Hevesmegyei Népújság, 1949 (6. évfolyam, 14-52. szám)

1949-06-25 / 26. szám

Indul a párosverseny a titbán Hatalmas vörös zászlókat len­get a szél a hatvani konzerv­gyár bejárata fölött. Az UB iroda mellett felállított könyv­sátor körül nagy a sürgés-forgás. Egyenruhás fiatalok kínálják a szocialista irodalom legremekebb termékeit.­­ Délután 4 órakor lesz az ünnepélyes megnyitó — mondja Papp Ferenc UB titkár — de úgy látszik, pótlásra is szükség lesz, mert még meg sem kezdő­­dött a könyvnap, egyes könyvek máris elfogytak. — Körülsétá­lunk a dolgozók között s min­denütt a közelgő ünnepségről folyik a szó. De amikor fel­harsan a munka kezdetét jelző sziréna, mintha mindent elvág­tak volna, megszakad a beszél­getés és mindenki munkahelyére siet, tovább folytatják a szoci­alista termelési versenyt... — Nagy átalakítási munkála­tok is folynak a konzervgyár­ban. — mondja kísérőnk. — Ed­dig 40 vagon volt a 24 órára cső •termelés. A munkálatok befeje­zése után sokkal modernebb felszereléssel dolgozhatunk s így el tudjuk érni az 55-60 vagont. Nagy szükség van erre, mert termelvényeink iránt nagy a ke­reslet. Tavaly 2000 vagont dol­goztunk fel s ebből 400 vagon készárut szállítottunk Angliának. Az idén 2400 vagont irányoztunk elő és a tavalyi 400 helyett 500 vagont akarunk exportra gyár­tani. Megállunk az Andics-brigád munkapadjánál s megkérdezzük Mozsár Erzsébet UB tagot, a brigád vezetőjét, folyik-e páros­­verseny az üzemben. — Hétfőn tartunk brigádveze­tői értekezletet és akkor fogjuk ezt a kérdést letárgyalni s utána hamarosan megkezdjük mi is a párosversenyt. Nagyon sokat vá­rok ettől az új típusú verseny­től és gondolom, hogy még job­ban tudjuk fokozni a termelés. Vajda József élmunkás, a Vass Zoltán forrasztóbrigád működé­séről beszél. Elmondja, hogy a választások előtt Lander István­nal 140 százalékos eredményt értek el. Azóta ő üdülni volt a gyár mátraházai nyaralójában, de Lander elvtárs a mai napig is tartja a 140 százalékot. Nándosi Istvánné élmunkás, a Berzeviczy-brigád vezetője arról beszél, hogy nemcsak a 3 éves tervet, hanem az 5 éves tervet is korábban kellene befejezni.­­ Éppen ezért mindent elkövet­nek, hogy munkájukkal ehhez hozzájáruljanak. Százöt száza­lékról százhúszra emelte fel bri­gádja a termelést és ők is izga­tottan várják a hétfői megbe­szélések eredményét, a páros­­versenyt illetőe­n. A raktárban ezideig nem volt brigád, mivel nem volt folya­matos munkamenet. Itt is brigád áll most már készenlétben, hogy a hétfői értekezlet után mind­járt megalakuljon. Célul tűzték ki, hogy 12 emberrel naponta 800-900 ládát fognak leszögezni. Végezetül az üzemnek azt a részét is megtekintettük, ahol a cukorgyártást végzik. Hatalmas gépek körül mindenütt szerelő­ruhás emberek szorgoskodnak s folynak a karbantartási munká­latok. Kocsári József brigádve­­z­ető elmondta, hogy az összes gépet szétszedik ilyenkor nyár elején, hogy amikor a cukorrépa feldolgozására kerül a sor, ne legyen fennakadás. Különösen az idén helyeznek erre nagy súlyt, mert, mint mondják,­­ hosszú üzemre van kilátás. Sárgul a búza, ünnepel a nép Közeledik Péter Pál napja. Dolgozó parasztságunk megye­­szerte szorgos munkával készül az aratásra és a népi demokrá­ciába vetett erős hittel néz a betakarítás elé. — Tudja, hogy munkájának gyümölcseiből ma már az egész magyar dolgozó társadalom tervszerűen biztosí­tott életszínvonala emelkedik és lesz biztossá. Felismerte dolgo­zó parasztságunk, hogy a demo­kratikus kormányzat az ő érde­kében teszi meg intézkedéseit és az ipari munkásság példáját követve, termelési versenybe fo­gott, s mint az elmúlt évben is,­­most is túllicitálni igyekeznek egymást a beszolgáltatási köte­lezettség minél előbbi teljesíté­sében. Látja a cséplési ellenőrök beállításában is, hogy az ellen­őrzés az ő érdeke, mert csak ez­által lehetséges az egyedül igaz­ságos és a dolgozóknak kedvező progresszív rendelet végrehaj­tása, amely a gazdagok fokozott beszolgáltatását érvényesíti. Hitler követőire­­ 1941. június 22-én Hitler gyil­kos hordái a kora hajnali órák­ban megrohanták a Szovjetúni­­ót. A pusztítás őrültjei még a hadüzenet előtt átlépték a szov­jet városokat: Kievet, Minszket és Rigát. A náci­ imperializmus villámháborúról álmodozott, a náci hazugsággyár, Göbbelsék propaganda-gépezete ontotta a fantasztikusabbnál fantasztiku­­sabb győzelmi híreket. De a kis népek fölött aratott olcsó győ­zelmektől megrészegült __ bandi­ták emberükre találtak. Hiába küldte Hitler a fasiszta Német­ország főerőit, válogatott had­osztályait a szovjet frontra, a szovjet hadsereg, a szovjet nép állta a csatát. A nép legjobb fiait, a diadalmas szovjet had­sereg katonáit honvédő háború­ba hívta a Párt és Sztálin. És a szovjet nép ott állt a frontokon harcoló fiai mögött. A harcok megállították a támadókat és a legyőzhetetlennek hirdetett hit­leri hadigépezet először megtor­pant, majd megindult vissza­felé. „A fenevadat saját bar­langjában fogjuk összezúzni“ — mondotta Sztálin a hős szovjet katonák előtt. És a fenevad pusztítva, fej­vesztetten menekült a győzel­mesen előrenyomuló szovjet harcosok elől. A fenevadat saját barlangjában zúzták össze. tűz, amellyel Hitler a békés né­­­pek otthonait gyújtotta fel, a Barna imperializmus főfészkét, Berlint változtatta üszkös ro­mokká. A Szovjetunió legyőzte a fasizmust, a szocialista rend győzedelmeskedett az imperia­lizmus felett. — A Szovjetúnió győzelme elhárította a népek feje fölül a történelem legna­gyobb katasztrófáját. „Ez a háború nemcsak átok - Hitler sorsa vár volt, de nagy iskola is, amely próbára tette és ellenőrizte a nép minden erejét“ — mondotta Sztálin elvtárs, a Szovjetúnió népeinek nagy vezetője, korunk legzseniálisabb hadvezére. A há­ború valóban nagy iskolának bizonyult. A népek szeméről le­hullott a hályog. Lehullott a le­pel kormányokról és pártokról, imperialista rablókról. A világ népei felismerték, ki idézte elő a katasztrófát és ki hárította el fejük felől a szerencsétlensé­get. A népek megtanultak látni. — Látják, hogy a nyugati imperia­listák Hitler örökébe léptek. De a népek megtanultak cselekedni is: tudják, mit kell tenniük az újabb kalóztámadás elhárítására és tudják, hogy a békéért, a szabadságért folytatott harcban a legyőzhetetlen Szovjetunióra most is számíthatnak. A népek tudják: Hitler követőire Hitler sorsa vár! Arató-brigádot szerveztek a sarudi ,,Eposzisták“ A sarudi Eposz-fiatalok elhatároz­ták, hogy közös erővel learatják a hadiözvegyek és egyéb munkaerő­hiányban szenvedő szegény paraszti dolgozók gabonáját, s e cél­ból arató-brigádot szerveztek. A sarudi Eposz nem először tűnik ki példamutató jó munkával. Jól vitték a választási felvilágosító munkát is. Hetenként lejárják a határt, s lelep­lezik a szabotálókat. Saját kísérleti telepük van, ahol új, eddig még ná­lunk ismeretlen növényfélékkel kí­sérleteznek. A szövetkezeti tagto­borzási versenybe is bekapcsolód­­tak. Kulturális téren és sport vona­lon is komoly eredményeket köny­velhetnek el. Kongresszus elé • . . A közeli napokban ülnek ös­­­sze Milánóban a Szakszervezeti Világszövetség II. Kongresszu­sára a világ szervezett munká­sainak képviselői. Bukarest, Paris, Prága és Budapest után ez a kongresszus lesz a Szov­jetunió vezette béketábor ötö­dik nagy eseménye, melyen hetvenmillió szervezett munkás nevében fognak képviselőik hitet tenni a béke mellett és szállnak majd harcba az im­perialisták háb­orús uszításai­val. Ez a kongresszus meg fogja mutatni azt, hogy az egész világ békéje csak úgy van biztosítva, ha minden or­­szágban a dolgozó osztály uralkodik és őrködik a bék­e felett. Népünk dolgozói is, — mint ahogyan korábbi állás­­foglalásaiból, s utóbb a buda­pesti Béke-kongresszus határo­zataiból is felmérhető,­­— a békét akarják. Erről fognak majd beszélni Milánóban magyar szakszervezetek kül­­­­döttei, ezt a békés, építő aka­ratát fogják a nemzetközi fórum elé tárni. A magyar szervezett munkásság és az egész magyar dolgozó nép lel­kesen csatlakozik a Szakszer­vezeti Világszövetség munká­jához. Egyre több üzem dol­gozói ajánlják fel önkéntesen a többtermelésüket, a selejt­es önköltségcsökkentést, mert tudják, hogy minden megtaka­rított forinttal erősítik saját államuk gazdaságát, s ezáltal valóra elvtárs válik Rákosi Mátyás kijelentése: „Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján.“ Ezen az úton haladva, öntudatosan vesszük ki részünket a milánói kong­resszus harcából, követve nagy­­példaképünk, a Szovjetunió dolgozóit. Büszkén és öntuda­tosan sorakozunk fel a világ dolgozóival és szabadságsze­rető népeivel együtt, mind­nyájunk nagy vezetőjének, Sztálin elvtársnak zászlaja alá, a békéért, a szabadság­ért, a szocializmusért. Csatornahálózattal végzik az öntözést megyénk tiszántúli részén Heves megye tiszántúli részén nagy csatornahálózatai végzik az öntözést. Az örvényi tiszaparton három hatalmas Kanitz-szivattyú szívja éjjel-nappal a kiapadhatatlan vizet, motoronként 380 lóerővel. Két­ezer liter vizet szív fel egy motor másodpercenként 11 méter magas­ságra és erős lökéssel továbbítja a Kenderesig nyúló 40 km hosszú fő­csatornába, melynek 10 mellékcsa­­tornája van 140 km hosszúságban s igy a karcagi szikes talajokra is jut az örvény! Tisza vízből. Ebből a nagy vízmennyiségből Szolnok me­gyében 6000, Heves megyéb­en­ pe­dig 2000 holdnyi rizsterület lett el­árasztva. Még a madár is szebben dalol amióta idejöttek a traktorok ... Ahogy beérünk Detk község­be, mindjárt szemünk elé tűnik egy nagy fásított terület, amely­ről nem nehéz kitalálni, hogy földesúri kastélyt rejt el a kí­váncsi tekintetek elől. Beökönyi Viktor,­ a volt ezerholdas uraság még ma is ott lakik a kastély egyik mellékszárnyában, de a főépületben ipari munkások és dolgozó parasztok adják egy­másnak a kilincset. A detki gép­állomás irodájában vagyunk. Éppen itt van Molnár János, az egri alközpont vezetője is. Közvetlen Budapestről jött és golyóscsapágyakat hozott magá­val a cséplőgépek részére. Ma­gyar András gépállomásvezető örömmel nézi a csillogó csap­ágyakat, s mindjárt intézkedik, hogy a faluban is megtudják a jó hírt: — Szaladjatok be a titkár elv­­társhoz és mondjátok meg, hogy megjöttek a várva-várt csap­ágyak! A vasárnapi rendeletis­­mertetőn már be is lehet jelen­teni a falu dolgozóinak, hogy nem lesz fennakadás a cséplés­­nél, mert a gépállomás négy cséplőgépe napokon belül mun­kára készen várja a kicsépelen­dő gabonát. Magyar elvtárs diósgyőri va­sas volt azelőtt és nemrégiben került Detkre, ahol nagyon jól érzi magát a dolgozó parasztok között. Naponként többen for­dulnak hozzá tanácsért, támoga­tásért és ő bizony hű szövetsé­geshez méltóan, mindent elkö­vet, hogy segíthessen a falu dol­gozóin. Máris kopognak az ajtón és id. Tóth János bácsi lép be.. . Már 69 éves az öreg, de — mint mondja, — nem restell ide jönni tanácsokért, mert mindig jó út­baigazítást kap. — Hej, nem így volt ám ez hajdanában! A fene sem törő­dött a mi ügyünkkel. Hiába jöt­tünk ide, az uraságnál csak dol­gozni lehetett, 20 krajcárt kap­tunk naponta. Aki jó bagós em­ber volt, annak bizony még arra sem volt elég. Szegény jó apám is sokat zsörtölődött ezen és mindig azt hajtogatta, hogy lesz ez még másképp is: mi is le­szünk szabad emberek! És most itt van: szabadok vagyunk! — Olyan szívesen cserélnék az uno­kákkal, mert most igazán érde­mes élni. ők már nem rokkan­nak majd meg a munkában,­­ mert ezek a gépek megkímélik őket. Áldást jelent ez nekünk, parasztoknak és még a madár is vígabban dalol, amióta ide­jöttek ezek a traktorok ... Készül a községek 1950. évi költségvetése A Belügyminiszter rendelete ér­telmében a megye valamennyi köz­ségében és városában hozzákezdtek az 1950. évi költségvetés elkészíté­séhez. Ez a költségvetés az ötéves terv első évének költségvetése lesz, ezért igen fontos, hogy mindazok a jogos szükségletek kielégítést nyer­jenek, amelyekre a lakosságnak szüksége van. A költségvetések összeállításánál egyre nagyobb mérv­ben folynak be Pártunk falusi ve­zetői, akik a legjobban ismerik a falusi nép kívánságait. Természete­sen a költségvetés összeállításánál figyelemmel kell lenni azokra a nagyszabású állami beruházásokra, melyek iparunk és mezőgazdaságunk átállítását célozzák, mert ezek a legfontosabbak. Vigyázni kell arra is, hogy a takarékosság szempontja minden körülmények között érvé­nyesüljön. Elvtársaink vegyék figye­lembe azokat a társadalmi akció­s lehetőségeket is, amelynek révén a felszabadulás óta sok beruházást meg tudunk oldani. Oroszország a traktor szülőh­azája Az M. I. Kalininról elnevezett szaratovi gépesített mezőgazdasági főiskolán „Oroszország a traktor szülőhazája“ címmel kiállítást nyi­tottak meg. A kiállítás két részből áll, úgymint a „Traktorépítés ere­dete“ c. részből, ahol összegyűjtve látjuk azokat a ritka okiratokat, fényképeket és tervrajzokat, melyek az orosz traktorépítés elsőbbségét bizonyítják. Itt látható F. A. Blinov, valamint elődeinek, mint Komov moszkvai tanárnak és Gurev újító feltalálónak munkáit. — A kiállítás másik része, mely „A Szovjetunió a traktor hazája* nevet viseli, be­mutatja, hogyan tette meg a szov­jet nép Lenin és Sztálin vezetése mellett a történelemben még nem látott rövid idő azt az óriási utat, mely a faekétől a traktorig vezetett. A kiállításnak ezen a részén két kép látható: egyik Lenint ábrázolja, amint a próbaútról visszajövő trak­torokat szemléli, a másik képen Sztálin látható, amint részt ve­z a hernyótalpas traktorok próbáján. A képek­­ egész sora mutatja be és bizonyítja a szovjet traktorgyártás fejlődését. Falufásítási verseny Heves megyében Az Egri Erdőgazdasági N. V. me­gyei falufásítási versenyt indított. Minden község a maga belterületén, utcákon, tereken, zöld övezetet léte­sít. A szükséges fiatal facsemetéket kedvezményes áron bocsátja a fal­vak rendelkezésére az Erdőigaz­gatóság. Ugyanakkor valamennyi erdész felajánlotta segítségét ebben a nemes versenyben a falvak dol­gozóinak.

Next