Hevesmegyei Népújság, 1951 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1951-01-06 / 1. szám

NepeS megyei NÉPÚJSÁG III. évfolyam 1. szám. ÁRA : 50 FILLÉR >'Giro­y, Vámosgyork kongresszusra készül Megkezdődtek a félévi vizsgák a Pedagógiai Főiskolán Petőfibánya és Egercsehi bánya üzemi bizottságának munkájáról <£ 1951 január 6 Megtárgyalták az 1951. évi tervet az egri Lakatosárugyár dolgozói Feldíszített kultúrtermében tartot­ta meg legutóbbi tervértekezletét az egri Lakatosáru­gyár. Az értekezleten teljes létszámmal megjelentek az üzem dolgozói, kiértékelték az 1950- es év eredményeit, hiányosságait, majd megbeszélték a dolgozók azo­­kat a feladatokat, amelyek az 1951- es évben várnak az üzemre. Németh Tibor vállalatvezető rész­­letesen vázolta az üzem 1950. évi munkáját. Rámutatott arra, hogy glo­bálisan teljesítette tervét a lakatos­­árugyár, de egyes üzemrészek elmaradtak, nem tudtak százszázalékos eredményt elérni. Különösen lemaradt a pánt­­műhely, amely ötven asztali tű­zhel­­­lyel készített kevesebbet, az előirány­­zatnál. Hangsúlyozta a továbbiakban, hogy az egyes üzemrészek lemaradásához nagyban hozzájárult a munkafegye­lem terén mutatkozó lazaság. Számos dolgozó késve jár munkahelyére, ké­sőbb kezdi a munkát, indokolatlanul kim­aradoz, s ezzel több mint 11 ezer forint kárt okozott az üzemnek. Az üzem fejlődéséről szólva elmon­dotta, hogy az 1950. évben mintegy másfélmillió forintot kapott az üzem új gépekben. Ezenkívül számos szociális és kultu­ráim célú beruházás történt. Ezek tették lehetővé, hogy a kezdetleges felszerelésű, kiskapacitású üzemből az államosítás óta komoly gépparkkal rendelkező, egyre fejlődő üzem ala­kuljon ki. Beszélt Németh elvtárs a jobbolda­li szocdemek kártevéseiről, eltávolítá­­sukról, majd az 1951-es év feladatait ismeretté. Hangoztatta, hogy ebben az évben 70 százalékkal lesz nagyobb az üzem gyártási értéke, mint ötéves tervünk első évében, az 1950-es évben. Zirí.jn részletekre bontva ismertette az üzem 1951-es tervét, hangsúlyozta, hogy­ a nagyobb feladatok végrehajtását elősegítik azok az új gépek, szerszámok, me­lyek ebben az évben, kerülnek beállí­­tásra és úgyszólván teljesen kiküszö­bölik a lassú gyártási folyamatot. A beszámoló után hozzászólások következtek. Szekeres József hangoz­­tatta, hogy az államosítás óta három­szorosra emelkedett a munkáslétszám. Pártunknak köszönhetjük, hogy ilyen sokat fejlődött üzemünk! Hálámat azzal is ki akarom fejezni, hogy itt a tervértekezleten ígérem: a terv második évében állandóan 110 százalék felett teljesítem tervemet. Deák István asztalos csoportja az összes csoportot versenyre hívta ki a tervek idő előtti teljesítése terén. A vasöntöde csoport azonnal elfogadta ezt a kihívást.­­Gertner Béla műveze­tő A Dohánygyárban üzemrészenként tart­ották meg a tervértekezlet­eket. Az értekezletek előadói pontról-pontra, hónapról-hónapra vázolták az elmúlt év termelési eredményeit és hibáit, s szinte órára bontva adták meg a dol­­gozók­nak egyéni tervfeladataikat. A tervismertető beszámolók után számos hozzászólás hangzott el a dol­gozók részéről, például vállalta, Pacsuta István fűtő hogy a fűtés után melegvízzel tölti meg a kazánt, s így kevesebb szénnel kapja meg a kí­­vánt gőzmennyiséget, ezzel fűtésenként két mázsa szonettá, karit meg. A gépszivarkagyártási osz­tályon a kettes számú Rapid gép dol­gozói versenyre hívták ki a hármas számú gép dolgozóit, hogy melyikük fejezi be előbb az 3951-es tervet. Ugyancsak ezen a téren hívták ki ver­­senyre az ötös számú Triumpf gép dolgozói a négyes számú gép dolgo­­zóit. A­­ szivarelőkészítési osztályon, ahol Szűcs Bernátné, Kovács Rudolfné, Tóth S­ mdomé, Szab­ Elemérné, Józsa Györgyné, Dáddi Istvánná és Zala Istvánná már februári tervüket teljesítik, számos felajánlás hangzott el a terv túlteljesítését illetően. Cseh Kálmánná az üzem összes művezetőjét hívta ki versenyre a hosszúlejáratú versenyszerződései megkötése terén. Kónya Károly se­­gédmunkás — eddig 100 százalék alatt teljesített — ígéretet tett, hogy a második tervévben legalább száz százalékra teljesíti tervét. Ugyanak­kor rámutatott az anyagelosztás terén mutatkozó tervszerűtlenségre­. Számos dolgozó szólt még hozzá az elhangzott beszámolóhoz, vetett fel új problémákat, tett konkrét vállalást az elkövetkezendő tervévre. A lelkes értekezletet az Internacionálé zárta be. ólmunkét ígéretet tett Dáddi Istvánná sztahanovistával együtt, hogy évi ter­vét december 15-re teljesíti. Nagy Mi­­hályné sztahanovista Kristóf János­­néval együtt vállalta, hogy évi tervét december 10-re befejezi, s a gépi anyagnál mutatkozó 1,45 százalékos morzsalékképződést 1.20 százalékra csökkenti. Vágner Károlyné vállalta, hogy május 1 re május 12-i tervét tel­jesíti. A szivarkaelőkészítési osztályon Ma­­gyari Sándorné brigádja jelentette be, hogy az 1951-es tervét december 21-én teljesíti. Varga Józsefné decem­­ber 1. Turcsányi Gyuláné, Bölkényi Sándorné, Tóth Ferencné, Asztalos Istvánná, Lepros Bernátné és Pot­­hofszky Kálmánná november 1.re teljesíti 1951. évi tervét. Miskolci Imre, Sándor József, Ju­hász István nyersraktári dolgozók, Terenyei Kálmánná, Tóth Lajosné, Virág Józsefné készáruraktár dolgozói hosszúlejáratú versenyszerződést kö­töttek, az adminisztráció dolgozói a munkafegyelem, s az anyagtakarékos­­ság terén tettek vállalásokat terv­­ismertető értekezletük keretében. Tervértekeslet a Dohánygyárban A Minisztertanács határozata a takarékosságról A Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa fontos határozatot hozott a takarékosságról. Bevezetőben meg­állapítja a határozat, hogy gyáripa­­runk termelése az elmúlt év harmadik negyedében 36 százalékkal haladta meg az 1949. év hasonló időszakának termelését- A beruházások összege kétszeresére, a munka termelékenysé­ge 19,4 százalékkal emelkedett. E si­kerek mellett azonban komoly aka­­dályt jelent a takarékos gazdálkodás terén mutatkozó nagy hiányosság. Fe­­lesleges költekezést lehet egyes hiva­talokban megfigyelni, a vállalatoknál pedig határozottan a pazarlás jelei tapasztalhatók. A feszült nemzetközi helyzet, a bé­ke védelme megköveteli a szocializ­mus építésének meggyorsítását és honvédelmünk megerősítését. Ennek fontos előfeltétele a fokozott takaré­kosság, mely újabb hatalmas tartalé­kok mozgósítását teszi lehetővé nép­gazdaságunk gyorsabb ütemű fejlesz­tése érdekében. A határozat első részében a mi­­nisztertanács a takarékos gazdálkodás hiányának legfontosabb jelenségeit állapítja meg, így az anyagfelhasz­nálás területén az alacsony anyagki­hozatal, a magas hulladékszázalék, selejt. Jelentős mennyiség kerül feles­­leges felhasználásra szénben, villa­mosenergiában, folyékony üzemanyag­ban. Ipari termelésünk értékének mintegy felét az anyagköltség teszi ki. Mezőgazdasági téren a szálastakar­mány rossz kazlalása következtében a beázások több tízmillió forint kárt jelentettek. A helytelen trágyakezelés jelentékeny táperő elvesztését jelenti. A gondtalan tejkezelés következtében évente néhány millió liter tej válik fogyasztásra alkalmatlanná. A beruházások terén az előkészí­­téshez gyakran nem áll kellő idő ren­­delkez­­ V­sra, ezért számos építkezés folyik terv nélkül, s ez növeli a költ­­séget is. Számos esetben kevésbbé fontos beruházások megelőznek fon­­tos és hosszabb előkészítést igénylő beruházásokat. Hangsúlyozza a hatá­rozat, hogy iparunk gépállománya nincs megfelelően kihasználva, ennek ellenére a több műszakra való átté­rés, a gépállási idő csökkentése he­lyett új gépeket szereznek be. Az építkezéseknél az épületek méretei sokszor túlzottak, s a kivitel is gya­k­­ran feleslegesen drága. Ezért minden százalék anyagmegtakarítás több száz­­millió forint nyereséget jelent népgaz­daságunk számára. Az üzemekben nagyértékű, ott fe­lesleges, de máshol felhasználható anyag hever. Az AEK csupán kilenc­­ven üzemben kétszázhatvanmillió fo­rint értékű, évek óta heverő ilyen készletet talált. Annak ellenére, hogy igen sok fontos anyag túlnyomó ré­szét csak behozatal útján, részben tő­kés országokból lehet beszerezni, tel­­jesen elhanyagolják országunkban a műanyaggal való helyettesítését. Olyan anyagokban is behozatallal kell fedezni a szükségletet, amelyek idehaza is megvannak, de rossz szer­vezés, nemtörődömség miatt szemétbe kerülnek. Az anyag­takarékosság megvalósítá­sához az anyaggazdálkodás megszer­vezésére és az anyagnormák széles, kürű­ alkalmazására van szükség. Külön foglalkozik a határozat mezőgazdaság terén, főképp az álla­­­mi gazdaságokban és kezetekben mutatkozó termelőszövet­megtakarítási lehetőségekkel. Beszél a szabványosí­­tás kérdéséről, valamint a túlzott igé­­nyek jelentkezéséről. Pazarlás mutatkozik a munkaerő felhasználása terén is. Annak ellené­­re, hogy munkaerőhiánnyal küzdünk, a vállalatok egy részében mégis több munkást és tisztviselőt foglalkoztat­nak, mint amennyi a munka helyes megszervezése esetén szükséges volna. Az amúgy is túlméretezett nagykeres­­kedelmi vállalatok alkalmazottainak száma tíz hónap alatt kilencezerrel emelkedett. Állandóan növekszik az államapparátus létszáma is, ami nagyrészt a még mindig tapasztalha­tó bürokratizmus következménye. Az államháztartás dologi kiadá­sainál is sok a túlzott költség. A ki­küldetési költségek például 1950-ben kettőszázmillió forintot emésztettek fel. Egyes hivataloknál és vállalatok­­nál a reprezentációs jellegű kiadások­nál pazarolnak. Felesleges, fényűző rendezvények, költséges szobaberende­zések, az állami gépkocsik szabályta­lan használata nem egyszer oly mére­teket ölt, ami szocializmust építő or­szágban megengedhetetlen. Mindezeknek az állapotoknak meg­szüntetésére a Minisztertanács elren­delte, meg kell szervezni és biztosí­tani kell az anyaggal és energiával való takarékos gazdálkodást. Különö­­sen takarékoskodni kell: vas, színes­fémek, szén, olaj, benzin, fa, cement, gyapot, bőr, papír és az összes import, anyagokkal. A már elrendelt ötszáza­­lékos megtakarításon felül az összes állami hivatalok és vállalatok takarít­­sák meg a világítási célokra szolgáló villamosenergia öt százalékát. A gé­pek jó kihasználása, a javítási költ­ségek csökkentése érdekében minden ü­zemben meg kell szervezni a gépek rendszeres karbantartását. Mezőgazdasági téren az eddigi 4— 5 százalékos szemveszteséget másfél százalékra kell csökkenteni. A Minisztertanács külön felhívja a dolgozókat, valamint a mérnököket, technikusokat, újítókat és sztaháno­­vistákat, dolgozzanak ki eljárásokat a külföldi anyagok pótlására. Az ér­dekelt miniszterek kötelessége az üze­mekben keletkezett melléktermékek feldolgozásáról és hasznosításáról gon­doskodni. A belkereskedelmi minisz­térium építsen ki olyan hulladék­gyűjtő szervezetet, amely minden házhoz eljut és képes a háztartások­ban felgyülemlő értékes hulladékot teljes egészében összegyűjteni. A Minisztertanács utasította az il­letékes szerveket, gondoskodjanak az üzemekben elfekvő, nem kerülő készletek felhasználásra számbavételé­ről. 1951-ben ezer cikkre kell még ki­­dolgozni az anyagnormát. A termelés emelkedését figyelembe véve ez évben a nehézipari üzemek, a könnyűipari üzemek tíz százalékkal csökkentsék 1950-h­ez képest forgóeszköz szükség­leteiket. A pazarlás megszüntetése érdeké­­ben az Országos Házza a beruházások Tervhivatal kidől, előkészítésének és jóváhagyásának részletes szabályo­­zását. A beruházások jóváhagyása előtt alaposan meg kell vizsgálni, nem lehet-e azt már működő üzemek, intézmények területének jobb kihasználásával, gépeinknek több műszakon át való igénybevéte­­lével, esetleg kisebb költséget jelen­tő bővítés útján megvalósítani. A be­ruházásoknál az eddiginél sokkal fo­­kozottabb mértékben kell felhasznál­­ni a szovjet tapasztalatokat. A munkaerőfelhasználás területén a határozat kimondja, hogy az új fel­­adatokat ne a létszám növelésével, ha­nem a munka jobb szervezésével, a bürokratizmus kiküszöbölése útján a jelenlegi létszámmal kell megoldani. A termelő üzemek a fizikai munkások számához képest csökkentsék az admi­nisztrációban és a kisegítő munkában dolgozók arányát. Az állami hivata­loknál és intézményeknél az 1950. évi november 1-én betöltött létszámot, ki­vételes esetektől eltekintve, nem sza­­bad növelni. Az illetékes szervek egy hónapon belül meghatározzák azokat a munkaköröket, amelyekben kizárólag öregeket, rokkantakat szabad alkal­mazni. A dologi kiadások normáinak felül­vizsgálása során mintegy tíz százalé­­kos csökkentést kell elérni. A dolgo­­zók takarékosságának előmozdítása érdekében 1951-ben az építőszövetke­zetek keretében legalább kétezer la­kást és családi házat kell építeni. Módot kell nyújtani arra, hogy a dől, gőzök megtakarított pénzüket kam­a­­tozó, vagy nyereményes betétköny­vekbe időveszteség nélkül tudják be­fizetni. A Minisztertanács felhívja az ille­tékeseket, hogy a takarékosság ellen vétőkkel szemben érvényesítsék a fe­­gyelmi és anyagi felelősséget, szigo­­rúan és gyorsan sújtsanak le a pazar­lókra. A felelős állami vezetők köte­lessége, a rájuk bízott területen a leg­­takarékosabb gazdálkodás megvalósí­tása» A Minisztertanács felkéri a SzOT-ot, hogy a takarékosságot a munkaverse­­nyek központi kérdésévé tegye. „Érezzék mindennapi feladatuknak, hogy fokozott takarékossággal növel­­jék a dolgozók államának erejét, for­dítsanak különös gondot az anyaggal, szénnel, tüzelőanyaggal, szerszámmal, villamos energiával való takarékosko­­dásra, ne feledjék, hogy minden tonna szén, vas, minden mázsa gabona és takarmány, minden méter szövet, min­­den tégla, minden forint megtakaró­ tása népgazdaságunk fejlődését ötéves tervünk végrehajtását, hazánk erejé­nek fokozását szolgálja“ — fejezi­­ a határozat. Az állattenyésztés és takarmánytermesztés érdekében hozott határozat végrehajtásáért A Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa emlékezetes hosszú időre megszabta határozatában feladatainkat az állattenyésztés és a takarmányter­mesztés terén. E feladatok sikeres végrehajtása érdekében megyénk álla­mi gazdaságai, termelőszövetkezeti cso­­portok, a helyi tanácsok, s egyénileg dolgozó parasztok részvételével január 2-án értekezlet volt a Megyei Tanács nagytermében. Az értekezletet Pap József elvtárs, a Megyei Tanács elnöke nyitotta meg. Megnyitójában körvonalazta tenniva­lóinkat a határozat végrehajtása te­rén, rámutatva arra, milyen döntő je­lentősége van ötéves tervünk sikere, a béke megvédése érdekelvén a határozat maradéktalan végrehajtásának. Az elnöki megnyitó után a mező­gazdasági osztály állattenyésztési cso­portjának előadói ismertették a tervet megyénkre felbontva, s meghatározták a tennivalókat a terv végrehajtása te­rén. A megyei terv értelmében gyár,tarka szarvasmarhát fogunk ma­­te­nyészteni, s ezen belül tej-hús t­ípu­­súakat. Lótenyésztésünk fejlesztése ér­­dekében északon a lipizzai, míg a déli vidé­keken a magyar félvér nevelése szerepel a tervben. Sertéstenyésztésünk­ben az egész megyében a mangalica zsírsertésre kell venni az irányt. A baromfitenyésztésre vonatkozólag megállapította az értekezlet, hogy nagy nehézségekkel, s komoly kárral jár a napos csibék messzi vidékről való szállítása, ennek kiküszöbölése ér­dekében Gyöngyös környékén egy ál­lami keltető központ létesítését java­solta az értekezlet, mely az egész me­gyét ellátja majd napos csibékkel. Az állattenyésztés minőségi, men­­­nyiségi fokozása érdekében megyei ki­­állítást tartanak Hatvanban , ennek mintájára megyénk központjaiban. Még ebben az évben 110 ezer dolgo­zót alapfokú, 1800 dolgozót középfo­kú, 800 dolgozót pedig felsőfokú kép­zésben részesítenek, akik a helyes jó­­szágápolást és gondozást elsajátítva, biztosítják a terv megvalósítását. Az elhangzott beszámoló után szá­mos hozzászólás hangzott el. Dr. Agócs Imre, a füzesabonyi mesterséges meg­termékenyítő főállomás igazgatója ál­lomásának eddigi eredményeit ismertet­te, s rámutatott arra, milyen fontos szerep vár a terv végrehajtása terén a mesterséges megtermékenyítő állorai­­sokra. Jelenleg 19 községben folyik a szarvasmarhák mesterséges megtermé­kenyítése, s a jó eredmények láttán , a kalákák minden izgatása ellené­re, egyre több és több dolgozó paraszt ismeri fel az állomás jelentőségét. Mint mondotta, az elmúlt évben négy­ezer darab tehenet kezelt az állomás, s ezek közül egyetlen egy sem került kényszerlevágásra. Juhász János 15 holdas káli közép­paraszt ígéretet tett, hogy a határozat szellemében az eddiginél is jobb mun­kát végez az állattenyésztés terén. Ta­kács József, a gyöngyösi mén­telep dol­gozója állami ménes létesítését java­solta a lipizzai lovak tenyésztése ér­dekében. Heves megye Tanácsánál­ végrehaj­tó bizottsága határozatban bizto­sította a kétéves állattenyésztési terv megvalósítását megyénkben. A határozat megszabta — az állatlét­­szám emelése érdekében — a takar­­mánytermesztés feladatait. Az elmúlt évihez képest harminc százalékkal emelkedik a megyei termésátlag, a ré­tek holdankénti hozamát 2.5, a legelő­két pedig 2.9 mázsával emelik. Ennek érdekében a dolgozó parasztság bevo­násával víztároláshoz szükséges sánco­kat és árkokat létesítenek, s újabb 40 község legelőjén hajtanak végre határ­­fásítást. A felvilágosító munka, vala­mint a­ különböző mezőgazdasági szak­iskolák eredményeképpen tízezer egyé­nileg dolgozó paraszt készít silót, me­lyekben állatonként hét köbméter si­­lótakarmányt tárolnak. Makláron, Kiskörén és Adócson több mint négyszáz hold legelő öntö­zését valósítják meg, mindezeken kívül a növekvő takarmányszükségletet mű­trágyázással is biztosítják. Állami gaz­­daságainkban például holdanként egy mázsa nitrogén műtrágyát használnak fel. Jelentős méretű mezőgazdasági be­­ruh­ázások is szerettetnek a megyei ta­nács beruházásában. Egy, még ki nem­ jelölt állami gazdaságban kétszázezer forint értékben víztornyot, a többi gazdaságban 150 ezer forint értékben kutat építenek. Harc indul az állat, betegségek leküzdése ellen is. Állat, orvosaink rendszeres ismeretterjesztő előadásokon adják át tudásukat és ta­­lpasztalataikat dolgozó parasztságunk­nak ö legtöbb eurogazdasági dolgozói) Közös ünnepséget tartott a Heves­megyei Erdőgazdasági Egyesülés és az Egri Állami Erdőgazdaság. Ennek keretéb­en megjutalmazták legjobb dolgozóikat. Az élenjárók ,,a legjobb dolgozóknak“ feliratú vörös selyem zászlót kaptak, ezenkívül több mint ötven könyvjutalmat és miniatűr zász­lót osztottak ki. A jutalmazottak kö­zött van Takács Miklós elvtárs, gép­kocsivezető, aki a 100.000 kilométeres mozgalom keretében eddig 74.000 ki­­lométer utat tett meg kocsijával anél­kül, hogy egy alkalommal is nagyobb javítást kellett volna eszközölni.

Next