Népújság, 1953. március (18-26. szám)
1953-03-01 / 18. szám
2 NE PUJSAG A kétéves esti pártiskola tapasztalatai Gyöngyösön A Politikai Bizottság 1952 június 5-én hozott határozata értelmében, az idei oktatási évben a városi pártbizottságok mellett is kétéves esti pártiskolákat kellett létrehozni. A Politikai Bizottság megszabta az esti pártiskolák feladatát: részesítse rendszeres, magas színvonalú oktatásban a három hónapos pártiskolát végzett funkcionáriusokat, lehetőséget nyújtva ezzel az öthónapos pártiskolák tananyagának elsajátítására, anélkül, hogy termelőmunkájukat megszakítanák. E határozat helyes végrehajtásával növeljük az öt hónapos iskolát végzett káderek számát, a funkcionáriusok elmélleti, politikai felkészültségét — jelentősen javítjuk a pártépítést, a termelőmunka színvonalát. A gyöngyösi városi pártbizottság is létrehozta az oktatási év kezdetén, a kétéves esti pártiskolát, mely az eltelt idő alatt komoly eredményeket ért el, a marxizmus—leninizmus elsajátításában. A hallgató elvtársak egy része, akik örömmel vették tudomásul, hogy a városi pártbizottság kétéves iskolára osztotta be őket, a járási pártmunkás könyvtárban tanul és ezek az elvtársak az osztályfoglalkozáson is helyesebben, elmélyültebben szólnak az anyaghoz. Különösen nagy szeretettel tanulmányozták iskolánk hallgatói a XIX. kongresszus anyagát Az egyik munkaértekezleten Varga Lénárd elvtárs, a váltógyár párttitkára arról számolt be, hogy amióta az SZKP módosított Szervezeti Szabályzatát megismerte, rendszeresen ellenőrzi az üzem kommunistáinak tanulását, fejlődését és bírálatra, önbírálatra neveli őket. Pataki elvtárs a Magasépítési vállalat párttitkára elmondotta, hogy Rákosi és Gerő elvtársak beszédének feldolgozása után a pártvezetőség beszélt az üzemnél dolgozó műszaki vezetőkkel, s közösen javítják ki a hibákat. A hallgatók egy részénél érezni tehát, hogy a tanultakat felhasználják az életben. S ők maguk mondják el, hogy a XIX. kongresszus és a többi feldolgozott anyag milyen nagy segítséget nyújtott gyakorlati munkájukban. Mindehhez én is igyekszem megfelelő segítséget nyújtani. Elsősorban azzal, hogy ez előadásokra mindig lelkiismeretesen, alaposan készülök fel. Feldolgozom mind a kötelező, mind a javasolt irodalmat, s majdnem minden előadásomnál segédanyagként használom a megfelelő szépirodalmat is. A XIX. kongresszus anyagából a belső helyzet című résznél részleteket olvastam fel Kozjolszki : „így élnek ők“ című könyvéből, ezzel igyekeztem bemutatni a szovjet és az amerikai nép élete közötti különbséget. Foglalkozásaink egyik fő veszélye az elvi kérdések átugrása — belemerülés a gyakorlati problémákba. Előadásaimat mégis — s ugyanezt követelem a külső előadóktól, — az életből vett gyakorlati példákkal támasztom alá. Vigyázunk természetesen arra, hogy a fent említett hibát elkerüljük, hogy az elmélet és a gyakorlat egysége helyesen párosuljon tanulásunkban is. Az eddigi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az elméleti anyagot csak úgy tudják könnyen és helyesen elsajátítani, ha azokat helyesen a mi életünkben is megtalálható gyakorlati példákkal támasztjuk alá. Az eredmények ellenére iskolánk nem éri el az öthónapos bentlakásos iskola színvonalát. A városi pártbizottság már az iskola szervezésénél elég komoly hibákat követett el: 24 hallgatóval kezdtük az iskolát és a pártbizottság helytelen kiválogatása következtében rövid idő alatt 16 főre csökkent a létszám. A városi pártbizottság egyik ülésén megbeszélték az elvtársak iskolánk munkáját, sőt határozatot is hoztak, hogy a létszámot ismét 24-re kell emelni — azóta majd két hónap után az iskolánk létszáma még mindig a régi. Erre felhívja Mucsi elvtárs a városi pártbizottság titkárának figyelmét, de úgy látszik, hogy nem tanulmányozták át alaposan az elvtársak a XIX kongresszus anyagát, s ezért saját határozataikat is félvállról veszik. Iskolánk egyik döntő hiányossága, hogy nem tudtuk még elmélyíteni minden hallgatóban a tanulás iránti felelősséget. Több elvtársunk felkészületlenül jelenik meg „sok” munkájára hivatkozva. Komoly harcot kell folytatnunk az igazolatlan mulasztások megszüntetésért is. Sajnos ezen a téren olyan elvtársak sem mutatnak példát, mint Fehér elvtárs, a városi pártbizottság tagja, akit nem egy alkalommal az iskolavezetőség, az iskola kollektívája, maga Mucsi elvtárs is megbírált. Fehér elvtárs súlyosbítja a hibáját még azzal, hogy látszólag elfogadja a bírálatot, mindennel egyetért, de minden marad a régiben, s továbbra is elmarad az iskolai foglalkozásoktól. Ez az eset rávilágít arra is, hogy az iskolánkban még nem alakult ki kellően a bírálat és az önbírálat szelleme, hogy iskolánkban nem elég éles, nem elég pártszerű a bírálatok többsége. Eszterhás Ferenc hallgatót az iskola fegyelmi bizottsága kérdőre vonta a sorozatos hiányzásokért. Az ügy kivizsgálása után a fegyelmi bizottság döntésében a többi között szerepelt az is, hogy Eszterhás elvtárs alapszervezete taggyűlésen ismertesse a fegyelmi ügyet. Eperjesi Imre elvtárs „kiállt” Eszterhás mellett és azzal próbálta védeni álláspontját, hogy az ilyen felolvasás csorbítaná az illető elvtárs tekintélyét. A legutóbbi munkaértekezleten határozatot hoztunk a hiányosságok megszüntetésére. Megállapítottuk, hogy elsősorban iskolánk elméleti színvonalát kell emelnünk, melyhez elengedhetetlenül szükséges a megadott irodalom alapos tanulmányozása és jegyzetelése. Ennek érdekében el kell érnünk, hogy a hallgatók zöme a pártmunkás könyvtárban tanuljon. Megállapítottuk továbbiakban, hogy a hiányzásokat egyéni foglalkozással, ha ez nem használ, szigorú felelősségrevonással szüntessük meg, az eddigieknél még nagyobb segítséget nyújtunk a hallgatók számára a helyes és harcos bírálat és önbírálat kialakításában. Hogy iskolánk a kitűzött feladatokat teljesíteni tudja, a városi pártbizottság támogatására is szükségünk van. Adjanak több módszertani segítséget, ellenőrizzék munkánkat és bírálatukkal támogassák iskolánk fejlődését. Nagy József 2 éves esti pártiskola-vezető NEM SEGÍTI A TERMELÉST A PÁRTSZERVEZET AZ EGRI LAKATOSÁRUGYÁRBAN ötéves tervünk sikeréhez minden kisebb-nagyobb gyár, üzem termelési tervének maradéktalan teljesítése is hozzájárul. Nem nagy üzem az egri Lakatosárugyár, de mégsem közömbös, hogyan harcolnak dolgozói az évi terv teljesítéséért. Ha megkérdezzük Káló Józsefet, az üzemi bizottság titkárát, hogy hány dolgozó tett felajánlást április 4-re, minden gondolkodás nélkül előveszi a kimutatást — és sorolja: Deák-, Gazda-, újító-, Nazarova, és Loy-mozgalomban a munkások 96 százaléka vesz részt. Az üzem becsületes dolgozóinak túlnyomó többsége, nemcsak névleg versenyez. Kormos József a pántműhelyben 41.500 csuklós pántcsapszeg helyett, 51.875-öt csinált meg. Bárdos József I. a fűrészüzemben 3600 helyett 4141 férőm részes a kivágását végezte el. Balogh Imre már március 23-i tervén dolgozik, de március vége felé tart Grecz Kálmán, Béla Vera sztahanovista ifjúmunkás és Tóthpál László sztahanovista is. A jó teljesítmények ellenére ,a Lakatosárúgyár mégsem teljesítette januári tervét, s mindössze 80,3 százalékot ért el- A lemaradás legdöntőbb oka az, hogy a gyár műszaki vezetői felülről várják a segítséget, nem gondoskodtak előre megfelelő mennyiségű anyagról. Emiatt csak hulladékanyagbón tudtak dolgozni az elmúlt hónap folyamán, s ez hozta azt az egyenetlenséget, hogy a pántműhely 74,9, a kevésbbé fontos vakarókészítő részleg pedig 262.5 százalékban teljesítette januári tervét. Más hiba is van a munkában, a januári 2.7 százalékos selejt, a majd 5000 forintos kár, azt bizonyítja, hogy az üzem vezetői, a minőségi ellenőrök nem tesznek meg mindent Gerő elvtárs szavainak valóraváltására, s a selejtmentes termelés biztosítására. A januári lemaradásra alk, anyaghiánynak, a magas selejtnek egyik döntő oka az, hogy az üzemi pártszervezet nem végez megfelelő munkát. Majoros Miklós párttitkár kérését törődik a párt, az üzem életével. Nem segíti az üzemi bizottság munkáját, mióta Káló József hazajött a szakszervezeti iskoláról, még egyetlen esetben sem számoltatta be, hogyan hajtja végre feladatát. De hogyan is számoltathatta volna be, amikor novembertől, január 12-ig — ekkor ment pártiskolára, — még vezetőségi ülést sem tartott. A bizalmiak hetekig nem látták a párttitkárt, aki a városi pártbizottságot is állandóan félrevezette, mert hamis jegyzőkönyveket küldött be, az áltólag megtartott vezetőségi ülésekről. Kifogásolható Majoros Miklós családi élete is. Az egri városi pártbizottság nézze meg alapossan a Lakatosárugyár pártszervezetének munkáját. Goncsarov elvtárs látogatása a parádi úttörőtáborban A parádi úttörőknek is tudomására jutott, hogy a napokban meglátogatja őket Nyikolaj Goncsarov elvtárs, a szovjet pedagógia egyik kiváló tudósa. Serényen hozzáláttak úttörőkastélyaik feldíszítéséhez, hogy illő fogadtatásban részesítsék szeretett vendégüket, a szovjet pionírok tanítóját, barátját. A bejárati kapu felett cirilbetűs felírat: „Üdvözöljük szeretett vendégünket, Goncsarov elvtársat.'' A kapunál álló díezőrség büszke öntudattal várta kedves vendégét. A fogadásra megjelent az úttörő üdülő vezetője, aki a nevelők és pajtások nevében üdvözlő beszédet mondott, majd az egyik úttörő virágcsokrot nyújtott át Goncsarov elvtársnak. A fogadás befejezése után a vendégek az üdülő udvarába mentek, ahol 140 munkás és paraszt úttörő pajtás jelenlétében — a DlVSZ-induló hangjai mellett— megkezdődött az ünnepélyes zászlófelvonás. Ezután került sor az üdülő megtekintésére. Goncsarov elvtárs megnézte a szobákat, meglátogatta a gyengélkedő pajtásokat, majd felment a nagyterembe, ahol az úttörők délelőtti szabadfoglalkozással töltötték idejüket. Itt az egyik kis úttörő megkérte Goncsarov elvtársat, hogy beszéljen a szovjet pionírokról. Elöljáróban Goncsarov elvtárs megemlítette, hogy a magyar úttörők feladata ugyanaz, mint a szovjet úttörőké. „Ti új, szocialista Magyarországot fogtoképíteni, de ahhoz, hogy építsetek, hogy képzett szakmunkások, mérnökök, tanítok, orvosok és agronómusok legyetek, már az általános iskolában jól kell tanulnotok." Az igaz hazaszeretetét tűzte ki az úttörők második feladatának — tettekkel, jó tanulással bizonyítsák be, hogy valóban méltó fiai lesznek népköztársaságunknak. Tiszteljék és szeressék nevelőiket, a DISZ-t, a pártot s vezérét, Rákosi elvtársat, az úttörők édesapját, akik elősegítik hogy méltó harcosa legyen minden úttörő a békének. Ami országunkban — folytatta Goncsargy elvtárs — 20 millió az úttörők száma. A mi hazánk éghajlata nagyon változatos: Északon a Napot 20—30 percig látják naponta. 15 fok hideg van, szánkóznak, korcsolyáznak és síelnek szabadidejükben, míg Délen Krímben és Szocsiban az úttörő szanatóriumokban már napfürdőznek az úttörők. Komoly társadalmi munkát végeznek már fiatal korukban is. A szovjetek választásakor ügyeletes szolgálatot tartanak és kultúrműsorral szórakoztatják a lakosságot. Különböző szakkörökön vesznek részt, amelyek közül különösen kiemelkednek tevékenységükkel az ifjú micsurinisták. Szibériában az egyik iskola Micsurin, köre magas terméshozamú búzát termel s ezért a tanító a szocialista munka harcosa kitüntetést kapta meg. Ugyanakkor kísérletezés közben kiszélesítik, elmélyítik tudásukat a természettudományban és gyakorlatilag megszerettetik a kertészkedést, a mezőgazdaság utáni érdeklődést a pionírokkal. Részt vesznek az ifjú micsurinisták a sztálini természetátalakító fásítási terv megvalósításában is. Tonoíaszámra szedik össze a makkot és más magokat, amit elvetnek és a felnevelt csemetében mezővédő erdősávokat létesítenek. Kubány egyik iskolája így nevelt fel másfél millió facsemetét. A fiatal szovjet pionírokban így táplálják azt a tudatot, hogy ők is hasznos tagjai a kommunizmust építő nagy szovjet hazájuknak. A parádi úttörő üdülő nevelői még több kérdést intéztek Goncsarov elvtárshoz, amire készséggel válaszolt s befejezésül kijelentette: a szovjet pedagógusoknak az az álláspontjuk, hogy a tanítónak a tanuló szemében komoly tekintélynek kell lennie; Több szenet kérnek az úttörők Tíz kis úttörő, Lőrinci, Boldog és Petőfibánya Iskoláiból levelet írtak lapunkhoz, amelyben kéréssel fordulnak bányászaink felé: adjanak több szenet a hazáinak, hogy ne kelljen bezárni az iskolákat és zavartalanul folyhasson a tanulás. Őszi Viktória a boldog általános iskola VIII-as tanulója arról számol be, hogy versenyben állnak egymással, ki lesz ez első az osztályban. Tudja, hogy Petőfibánya dolgozói is versenyeznek, s mégis az a hír járja a községben, lemaradtak a terv teljesítésében. Arra kéri a bányászokat, mutassák meg, hogy szeretik hazájukat, szeretik a fiatlakat, dolgozzanak úgy, hogy a községben és az egész országban csak jót mondhassanak róluk. Szénási Erzsébet, Kerek Ágnes, Puszta Sarolta a lőrinci általános iskolából ugyanezt kérik a bányászoktól. „Mi jó tanulással védjük hazánkat — írják — a bányászok pedig a terv teljesítésével. Ha nem teljesítik a tervet, annak csak az ellenség örül.” Gáspár Erzsébet és Csora Klári V-esek szomorúan olvasták a bányászok lemaradását. „Mi mindig úgy tudtuk — írják, hogy a bányászok a legelső munkások az országban Arra kérjük őket, ehhez méltóan dolgozzanak most is.” Hideg tanteremben, kabátban ülünk az iskolában — számol be levelében G1llám Erzsébet. Úgy látszik a bányászok elfeledkeztek rólunk, pedig mi nem feledkeztünk meg róluk, azért tanulunk, hogy ők is büszkék lehessenek ránk. De mi is büszkék szeretnénk lenni bányászainkra, ezért vegyék szívügyüknek a terv teljesítését. Tíz kislány levele végén még egyszer kéréssel fordult a bányászok felé, úgy termeljenek, hogy minden dolgozónak egyformán jusson a melegből és világosságból. — A PETOFIBANYAI három harmados, kétszárnyú ÜISZ-front fiataljai március 9. és április 4-e tiszteletére vállalták, hogy felszabadulásunk ünnepéig esedékes tervüket legalább 110 százalékban teljesítik, segítik a gyengébben dolgozó társaikat, hogy ne legyen 100 százalékon aluli teljesítő, teljesen megszüntetik az igazolatlan mulasztásokat. 1953 március I. A szovjet nép nagylelkű segítsége a nyugati országok árvízkárosultjainak Február folyamán Angliában a súlyos áradás következtében több, mint 3000 ember eltűnt és körülbelül 50.000 ember maradt hajlék nékül. HoMmwiíllban az Északi tengeren dühöngő vihar következtében pusztított súlyos árvíz, s a holland kormány jelentése szerint az árvíz körülbelül 700.000 embert érintett, több mint 1400-an pusztultak el. Gromikó elvtárs, a Szovjetunió anglai nagykövete, az angol külügyminisztérumban tett látogatása alkalmával részvétét nyilvánította az angol népet sújtó szerencsétlenség miatt, Zajcev elvtárs a Szovjetunió hollandiai nagykövete pedig Hollandia miniszterelnökének fejezte ki részvétét a Hollandiára tört szerencsétlenség miatt. A szovjet nép őszinte együttérzéssel fogadta e súlyos szerencsétlenséget. A szovjet társadalmi szervezetek 90.000 fontsterlinget adományoztak az angol árvízsújtottaik segélyalapjának és egymillió guldent küldtek a holland „országos segélyalapra. Az angol és holland lapok többsége közölte a Szovjetunió társadalmi szervezeteinek segítségéről szóló jelentést. Az Angol Szovjet Társaság elnöke táviratban mondott köszönetet az Árvíz sújtotta angol lakosságnak nyújtott segítségért és többek között ezeket írta: „Az önök nagylelkű segítsége a nemrégen Angliában pusztított árvíz áldozatainak, jelentősen hozzájárul ez angol szovjet barátság megerősítésének ügyéhez és arról tanúskodik, hogy önök őszinte emberi együttérzést táplálnak minden ember iránt, függetlenül nemzeti és politikai különbözőségüktől.” London város polgármestere « háláját fejezte ki a szovjet társadalmi szerveknek Kelet- és Délkelet-Anglia lakossága iránt tanúsított mély együttérzésükért: „Kérem, tolmácsolják a segélyakció minden részvevőjének, azoknak az embereknek őszinte háláját, akiknek segítséget nyújt az önök nagylelkűsége.” Churchill miniszterelnök az alsóháziban bejelentette, hogy meghívta magához Gromikó elvtársat, a Szovjetunió nagykövetét és kifejezte neki az angol kormány háláját az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére küldött 90.009 fontszertingért. Az alsóház tapssal fogadta Churchill bejelentését. A holland „országos segélyalap“ kéréssel fordult a Szovjetunió nagykövetségéhez, hogy adja át köszönetét az egész szovjet népnek az árvíz sújtotta holland lakosságnak nyújtott szívből jövő baráti segítségért. Ugyanakkor, amikor ez angol nép örömteli szívvel gondol a szovjet népre a baráti segítségért, az angol uralkodó körök újabb ellenséges lépést tettek a békemozgalommal szemben. Mint ahogy ezt a ,,Daily Worker” közléséből olvashattuk, az angol hatóság megtagadta a beutazási engedélyt az angol országos női nagygyűlés március 8-án tartandó ülésére meghívott szovjet és kínai női küldöttségtől. Az amerikai haditengerészeti légierő tisztjeinek vallomása a baktériumháborúról Az amerikai haditengerészeti légierő két fogságba esett magasrangú tisztje vallomásában megerősítette, hogy az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek bizottsága parancsot adott a távolkeleti erőknek tervszerű baktériumháború folytatására. Ez a leleplezés megerősíti több nemzetközi vizsgálótestület jelenlétét és amerikai hadifoglyok vallomását, amelyek megdönthetetlenül bizonyítják az amerikaiak embertelen bűncselekményét: a Koreiban vívott nagyszabású baktériumháborút. A két amerikai tiszt, Frank H. Schwäble ezredes a haditengerészeti légierő első csoportjának vezérkari főnöke és Roy H. Bley őrnagy ugyanennek a csoportnak tisztje, 1952 július 8-án együtt esett fogságba, miután a koreat és kínai népi erők légvédelmi tüzérsége lelőtte gépüket. A koreai és kínai népi erők olyan jó bánásmódban részesítették őket, hogy a két tiszt lelkiismerete megszólalt. Elmondották, hogy az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek egyesített bizottsága 1951 októberében utasítást küldött Ridgway tábornoknak, a távolkeleti parancsnokság akkori főparancsnokának, hogy a tervek alapján indítsa meg a széleskörű baktériumháborút. A két tszt beszámolt arról is, mi történt azokon az értekezleteken, amelyeket a haditengerészeti légierő az utasítás átvétele után tartott. Mindkét tiszt hangsúlyozza vallomásában, hogy az amerikai vezető katonai körök — félve a tisztességes emberek felháborodásától — szigorú megtorlásokkal fenyegetik azokat, akik nem tartják titokban ezeket a vadállati bűncselekményeket. Véleményük szerint a biztonsági intézkedések célja, mindenekelőtt az volt, hogy c saját népük előtt titkolják el az igazságot.” A SZAKSZERVEZETEK XVIII. KONGRESSZUSA „A Szakszervezetek Országos Tanácsa számoljon be a XVII. kongresszus óta eltelt időszakban végzett munkájáról... határozza meg a szakszervezetek előtt álló feladatokat ötéves tervünk végrehajtásában, a munkaverseny és a Sztahanov-mozgalom "magasabb színvonalra emelésében... foglalkozzék a dolgozókról való gondoskodás, a munka- és egészségvédelem, a társadalombiztosítás, általában a szocialista érdekvédelem kérdéseivel." — határozta meg a Szakszervezetek XVII. kongresszusának feladatait a SZOT VI. teljes ülése. A kongresszus elé nagy várakozással tekintett megyénk dolgozó népe is. Ezt bizonyítja, hogy többek között a Petőfi altáró IX-es frontjának dolgozói is felajánlották, 104 százalékos átlagteljesítményt érnek el a nap tiszteletére. Nem véletlen ez! Dolgozóink tudják és érzik, hogy a szakszervezetek jó vagy rossz munkája döntő mértékben befolyásolja a termelést, egyéni életük megváltozását is. Ahol a szakszervezetek következetesen harcolnak a termelés emelkedéséért, a baleset elhárításáért, ahol szervezik és biztosítják a verseny nyilvánosságát, ott lendületes a munka, napról-napra, teljesíti az üzem, vagy bánya" tervét. Értek el ezen a téren eredményeket már a mi üzemeinkben is. Ezek az eredmények azonban még nem általánosak, igen gyakori a verseny bürokratikus, lélektelen szervezése, nem egy helyen rossz a verseny nyilvántartása, megyénk szakszervezeti bizottságai nem töltik be maradéktalanul hivatásukat. Tervünk negyedik esztendejének sikeres végrehajtása, a szak szervezetek munkájának megjavításán is múlik. Ezért olyan nagy jelentőségű a XVIII. kongreszus, ezért kívántak sok sikert megyénk dolgozói is a kon gtresszus munkájának,’ t II