Heves Megyei Nap, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-01 / 203. szám

2 HEVES MEGYEI NAP Nidzica - Háromnemzetisé­gű közös hadtest létrehozásá­ról döntött a lengyel, a dán és a német védelmi tárca vezető­je. A Mazuri-tavaknál lévő Ni­­dzicában vasárnap véget ért tanácskozáson Stanislaw Dobr­­zanski, Hans Haekkerup és Vol­ker Rühe olyan dokumentu­mot írt alá, amely rögzíti a majdan a NATO-struktúrán belül működő közös hadtest létrehozásával megbízott há­romoldalú munkabizottság feladatait. A megállapodás szerint a hadtest a NATO ki­bővítését követően, azaz 1999-től Közép-Európa észa­ki részén fog állomásozni, többnemzetiségű parancs­nokság irányítja majd, műkö­dési költségei pedig egyenlő­en oszlanak meg a három or­szág között. Varsó - Lengyelországban a hét végén teljes erővel bein­dult a választási kampány, amelyet mindeddig erősen mérsékeltek a júliusi árvízka­tasztrófa miatt szükségessé vált különleges intézkedések, illetve a védekezés és a helyre­­állítás alatt létrejött társadalmi összefogás. A három hét múlva megtartandó parlamenti vá­lasztásokat megelőző kam­pányhoz éppen megfelelő al­kalmat kínált az 1980-as mun­kássztrájkok és a Szolidaritás szakszervezet megalakulásának évfordulója. Párizs - Lionel Jospin fran­cia kormányfő vasárnap a pártja, a szocialisták hét vé­gén La Rochelle-ben tartott találkozóján kijelentette: Kohl német kancellárral és Blair brit miniszterelnökkel folytatott minapi tárgyalásai­nak legfőbb célja az volt, hogy megerősítsék az Európai Unió kormányzási képessé­gét, és előrébb lépjenek a nél­külözhetetlen intézményi re­formok terén. Az EU-beli helyzet katasztrofálissá válhat, ha az új tagállamokkal törté­nő kibővítést nem előzi meg az uniós intézményrendszer hatékonyságát növelő reform - nyilatkozta Jospin. DIANA HERCEGNŐ HALÁLOS BALESETE Egy legenda párizsi A párizsi rendőrség elitegységét, az amúgy csak súlyos bűntettekkel foglalkozó Bűnügyi Osztagot bízták meg a Diana hercegnő halálát okozó tragikus autóbaleset okai­nak felderítésével. A nyomozók bő három órán át gyűjtötték a Pont de l’Alma híd alatti alagútban az esetle­ges árulkodó nyomokat, mi­előtt elszállították volna az üt­közés nyomán legalább egy méterrel rövidebbé vált Mer­cedest. Lefoglalták a Dianát kö­vető francia fotósok helyszíni felvételeit is, akárcsak járművei­ket. A paparazzik a balesetben nem sérültek meg, de egyikü­ket alaposan helybenhagyták azok a járókelők, akik az éjféli órán a mindig forgalmas köz­ponti hídnál szemtanúi voltak a tragédiának. Károly walesi herceggel kö­tött házassága alatt, majd tőle való, öt évvel ezelőtti külön­válása után is Diana mindvé­gig a pletykaéhes európai la­pok, de főként a brit sajtó gát­lástalan „érdeklődésének” célpontja volt, magán­életének legapróbb részleteit is igyekeztek feltárni és szen­zációként eladni. Utolsó in­terjújában, amely négy napja jelent meg a Le Monde-ban, maga Diana hercegnő is szo­katlan nyíltsággal jelentette ki: „A sajtó kegyetlen. Soha semmit nem bocsát meg, csak a hibákat hajszolja. Minden jó szándékot kiforgat, minden lépést, gesztus kifogásol. Azt hiszem, külföldön (ti. Anglián kívül) ez másként van. Szíve­sen és olyanként fogadnak el, amilyen vagyok. De Nagy- Britanniában ennek az ellen­kezője történik. Bárki más az én helyemben már messze el­ment volna onnan, de én nem tehetem. Nekem ott él­nek a fiaim.” Ez az interjú egyébként nagy vihart kavart a brit szigeteken, mert Diana igen határozottan bírálta ben­ne a korábbi londoni konzer­vatív kormányt, egyebek közt azért, mert hosszú éveken át - szemben Tony Blair minapi kezdeményezésével - semmit nem volt hajlandó tenni a vi­lágszerte emberi tragádiák tö­megét okozó taposóaknák be­tiltása ügyében. Diana hercegnő, különö­sen az utóbbi években, arra használta fel népszerűségét, hogy felhívja a világ figyelmét az emberiség különféle bajai­ra. E fontos ügyek „nagykö­vet asszonyaként” látogatott el például legutóbb Boszniá­ba a taposóaknák megnyomo­rított áldozatait felkeresve -miközben a pletykalapok balesetért, kezdete többnyire az új barátja társa­ságában őt ábrázoló fotókat közölt. Talán ennek is tudha­tó be, hogy - legalábbis a Paris Match vasárnap déli közlése szerint - a brit színes magazi­nok jelezték: nem hajlandók egyetlen fényképet sem meg­vásárolni a Dianát és Dodi al- Fajedet a balesetig üldöző fo­tósoktól. A francia politikai élet számos képviselője nyíl­tan őket tette-teszi felelőssé a Az ügyeletes szerkesztő, aki éppen arról írt a hír kiadásakor az izgatott, orkánszerű széllel terhes, rosszat sejtető hajnali órán, hogy milyen ös­­­szetett helyzettel találkoznak azok, akiknek morális ítéletet kell mondani­uk a sajtó képviselőinek viselt dolgairól, kezdetben tehetetlenül morzsol­­gatja az ujjait a komputer klaviatúrája előtt. A „montesquieui értelem­ben negyedik hatalmi ág” szabadságát védeni kell. Önöknek, az olva­sóknak joguk van megtudni, hogy a hatalmasok­­, azok, akiket csak egy időre bíztunk-választottunk meg ügyeink vitelével - mit és hogyan tesz­nek. Amihez a sajtónak nincs joga, az a pénz- és szenzációhajhász beál­lítások vadászata. A nyálcsordító indulatkeltés. Ez a két törekvés csap össze minden konkrét ügyben: megilleti-e a védelem azt, aki nem kíván­ja a nyilvánosság előtt kiteregetni a magánéletét - másfelől a politikai élet sok szereplőjének úgyszólván nincs is „magánélete”, s amit ott cse­lekszik (például ha korrupt), az visszahat a közéletre is. Nehéz tehát dönteni - mint ahogy nehéz képet választani a tragédiához is. Összetört luxusautó és motorkerékpár egy közönséges párizsi aluljáróban. A kór­ház előtt vagy a Kensington-palotánál várakozó gyászolók, virággal. A már szétesett, egykori királyi család emlékfotói az évszázad esküvőjéről, a növekvő fiúkról, Diana hercegnő jótékonysági programjairól, találko­zásairól elnyomorodott kisemberekkel... Végül, hogy minden feltétel tel­jesüljön (legyen mire emlékeznünk, amikor meghal egy történelmi sze­mélyiség, és legendává válik a sorsa), mégiscsak egy olyan képet választ, amelyet akár a kárhoztatott hiénatermészetű „paparazzik” (lesifotósok) is készíthettek. A forrás nincs megnevezve. A hercegnő - immár Dodi al-Fajed vendégeként - jetskizni, vízimotorzni tanítja Harry herceget. Egy anya a fiával. Ezen a képen nincs üldözöttségtudata, ők ketten úgy száguldanak, ahogyan száguldani érdemes: a szabadság érzetével, fe­szültség nélkül, arra használva a technikát, amire az való, így emlékez­zünk reá. Shakespeare-rel szólva: a többi­­ néma csend... K. T. SZIHANUK, A NAGY VISSZATÉRŐ HAZAÉRT Hun Sen hatalma legitimálását reméli A hét végén is folytatódtak a szórványos összetűzések a Hun Sen kormányfőt, illetve a megbuktatott második kor­mányfőt, Norodom Ranariddhet támogató erők között. A kambodzsai politikai kibontakozás esélyeit eddig nem ja­vította Norodom Szihanuk királynak - a hatalomból eltá­volított Ranarridh apjának hazatérte. Szihanuk király féléves kínai gyógykezelés után pénteken tért vissza Kambodzsába azzal a szándékkal, hogy a megbé­kélésen munkálkodjék, és rá­ Az arckifejezések sokat elmonda­nak a király, és fia elü­ldözőjének találkozójáról. Szihanuk legalább háromszor megoldott már ilyen helyzeteket a kambodzsai törté­nelem során. Ma azonban Hun Sen az ország erős embere. A ki­rálynak ki kellene lépnie az ural­kodói semlegesség szerepkény­szeréből, ha változtatni akar riogatást szerezzen a jövő évi választások megrendezésé­hez. Államfői minőségében Szihanuk ugyanakkor tartóz­kodik a politikai konfliktust érintő kérdésekben az állás­­foglalástól - bár mindenki számára nyilvánvaló, hogy fi­át törvényes kormányfőnek tekinti, és nem hagyja jóvá Hun Sen puccsát. Hun Sen vi­szont úgy értékelte, hogy a ki­rály a hatalomban lévő kor­mánnyal való együttműködés szándékával érkezett haza. Ennek ellentmond az, hogy Szihanuk nem a fővárosban, hanem Sziemreapban, az or­szág északnyugati részén tar­tózkodik, az itteni angkori szentélyekben vesz részt buddhista istentiszteleteken. Hun Sen kormányfő csa­patai júliusban, kétnapos harc után üldözték el a fővá­rosból a Norodom Ranarridhez hű erőket, és ezzel megdön­tötték a négy éve hatalmon lé­vő koalíciós kormányt. KÜLPOLITIKA Cseh romák a kanadai valóságban A kanadai jobb élet reménye több száz cseh romát ösztönöz arra, hogy új otthont keres­sen az észak-amerikai ország­ban. Sokuk mindenét eladta, hogy megvehesse a Kanadába - és csak az oda - szóló repü­lőjegyet. Az érkezők mene­kültstátusért folyamodnak, mert mint állítják, otthon nagymértékű hátrányos meg­különböztetésben van részük: nem kapnak munkát, inzul­tus nélkül nem látogathatják a nyilvános helyeket. A kana­dai valóságból már nem sok­kal az érkezésük után ízelítőt kaptak: újfasiszták egy cso­portja a „Cigányok, kifelé” és a „Kanada nem szemetesvö­dör” felkiáltásokkal vonultak fel szállásuk előtt. A kanadai hatóságok eddig 200 folya­modványt fogadtak el az el­múlt három hétben, de a fo­gadtatás nem túlságosan me­leg.­­ A romáknak bizo­nyítaniuk kell, hogy valóban jogosultak menekültstátust kapni, és ha ezt nem tudják megtenni, vissszaküldjük őket - mondják az illetékesek. - A hivatalos Kanada minden erővel igyekszik szürkébbre festeni azt a pozitív képet, amelyet a romák képzeletük­ben magukkal hoznak - véle­kedik egy torontói ügyvéd, aki 50 roma családot képvisel. Ugyanakkor azzal is vádolja a kanadai hatóságokat, hogy megpróbálnak bűnlajstromot gyűjteni a menedékkérőkről, mert ha valakiről még a meg­hallgatás előtt bebizonyoso­dik, hogy otthon valamilyen súlyosabb bűnt követett el, vissza lehet toloncolni. Iszlámisták Németországban A német belbiztonságért felelős titkosszolgálat az iszlám szélsősé­gesek fokozott mozgolódását tapasztalta az országban az utóbbi időben. Peter Frisch, a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal veze­tője elmondta, hogy a szélsőségesek egyre erőteljesebb próbálko­zásokat tesznek a Németországban élő több millió muzulmán be­folyásolására. Ebben az utóbbi időben különösen a Milli Gör­is nevű török szervezet járt az élen. Az egyház és az állam szétválasz­tását elutasító, az iszlám állam bevezetését egyre agresszívebben hirdető szervezetnek Németországban mintegy 26 ezer tagja van. A Milli Görüs igyekszik megakadályozni, hogy az itt élő több mint kétmillió török alkalmazkodjon a német körülményekhez és meg­próbáljon beolvadni a társadalomba. 1997. SZEPTEMBER 1HÉTFŐ TÖRZSÖK ERIKA HELYZETÉRTÉKELÉSE A vajdasági magyarság európai integrációja Úgy vélem, abból kell kiindulnunk, hogy Magyarország és a magyar nemzet érdekei egybeesnek. Magyarország nem képviselhet olyan politikát, amely nem nemzetben gondol­kodik. Ez azt jelenti, hogy az európai integrációs folyamat­ban olyan opciókkal kell rendelkezni - s az erre való felké­szülésre még van néhány évünk -, amelyek a határon túli magyar kisebbségeket nem fogják hátrányosan érinteni - mondta az MTI-nek adott szabadkai nyilatkozatában Tör­zsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke. A politikus elmondta, hogy a magyar kisebbségek képvise­lőivel való egyeztetéssel kell kidolgozni az integrációs stra­tégiát, majd hozzátette: Ausztria példája is mutatja, hogy a magyar kisebbségek­nek is hasznára válhat az európai unióbeli magyar tagság: az EU-tagsággal együtt járó források nem áll­nak meg az osztrák-magyar határon, hanem átjönnek Magyarország nyugati részé­re is. A vajdasági magyarság pártjainak megosztottságával, a választásokon való önálló részvétellel kapcsolatban a HTMH elnöke elmondta: „Közismert tény, hogy min­den országban, ahol magya­rok élnek, több politikai szer­vezete van az ott élő magya­roknak. Ezen országok közül tulajdonképpen csak egyetlen­egyben, Szlovákiában tudták igazán egészségesen megol­dani a pártok közötti - leg­alábbis választási - együttmű­ködést, ahol a koalícióban részt vevő három magyar párt a nehéz helyzet ellenére is megegyezésre jutott a közös munkáról. Jugoszláviában sem egyszerűsödik a helyzet: a vaj­dasági magyarság a mindenna­pok során is tapasztalhatja, hogy a szinte folyamatos vá­lasztások ellenére sincs előre­lépés az egzisztenciális bizton­ság, illetve a kisebbségi jogok érvényesülése terén.” Törzsök Erika szerint min­denki azt várta, hogy a Páll Sándor vezetése alá került Vaj­dasági Magyarok Demokrati­kus Közössége és a Vajdasági Magyar Szövetség közösen in­dul majd a szeptemberi szer­biai parlamenti választásokon. „Személy szerint nagyon sajná­lom, hogy a dolgok nem a vá­rakozásoknak megfelelően ala­kultak. A VMSZ tevékenysége mára egy profi pártot mutat, és úgy tűnik, hogy a párt mind az önkormányzati munkában, mind pedig az érdekképvise­letben jelentős eredményeket ért el, és bebizonyította, hogy sikeresen tudja képviselni a vajdasági magyarság érdekeit” - mondta Törzsök Erika. A HTMH elnöke azt is ki­emelte: az összefogás elsősor­ban nem azért lett volna fontos, hogy a magyarság egy-két kép­viselővel többet szerezzen. „Renkívül fontos volna a vajda­sági magyarságnak, hogy lássa: a politikai pártok felül tudnak emelkedni a szervezeti érde­keken” - hangsúlyozta. Szerb makacskodás Gelbard figyelmeztetése után Bár Robert Gelbard amerikai különmegbízott a daytoni békeegyezmény betartására vonatkozó határozott figyel­meztetést intézett a keményvonalas boszniai szerbekhez, ez utóbbiak továbbra is hajlíthatatlannak tűnnek - jelentette a Reuter. Mint a hírügynökség emlé­keztet rá, Momcilo Krajisnikkal, a boszniai kollektív elnökség szerb tagjával és Radovan Ka­radzic volt boszniai szerb veze­tő egyik tanácsadójával tartott szombati találkozója után Gel­bard közölte: a legkomolyab­ban figyelmeztette Krajisni­­kot, hogy változtatnia kell vi­selkedésén. Krajisnik dacosan válaszolta: komolyan vették az üzenetet, de fenyegetése­ket nem fogadnak el. A Reuternek nyilatkozva egy nyugati diplomata úgy vélte, hogy a válaszra számíta­ni lehetett. A boszniai szerbe­ket sokszor megfenyegették a délszláv háború során, de csak a NATO két évvel ezelőt­ti intenzív légi csapásai után hajlottak a békekötésre - fűz­te hozzá a hírügynökség. Dip­lomaták szerint ezúttal nem várható kiterjedt akció, in­kább egyes személyek és ha­talmi támaszuk, például a rendőrség és a média elleni erélyes fellépésre lehet számí­tani. Banja Luka-i politikai for­rások felhívták a figyelmet egyes kelet-boszniai rendőr­őrsökre, amelyeket a Kara­­dzic-vonallal szemben álló boszniai szerb elnök asszony­hoz, Biljana Plavsichoz hű erőknek kell átvenniük. Nyugati tisztségviselők szerint a keményvonalasok továbbra is ellenőrzésük alatt tartják a Brckóban és a közeli Bijeljinában lévő rendőrőrsö­ket. A nemzetközi békefenn­tartók kísérletet tettek ugyan a keményvonalasok kiszorítá­sára a brckói rendőrségről, de ez csütörtökön összetűzés­hez vezetett. Az élet egyéb­ként Brckóban kezd visszatér­ni a normális kerékvágásba. Plavsic asszony és Gelbard

Next