termelni kell, hiszen országunk legnagyobb kincse a föld. Ha ezt nem használjuk ki, nagy bajba kerülhetünk, mindannyian ráfizethetünk. A fogyasztó drágán veheti a húst, a tejet, a zöldséget, s a termelőnek sem a parlagon hagyott föld, az üres istálló hoz hasznot. A reményeket, a kilátásokat gerjesztheti és talán javíthatja, hogy a Közös Piaccal novemberben sikerült megállapodásra jutni „zöld ágra” vergődni a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeink kedvezőbb értékesítési lehetőségeit, kedvezményes „elbánást" illetően. Ez az első évben körülbelül 20 milliárd forintos többletpiacot jelent, 180-200 millió dollár értékben. Ez nem kevés, de más piacok is kecsegtetnek... Ezek után jöjjenek a javaslatok, mi várható a jövő évre? A primőrtermelés a belső ellátás miatt igen fontos. A termelés költségei ugrásszerűen növekednek (energia, fólia, műtrágya, növényvédő szer, vetőmag stb.), ezt követik a fogyasztói árak is. A paprika, paradicsom, uborka, saláta, retek stb. korai és késő őszi fólia alatti termelése továbbra is kifizetődő lesz. E termékeket jól el lehet majd adni, csak legyen elegendő vállalkozó, főleg kistermelő. A fűtött fóliás termelés megyénkben igen lecsökkent. Ha javasolni lehet, a drága olaj helyett több mezőgazdasági mellékterméket (kukoricaszár, napraforgó, szalma, erdei fahulladék) hasznosítsanak, akik fűtésre rendezkednek be. Fűtés átalakításra van szükség. A szabadföldi növényeknél feltétlenül javasoljuk az úgynevezett csomósáruk (hagyma, zöldség, retek, karalábé stb.) termelésnövelését, ugyanez vonatkozik a levélzöldségekre. Ezeket főleg bolti eladásra termeljenek. A zöldborsó a nagyüzemek növénye, de a háztájiban is érdemes termelni"=> csak saját ellátásra is (hűtésre). A zöld- és festőbab mindig keresett, jó ára van. A hűtő- és konzervipar számára főleg leszerződve célszerű termelni. A konzervparadicsom- és uborkatermelés főleg az export függvénye. Még egyszer olyan rossz árak és eladási lehetőségek nem fordulhatnak elő mint az idén. Paradicsomból igazán csökkenteni kell a termelést. Paprikából a termelés évek óta csökken, az árak emelkednek, a belső piacon több is eladható lenne. Jobb fajtákból, sokkal több sárgadinnyére lenne szükség. Aki exportra akar görögdinnyét termelni, kössön szerződést a kis súlyú fajtáknál, a belső ellátásra már a darabos fajták is elmennek. A káposztafélék (fejes, kel, karfiol, karalábé, bimbós, vörös stb.) mindig eladhatók, csak jó víz és tápanyagellátásról kell gondoskodni. Gyökér és sárgarépát, áruként csak nagyobb területen érdemes termelni, a hűtő- és konzervipar számára. Közvetlen piacra, boltra olyan termelő vállalkozzon, aki tárolni tud és folyamatosan tud szállítani. A vörös- és fokhagyma, burgonya mint alapvető termék, mindig eladható, az árak évek óta növekednek, termelésük csökken. Jobban hangsúlyoznám az úgynevezett szárazáruk: bab, lencse, mák termelésének feltétlen növelését, lassan 100 forint alatt ezeket a fontos cikkeket nem lehet megvenni. Sokkal több szárazbabra van szükség a belső ellátáshoz, s az exportlehetőségekről nem is szólva. Napraforgóból, cukorrépából a szintentartás, kukoricából, szójából a nagyobb mérvű termelésnövelés az indokolt. Gyümölcsféléknél, főleg a bogyósoknál (fekete ribizli, köszméte, (folytatás a 2. oldalon ) AZ AGROBANK NÉMET PARTNERE Az Agrobank Részvénytársaság is igyekszik közelebb kerülni Európához. Ennek érdekében keresi a nyugati partnerkapcsolatot. Ez nemrég létre is jött, miután a bajorországi Marktredwitz-Volks Bankkal együttműködésre léptek. Ez lehetővé teszi, hogy többirányú segítséget nyújtsanak a magyar partnernek, s ezen keresztül az Agrobank Rt. egri területi fiókjának is. Ennek köszönhető, hogy a közelmúltban két hónapon keresztül Boros Zoltánné vállalkozási főelőadó az említett bajor banknál dolgozott, szakmai tapasztalatcserén vett részt. Tőle tudtuk meg, hogy olyan neves pénzintézetről van szó, amely Svájcban, Svédországban, Ausztriában is működik. Magánszemélyeknek és vállalkozóknak a számláit vezetik, emellett hitelt nyújtanak ügyfeleiknek. Rendkívül magas színtű a gépesítettség, az iratkezelés, gyors a kölcsönt nyújtó szolgáltatás. Törzsügyfeleikről 30 évre visszamenő adatokkal rendelkeznek, s ez gyorsítja munkájukat. Nemrég delegáció is járt az Agrobanktól a bajoroknál, a kapcsolatok további bővítése végett. Megállapodtak, hogy újabb magyar szakembereket képeznek, és Magyarországra látogatva, napi segítséget is nyújtanak a magyar pénzintézetnek. Sőt, az is várható, hogy távlatilag a két bank között pénzügyi tranzakciókat is lebonyolítanak. A delegációt fogadta Marktredwitz városának polgármesternője is, s a beszélgetésen elhangzott, hogy a két bank kapcsolatából később esetleg Eger, valamint a bajor város közötti együttműködésre is sor kerülhet. Legtöbben a föld után kérnek kárpótlást Mint már beszámoltunk róla, december 16-án éjfélkor lejárt a határideje a kárpótlási igények benyújtásának. A Heves Megyei Kárrendezési Hivatalban dr. Tóthpál Ferenc vezetőhelyettes elmondta, hogy megyénkben mintegy 35 ezer igénylő adta be papírjait. Egyelőre pontos számokat nem tudott mondani, mivel a feldolgozás nagy erővel folyik, s még néhány ezer darab igénylést a posta is eljuttat számukra. Ezenkívül sok beadvány hiányosan érkezett, ezért további egyeztetésre lesz szükség benyújtóikkal. Azt is megtudtuk, hogy elérte a célját a meghosszabbítás, mert a november 8-i első határidőig csak 14 ezer igénylő jelentkezett. Most már ennek - ezek szerint - több mint a duplájánál tartanak. Az arányok változatlanok, legtöbben - az igénylők mintegy 90 százaléka - az elvett föld után kértek kárpótlást. Az ilyen földdarabok száma több százezerre tehető. A későbbiekben visszatérünk erre a témára, s pontos adatokkal szolgálunk olvasóinknak.