Vasárnapi Heves Megyei Hírlap, 2016. július-december (19. évfolyam, 24-47. szám)
2016-12-11 / 46. szám
0 INTERJÚ___________________________________________________________________________________________________________________________2016. DECEMBER 11., VASÁRNAP A szőlőt ma, 40 év után is megunhatatlannak tartja Mészáros Pál. Az év bortermelője a szekszárdi borvidék sikereit az összefogásban látja. „Megtaláltam a Szent Grált” Jó bor az, amelyikbe nem elég egy pohárral. Ezt vallja Mészáros Pál szekszárdi borász, aki második jelölésére elnyerte Az év bortermelője címet. Büszkesége a Mészi kadarka, ezt a fajtát ő mentette meg a feledéstől Fábos Erika Az elmúlt években több első generációs borász nyerte el ezt a címet, ehhez képest a Mészáros családban a dédapjáig visszamenőleg borral foglalkoztak. Mi az első élménye a szőlővel, a borászattal kapcsolatban? - Egyértelműen a szőlőhöz kötődik, ahogyan az iskolaszünetben, a környékbeli gyerekekkel játszunk a szőlőnkben és a pincében. Egész nyarakat töltöttünk ott, mintha a második otthonunk lett volna. Mi az, amire máig emlékszik abból az időből? A nagyanyám bablevese. Háromlábú fazékban főzte a szabadban, a szalonnává kezdte, arra tette a friss zöldségeket és a babot. A világ legjobb étele volt. Talán máig az. Az élmények vagy a családi tradíció hatására lett aztán borász. Igazából egyik miatt sem A szőlő akkoriban elveszítette számomra a varázsát. Amikor nagyobb lettem, tisztességgel dolgoznom kellett benne, tizenévesen pedig az ember a kemény fizikai munkát nem érzi lélekemelőnek. A család meg azt akarta, hogy inkább kertészmérnök legyek. Végül agrárra mentem, mert a mosonmagyaróvári akadémiának volt kajakos szakosztálya és lovardája is, ami akkoriban nagyon vonzó volt. Aztán szép lassan érett az ember, meg mintha a sors is úgy rendezte volna a dolgokat, hogy csak arra az útra terelgetett. Növénynemesítés szigorlaton a szőlő nemesítését húztam, kertészetből meg a szőlő metszését. Aztán kaptam apámtól szőlőt, és onnantól, hogy ’74-ben eltelepítettem az első saját ültetvényemet, már nem volt kérdés. Mi tetszett benne? A felelősség, az, hogy rajtam múlt, mi lesz abból a darab földből, és a sikerélmények is, amik jöttek rögtön az elején. Ez bátorságot adott Mihez kellett a legnagyobb bátorság az évek során? Sokszor kellett, de példáu a rendszerváltás idején, amikor kárpótlási jegyeken lehetett szőlőt venni, én kétszer annyit vettem, mint bárki a borvidéken. Válság volt: a keleti piacok befagytak, a peresztrojka idején Gorbacsov betiltotta az alkoholfogyasztást, nagyon visszaesett a szőlőfelvásárlás. Nem mert senki bevásárolni, mondták is, hogy nem vagyok normális. Én meg éreztem, hogy nem lesz baj, feljebb lépünk egy lépcsővel. Mindig így haladtunk, szépen lépésenként, ez sok hibától megkímélt. Úgy tartják, ez a legrangosabb boros elismerés itthon Önnek mit jelent? Misztikus volt messziről, mert tényleg rangja van. Megtapasztalni pedig valami óriási élmény. Ennyi gratulációt semmiért nem kaptam még életemben. Szóval a szeretetet jelenti nekem és a megbecsülést. Mindegyik rengeteg erőt ad, és örömöt az egész családunknak Az év bortermelője. Ebben benne van, hogy a szőlőhöz is érteni kell, nemcsak a borászathoz. Szőlész vagy borász aka Egészséges gyümölcs nélkül nincs jó bor, de a pincében is rengeteg mindent el lehet rontani, nemcsak a zöldmunkákban, tehát nincs egyik sem a másik nélkül. Sőt, manapság a marketing is ugyanilyen fontos. Ha ebből a háromból bármit elhibáz az ember, bukik a mutatvány. A magam részéről mondjuk a szőlészet inkább közel áll a kedvteléshez, azt sosem érzem munkának. - Híres is erről, a Mészi kadarka megmentése, nemesítése és a fajta uniós védelme is az ön nevéhez kapcsolódik Ez a munka miért volt fontos? - Ezt is a sors, vagy valami erős belső megérzés hozta. A mai napig nagyon szeretem a szőlőt, csipegetem, amikor érik. A nagyapám ültetvényében, a rézsű szélén volt egy tőke Mészi kadarka, nem tettük bele a borba, én szoktam leenni róla a szőlőt. Aztán amikor apám a kadarka helyett kékfrankost telepített a területen, kértem, hogy azt a tőkét ne vágjuk ki, három tőkét oltottunk le róla, és amikor évekkel később az első bort megcsináltuk belőle, az olyan különlegesen szép lett, hogy úgy éreztem, megtaláltam a Szent Grált. Később a genetikai vizsgálatnál kiderült, hogy ötven százaléka csókaszőlő, az ősi magyar szőlőfajta, amit hordoz. Jobb, mint a hagyományos kadarka? Színben, testességben és zamatanyagban is gazdagítja a hagyományos kadarkát. Ezek markáns, vagy finom dolgok, aki nem ért ehhez annyira, mint egy borász, az is érzi a különbséget? - Igen. Testesebb, vastagabb, nagyon sok ízzel, még a harmadik kóstolásra is mutat újat. Ha egymás után kóstoljuk a kettőt, még az is megkülönbözteti, aki nem szakavatott. Nagyon izgalmas. Öt hektárunk van belőle, de 12 hektáron termelünk hagyományos kadarkát is, ez a legnagyobb ültetvény a borvidéken. Pedig a kadarkáról mondják, hogy nagyon szeszélyes fajta. Mi jól tudjuk kezelni a természetét. Aki csak vörösbort akar csinálni, az inkább nem kockáztatja. Elég egy esősebb szüret, és sok elveszik belőle, nagy kárt csinál, mert nagyon gyorsan kireped a szem. Mi alkalmazkodunk az adottságaihoz, ha úgy alakul, készítünk belőle rozét vagy fehér bort is. A szőlőben mikor volt kint utoljára? Tegnap ilyenkor télen mit lehet ott csinálni? Már metszünk, azt néztem meg, hogy halad, de nem mindig a szőlő miatt megyek ki, van, hogy csak a saját kedvemre. Tegnap is csodálatos téli idő volt. Szépen sütött a nap, jó hideg volt, öröm ilyenkor kint lenni, ha sétálok a tőkék között, minden évszakban az kapcsol ki a legjobban Mi volt a legjobb bor, amit életében valaha ivott? Emlékszik? Ami erről elsőnek eszembe jut, talán a szomszédunk, Koltayék egy olyan bora volt, amivel egy országos borversenyen aranyat nyertek. Húszéves lehettem. Akkoriban az hatalmas dolog volt, csodabornak mondtuk Pedig Argentínában, Kaliforniában és Chilében is végigkóstolta a jobb pincészeteket. Igen, de az a vörösbor ragadt bele úgy az emlékezetembe, hogy amikor a jobb Remete dűlő naposabb oldaláról csipegetek érettebb szemeket, ma is előjön az emlékeimből ugyanaz az íz, de még az illat is. Karácsonykor mivel koccintanak? Borral, természetesen. Többfélével. Sajátból a Grál kadarka, amit ünnepeken mindig előveszünk és a Merops cuvée, ami szebb alkalmakon, hosszabb étkezéseknél mindig kerül az asztalra. De év közben sok szép, nagy bort kapok a kollégáktól, borász barátoktól, ezeket is ilyenkor, év végén szoktuk kóstolni, együtt. Mondja, hogy szép, nagy borokat kap. A jó bor egy borász számára milyen? A jó bor az, amelyikből nem elég egy pohárral. Ez ilyen egyszerű. Mindegy, mennyibe került, ez itt dől el. Mondhatják valamiről, hogy csodálatos, és lehet bármilyen drága, ha nem ízlik, minden hiába. Mondja, hogy ilyen egyszerű, de azért a borok körül van egy jókora sznobizmus is manapság, nem? Igen, van, de én nem értek vele egyet. Nem kell misztifikálni, a bor magában is elég misztikum. Az öné az ötödik Az év bortermelője elismerés, ami Szekszárdra érkezett. Ráadásul az elmúlt hat évben ön a harmadik, aki a borvidékről elnyerte a címet. Megfejtettek valami titkot itt? Igen, és büszkék is vagyunk erre. Tizenöt évvel ezelőtt mi kezdtük el a fajtakóstolót a kadarkával. Azóta Bodriéknál kékfrankost, Takleréknél bikavért kóstolunk. Mindenki hozza a legfrissebb bort, neves szakemberek részletesen kiértékelik a tételeket, és mindent őszintén megbeszélünk: hol termett, ki mikor dolgozta fel. Tanulunk egymástól és azóta sokat egységesült is a borvidékminőség tekintetében. A titok tehát az összefogás. A borkereskedőnk kitalálta, hogy csináljunk egy házasítást, négy borász, négy bor kerül bele és Etalon lesz a neve. Nagyon sikeres egyébként. Négy borvidéken próbálták ugyanezt megcsinálni, de nem ment. Mindenhol összevesztek valamin, már az elején, nálunk egy szóra összejött - A kadarka és a bikavér jellegzetes szekszárdi fajták. Mondják, az, hogy a nagy borkombinátok idejéből is itt maradt a hírük, nyomasztó hozomány. Érzik még? Ma már egy fiatalabb generáció az, amelyik borfogyasztó, szerencsére nekik már azokról az olcsó borokról nincs emlékük. Eleinte teher volt, de türelmes munkával ledolgoztuk. Inkább áldás, hogy két olyan márkánk van, ami azonosítható a borvidékünkkel, és egyértelmű, hogy ezt kell szépen építeni kiváló borokkal. Az egri vagy a szekszárdi az igazi bikavér? Világos, hogy a szekszárdi, írásos bizonyítékunk is van, Garay János egy borversében 1846-ban már leírta. Egerben ugyan azt mondják, hogy Gárdonyi írta le elsőnek, de egész biztos, hogy ő Garay versét olvasta, és onnan vette. Mi legalábbis így mondjuk itt Szekszárdon (nevet). Az elmúlt évtizedben előtérbe került a bor. Hogy látja, a borfogyasztás hazai kultúrája is fejlődött? Rengeteget, és ez fantasztikus érzés. Hatalmas öröm nekem, hogy egy olyan időszakban is dolgozhattam, amikor ennyi lelkes visszajelzés érkezik hozzánk a munkánkkal kapcsolatban, vannak szabályos rajongói a borainknak. Öröm, hogy sikk lett, hogy társasági beszédtéma a bor. Fantasztikus így dolgozni. Mi most borban a divat? A roze az továbbra is, és jönnek a könnyű fehérborok is egyre inkább. Mi azért itt Szekszárdon a vöröset gondoljuk örök divatnak, és nem ijedünk meg, a trendek jönnekmennek nasztiaépítés folytatódik b! Igen. A fiam néhány éve átvette a borászatot, de a feleségem és a lányom is velünk dolgozik. Egyelőre egy fiú és két lány unokám van, de kicsik még, szóval a következő generációról még nem tudok nyilatkozni, annyi biztos, hogy ők is szeretnek a szőlőben játszani. Szóval, akkor akár hátra is lehet dőlni? Dehogy lehet! A szőlő és a bor egész évben, minden napra ad valami feladatot, gondolkodni valót. Mint egy kisgyerekkel, törődni kell vele, és a törődéssel napról napra jobban lehet kötődni hozzá, szeretni lehet minden nehézségével. Több mint negyven éve dolgozom ezzel a csodálatos, élő anyaggal, és még mindig nem érzem, hogy elég volt, vagy ráuntam volna. Szerencsés vagyok, hogy az őseim ezen az úton indultak el, és bármennyit járhatok még rajta, örömmel teszem. Ad továt Névjegy MÉSZÁROS PW > 'O 1952-ben igaz boraszcsala^^, született Sze {0gakozott Közül mindenki s ' Szekszárdon dédapja hef^oV ° szÖöjét, ami 26 évesen telepítet ett belőlemegpecsételte sorsát, és gazdálkod.V Ma már több eorház él családjával. ^ nemzetközi sziken borainak ered^e"LóaK. Itthon tavaly is figyelemre m J^rést, idén pedig Az év Pinces* szőőbirtok díjat is legszebbszo zet elnyerte a csaiai P Hobbija a főzését/adáSZ3