Hevesmegyei Népújság, 1949 (6. évfolyam, 14-52. szám)

1949-06-25 / 26. szám

A­kár tetszik a kutaknak, akár nem érvényt szerzünk a demokrácia adta jogainknak mondja Vincepap Ferenc az egri OÉFOSz munkástagozatának vezetője Nem is olvas*—­régen, még a ,,módos” eg­ri gazdák találkozó­in? Ige volt a Mária utcai Olvasó­kör. Ide jöttek össze délutánon­ként s míg­ cselédeik túrták h­e­lyettü­k a földet, addig ők kár­­tyázgattak, borozgattak. Azóta változtak az idők, eltűnt a bejá­rat felett díszelgő „Olvasókör” feliratú tábla s vele együtt el­tűntek a régi törzsvendégek is. Új szellem költözött ebbe az épületbe is, a DÉFOSZ egri szervezetének beköltö­zése után. Ha véletlenül arra vezet útja valamelyik kuláknak, elfordítja fejét, sőt, ha teheti, el is kerüli ezt az épületet. Meg is van erre minden oka- különösképpen a munkástagozat megalakulása óta. — Áprilisban alakult meg a m­unkástagozat s jelenleg 980 ta­got tartunk számon — mondja Vinczepap Ferenc, a munkásta­gozat vezetője. Megszerveztük a dűlőfelelősöket s tagtársaink a hegyőrökkel karöltve ellenőriz­ték a határt. Nem kis érdemük, hogy a munkálatokat mindenki idejében elvégezte. Azonkívül éberen figyelték a kulákok ténykedését s negyvenhat esetben jelentették, hogy a Munkaközvetítő Hivatal meg­kerülésével foglalkoztatnak munkásokat. A tárgyalások kivizsgálása után ezek 80 százalékát megbüntet­ték. Haragszanak is r­énk a ku­lákok! ... — Nem felelőtlen szóbeszéd alapján intézkedünk. —, hanem minden egyes esetben meggyő­ződünk a valódi tényállásról. Behívatjuk a munkaadót és a munkavállalót. Kü­lön-külön ki­hallgatjuk mind a kettőt és eb­ből megállapítva az igazságot, eligazítjuk a dolgot. — Persze nincs, valami könnyű dolgunk, mert a legtöbb esetben teljesen ellentétes vallomásokat kapunk. A kulák igyekszik letagadni a munkaidőt, a munkavállaló viszont megmondja, hogy napi 13-14 órát dolgozik, túl­óra pótlék nélkül. Ilyen esetben gondosan utána járunk, ha kell, tanúkat is ki­hallgatunk, de az igazságot csak kiderítjük. Kihúzza az asztalfiókot és bi­zonyítékképpen egy csomó jegy­zőkönyvet tesz elénk. — Itt van például Szerdahelyi Ferenc szőlő- és szeszfőzde tu­lajdonos esete. Megállapítottuk, hogy 2548 forinttal fizetett ke­vesebbet alkalmazottjának. — Ő ezt sokallta és tüzetesebb kivizsgálást kért. Újból átszámoltuk, de most már tüzetesen s kiderült, hogy elő­ször 1700 forinttal kevesebbet számoltunk. Majd a guta ütötte meg, mi­kor reggel közöltük vele. — Nem akarják ezek a kulá­kok megérteni, hogy ma már nem lehet kiuzsorázni a szegény dolgozót, s nem lehet 13-14 órát dolgoztatni túlóra-pótlék nélkül. A nőknek sem lehet már fél napszámot fizetni, mint a múltban. Ezen a téren is elég sok dolgunk akad. Mi az „egyenlő munká­ért egyenlő bért“ alapján állunk. Azért vagyunk a munkás­­tagozatban, hogy a munkás­­védelmi rendeleteket mara­dék nélkül végrehajtassuk, akár tetszik az a kulákoknak, akár nem, érvényt szerzünk de­mokráciaadta jogainknak .. . A község erkölcsi színvonala érdekében távozni kell a parádi plébánosnak A parádi egyházközség képviselőtestülete június 10-án kelt határozatában felszólította dr Kurucz rk. plébánost, hogy a község katolikus hívői megnyugvása és a község erkölcsi színvonalának biztosítása érdekében azonnal kérje elhelyezését. Reméljük, hogy ebből az esetből mások is okulnak. A ma képzőművészetének kiállítása Sztálin elvtárs mondotta, hogy a „tartalmában szocialista formájában pedig nemzeti kultúra neveli a tö­megeket a nemzetköziség szellemé­ben és megerősiti a proletáriátus diktatúráját.“ A múlt heti Matskássy-Endrényiné képkiállításon inkább a burzsoá művészeti ideológia csökevényeit láthattuk, ezzel szemben szombaton este Balogh Gyuláné polgármester elvtársnő hatalmas tömeg előtt a harcos béke, a munka és a szocia­lizmus építésének jegyében megren­dezett kép- és szoborkiállítást nyi­tott meg. Balázs Árpád metszetei és ceruza rajzai, Hamza Tibor tempe­g­rái, Kátai Mihály pasztellje és Or­bán József szobrai az objektív való­ságot ábrázolják, azt mutatják, hogy ezek a művészek benne élnek a mában, ismerik a társadalmi való­ságot, a teljes igazságot, közük van . Felhívjuk kedves előfizetőin­ket, hogy amennyiben a nyári hó­napokban nem az eddigi lakhelyü­kön tartózkodnak, szíveskedjenek címüket kiadóhivatalunkkal közölni, hogy lapunkat továbbra is zavarta­lanul kaphassák­ a dolgozókhoz, azokat szolgálják és igyekeznek optimistává nevelni. A kiállítás a Szakszervezeti Szék­házban július 2-ig tart és egész nap nyitva van. Feltétlenül mindenki nézze meg. Szerdán befejeződött a kéthetes napközi otthon vezetőképző­ tanfolyam Szerdán délelőtt tartotta záró­ünnepélyét a napközi otthon ve­zetőképző tanfolyama, amelyen Balogh Gyuláné polgármester, Puskásné, az MNDSz m. titkára és Sólyán Györgyné is megje­lent. A szociális titkár beszédé­ben üdvözölte a hallgatókat, rá­mutatott arra, hogy ez a kéthe­tes tanfolyam alapképzést adott azoknak az asszonyoknak és lá­nyoknak, akik majd hivatottak lesznek a napközi otthonok ve­zetésére. Ezután kedves műsor­ral szórakoztatták a vendégeket az iskola hallgatói, majd Sági Gyuláné tanfolyamvezető mon­dott búcsúszót, hangoztatva,­­ hogy igazi vizsgájuk majd kin a gyakorlatban fog megtörténni amikor a dolgozó szülők gyer­mekei fölött őrködnek. Hatalmas forgalom a megyei könyvnapon Az idén nem volt különbség a főváros és a vidék könyvnapja között sem a kiállításban, sem pedig forgalomban.­­ Az egri könyvnapot Balogh Gyuláné pol­gármester elvtársnő nagy tömeg előtt nyitotta meg és ismertette népi demokráciánk kultúrpoliti­káját. Már a megnyitás előtt nagy érdeklődést keltettek Szakmaközi Bizottság, a MNDSz, a SZÍT és a Pohánygyár szépen, dekorált könyvsátrai és a mun­kások mellett a dolgozó paraszt­a­ság is nagyarányban vásárolta haladó szellemű, színvonalas olvasnivalókat. Gyöngyösön 16 könyvsátort állítottak fel. Nagy sikere volt a mátraházai mozgó könyvtárnak. Hatvanban már másnap újabb könyvtömeget kellett rendelni a Szikrától és a Könyvterjesztő Nemzeti Válla­lattól, mert egy nap alatt min­den könyv elfogyott. Állami kezelésbe kerültek a villamoselosztó művek Hároméves tervünk sikeres befejezése és az új 5 éves terv érdekében állami kezelésbe vet­ték a villamos elosztó műveket is, így megyénkben Bélapátfalva Balaton, Bekölce és az egri igaz­gatósághoz tartozó Belsőbőcs villamoselosztói kerültek állami kezelésbe. Valamennyi elhanya­golt állapotban van, rövidesen zavart okozhattak volna a ter­melés vonalán. Helyreállítási munkálatai napokon belül meg­kezdődnek. Én — Na, csak menj, Gábor... adok neked igát... Ne mászkálj te a gépállomásra ... Úgysincs pénzed, nálam meg kedvezményesen ledolgozhatod... Majd betudjak ... Gábor, éppúgy, mint a gyerek, ha valami rosszat csinált, le­sütött fejjel nézegette a talpa­­nyomot a homokban, —■ aztán megfordult s lassan kiballagott a kapun. Kovács János elégedetten ka­csintott mellette álló vejére, Fe­­rencre. — El ne felejtsd, majd fordí­tani jöjjön. Legalább nem kell napszámost fogadnunk... Egy hét alatt meg lesz vele ... — Ezzel is épül a házunk... Ha a cséplés is úgy sikerül, mint tavaly’, akkor . .. Hatszáz forint most is lesz a búza feke­tén ... A magtárt kellene már kitisztítani... Holnap én ki­ja­vítom a hadarót, de valahova küldje el Sándort, mert kezd már okosodni az a gyerek... Teletömik a fejét a kommunis­ták ... — Várj csak, — mondta Ko­vács János s a ház tornácáról a magtár felé indult. Kövér hasa úgy ringott, mint a fán a kuka­cos alma, melyet leszakítani ké­szül a szél. Ferenc, mint egy hűséges ko­mondor, utána lépdelt. — Hová megy? — A magtárba ... Azt hiszem, elfelejtettem ráhúzni a deszká­kat a veremlukra ... Ha az a marha Sándor arra jár ... — Hinnye, az anyja, — szis­­szent fel Ferenc. — Ebből baj lesz. — Nagy nem lehet, mert búza már nincs benne ... Meg egyéb­ként is kezdenek mér bennünk bízni a demokraták is ... Jó fo­gás volt ez a szavazás ... Bebi­zonyítottuk, hogy mi is támogat­juk a Népfrontot, hehehe ... — Támogat­juk ám a ... — Csend! Úgy látom, Sándor a magtárban van ... Sándor cseléd volt Kovácsék­­nál. Még a felszabadulás után került hozzájuk, ígért neki Ko­vács fűt-fát, de bizony három éve még a kialkudott bért is csak nagy huza­vona után kapta meg. Kovács János és a veje a magtárajtóhoz lopakodtak. Sán­dor épp akkor csúsztatta vissza a veremajtóra a deszkákat. — Hát te mit keresel itt? — ugrott be Kovács. — Takarítottam ... Sok a sze­mét errefelé.... Nézze csak.. Kovács a mutatott irányba nézett. Egy pléhdarabon kicsí­rázott búzaszemek tarkallottak. — Eridj az istállóba... Fogj be. .. Sándor kihúzta magát. — Nem megyek! Dolgom van a DÉFOSZ-ban ... — Fogsz-e be?! — üvöltött Ferenc és felemelte a lapátot. — Hagyd! Nem éri meg, hogy megöld! A DÉFOSZ-ba akar menni... Jó, hát gyerünk! Azt hiszed, hogy nekem ott nincs szavam?! Megnőtt most már az én szavam súlya is... El fogom mondani, hogy nem akarsz dol­gozni, szabotálsz! Nem tudom, mit fognak majd hozzá szólni az elvtársak? Na, csak gyerünk, — lódított egyet Sándor vállán Kovács, s arra gondolt, hogy egy kis szerencsével ezt a buta bérest most lerázhatja a nya­­­­­káról... Csak a verem szóba ne kerüljön.... De majd azt mondja, hogy még régen, a né­metek elöl dugta oda a búzát... — Csak ügyesen, ügyesen, — biztatgatta magát. — Vegye le a kezét* Megyek én úgy is... Jó helyre me­gyünk ... Az úton Kovács arról beszélt Sándornak, hogy a szavazás után már megváltozott a hely­zet! Ő is a Népfrontra szavazott, a demokrácia igaz híve. Múlt­kor mondta is neki valaki: — János bácsi, maga jó kulák! A DÉFOSZ helyiségében Ko­vács kezdte a beszédet. — Szabotál! Szabotál! — haj­togatta. — Le kell zárni! Én a demokrácia híve vagyok! Tu­dom, hogy mit kell csinálni a szabotálókkal! —• Jó, jó, csak csendesebben, — mondta a titkár. — Gyere ide Sanyi, mondd el, hogy volt. Maga meg olvassa csak ezt a cikket itt... Olvasás közben gondoljon arra, hogy Gábor volt itt az előbb ... Kovács János nagy szemeket meresztett az újságra. „Fokozott éberséget!... Nincsen­­ jó kulák“. Kulcsár Ödön: A jó kulák Az MNDSz kultúrautó építi az új kultúrát Rontja a falu jóizlését Szalay Gyula színtársulata Az utóbbi hetekben két hivatásos művészegyüttes járta megyénk fal­­vait. Az egyik Szalay Gyula színtár­sulata,­­ a másik az MNDSz Köz­pont által összeállított kollektíva a Kultuszkormányzat kultúrautóbu­­szán. Szalayék ezideig Egercsehi-bánya­­telepen és Füzesabonyban játszot­tak. A szabadművelődési felügyelő Tiszafüreden meglátogatta őket Kérdésére a titkárhelyettes elmon­dotta, hogy a közönség távol marad az előadásokról, a nézőtéren állan­dóan 50—80 ember lézeng. Szerinte ennek az oka, hogy a falusi dolgo­zók nem képesek értékelni az igazi a természetellenes színű szájjal és művészetet, azoknak pedig, akik azelőtt színházba jártak, most drága a 2, 3, 4 forintos belépődíj. Pedig olyan darabokat adnak elő, mint: Szökik az asszony, Vén diófa, Mez­telen leány, Lilli bárónő, Arany­hattyú. Mert például Füzesabonyban a Mélyek a gyökerek, Orosz kérdés, Revizor című színműveket csak meghirdették, de előadásra nem ke­rültek. Itt van hát a hiba, hogy a dolgozóknak már el­egü­k van a Lili bárónőkből, a Meztelen lányokból és az ehhez hasonló színdarabokból és azokból a színészekből is, akik festett körmökkel páváskodnak a lázas munkában kicserepesedett ajkú és kemény munkától megrepe­dezett tenyerű falusi dolgozók kö­zött, így nem jöhet létre kapcsolat a művészek és a közönség között. Ezért álltak a sarkukra a tiszafüredi népi szervek kívánságára a hatósá­gok és nem engedték tovább ter­jeszteni a kapitalista-burzsoá rend­szer kultúr­szemétjeit.­­Ezzel szemben a kultúrautó szin­tén hivatásos művészekből álló együttese a meglátogatott 18 község közönségéről a legjobb vélemény­ben van. Kis Imre autófelelős, Tég­lás Dezsőné politikai felelős, Bartha János színész-felelős és Derzsy Sán­dor báb­felelős,­­valamint Horváth Gizi, Magyar Ha, Dalmady Géza, Szalay Károly, Derzsy Sándorné, Torelli bűvész, Szonothár József, Práder István és Kovács Sándor is mind el vannak ragadtatva a dolgo­zók hatalmas megmozdulásától és lelkes részvételétől. Mert az előadá­sokon a községek minden épkézláb­embere ott volt a szabadtéri szín­padok körül, vagy az előadótermek gyönyörűen dekorált helyiségeiben és viharos vas­tapsokkal tüntetett a 4 óra hosszat tartó műsornak, szín­darabnak, bábszínháznak, bűvész­­mutatványnak és a Talpalatnyi föld című filmnek. Legtöbb helyen dísz­kapuval és virágcsokrokkal várták és olyan ellátásban részesítették őket, amit sohasem felejtenek el. Igaz, hogy ez az együttes természe­tes arccal és körmökkel járt az em­berek között és a harcos szocialista kultúrát terjesztette és ez érdekli ma egyedül a dolgozókat. Ezt kell már egyszer észrevenni a színtársulatoknak is és akkor nem fognak örökké sírni, és az elmaradt sikerért a közönséget ostorozná (eszter) — A szerdai növendékhang­versenyről anyagtorlódás miatt csak a jövőheti számunkban szá­molunk be.

Next