Vasárnapi Heves Megyei Hírlap, 2016. július-december (19. évfolyam, 24-47. szám)

2016-12-11 / 46. szám

0 INTERJÚ___________________________________________________________________________________________________________________________2016. DECEMBER 11., VASÁRNAP A szőlőt ma, 40 év után is megunhatatlannak tartja Mészáros Pál. Az év bortermelője a szekszárdi borvidék sikereit az összefogásban látja. „Megtaláltam a Szent Grált” Jó bor az, amelyikbe nem elég egy pohárral. Ezt vallja Mészáros Pál szekszárdi borász, aki második jelölésére elnyer­te Az év bortermelője címet. Büszkesége a Mészi kadarka, ezt a fajtát ő mentette meg a feledéstől Fábos Erika Az elmúlt években több első generációs borász nyerte el ezt a címet, ehhez képest a Mészáros családban a dédap­jáig visszamenőleg borral foglalkoztak. Mi az első élmé­nye a szőlővel, a borászattal kapcsolatban? - Egyértelműen a szőlőhöz kötődik, ahogyan az iskola­szünetben, a környékbeli gye­rekekkel játszunk a szőlőnk­ben és a pincében. Egész nya­rakat töltöttünk ott, mintha a második otthonunk lett volna. Mi az, amire máig emlékszik abból az időből? A nagyanyám bableve­se. Háromlábú fazékban főz­te a szabadban, a szalonnává kezdte, arra tette a friss zöld­ségeket és a babot. A világ leg­jobb étele volt. Talán máig az.­­ Az élmények vagy a családi tradíció hatására lett aztán borász. Igazából egyik miatt sem A szőlő akkoriban elveszítet­te számomra a varázsát. Ami­kor nagyobb lettem, tisztes­séggel dolgoznom kellett ben­ne, tizenévesen pedig az em­ber a kemény fizikai munkát nem érzi lélekemelőnek. A csa­lád meg azt akarta, hogy in­kább kertészmérnök legyek. Végül agrárra mentem, mert a mosonmagyaróvári akadémiá­nak volt kajakos szakosztálya és lovardája is, ami akkoriban nagyon vonzó volt. Aztán szép lassan érett az ember, meg mintha a sors is úgy rendezte volna a dolgokat, hogy csak ar­ra az útra terelgetett. Növény­nemesítés szigorlaton a sző­lő nemesítését húztam, kerté­szetből meg a szőlő metszését. Aztán kaptam apámtól szőlőt, és onnantól, hogy ’74-ben elte­lepítettem az első saját ültetvé­nyemet, már nem volt kérdés. Mi tetszett benne? A felelősség, az, hogy raj­tam múlt, mi lesz abból a da­rab földből, és a sikerélmények is, amik jöttek rögtön az elején. Ez bátorságot adott Mihez kellett a legnagyobb bátorság az évek során? Sokszor kellett, de példáu a rendszerváltás idején, ami­kor kárpótlási jegyeken lehe­tett szőlőt venni, én kétszer annyit vettem, mint bárki a borvidéken. Válság volt: a kele­ti piacok befagytak, a pereszt­rojka idején Gorbacsov betiltot­ta az alkoholfogyasztást, na­gyon visszaesett a szőlőfelvá­sárlás. Nem mert senki bevá­sárolni, mondták is, hogy nem vagyok normális. Én meg érez­tem, hogy nem lesz baj, feljebb lépünk egy lépcsővel. Mindig így haladtunk, szépen lépésen­ként, ez sok hibától megkímélt. Úgy tartják, ez a legrango­sabb boros elismerés itthon Önnek mit jelent? Misztikus volt messziről, mert tényleg rangja van. Meg­tapasztalni pedig valami óriási élmény. Ennyi gratulációt sem­miért nem kaptam még életem­ben. Szóval a szeretetet jelen­ti nekem és a megbecsülést. Mindegyik rengeteg erőt ad, és örömöt az egész családunk­nak Az év bortermelője. Ebben benne van, hogy a szőlőhöz is érteni kell, nemcsak a borászat­hoz. Szőlész vagy borász aka Egészséges gyümölcs nél­kül nincs jó bor, de a pincében is rengeteg mindent el lehet rontani, nemcsak a zöldmun­kákban, tehát nincs egyik sem a másik nélkül. Sőt, manapság a marketing is ugyanilyen fon­tos. Ha ebből a háromból bár­mit elhibáz az ember, bukik a mutatvány. A magam részé­ről mondjuk a szőlészet inkább közel áll a kedvteléshez, azt so­sem érzem munkának. - Híres is erről, a Mészi kadar­ka megmentése, nemesítése és a fajta uniós védelme is az ön nevéhez kapcsolódik Ez a munka miért volt fontos? - Ezt is a sors, vagy vala­mi erős belső megérzés hozta. A mai napig nagyon szeretem a szőlőt, csipegetem, amikor érik. A nagyapám ültetvényé­ben, a rézsű szélén volt egy tő­ke Mészi kadarka, nem tettük bele a borba, én szoktam leen­ni róla a szőlőt. Aztán amikor apám a kadarka helyett kék­frankost telepített a területen, kértem, hogy azt a tőkét ne vágjuk ki, három tőkét oltot­tunk le róla, és amikor évek­kel később az első bort meg­csináltuk belőle, az olyan kü­lönlegesen szép lett, hogy úgy éreztem, megtaláltam a Szent Grált. Később a genetikai vizs­gálatnál kiderült, hogy ötven százaléka csókaszőlő, az ősi magyar szőlőfajta, amit hor­doz. Jobb, mint a hagyományos kadarka? Színben, testességben és zamatanyagban is gazdagítja a hagyományos kadarkát. Ezek markáns, vagy finom dolgok, aki nem ért ehhez an­­­nyira, mint egy borász, az is érzi a különbséget? - Igen. Testesebb, vastagabb, nagyon sok ízzel, még a har­madik kóstolásra is mutat újat. Ha egymás után kóstoljuk a kettőt, még az is megkülönböz­teti, aki nem szakavatott. Na­gyon izgalmas. Öt hektárunk van belőle, de 12 hektáron ter­melünk hagyományos kadar­kát is, ez a legnagyobb ültet­vény a borvidéken.­­ Pedig a kadarkáról mondják, hogy nagyon szeszélyes fajta. Mi jól tudjuk kezelni a ter­mészetét. Aki csak vörösbort akar csinálni, az inkább nem kockáztatja. Elég egy esősebb szüret, és sok elveszik belőle, nagy kárt csinál, mert nagyon gyorsan kireped a szem. Mi al­kalmazkodunk az adottságai­hoz, ha úgy alakul, készítünk belőle rozét vagy fehér bort is. A szőlőben mikor volt kint utoljára?­­ Tegnap ilyenkor télen mit lehet ott csinálni? Már metszünk, azt néz­tem meg, hogy halad, de nem mindig a szőlő miatt megyek ki, van, hogy csak a saját ked­vemre. Tegnap is csodálatos té­li idő volt. Szépen sütött a nap, jó hideg volt, öröm ilyenkor kint lenni, ha sétálok a tőkék között, minden évszakban az kapcsol ki a legjobban Mi volt a legjobb bor, amit életében valaha ivott? Emlék­szik? Ami erről elsőnek eszem­be jut, talán a szomszédunk, Koltayék egy olyan bora volt, amivel egy országos borver­senyen aranyat nyertek. Húsz­éves lehettem. Akkoriban az hatalmas dolog volt, csodabor­nak mondtuk Pedig Argentínában, Kalifor­niában és Chilében is végigkós­tolta a jobb pincészeteket.­­ Igen, de az a vörösbor ra­gadt bele úgy az emlékezetem­be, hogy amikor a jobb­ Remete dűlő naposabb oldaláról csipe­getek érettebb szemeket, ma is előjön az emlékeimből ugyan­az az íz, de még az illat is. Karácsonykor mivel koccin­tanak? Borral, természetesen. Többfélével. Sajátból a Grál ka­darka, amit ünnepeken min­dig előveszünk és a Merops cuvée, ami szebb alkalmakon, hosszabb étkezéseknél mindig kerül az asztalra. De év köz­ben sok szép, nagy bort kapok a kollégáktól, borász barátok­tól, ezeket is ilyenkor, év vé­gén szoktuk kóstolni, együtt. Mondja, hogy szép, nagy borokat kap. A jó bor egy borász számára milyen? A jó bor az, ame­lyikből nem elég egy pohárral. Ez ilyen egyszerű. Mindegy, mennyibe került, ez itt dől el. Mondhat­ják valamiről, hogy csodálatos, és lehet bármilyen drága, ha nem ízlik, minden hiá­ba.­­ Mondja, hogy ilyen egyszerű, de azért a borok körül van egy jókora sznobizmus is manap­ság, nem? Igen, van, de én nem értek vele egyet. Nem kell misztifi­kálni, a bor magában is elég misztikum. Az öné az ötödik Az év bor­termelője elismerés, ami Szek­­szárdra érkezett. Ráadásul az elmúlt hat évben ön a harma­dik, aki a borvidékről elnyerte a címet. Megfejtettek valami tit­kot itt? Igen, és büszkék is va­gyunk erre. Tizenöt évvel ez­előtt mi kezdtük el a fajta­kóstolót a kadarkával. Azóta Bodriéknál kékfrankost, Tak­­leréknél bikavért kóstolunk. Mindenki hozza a legfrissebb bort, neves szakemberek rész­letesen kiértékelik a tétele­ket, és mindent őszintén meg­beszélünk: hol termett, ki mi­kor dolgozta fel. Tanulunk egy­mástól és azóta sokat egysége­sült is a borvidékminőség te­kintetében. A titok tehát az összefogás. A borkereskedőnk kitalálta, hogy csináljunk egy házasítást, négy borász, négy bor kerül bele és Etalon lesz a neve. Nagyon sikeres egyéb­ként. Négy borvidéken próbál­ták ugyanezt megcsinálni, de nem ment. Mindenhol össze­vesztek valamin, már az ele­jén, nálunk egy szóra össze­jött - A kadarka és a bikavér jelleg­zetes szekszárdi fajták. Mond­ják, az, hogy a nagy borkombi­nátok idejéből is itt maradt a hí­rük, nyomasztó hozomány. Ér­zik még? Ma már egy fiatalabb gene­ráció az, amelyik borfogyasztó, szerencsére nekik már azokról az olcsó borokról nincs emlé­kük. Eleinte teher volt, de tü­relmes munkával ledolgoztuk. Inkább áldás, hogy két olyan márkánk van, ami azonosítha­tó a borvidékünkkel, és egyér­telmű, hogy ezt kell szépen épí­teni kiváló borokkal. Az egri vagy a szekszárdi az igazi bikavér? Világos, hogy a szekszárdi, írásos bizonyítékunk is van, Garay János egy borversében 1846-ban már leírta. Egerben ugyan azt mondják, hogy Gár­donyi írta le elsőnek, de egész biztos, hogy ő Garay versét ol­vasta, és onnan vette. Mi leg­alábbis így mondjuk itt Szek­­szárdon (nevet). Az elmúlt évtizedben előtérbe került a bor. Hogy látja, a borfo­gyasztás hazai kultúrája is fej­lődött? Rengeteget, és ez fantaszti­kus érzés. Hatalmas öröm ne­kem, hogy egy olyan időszak­ban is dolgozhattam, amikor ennyi lelkes visszajelzés ér­kezik hozzánk a munkánk­kal kapcsolatban, vannak sza­bályos rajongói a borainknak. Öröm, hogy sikk lett, hogy társasági beszédtéma a bor. Fantasztikus így dolgozni. Mi most borban a divat? A roze az továbbra is, és jönnek a könnyű fehérborok is egyre inkább. Mi azért itt Szekszárdon a vöröset gondol­juk örök divatnak, és nem ije­dünk meg, a trendek jönnek­­mennek nasztiaépítés folytatódik b! Igen. A fiam néhány éve át­vette a borászatot, de a felesé­gem és a lányom is velünk dol­gozik. Egyelőre egy fiú és két lány unokám van, de kicsik még, szóval a következő gene­rációról még nem tudok nyilat­kozni, annyi biztos, hogy ők is szeretnek a szőlőben játszani. Szóval, akkor akár hátra is lehet dőlni? Dehogy lehet! A szőlő és a bor egész évben, minden napra ad valami feladatot, gondolkodni valót. Mint egy kisgyerekkel, törődni kell ve­le, és a törődéssel napról nap­ra jobban lehet kötődni hoz­zá, szeretni lehet minden ne­hézségével. Több mint negy­ven éve dolgozom ezzel a cso­dálatos, élő anyaggal, és még mindig nem érzem, hogy elég volt, vagy ráuntam volna. Sze­rencsés vagyok, hogy az őse­im ezen az úton indultak el, és bármennyit járhatok még rajta, örömmel teszem. Ad továt Névjegy MÉSZÁROS PW > 'O 1952-ben igaz boraszcsala^^, született Sze­­ {0g­a­kozott Közül mindenki s ' Szekszárdon dédapja hef^oV ° szÖ­öjét, ami 26 évesen telepítet­­­­ ett belőle­megpecsételte sorsát, és gazdálkod.V Ma már több eorház él családjával. ^ nemzetközi sziken borainak ered^e"LóaK. Itthon tavaly is figyelemre m J^rést, idén pedig Az év Pinces* sző­őbirtok díjat is legszebbszo zet elnyerte a csai­ai P Hobbija a főzésé­­t/adáSZ3

Next