Vasárnapi Heves Megyei Hírlap, 2005. július-december (8. évfolyam, 27-50. szám)

2005-09-25 / 39. szám

Közélet, politika, gazdaság 2005. szeptember 25., vasárnap Mit nem tud ma egy pedagógus Egy középiskolai magyartanárnő nem tudta, melyik magyar író kapott irodalmi Nobel-díjat. A tanárok tudását csak a tanulók tartják fontosnak, a szülők inkább azt várják tőlük, hogy neveljék a gyerekeket. Már nincs presztízse a szakmának, tehát úgy vehetik, nem kell műveltnek sem lenni. fftb... ,1 -r­b­­ -ti ■ i j Egyesek szerint a tanári­­ ^ y XÁ­ ' . , szakma elsősorban nőknek & Multimilliomos című ír vetélkedőműsor egyik­­­­ résztvevője nem tudta, JL -l melyik magyar író ka­pott irodalmi Nobel-díjat. Ez persze nem volna hírértékű, ha nem egy magyar szakos tanárnő ül Jakupcsekkel szemben. - Keményebbnek kellett vol­na vele lennem - nyilatkozott a történtekről Jakupcsek Gabriel­la, a műsor vezetője. - Ugyanak­kor, amikor azt látja az ember, hogy ott ül a tanárnő, és izzad, az önmagáért beszél. És ki tudja, ezek után másnap nem rúgja-e ki átállásából az iskolaigazgató? Úgy éreztem, nem kell tovább magyaráznom azt a szégyent, amibe az illető magát belekever­te. Nem örülnék, ha ilyen peda­gógus tanítaná a gyerekemet. Hogy mennyire fontos a taná­rok tudása manapság, másként ítélik meg a diákok és szüleik is. Egy középiskolás fel­mérésből kiderül, hogy a tanulók sze­rint a pedagógusok legjellemzőbb tulaj­donsága a nagy szakmai tudás. Mi­közben a szülők csu­pán a kilencedik helyre tették a tudományos ismeretek átadását. Az iskolától elsősorban a tisztes­ségre, az erkölcsre nevelést vár­ják el. A felnőtteknek az a legfon­tosabb, hogy a tanár szeresse a munkáját. Ha végigolvassuk a diákok és a szülők által összeállított tulajdonságlistákat, akkor ahhoz képest, amit a tanártól elvár a társadalom, Superman kezdő asszisztens a filmiparban.­­ Számos kutatás foglalkozik A tanárok ellentmondásos az ideális tanárszereppel és az­ helyzetbe kényszerültek. A ko­­zai, mit lehet elvárni egy tanártól rabbi évtizedek teljesítményhez­­- mondta egy pódiumbeszélge- pontú gyakorlata látszik folyta­táson Szebedy Tas, a budapesti­­ tudni: a teljesítményt a lexikális tudással azonosítot­ták, és a hazai oktatá­si rendszerben min­dig ezt követelték az óvodáktól az egyete­mekig. Igaz, a mai fi­atal pedagógusok más szellemben ne­velkedtek, de kevesen hagynak ki valamit a tananyagból és in­kább, a készségeket, a használ­ható tudás elsajátítását tanítják. Nem véletlen, hogy a PISA- felmérés ez utóbbiban is elma­rasztalta Magyarországot. Városmajori Gimnázium igazga­tója. - Ha végigolvassuk a diákok és a szülők által összeállított tulajdonságlistákat, akkor ahhoz képest, amit tanártól vár a tár­sadalom. Superman kezdő asszisztens a filmiparban. A magyar oktatásügy örök­zöld közhelye, hogy nincs presztízse a szakmának, amit az alacsony fizetés is mutat. Egy bölcsészhallgató azt találta mondani, a tanári szakma spe­ciális szakma, elsősorban nők­nek való, akiknek jól kereső fér­jük van, így megengedhetik ma­guknak, hogy szinte csak „kedvtelésből” tanítsanak. E so­rok írója kislányának alsós osz­tályfőnöke rendre elnézést kért a szülői értekezleteken, amiért mindig ugyanabban a kosztüm­ben van. Néhány szülő közölte vele, ez magánügy, a tanításra figyeljen. A kis pénzek ellenére népszerűek a tanárképző sza­kok a megszerezhető diploma miatt, mellyel olykor a mai vég­zősök gyorsan átigazolhatnak jó pénzt hozó állásokba. Elhiva­tottságra ugyanis nem taníta­nak a tanárképzőkben. Oktatás­­kutatók szerint a tanárok jelen­legi fizetését legalább a duplájá­ra kellene emelni, hogy tehetsé­ges fiatalok valóban a tanítás szándékával iratkozzanak be a tanárképző karokra. És akkor a műveltséget is számon kérhet­jük tőlük. - A mi nemzedékünk, amit tudni akart, önszorgalomból megtudta - magyarázza dr. Katona Rezsőné nyugdíjas ta­nárnő. - A maiaknak jobb a képzése, nagyobbak a lehető­ségeik, talán ezért hiszik, hogy mindent tudnak. Ezzel együtt többségük felkészült, tehetséges fiatal, akik mégsem akarnak tanítani. Jövő nélkü­linek tartják a szakmát. Elér­téktelenedett a tanári felké­szültség is, még két éve sincs, hogy beléptem a tanterembe, a diákok fel sem vették, mintha senki nem ment volna be. Nem csoda, hogy a mai tanár­jelölteket nem fogja meg a mai gyerekek világa. Csontos Tibor Dr. GERŐCS LÁSZLÓ vezető tanár szerint a bajok oka az, hogy a pedagógusszakma az elmúlt huszonöt évben elértéktelenedett. A ta­nári létnek értelmiségi életformát is kellene jelentenie.­­ Csak így tud lépést tartani szakterületével, ehelyett különórákat, olykor plakátragasztást vállal a megélhetésért - magyarázza. - Mintha elfásultak volna a tanár­emberek. De hát a ta­nárjelöltek tudása és belső hivatástudata is egyre szegényebb. Meg kellene érteniük, hogy nem a tantárgyat kell tanítani, hanem a gyere­ket. A sok pénz keresé­se vált rendezőelvvé a társadalom értékrendje és a tanári hivatás alulfi­zetettsége miatt. Kihaló­ban vannak a tudós ta­nárok is, pedig szükség lenne rájuk. Sok család szerint az iskola szolgál­tató intézmény, nem pe­dagógiai műhely. Ami a vetélkedő tanárnőjét ille­ti, nem szabad azt a kö­vetkeztetést levonni, hogy a tanárok művelt­sége mélyen alatta van az elvárhatónak. Magyar James Bond amerikai hátszéllel A titkosszolgálatok nem engedték be a H-008 sorozat első kötetét, A játszma című regényt a kapukon. A hírszerzésnél megmondták, a munkájukra figyeljenek, ne a kémregényre. A most megje­lent másodikat, melyben a magyar James Bond a terroristák ellen küzd, már válaszra sem méltatták. - Mindkét kötetemet a megjele­nés előtt, még kéziratban látták az Információs Hivatalban - mondja Szabó János, a Cég egy­kori műveleti igazgatója, írói ne­vén Szirtes I. János, a H-008 so­rozat könyveinek szerzője. - Ud­variasságból mutattam meg a Játszmát és A terror kémét. A Cég persze semmilyen nyilvá­nosságot nem kedvel, mert így kell hagyni ezt a titkos és zárt vi­lágot, aki valaha is benne dolgo­zott, tartsa meg a titkait. Pedig a titkosszolgálatoknak is kell a nyilvánosság, hiszen semmilyen píárjuk nincs. Csak a kudarcaik kerülnek nyilvánosságra, és az adófizetők elgondolkozhatnak, mire való a titkosszolgálatok 40 milliárd forintos költségvetése. Kétségtelen, a kilencvenes évek budapesti robbantásos me­rényleteiben ők sem mentek sokra, a Ferihegyi repülőtérre haladó és kivándorló orosz zsi­dókat szállító autóbusz elleni tá­madás egyik szervezőjét, And­rea Klumpot sem ők kapták el, sőt a New York Times megírta, Magyarországon háromszáz uk­rán föld-levegő rakétát foglaltak le, de a magyar titkosszolgálat nem tudott erről. - Sok mindent nem lenne sza­bad a titkosszolgálatnak megten­nie, mégis megcsinálja, rendsze­rint politikai megrendelésre - vé­li Szirtes I. János. - Megfelelő nyilvánosság előtti kontrollnál azonban ilyesmi nem történhet­ne. Manapság a terrorizmus elle­ni küzdelem címén a titkosszol­gálatok sokféle jogosultságot szeretnének megszerezni, bárkit megfigyelhetnek, ellenőrizhetik bankszámláját, esetleg alaptala­nul tönkreteszik egy egész élet­re. Ennek ellenszere a kontroll, márpedig a titkos­­szolgálatok felett nincs ellenőrzés. Amikor én kerültem a titkosszolgálatok­hoz, annyit tudtam róluk, amennyit a James Bond-filmek megmutattak belő­le. A Terror kéme cí­mű új könyvemmel éppen e zárt világba engedtem bepillantást. Ha úgy tetszik, „jamesbondosan”. A szerző nem hozsannázik, amikor egykori munkahelyéről ír. Egyik szereplője „lakkcipős hírszerzésként” jellemzi a ma­gyar titkosszolgálatot, ahol a munkatársak csak diplomáciai feddéssel tudják elképzelni munkájukat. - Aki a lakkcipős jelzővel illette a szolgálatokat, nem a hírszerzés portása volt - jegyzi meg Szirtes I. János. - A terrorcselekmények meg­akadályozásához információk kellenek, de ezeket úgy szerez­hetik meg, ha benne vannak ebben a körben és részt vesz­nek ilyen akciókban - magya­rázza. - De hát ki vállalna terro­rista merényletet és ki engedé­lyezné a gyilkolást? Senki, így pedig nem hárítható el megfele­lően a terrorveszély. A minap az ENSZ Biztonsági Tanácsa bevallotta, nem tudja meghatározni a terrorizmus fo­galmát. Szirtes I. Já­nos szerint a terro­rizmus megítélése politikai és nem er­kölcsi jellegű. Meg­jegyzi, hogy a béke Nobel-díjas Begin, Arafat, Mandela is terrorista volt.­­ Magyarorszá­gon kevesen tudják, mi a terrorizmus, az országnak nincs ellenségképe, ami szerin­tem tragikus. Mert mit csinál ak­kor a titkosszolgálat? Kicsik va­gyunk, még akkor is, ha van, aki regionális középhatalomnak gondol bennünket. Nem va­gyunk érdekesek, kevés muzul­mán él nálunk. Különböző okokból mégis részt veszünk a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelemben, ami lehetőséget ad a veszélyeztetettségre. Ami a részvételünket illeti, Kreisky volt osztrák kancellár véleményét osztom: elég kicsik vagyunk ah­hoz, hogy ne legyen mindenről véleményünk. Arra a kérdésre, kémregé­nyek helyett miért nem ír emlék­iratokat, Szirtes I. János azt mondja, hagyományos hírszer­zői memoárral nem érte volna el, hogy sokan olvassák. Úgy vé­li, egy kémregénybe több min­dent bele­tehet, mint a tényiroda­lomnak számító memoárba, amelyben ugye, nem sok min­dent szabad megírnia egy nyu­galmazott hírszerzőnek, aki em­lékiratai kiadásakor számíthat némi ellenszélre. Egyébként leg­újabb regényében megtörtént eseményeket dolgozott fel. Emlí­ti, hogy a valóságot igyekezett megírni, szemben Ian Fleming­­gel, aki kitalálta a 007-es sztorija­it. Annyiban hasonlítanak csu­pán, hogy Fleming is hosszú ide­ig dolgozott a titkosszolgálatnál. A magyar James Bond, Pál kita­lált figura, magyarázza az író, szóval regényei nem önéletraj­zok. Azt viszont büszkén említi, hogy ebben a mai lakkcipős hírszerzésben is dolgoznak H-008-ak. Szirtes I. János első könyvét, melyben H-008 a KGB és a CIA között közvetített, azért támadta a Cég, mert szerintük a leírtak­ból más titkosszolgálatok vissza­következtethettek személyekre, történésekre.­­ Csakhogy ezt az állításukat nem tudták bizonyítani - mond­ja a szerző. - Egy aktív hírszerző meg is kérdezte, ki adott nekem engedélyt arra, hogy titkokat tár­jak fel. Igyekeztem az ilyesmit ki­védeni, de a Játszmában volt, aki magára ismert. Volt kollégámról azt írtam a könyvben, hogy ka­pott valakitől egy üveg whiskyt. Az illető a regény megjelenése után felhívott telefonon, hogy ez sosem fordul elő vele, de legalább utólag meglephetném egy üveg itallal. Az orosz titkosszolgálat érzékenységét is sértette. Szeretné, ha játékfilmet is forgatnának valamelyik köny­véből, de egyelőre be kell érnie egy áldokumentumfilmmel, melynek már megkezdődtek az előkészületei. Csontos Tibor A filmbeli James Bond szórja a pénzt. És a magyar hírszerzés nulla-nulla-hetesei? - A hírszerzés is pénzbe kerül - árulja el a volt műveleti igazgató. - A mai ügynö­kökre is igaz, hogy nem éppen nyomo­rognak, sokat utaznak és rendelkeznek pénzzel. Minderre ugyanis szükség van a céljuk eléréséhez. Többe kerülne, ha ügynököket kellene megfizetni egy-egy akcióra. Egy-egy információ jelentős dol­lármennyiségbe is kerülhet. A magyar hír­­­­szerzők aránylag olcsón elvégeznek bizo­nyos dolgokat, ha látszólag szórják is a pénzt. Miközben saját biztonságukat, esetleg az életüket kockáztatják. A Játszma nem éppen elismerően szól a KGB-ről Ezért is esett kút­ba a kötet orosz fordítása, pedig szó volt róla. A szerző Oszama bin Ladenről mintázta a könyvbéli Alit, a terrorista vezért

Next