Vasárnapi Heves Megyei Hírlap, 2003. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
2003-02-09 / 6. szám
2003. FEBRUAR 9. HORIZONT Tánccal kezdődtek a gyémántos évek B. Nagy Károly és Szegő Mária hatvan éve esküdött örök hűséget. Házasságuk első tíz évében alig látták egymást, mert az ifjú férj hol a világháborús frontot járta, hol hadifogságban volt, hol a vasutat építette az ország távoli pontjain. Azt mondják, talán ez alatt a tíz év alatt kovácsolódott elszakíthatatlan lánccá a házasságuk. ÍS Minden egy iparosbálon kezdődött, 1941-ben. Károly, a sötét hajú, egyenes tartású legény ott kérte fel először egy táncra Máriát, a csinos ifjú hölgyet. A táncból udvarlás lett, majd eljegyzés. Úgy tervezték, hogy akkor házasodnak össze, amikor Károly túl lesz a katonáskodáson. A vőlegény be is vonult, két év honvédeskedés után már a szabadulást várta, ám időközben Magyarország is hadba lépett, és Károlyt nem engedték haza, hanem az ukrán frontra vezényelték. Frontról esküvőre Már a szíve majd megszakadt. Mivel az esküvőt nem akarták tovább halogatni, úgy döntöttek, hogy Károly első szabadsága alatt összeházasodnak. Ez 1943 januárjában történt meg, amikor a vőlegény tíz napra hazatérhetett az orosz frontról. Szerencsére még abban az évben, ősszel végre leszerelték, így visszatérhetett ifjú feleségéhez. A MÁV-nál helyezkedett el. Ám csak kilenc hónapig élvezhette a házasélet örömeit, mert 1944- ben ismét behívták, és Nagyvárad környékére küldték a frontra. Ott volt a Debrecen melletti nagy páncéloscsatában, majd fogságba került. Akkor még csak néhány napig, mert sikerült megszöknie. Haza is gyalogolt Kisújszállásra. Mint mondja, érezte, hogy mennie kell. - Amikor megérkeztem, látom, hogy a kapuban egy orosz katona posztól - meséli. - Hiába magyaráztam, hogy itt lakom, nem engedett be. Szerencsére anyósom meghallotta a hangomat és kijött. Amikor meglátott, felkiáltott: gyere gyorsan, mert az éjszaka a pincében megszületett a kislányod. Hát ezért éreztem én, hogy haza kell mennem. A fiatalasszony azért kényszerült a pincében szülni, mert a közeli harcok miatt a települést gyakran bombázták. B. Nagy Károly ismét a MÁV-nál helyezkedett el. A vasúti pályát állították helyre, amikor nyolc nap munka után, egy délelőtt begyűjtötték a férfiakat, és elvitték őket „málenkij robotra”. Haza sem tudott szólni a családjának. Mindez 1944. október 21-én történt, a felesége csak másfél év után kapott tőle levelet. Addig nem tudta, hogy hol van, s hogy egyáltalán él-e. Évek a kolhozban A férfiakat marhavagonokban kelet felé szállították. A magyar határ előtt Károly egy papírdarabra írt néhány sort a feleségének, kidobta a vasúti kocsi ablakán, arra kérve egy vasutast, hogy juttassa el az üzenetet asszonyának. A levél néhány hónap múlva meg is érkezett. Ebből Mária asszony csak annyit tudott meg, hogy férje útban van Oroszország felé. A robotra fogott férfiakat a romániai Focsaniba vitték egy gyűjtőtáborba. - Szörnyű körülmények között éltünk, így aztán amikor kihirdették, hogy oroszországi munkára lehet menni, akkor mindenki jelentkezett. Földijeimmel megbeszéltük, hogy együtt maradunk, de éppen a csoport közepén telt meg az egyik szállítmány, így bennünket Kurszkba, míg a többieket a Kaukázusba vitték. Előbb még sajnáltuk is, hogy nem mehettünk délebbre, ahol melegebb van, ám utóbb kiderült, hogy abból a csoportból senki sem jött haza. B. Nagy Károly három évet volt roboton. Építkezésen dolgozott, majd kolhozban. Ez utóbbi jobb volt, mert itt némi pluszélelemhez is hozzá tudott jutni. Másfél év után sikerült megírnia az első levelet a feleségének. - Nagyon megörültem, amikor megérkezett, mert legalább megtudtam, hogy él - meséli Mária asszony. - Szörnyű volt a másfél év bizonytalanság, amikor semmi hír nem volt felőle. Még jósnőnél is voltam, hogy mondjon valami biztatót. A szívem mélyén mindig is reménykedtem, hogy épségben viszontláthatom. Károly 1947 szeptemberében tért haza. Az első fogolyszállítmány már hónapokkal korábban megérkezett, ezért aztán a feleség mindennap kijárt az állomásra, hátha az érkezők közül valaki hírt hoz a férje felől is. A várakozás súlyos napjai voltak ezek, ám végül megérkezett a férje is. A klubalapító A családfő ismét a vasútnál helyezkedett el. Előbb pályamunkás volt, majd tovább tanulva elvégezte a főtisztképzőt is. A hatvani pályamérnökség vezetőjévé nevezték ki, onnan ment nyugdíjba 1980-ban. Két gyermekük született, 1948-ban Károly, majd 1953- ban Éva. Igaz, tragédiában is volt részük, mivel elsőszülött lányuk a bombázások idején a pincében súlyos szívbetegséget szerzett, és nyolcéves korában elhunyt. Károly bácsi nyugdíjasként is igen aktív volt. Öt éve kezdeményezésére alakult meg az újhatvani Liszt Ferenc Vasutas Nyugdíjasklub. Mindez talán nem a véletlen műve, miután éveken át a Vasutas Nyugdíjas Szakszervezet helyi elnökeként ténykedett. B. Nagy Károly és Szegő Mária a napokban ünnepelte gyémántlakodalmát. A Liszt Ferenc Művelődési Házban a násznépet a nyugdíjas klubtagok alkották. A városi anyakönyvvezető előtt újra örök hűséget esküdtek egymásnak, majd megilletődve hallgatták a klubtagok őket köszöntő műsorát. A ceremónián a két tanú ezúttal Éva és Károly, a két gyermekük volt. Biztos recept Hogy mi a hosszú, boldog házasság titka? Azt mondják, a szerelem, a szeretet mellé kölcsönös megértés is szükséges. A kezdeti évek rögös útja nagyon összekovácsolta őket, s ma már köszönik a sorsnak, hogy hat évtizedet élhettek le egymás mellett. A házassági évfordulókat mindig megünneplik, de nem is felejthetik el, mivel a gyermekek mindig eszükbe juttatják. Négy unokájuk van, s nemrég már az első dédunoka is megszületett. Károly bácsi 84 éves, Mária néni 78. Ilyenkor télen a legtöbbet otthon vannak, de tavasztól őszig sokat sétálnak. Károly bácsi szívesen tesz-vesz a hobbikertjében, ahová gyakran elkíséri Mária néni is. Nyaralni is eljárnak, tavaly Hévízen, azelőtt Hajdúszoboszlón voltak. Az idei nyarat sem akarják itthon tölteni. Károly bácsi esténként a memoárjait rendezi. Háborús kalandjait, fogsága nehéz éveit már összefoglalta, de még dolgozgat a kéziraton. Talán egyszer majd kötet is lehet belőle, mert olyan időket élt meg a feleségével, amelyeknek egyre kevesebb már a tanúja. Persze, a hosszú házasságról is könyvet lehetne írni, ám amikor ezzel előrukkolok, mindketten csak legyintenek: nincsen annak biztos receptje. Annak idején, az iparosbálon, amikor megpillantották egymást, már tudták, hogy az első tánc egy életre szól. Azt mondják, ezt érezték. És ezt sohasem felejtették el. A hosszú és boldog házassághoz nem is kell több. Tompa Z. Mihály Az ifjú pár. Az első frontszabadság ideje alatt házasodtak össze Mindketten érezték: az első tánc egy életre szól fotó:t. z. m. Az élet muzsika nélkül kietlen és sivár KODÁLY ZOLTÁN HEVES MEGYEI KÖTŐDÉSEI Életműve példaértékű, módszerét világszerte elismerik, s követendő mintaként tartják nyilván a zenepedagógiában. Mindez a 120 évvel ezelőtt született Kodály Zoltán nevéhez fűződik. A Kossuth-díjas zeneszerző, néprajzkutató és zenetudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja maradandót alkotott. ■ Az Alföld híres városának, Kecskemétnek a szülötte, 1882. december 16-án látta meg a napvilágot. Édesapja a székelyföldi Galántán a volt állomásfőnök Az ifjú Kodály ott ismerte és szerette meg a nép dalait. A nagyszombati főgimnáziumi tanulmányai mellett szinte teljesen a maga erejéből tanult meg hegedülni, gordonkázni és zongorázni, partitúrákból ismerkedett a zeneirodalommal. Érettségi után a budapesti egyetemen, magyar-német szakon, illetve az akkori Zeneakadémián tanult és diplomázott. Népdalgyűjtő munkásságát a XX. század elején, 1905-ben kezdte. Ekkor ismerkedett meg Bartók Bélával, akivel közös kiadványt írt. Ez 1906-ban jelent meg Magyar népdalok címmel. Az első zenekari darabját a Nyár estét is abban az évben mutatták be, s ekkor kötött házasságot Sándor Emmával. Az ezt követő külföldi tanulmányútja, majd az újabb népdalgyűjtő körút után nevezték ki a Zeneakadémia tanárává, ahol zeneelméletet, majd zeneszerzést tanított. Kodály Zoltán 1917-1919 között a Nyugatban megjelent számos cikkében a népzene jelentőségét hirdette, s ezzel lefektette a Bartók-esztétika alapjait. A polgári forradalom idején, 1918 őszén a Zeneakadémia aligazgatója lett, 1919-ben részt vett a zenei direktórium munkájában. Ezért később fegyelmi eljárás indult ellene, kinevezését érvénytelenítették, ráadásul hét évig nem is taníthatott. Az elszigeteltségéből a Psalmus Hungaricus nemzetközi sikere emelte ki 1923-ban, három évvel később a Háry János című daljátéka is világsikert aratott. Sorra születtek jelentős művei: a Marosszéki táncok, a Galántai táncok, a Buda visszavételének 250. évfordulójára írott Budavári Te Deum. Később a Felszállott a páva, valamint a Concerto is megszületett. Kodály nevelő tevékenysége egyre szélesedett. Ének- és olvasógyakorlatokkal, valamint műveivel segítette a hazai kórusmozgalmat. Elméleti tevékenysége jelentős állomásának számított A magyar népzene című monográfiája 1937-ben. * Kodály Zoltán sok szállal kötődött Heves megyéhez. Először 1940 májusában járt Egerben, ahol a Líceum udvarán az Egri Nevelők Köre által rendezett nagyszabású énekkari hangversenyen vett részt, melyet dr. Somos Lajos, a néhai tanítóképző intézeti igazgató szervezett. A jeles helyszínen a dalosoknak emelvényes színpadot állítottak, amelyet Csehi Pogány István festőművész, a tanítóképző rajztanára tervezett. A hangverseny egyik karmestere, a hajdani Kodály-tanítvány, Huszthy Zoltán volt, akit a Mester évtizedek múltán sem felejtett el. Az első látogatást követően negyedszázad telt el, amikor újból a város vendége volt. 1965 októberében a második feleségével, Péczely Saroltával érkezett Egerbe, ahol felszólalt a Magyar Nyelvtudományi Társaság kiejtési konferenciáján. A szervezők a Kodály-házaspárnak gazdag programot szerveztek. Többek között elkalauzolták őket az I. számú ének-zene tagozatú általános iskolába, ahol a tanárok és a gyerekek a Mestert és feleségét nagy szeretettel fogadták. Az egriek utoljára 1966 decemberében Budapesten, a köröndi lakásán találkoztak Kodály Zoltánnal, amikor az említett iskola tanárai az intézmény kórusával születésnapja alkalmából látogatták meg. A Mester meghallgatta a kórust, majd jó tanáccsal látta el a gyerekeket. A látogatást később írásban is megköszönte. Levelében a következők olvashatók: „Szíves emlékezését születésem napjáról hálásan köszönöm, a jókívánságait szívből viszonzom...” Kodály Zoltán egyébként szenvedélyes turista is volt: nagyon közel állt a szívéhez a Mátra. Nemcsak az erdők vonzották, hanem a táj gazdag népzenei és kulturális emlékei is. Erről tanúskodik a vegyes karra komponált kórusműve, a Mátrai képek. Kedvenc helye volt Galyatető, melynek Nagyszállójában 1940-től a haláláig gyakran megfordult első és második feleségével. A pihenés felhasználásával fejezte be az orgonára írt Csendes misét. Ezt a galyatetői kápolnában a zeneszerző portréjával díszített emléktábla hirdeti. 1956 őszén Galyatetőn értesült arról, hogy Budapesten kitört a forradalom és szabadságharc, s hogy őt javasolják államfőnek. A nem mindennapi hírre Kodály így válaszolt: „Én nem szeretem a dohányfüstöt. Az ilyen hivatal pedig általában ezzel jár. Rendkívül boldog, csaknem fél évszázadig tartott házasság után, 1958. november 22-én meghalt a felesége, Sándor Emma. Az ezt követő, szinte elviselhetetlen magányos esztendő után, 1959 decemberében feleségül vette a nála öt évtizeddel fiatalabb Péczely Saroltát, akivel a következő években gyakran megpihent a Mátrában. A hosszú hegyi séták alkalmával kereste fel a szomszédos településeket, így Mátraszentimrét is, ahol meghallgatta a népi együttest, de eljárt az éneklő krumpliszedők közé is. Galyatetőn írta 1966 áprilisában az Előszót Sándor Frigyes: Zenei nevelés Magyarországon című kötetének angol nyelvű kiadásához. Bár nem volt borivó, de szívesen megkóstolta a híres gyöngyösi nedűket is. így látogatta meg a városban Kecskés Péter tanárt, az egykori hírneves bortermelőt, akivel 1951-től levelezést is folytatott, személyes találkozásaikkor pedig elbeszélgettek a szőlő- és bortermelés gyakorlati kérdéseiről. Kodály Zoltán Kecskés Péter újításaiért levélben tett javaslatot Kossuth-díjra Erdei Ferenc akadémikusnak, de a gyöngyösi tanár ezt nem kapta meg. Kodály emlékét Galyatetőn halála után is ápolták. A Nagyszálló halljában helyezték el a Kisfaludy-Stróbl Zsigmond által készített mellszobrát. Sőt évente meg is emlékeztek róla. Kodály nevét Egerben utca hirdeti. Mentusz Károly során szerzett emlékeiről számta No de, komolyra fordítva a szótlan levél maradt fenn, amelyet a mondta Mester, államelnökbarátaihoz, ismerőseihez intézettnők még találnak rajtam kívül Galyatetőn 1942 áprilisában, üdü valakit, s én meg tudom írni a lése közben a korábbi vázlatok még tervezett munkáimat...” Mindvégig megőrizte régi fonográfját