Népújság, 1953. február (10-17. szám)
1953-02-01 / 10. szám
1953 február 1. NEPUJSAG HARCBAN A FEBRUÁRI TERV SIKERÉÉRT •A GYÖNGYÖSI VÁLTÓ- ÉS KITÉRŐGYÁR A Váltógyár dolgozói is csatlakoztak a rózsaszentmártoniak felhívásához Egyik üzemünk a másik után jelenti be csatlakozását a rózsaszentmártoniak lelkes kezdeményezéséhez. A Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár dolgozói is megtárgyalták a felhívást, s felajánlásokat tettek az évi terv teljesítéséért. Vállalták, hogy tervüket rendszeresen 100 százalékra teljesítik, a hiányzásokat jó politikai felvilágosító munkával az összdolgozók létszámához viszonyítva a jelenlegi 3,2-ről, március 9-re 3, április 4-re 2.5, augusztus 20-ra 2, december 21- re 1.5 százalékra csökkentik. Anyagtakarákosság terén ígéretet tettek hogy brigád szervezésével az energia és szénfelhasználást 1953-ban 5 százalékkal csökkentik, s ezzel 92 ezer forintos megtakarítást érnek el. Március 9-re a műszakjaik kidolgozzák a szerszámfelhasználási normáikat, s ennek segítségével a szerszámfelhasználást április 4-ig 10, augusztus 20-ig 15, december 21-ig 20 százalékkal csökkentik. Az egyenletes termelés biztosítása érdekében március 9-ig a dolgozók 10, április 4-ig 20, augusztus 20-ig 25, december 21-ig 30 százaléka kapcsolódik be a Lcy-mozgalomba. A 100 százalékon alul teljesítők számát a jelenlegi 33-ról december 21-ig 18 főre szorítják le. Szabó Imre főművezető elfogadta Juhász elvtárs felhívását, s a műszaki vezetőkkel együtt vállalta, hogy március 9-ig műveleti sorrendet dolgoz ki, április 4-re elkészíti a szerelési családfákat, míg december 21-re az egyes operációkat műveleti utasítással látja e, PETŐFIBÁNYA Nem szívlelik meg a dolgozók javaslatait Nem javul a termelés a bányaüzemben. A Petőfi altáró januári második dekádtervét mindössze 86,1 százalékban teljesítette. A lemaradás egyik legdöntőbb oka, hogy a bánya műszaki vezetőinél süket fülekre talál a dolgozók helyes kezdeményezése javaslata. Bocsó Mihály sztahanovista vájár a legutóbbi szakszervezeti gyűlésen javasolta, hogy a frontfejtést visszafelé hajtsák, mert így kevesebb időt kell fordítani a szükséges fenntartásra. Bocsó Mihály nem az egyedüli ezzel a javaslattal, több, mint egy esztendeje kérik a dolgozók — mégsem történt semmi ezen a téren. Az eredmény, hogy egyedül a déli IX- es front jó, de ha itt is előrejeltéssel dolgoznak tovább, néhány hónap múlva használhatalanná válik. Komoly hiányosság az is, hogy még most sem szervezték meg kellően az anyagutáni pótlást. Emiatt a vájároknak 20— 30 méterről kell hordaniuk a bányafát, s ez jelentős kiesést okoz a termelésben. A petőfibányai pártbizottság foglalkozzon sokkal jobban a műszakiakikal, vonja felelősségre azokat, akik semmibe veszik a dolgozók alulról jövő bírálatát, kezdeményezéseit. MÁTRAVIDÉKI ERŐMŰ / Április 4-re készülnek az erőmű dolgozói Büszkék Heves megyei dolgozói egyik legjelentősebb energiaüzemünkre, az Erőműre. Az üzem munkásai, műszaki vezetői már az elmúlt esztendőben is kiváló eredményeket értek el — a hírnévhez méltóan most értékes felajánlást tettek április 4 méltó megünneplésére. Vállalják, hogy április 1-ig 1490 megawattórával többet termelnek, a Csorba széntakarékossági mozgalom keretén belül 3988 tonna lignitet takarítanak meg. Újítások révén eddig az időpontig 150.000 forint megtakarítást érnek el. A balesetek elleni harc fokozásával az elmúlt évihez képest 15 százalékkal csökkentik a balesetek számát. Április 4-ig a Re*der-mozgalom kiszélesítésével 65 dolgozót tanítanak be új munkakörbe, HATVANI TÉGLAGYÁR Április 4-én megkezdi a gyártást megyénk új téglagyára Ebben az esztendőben megkezdi munkáját megyénk új téglagyára. A gyár vezetősége, fizikai dolgozói az üzembehelyezés meggyorsítása érdekében felajánlást tettek április 4-re, hogy a gyár új agyagbányáját teljes egészében feltárják. Igéretet tettek arra is, hogy beszerelik a törő-, valamint a simahengert, tetőt húznak az új présház fölé, hogy április 4- én megkezdhessék a gyártást. A gyár dolgozói évi tervük túlteljesítésére versenyre hívják megyénk valamennyi téglagyárait. A felhíváshoz csatlakoztak az üzemek, s valamennyien vállalást tettek, hogy a tervhez képest egy hónappal előbb kezdik meg a tégla gyártását. Kocsis Sándor levelező A félévi osztályozó konferencia előtt Nagy feladat előtt áll tanuló ifjúságunk. Nem könnyű megfelelni a komoly követelményeknek. Ifjúságunk azonban nem hátrál meg, s igyekszik minél jobb eredményeiket elérni. Akadnak olyanok is, akiknek nehéz az eddig tanult félévi anyag alapos megismerése, mert bizony nem tanultak meg pontosan mindent és most egyszerre kell pótolni. De ezek sincsenek magukra hagyva Segítségükre síelnek az úttörőik, a jó tanulók. Erről számolnak be általános iskolai levelezőink Bekölcéről és Vécsről. Hamar Mária írja: Negyedév óta mióta mindennap közösen tanulunk, sokat javultak a VI. osztályos lányok. Dorkó Erzsébet gyengén áll történelemből, növénytanból, földrajzból, s mióta foglalkoztunk vele, mindenből jóra felelt. De javítottak, Bóta Irén, Donkó Borbála, Ostorosi Margit is. A fiúkikat is egy éltanuló úttörő foglalkozik, Varga János. Ott is javulás mutatkozik Nekem is volt negyedévkor egy négyesem, megígértem, hogy félévre kijavítom és ígéretemet be is tartottam. Jó munkájáról számolt be Király Lajos vécsii úttörő is. Az ő példaképei szovjet úttörők, de amint írja sokat tanult Móricz Zsigmond: „Légy jó mindhalálig” című könyvéből is. ,,Nem elég csak szorgalmasnak lenni, fegyelmezettnek, szerénynek és barátságosnak is kell lennünk, hogy példát mutassunk a többieknek.” Dorkó s. Borbála beszámol arról, hogy az osztályukban a negyedévi tanulmányi eredmény 3,6 volt. Most négy egészre szeretnék kijavítani. Ennek érdekében mindenki ottmarad tanítás után és együtt csinálják meg a leckéket. Azóta nem akad olyan tanuló, aki hármasra felelne. Dorko G. Ilona bekölcei általános iskola VI. osztályos tanulója megírja, hogy jó tanulási verseny folyik az osztályban, amit a tanító értékel. A tanítójuk így segítséget nyújt ahhoz, hogy kijavíthassák rossz jegyeiket. Dorko g. Ilonának két négyese van, de megfogadta, hogy félévre színtiszta kitűnő lesz. A VÖLGYBEZÁRT FALU Jó a szőlő lágy kenyérrel!" „Honnan tudod koma?” „Láttam hogy ették!” ... ez az istenmezőjei anekdota hűen jellemzi a község múltját. A kétezer lakosú kis falu, melyet úgy zárnak körül a magas hegyek, mint a kőfal, évszázados nyomorra, szegénységre tekinthet vissza. Lakói méterről méterre hódították el a termőföldet az erdőtől, s 700 holdnyi szántójuk nagy részét csak kézikapával lehet megművelni, olyan meredeken emelkedik a házak kéményei fölé. Ízig-vérig munkás emberek laknak itt. „Porcelánnadrágosok" — ahogy a múltban csúfolták őket, mert szövetre nem telt, és az asszony szőtte a télen nyárom hordott vászonnadrágot. Vagy 300 ember járt Egercsehibe, Nagybátonyba a föld alá, s apáról fiúra szállt itt a bányászmesterség. Utasi D. Józsefnek a nagyapja is bányász volt, két legényfia is az, s minden bizonnyal unokái közül is nem egy bányász kerül majd ki, hogy öregbítsék a „legjobb szenesek” jó hírnevét. De nemcsak bányászok kerültek ki ebből a községből, hanem summások is. Asszonyok, nagyobbacska gyerekek kora tavasszal búcsút vettek a rideg, de mégis annyira szeretett hegyektől, apró házaktól s nekiindultak a nagyvilágnak. Kinek Hatvanig tartott az út, kinek Fehér megyéig — s hat hónapon keresztül nem látta a gyerek az apját, a férj feleségét. Igaz, hogy találkozásokban szűk volt a tél is. Egercsehi bánya innen majd 30 kilométer. Nem lehet onnan hazajárni! A poloskás barakokban lakó istenmezeje „bogarak”, ahogy a bánya régi urai elkeresztelték őket, havonta egyszer kerékpárra ültek — már akinek volt — vagy gyaloglásson megindultak haza. Egy nappalt töltöttek csak a családba, odaadták a két pengős napibér levonások után megmaradt részét (nem csukta be a légitól: 2 pengő; egy rágyújtás 1 pengő; kariét kilója: 70—80 fillér) aztán vissza a baraikba. Alig ismerték meg apjukat a gyermekek. Kultúra? — ismeretlen fogalom volt itt: munka, kevés alvás, — ebből állt az élet. 1930-ban Stefanik Jánosnéhoz jártak a gyerekek „betűvetést tanulni” — az asszonynak se volt több, mint három elemije. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy a háború előtt másfélszáz teljes analfabéta volt a községben, s legalább ugyanennyire tehető azoknak a száma, kik csak a nevüket tudták úgy, ahogy leírni, hogy három újság járt évtizedeken keresztül a faluba. Rádió, könyv: erről csak elképzeléseik voltak az isteramezejeeknek. Bíró D. József szülei, jómaga, testvérei, asszonyostól, gyerekestől — 13 ember, egyszobakonyhás lakásban lakott. Pedig a szobát is át lehetett érni két ugrással. A hegyek ma is ugyanazok, ma is irányába járnak az istenmezeje férfiak, éppolyan meredeken szaladnak a földek a hegytető felé, mint vagy tíz esztendővel ezelőtt De belül már mások az emberek, mert megváltozott a társadalom, megváltozott körülöttük a világ. 1933-ban épült az iskola, — azóta egészen 1945-ig még egy téglát sem tettek odébb. Minek? — és kiknek? Azóta 150 ház épült a községben. Házat épített többek között Bíró D. József is, az alig két esztendeje házas Asztalos Vilmos, Nagy P. Vilmos, — ki győzné felsorolni azokat, akik fedelet húztak a család fölé. S nem kell gyalogolni tízkilométereket, poloskás barakokban lakni. Kormányzatunk, dolgozó népünk megbecsülését jelenti, hogy négy munkásszálUtó autóbusz minden nap hozza és viszi az istenmezeje bányászokat Egercsehibe. Még egy órát sem tart az út hazáig, —■ jut idő pihenésre, szórakozásra, tanulásra, a „családi körre". Egy kézen meg lehet számolni az írástudatlanokat — azok is túl vannak már a 70 éven — oroszt, biológiát, múltunk és ragyogó jövőnk történelmét tanulják a gyerekek a summás munka helyett. Majd 300 újság, folyóirat, harminc rádió, könyvtár hirdeti, hogy Istenmezeje már nem az „isten háta mögötti" falu. Fullerbástya van a községben, ott is már több mint száz ember dolgozik, villanyt, kultúrházat kap még ebben az esztendőben. A régi havi 50—60 pengőt mutató bérelszámolási papír, s a valójában nem egyszer üres boríték helyett Bíró N. István megkeresi a 2000 forintot is. Ehhez jön még munkaruha, bakancs, fehérnemű, a téli hónapokban ingyen kapott hétmázsa szén, a majd 2000 forintos hűségjutalom, 230—240 ezer forint forgalmat bonyolít le az iskolával szemben lévő Népbolt. A múltban azért lett az apja utánjábel is bányász, mert nem lehetett más Ma tisztelet és megbecsülés övezi a bányászokat, — ezért lesz a gyermekből is bányász. De nem mindegyikből! Aki tanulni akar, az tanulhat. Nagy H. Barna főiskolán van, Ludvig Vilmos tóbapásztor biológiai-kémiai szakos tanárnak készül. Oláh János, Bíró B. István, Beniké István a néphadsereg tisztje. A régi anekdota már csak emlékeztető. A múlt keserű ízével szájukon emlékeznek: „Láttam, hogy ették”. Ma a föld, az erdő, s a bánya kincse, a természet minden értéke, a jövő minden ígérete az isternézete:eké. Boldog, vidám az életút a hatalmas hegyek közé zárt keskeny völgyben is. _______ ,(gyó) Visszaéléseiért bíróság elé állítják az újlőrincfalvi tejkezelőt Az újlőrincfalvi dolgozók becsülettel tettek eleget tejbeadási kötelezettségüknek, mégsem kapták meg a szabadon beadott tej után a korpát. A panaszok nyomán vizsgálatot indított a MÉSZÖV és ennek nyomán fény derült Törőcsik Gábor, a helyi földművesszövetkezet tejkezelőjének bűnös üzelmeire. A szövetkezet 42 mázsa korpát kapott, amit a gazdák között kellett volna kiosztani. Ebből azonban mindössze 27 mázsáról tudott elszámolni _ a tejkezelő — 15 mázsa korpának nyoma veszett. Helyesebben: Törőcsik Gábor 8 mázsát illetéktelen személyeknek adott el, három mázsát saját lakására is szállított. Megállapította azt is a vizsgálat, hogy a tejkezelő több tejet vett át a gazdáktól, mint amennyit bejegyzett. S a havi 70 literes tej többlet ára a saját zsebébe vándorolt, így csapta be a tejbeadó gazdákat: nemcsak, hogy a korpajárandóságot „elfeledkezett” kiadni, hanem még kevesebbet is fizetett ki a gazdáknak, mint amennyi járt volna a tej után. Törőcsik Gábor visszaéléseiért, bűnös özelméiért, felelős a szövetkezet ügyvezetője is, aki mint kiderült, maga is eladott illetéktelennek egy mázsa korpát. De felelősek a szövetkezet igazgatósági tagjai is, akik megfeledkeztek az ellenőrzésről, akik annak idején hozzájárultak a Sarudról rossz munkájáért leváltott Törőcsik Gábor alkalmazásához. A MÉSZÖV azonnal felfüggesztette a bűnös tejkezelőt, 6 bűnvádi feljelentést tett ellene. A nép bírósága ítélkezik majd a falu becsületes dolgozóit megkárosító Törőcsik Gábor felett 3 A JÓ MUNKA JUTALMA A képen: Alekszandr Torba (balra), Kuzma Okunjev, a Nyikitovka 4—5. bánya vájárait a pénztárnál felveszik a hosszú évek szolgálatáért kapott pénzjutalmat. Leplezzük le a rémhírterjesztőket, a spekulánsokat» írta Jenei Artur, az egri városi pártbizottság titkára „A mi népi demokratikus államunk erős állam, amely pártunk vezetésével előrelátó, átgondolt, szervezett intézkedések révén, tervszerű gazdaságpolitika útján nemcsak az éhínség rémét hárította el, hanem biztosította és biztosítja népünk zavartalan ellátását, az egész népgazdaság gyors fejlődését, a súlyos fagykárok és az aszály ellenére” — mondotta Gerő Ernő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén. Ezt a megállapítást igazolja Eger város fejlődése is: a város, amely hosszú évszázadokon keresztül a papi reakció fellegvára volt, az iparosodás útjára lépett. Már megkezdődött a mangánérclelőhely feltárása, rövidesen csavargyár épül. Ebben az esztendőben 750.000 forintot fordítunk új lakások építésére, új egészségi intézményeket, bölcsődéket hozunk létre. Jelentősen megnőtt dolgozó népünk életszínvonala. Az Állami Áruház forgalma egyetlen év alatt hat és félmillió forinttal emelkedett, ezen belül a kultúrcikkek vásárlására fordított összeg hárommillió hétszázezer forinttal emelkedett. A felszabadulás előtt Egerben is nehéz volt a dolgozók élete. Az 1930-as években a város dolgozóinak mintegy 50 százaléka volt részleges, vagy teljes munkanélküli. Egy munkás havi keresete alig érte el a 15—20 pengőt — a nincstelen földmunkások napszámbére 80 fillér volt A még állásban lévő kis tisztviselők fizetését is 10 százalékkal csökkentették. Nem volt aszály, mégis a dolgozók jelentős része a legszükségesebb élelmicikkeket sem tudta megvásárolni. Szombati István kapás utcai péknek a felesége azt mondotta az egyik kenyeret vásárló asszonynak, aki nem tudott fizetni, hogy fojtsa meg a gyerekét, ha nem tud nekik enni adni. Nyomorúságos volt az egy-kétholdas kisparaszitok helyzete is. Az egri érsekség kezében lévő takarékpénztár 1931-ben 11 paraszt házát, földjét árvereztette el. Ezek már csak rossz emlékek. Nincs munkanélküliség, dolgozó népünk állama az aszály ellenére is biztosítja a város lakosságának a zavartalan élelmicikk ellátását. 1952 augusztus és szeptember hónapokban lényegesen kevesebb kenyeret és péksüteményt vásároltak a dolgozók, mint decemberben és 1953 januárjában, a különbség több mint 30.000 kiló. Mégis az utóbbi hónapokban, bár közellátási rendszerünk szilárd, az aszály ellenére is 14 hónapja biztosítja a dolgozók kenyerét, bizonyos nehézségek tapasztalhatók ezen a téren. Nem véletlen ez. Az ellenség igyekszik támadni, hangulatot kelteni, sorbanállást szervezni, hogy felvásárolják dolgozóink elől a kenyeret és lisztet. Bizonyíték erre Blickhard József volt királyi főtanácsos tettenérése is, aki nagymennyiségű kenyeret és lisztet vásárolt fel, bár hatalmas mennyiségű áru volt lakásán már felhalmozva. Dr. Kovács Lajos volt bírósági titkár, akinek 27 hold földje van, 55 kiló lisztet harácsolt össze. A farkasvölgy utcai népbolt előtt Németi, volt horthysta ezredes és Cikolay Ilona volt óvónő szervezik a sorbanállást. A volt óvónőt rendszeresen felkeresi lakásán Császti József kanadai plébános, aki maga is sorbanállásra szólítja fel a Népboltból hazaigyekvő dolgozókat. Nem egy esetben kivetkőzött szerzetesek a főhangoskodók, a sorbanállást szervezők. Az ellenség agyafúrt módszerét mutatja, hogy csak időnként jelentkezik a kenyérfelvásárlási láz. Öt-hat napig nincs sorbanállás, elegendő az árudákban lévő kenyérmennyiség, utána órák alatt felvásárolják a harácsosok és azok a dolgozók, akik a párt helyett az éppenségre hallgatnak. Vannak még párttagok, funkcionáriusok is, akik ugyan nem állnak sorba, de opportunista nemtörődömséggel szemlélik az ellenség támadását. Egyes kereskedelmi és tanácsszervünk eltűri, hogy a rudavezetők és alkalmazottak tudatosan segítsenek az ellenségnek, mikor „bizalmasan” megsúgják jó ismerőseiknek, mikor lesz kenyér, vagy liszt. Előfordul az az eset is, hogy a kenyérgyár üzleteiben — annak ellenére, hogy a polcokon ott a kenyér — nem szolgálják ki a vevőket, magyarázva: csak felsőbb szervek utasítására lehet több kenyeret kimérni. Kommunistáinknak, minden öntudatos dolgozónak kötelessége harcolni a sorbanállás ellen. Kövessék az olyanok példáját, mint Somogyi Ferenc elvtárs, aki a Széchenyi úti kenyérbolt előtt álló dolgozóknak megmagyarázta, hogy az ellenség szervezi a sorbanállást, becsületes dolgozó nem hallgat az ellenség szavára. Szavai nyomán az ott lévő közel 80 dolgozó eltávozott az üzlet elől azzal, hogy később sorbanállás nélkül vásárolnak kenyeret. De meg kell magyarázni azt is, hogy délutáni vonatainkon falusi dolgozóink nagymennyiségű kenyeret visznek ki a város területéről, mely túlnyomó részben a kulákokhoz, a spekulánsokhoz kerül. Ezek az „utazók” akarva, akaratlanul a munkás-paraszt egységet rombolják, népünk ádáz ellenségeit segítik aljas terveik végrehajtásában. A városi pártbizottság hosszú időn keresztül szájtáti módon nézte az ellenség kártevéseit. Nem harcolt következetesen az opportunizmus ellen, nem mozgósította a funkcionáriusokat, a kommunistákat, a népnevelőket a felvásárók, a harácsosok, a rémhírterjesztők leleplezésére. A városi pártbizottság feladata magától adódik. Városunk lakosainak kenyér- és lisztellátást biztosítva van. Ezt kell tudato sitani a dolgozókkal, meg kell értetni mindenkivel, hogy a sortbanállással az ellenséget segítijük, hogy becsületes dolgozó nem áll sorba. i