Népújság, 1953. április (27-34. szám)

1953-04-02 / 27. szám

2 NÉPÚJSÁG Emeljék tovább pártszervezeteink a népnevelő munka színvonalát KÉT NAP választ el bennün­ket legnagyobb nemzeti ünne­pünk, felszabadulásunk nyolca­dik évfordulójától. Nyolc eszten­deje, hogy a Szovjet Hadsereg hazánkban is véget vetett a fa­siszták és nyilas csatlósaik ural­mának és megnyitotta népünk felett a haladás, a demokrácia útját a szocializmus felé. A nyolc esztendő alatt népünk és h­azánk hatalmas változáson ment keresztül. Hazánk agrár­­­államból ipari országgá vált, új gyárak, erőművek, városok szü­lettek, mezőgazdaságunkat kor­szerű gépekkel láttuk el, egész hazánk erősödésével, fejlődésé­vel együtt vált szebbé dolgo­zóink élete — az elmúlt nyolc év alatt nagyot nőtt népünk. Mindezeket az eredményeket a tömegek nevelésével és támoga­tásával, a dolgozók segítségével, az ellenség elleni állandó harc­ban értük el. Hazánk erősödéséhez, népünk fejlődéséhez nagy és szép mun­kával járultak hozzá népneve­lőink, akik nap mint nap felke­resik dolgozótársaikat és az igazság szavát hirdetve magya­rázzák meg, hogy hazánkban minden — így megyénkben is, de minden egyes kis faluban — népünk felemelkedését, a szocia­lizmus építését igazolja. A Gyöngyösi Váltó- és Eltérőgyár, az egri Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalat, a gyöngyösoroszi ércelőkészítő, az egri Mangán­ércbánya, a kiskörei öntözőcsa­­torna, a gépállomások, a mun­kásházak, az orvosi rendelők és napköziotthonok, a villany, amely már csaknem minden köz­ségben kigyúrt, vagy a gyerme­ke­t szülő anyáknak juttatott 400 forint értékű ingyenes babake­lengye mind-mind megannyi biz­tosítékai annak, hogy államunk a dolgozók életének szebbé téte­­lére fordítja a gyárak, a bányák, a földek kincsét. ELMONDJÁK azonban azt is népnevelőink, hogy nem pihen­hetünk meg eddigi eredményein­ken, hisz hatalmas terveink van­nak. Nem is szabad elfeledni egy pillanatra sem: sikereinket pár­tunk vezetésével, a dolgozó tö­­­m­egek között végzett felvilágo­sító munkával értük el és to­vábbi sikereink, hatalmas ter­veink megvalósításának forrása a jövőben is a harcos szellemű, a párt politikája mellett követ­kezetesen harcoló tömegfelvilá­gosító munka. A feladatok meg­valósításáért folytatott harcban ezután is népnevelőinknek, pár­tunk zászlóvivőinek kell élen­járni. Március 22-én seregszemlét tartottak népnevelőink — pár­­tunk felmérte harcosainak erejét. Az agitációs nap pártbizottsá­gaink, pártszervezeteink, népne­velőink vizsgája volt. Minden alapszervezetből sokkal több népnevelő kereste fel e napon a dolgozókat, mint máskor, hogy segítséget adjon munkájukhoz, megismerje problémájukat. Az agitációs nap tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ahol megértet­ték a tömegfelvilágosító munka jelentőségét, ott a pártszervezet törődik a népnevelőkkel, ott a legjobb népnevelők szállnak harcba a párt hívó szavára. Olyan népnevelők, akiket süt a haza iránti szeretet, az új ha­zába, a jövőbe bízó emberek új hazafisága, fűti őket népünk külső és belső ellenségei iránt érzett gyűlölet is. Az agitációs napon népnevelőink zöme jó munkát végzett. Több község­ben, mint Viszneken, Boconádon beszéltek a népnevelők a meg­változott életről és a szabad ha­zával szembeni kötelezettség tel­jesítéséről. Boconádon is el­mondották, hogy mit kapott a község, mi bizonyítja a boconádi dolgozók megváltozott életét. Gyöngyösorosziban Ludányi Já­nos a népnevelő értekezleten vál­lalta, hogy egész évi tejbeadását teljesíti — és már másnap tél­iesítette is — öt nappal határidő előtt végzi el a kukorica vetését, így mutat példát dolgozótársai­nak. Ugyanakkor versenyre hívta Nagy András népnevelőt. AZ AGITACIÓS nap feltárta azokat a hiányosságokat is, me­lyek a jó töm­egi­el világosító munkát, pártunk tömegkapcsola­­tát, erősödését gátolják. Ecséden és Apcon a pártszervezet nem mozgósította a népnevelőket , vasárnap egyetlen népnevelő sem kereste fel a dolgozókat. Hevesen csak 41 népnevelő volt kint, de ezeket sem készítette fel megfelelően a pártszervezet, nem ismerték azokat az ered­ményeket sem, melyeket közsé­gük a felszabadulás óta elért, így nem is beszélhettek róla. Nem vonták itt be a fiatalokat a munkába. A DISZ ifjú gárdis­ták ugyanúgy, mint Tarnaszent­­miklóson, itt sem dolgoztak. Példát vehetnek a hevesi és tarnaszentmiklósi fiatalok a he­­vesvezekényi fiataloktól, akik csak vasárnap több mint 60 dol­gozó parasztnál végeztek felvi­lágosító munkát. Találkozhatunk olyan esettel is, hogy opportunista módon, bűnös nemtörődömséggel keze­lik a népnevelőket. Poroszlón minden tanácsalkalmazottat ki­neveztek népnevelőnek, a bese­­nyőtelki állami gazdaságban pe­dig minden párttag népnevelő. Verpeléten 42 népnevelő közül csak 6 dolgozó paraszt, a többi KTSZ-nél, földművesszövetke­zetnél, vagy tanácsnál dolgozik. Benkocs János elvtárs, a tisza­­nánai községi pártszervezet tit­kára 120 népnevelőt, „mozgósí­tott" a vasárnapi munkára és „szervezőképességét" igazolja, hont­ ebből csak 15—20 látogatta meg a dolgozó parasztokat. Mégis Benkocs elvtárs délután három órakor úgy aludta ebéd­­utáni álmát, mint aki nagyon jó munkát végzett. EGYES titkár elvtársak ha­nyag munkájának eredménye, hogy található még megyénk­ben sok olyan népnevelő, aki nem végez jó munkát, aki alkal­matlan arra, hogy dolgozóinkat nevelje. Nem mutatnak példát a munkában, de nem tudnak vá­laszt adni a hozzájuk intézett kérdésekre, hiányzik felvilágo­sító munkájukból a meggyőző­erő. Az ilyen népnevelőknél ta­pasztalható, hogy nem­ beszélnek az ellenségről, vagy ha szólnak is róluk, általában frázisként emlegetik a békénkre törő impe­rallatákat, ahelyett, hogy sze­mély szerint lelepleznék a falu ellenségét, a kulákot­ ,a deklas­­­száltat, a reakciós papot, nem leplezik le, hogyan törnek ezek falun, városon egyaránt népünk életére. Az agitációs vasárnap tapasz­talatai megkövetelik, hogy első­sorban az alapszervezetek titká­rai foglalkozzanak alaposabban a népnevelő kollektívával, törőd­niük kell nevelésükkel, fejlődé­sükkel, meg kell érteniök a nép­­nevelőmunka jelentőségét. Gon­doskodjanak arról, hogy a leg­jobb dolgozók legyenek a nép­nevelők, rendszeresen tartsák meg a népneve­lő értekezl­eteket és ezeken jó módszerekkel, jó érvekkel lássák el őket. Olyan népnevelőket bízzon meg a párt­­szervezet felvilágosító munká­val, akik nem hátrálnak meg a nehézségek előtt, hanem bátran feltárják azokat és megmagya­rázzák minden egyes dolgozó­nak, vannak nehézségeink, de megoldása, dolgozóinkon, egész népünkön, valamennyiünkön áll. Olyan népnevelőkol­lektívát k kell minden alapszervezetnek meg­teremtenie, amelyben megtalál­ható a dolgozó paraszt, az értel­miség, a fiatal, a nő egyaránt, akik személyes példájukon ke­resztül bizonyítják be, hogyan kell helytállni a munkában, az ellenség leleplezésében, megvál­tozott életünkért. Ne szégyeljék elmondani népnevelőink múlt­­bani keserves nehéz életüket. .Mutassák meg a múltnak min­den rothadtságát, szennyesét, ugyanakkor ne hallgassák el eredményeinket, hanem a nap minden órájában juttassák eszükbe dolgozóinknak: ezt kap­tuk ,a felszabadulástól, a terv­től és hogy még szebb legyen életünk, még jobb munkát kell végeznünk. VAN .MIRŐL beszélni népne­velőinknek, nincs olyan községe, nincs olyan városa és nincs olyan dolgozója megyénknek, mely az elmúlt nyolc év alatt ne fejlődött volna hatalmas mér­tékben. Mondják el népneve­lőink, hogy a megváltozott, megbecsült, új életet akkor há­lálják meg dolgozóink pártunk­nak, dolgozó népünknek, ha helytállnak a termelésben, ha példát mutatnak az ellenség le­leplezésében, a békeharcban. Vessék ki soraikból a káli kommunisták a befurakodott ellenséget Kál község kulákjai majd $0 .000 tojással adósai államunk­nak. — egyszerű számadat ez­t— de mi van mögötte? Miért ülnek olyan nyugodtan párnái­kon a káli kulákok, miért nem mozgatják még fülük­ botját sem, hogy teljesítsék a törvény által előírt kötelezettségüket? Súlyos bűnök és mulasztások húzódnak meg a ,,30.000 tojás” mögött. A káli kommunisták, a község felelős vezetői megfeledkeztek az éberségről és tátott szá­jjal néz­ték az ellenség garázdálkodását. Nem véletlen ez! Az éberség el­­tompulásának, a belenyugvás­nak, az opportunizmusnak mes­tersége­ fen­yészt­ői, dajkálói ott húzódnak meg a kommunisták soraiban. Kulákok, népünk ellen­ségei, piros tagsági könyvvel kezükben alattomosan rombol­ják a párt egységét, fékezik öt­éves tervünk építését. Mindenki ismeri a faluban Raj Mihály „középparasztot”, a helyi pártszervezet tagját, kinek a fia I? tagjelölt. Ki ez a Raj Mihály? Lenge János hath­oldas, Juhász János 15 holdas dolgozó parasztok, de akárkit megkérde­zünk, mindenki, kereken meg­mondja: ku­pec, aki mindenkor mások becsapásából élt, aki majd 30 hold földje mellett sor­ra járt­a a körn­yező községeket és lótól kezdve disznóig min­dent vett és eladott. Ez a kulák, aki gondosan széth­algatta föld­jeit, harsogó szóval hirdeti, hogy 5 csak 12 holdat „müvel” •— szorgalmas, jó ember a falu­ban, de utolsó gazember, amint kiteszi a­ lábát. A januári taggyűlésen szó esett Raj Mihály viselt dolgairól. A pártszervezet vizsgálatot is folytatott, de ennak ellenére házról házra cipelték a kulákot és fiát: termelőszövetkezetet ala­kítani. Nem érrv dolgozó paraszt megmondta, hogy olyan termelő­­szövetkezetbe nem hajlandó be­lépni, ahol ku­pec az úr. Ennek ellenére Raj M­ihály fiával együtt azt híreszteli, hogy „nem lehet a községben termelőszövet­kezetet alakítani". Nem Raj Mihály az egyetlen, aki beférkőzött a párt soraiba. Ficsor József szobafestőnek, aki 1945 óta párttag, a közelmúltban államosították az egyik házát. A felesége feketézésből és népi rendszerünk szidásából él. Az ősszel három zsák lisztet akart becserélni a földművesszövetke­zet boltjában, mert mint mon­dotta, „kicsit állott volt már”. Mégis ki hangoskodik legjobban, ki szervezi a sorbanállást? — nem más, mint Ficsor Józsefné. A falu kulákjai, a klérus, a de­­klasszált elemek látják, hogy a káli kommunisták a legelemibb éberségről is megfeledkeztek és csukott szemmel járják a vilá­got. S ezt ki is használják! Kést fognak a tanácselnökre, szabotálják a tojásbeadást, a földbérlőszövetkezet egyik lová­nak elvágják az inát, erdőt gyúj­togatnak és Halmos Mihály káli esperes, ki maga is részt vesz a kitelepítettek névnapi ünnepsé­gein, arcátlan szemtelenséggel fenyegeti­­ meg azokat a szószék­ről, akik nem hajlandók a könyv­tárnak csúfolt fasiszta szenny­tárából olvasnivalót vinni. A községi tanács, községi pártszervezet, bár nyilvánvaló Raj Mihály aljas kulákmivolta, bár nyilvánvaló, hogy Ficsor Józsefnek semmi keresnivalója nincs a pártban, mégsem tett ez­­idáig semmit. Sőt, a felsőbb szervek egyenes utasítása elle­nére eltűrték, hogy­ még ma is romboljon a földművesszövetke­­zetben Patkó Lajosné főköny­velő, volt leventefőoktató fele­sége. Furcsa elméleteket gyártanak a községben. Azért ha­­k a kulák kizárásával, kevés a óororző paraszt a párttagságban és 7,nem akarják rontani a szociális összetételt”. A tanács elnöke, Tóth János ke­reken kijelentette, hogy „nem akarok bűnbak lenni" —­­ a napnál is világosabb tényt, Raj­­ Mihály „ügyét” elküldte a járás­ra „kivizsgálás” véget. — Olcsó vásári fogás ez, nem más, mint a felelősség alól való kibújás, megalkuvás: a községi tanács elnöke úgy látszik jó­gú akar lenni a kulákok előtt. Az ellenség garázdálkodásá­ért, azért, hogy a káli kulákok­­maik, deklasszált elmeiknek ilyen „nagyra nyílt a szeme”, fele­lősség terheli a járási per­bizott­­ságot is. A bizottság már több­jében vizsgálgatta ezt az ü­gyet, de csak a­ legutóbbi napokban foglalt keményebben állást. Sürgősen teremtsenek rendet Kálban. Ra­j Mihályt és tár­sait pedig vesse ki a párttagság soraiból — de tanuljon is ebből az esetből. Ne feledje el egyet­len kommunista Kaiban sem, hogy pillanatnyi megalkuvás nélkül kell harcolni az ellenség­gel, éberen kell figyelni minden ténykedését, mert ahol alszanak a kommunisták, nagyon is „ébe­ren” van az ellenség, a kulák, a falu minden rendű és rangú gazembere. mm IMCADÍKOS PAJTASOK! Júniusban már búcsút mond­tak iskolátoknak, hogy kilépje­tek az életbe, vagy a­ középis­kolákban folytassátok a tanu­lást. Az egri tanítóképző intézet ifjúsági nevében szólok hozzá­tok. Gyertek hozzánk tovább­tanulni* Tudom, nehéz a vá­lasztás, hiszen minden szakma egyformán szép. De van-e szebb dolog annál, mint az új emberek kovácsának lenni. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a­ fiúk idegenkednek a tanítóképzőtől. Vajjon miért, talán mert nehéz a munka? Igen nehéz, de csak annak, aki visszariad a nehézségeiktől, aki nem szereti az ifjúságot nem sz­ereti a gyermekeket. A pedagógusra­ igen szép feladat hárul: a kommunista ember ne­velésének megtisztelő feladata. A tanári testület az ifjúság, DISZ-szervezetünk szeretettel fogad titeket, kormányunk nemcsak a tanulási lehetőséget adja meg részetekre, hanem gondoskodik az iskolák korsze­rű felszereléséről­­ is. Iskolánk­ban világos tantermek, jól fel­szerelt előadótermek teszik le­hetővé a korszerű oktatást. Szertáraink az ország leg­gazdagabb szertárai közé tar­toznak- A természettudományi ismeretek elsajátításához mik­roszkópok, műszerek, preparált állatok és kőzetgyüjtemény áll rendelkezésetekre. A tanulók tudását mélyítik a pedagógiai biológiai, magyar­ történelmi és kis szertárkészítő szakkörök. Ha szabad időtök van, nyitva áll előttetek az intézet kultúrott­hona: szórakozhatsz, olvas­hatsz. A sportkörön kiváló sportolóvá fejlesztheted magad, ha zenéhez van kedved, be­léphetsz az iskola zenekarába. Minden nyitva áll előttetek, hogy felkészüljetek a jövőre és négy év eltelte után, mint gya­korló tanítójelölt, talán éppen abba az iskolába mehetsz vis­­­sza­, ahol te is tanultál. Kun András IV. tanítóképzős 1953 április 2. A szovjet társadalom legyőzhetetlen ereje A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége amnesztia­­rendeletet bocsátott ki. A ren­delet nagy állami fontosságú, felbecsülhetetlen jelentőségű dokumentuma a szovjet rend­szer hatalmas életerejének, szocialista államhatalma to­vábbi növekedésének. „Az országban megerősödött a törvénytisztelet és a szo­cialista jogrend, jelentős mér­tékben csökkent a bűnözések száma, annak eredményekép­pen, hogy megszilárdult a szov­jet társadalmi és államrend, emelkedett a lakosság jóléte és kulturális színvonala, megnö­vekedett az állampolgárok ön­tudata, az állampolgárok sok­kal becsületesebben teljesítik társadalmi kötelességeiket. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége úgy véli hogy ilyen körülmények között nem szükséges tovább letartóz­tatásban tartani azokat, akik olyan bűncselekményeket követ­tek el, amelyek az állam szá­mára nem jelentenek nagy ve­szélyt és akik a munkához való becsületes viszonyukkal bebizonyították, hogy vissza­térhetnek a becsületes, dolgos élethez és a társadalom hasz­nos tagjai lehetnek“ — hang­zik a nagyjelentőségű rendelet bevezető része. A továbbiakban az am­nesztia rendelet pontjai világosan visszatükrözik, hogy a szovjet állampolgárok öntu­data milyen magas fokra emel­kedett, hogy a szovjet emberek milliói, a társadalom túlnyomó­ többsége szentül tiszteletben tartja a szovjet állam törvé­nyét. A szocialista rend, a kom­munizmus építésének nagy­szerű ügye vonta maga utárt, hogy a szovjet országban je­lentős mértékben csökkent a bűnözések száma, tette lehető­vé, hogy azok az állampolgá­rok, akik annak idején bűncse­­­lekményt követtek el az állam­mal, a társadalommal szemben, viszatérjenek a becsületes mun­kához, a társadalom számára hasznos tevékenységhez. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének törvényi erejű rendeletét mélységes ha­­­zafias büszkeséggel fogadta a szovjet nép, ugyanakkor a mi megyénk dolgozói is bizalom­mal adóznak annak az erőnek, mely lehetővé tette e rendelet létrehozását. Büszkék vagyunk hatalmas barátunk, a szovjet nép nagyszerű erejére, s még keményebb elszántsággal har­colunk a mi megyénkben is új szocialista társadalmi rend fel­­­építéséért. A kommunizmus építésének újabb, győzelme Győzelmesen, tántoríthatatlan lendülettel építi a szovjet népj a kommunizmust. A kommunizmus építésének újabb, felbecsülhet­­etlen jelentőségű eseménye a Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határo­­zata az élelmiszerek és iparcikkek áram) kiskereskedelmi árának újabb leszállításról. Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" — című zseniális művében megjelölte az utat a kommunizmus felé. A nép anyagi jólétének maximális kielégítéséről szóló tanítás így válik eleven valósággá, így lendíti újabb győzelemre a nagy szovjet népet. Amíg a nyugati államok­­­ban éhínség, munkanélküliség teszi egyre kilátástalanabbá az életet, amíg a Marshall segé­y béklyóiban nyögő francia-, olasz-, belga bányász, kisparaszt még a legszükségesebbet sem tudja megvásá­rolni, addig a Szovjetunióban, a tiszttől a kerékpárig, a cipőtől a háztartási cikkekig minden kiskereskedelmi árunak öt, tíz, sőt ötven százalékkal csökken az ára. Az árcsökkenés tovább emeli a szovjet nép anyagi és kulturális jólétét, új győzelmet jelent az egész béketábor, minden békeszerető ember számára. Mi, heves megyei dö­gőzök is erőt merítünk ötéves tervünk építésében a szovjet nép nagyszerű sikereiből, még keményebben­ harcolunk hazánk felvirágoztatásáért, tervünk sikeréért, a békéért* KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK A belgrádi hóhér vendégségben Angi­é űréinél ■ Tito, a jugoszláv fasiszta ban­­davezér, a belgrádi amerikai­­angol kémközpont főnöke a múlt héten Londonban járt. Odauta­zott, hogy beszámoljon a Balká­non kifejtett háborúra uszító te­vékenységéről, s átvegye az újabb rendelkezéseket és utasí­tásokat. Churchi­l rendőri, biztonsági rendszabályokkal szigetelte el Titót az­­ angol közvélemény e­ől. A Földközi-tengeren a La­ Manche-csatornán és a Theimért egészen a Westminsterig, az angol hadiflotta egységei őriz­ték Churchill vendégét. Lon­donba érkeztekor pedig tüstént rendőri páncélautók, acélsisakos motorkerékpáros rendőrök, rá­diós rendőrautók, egyenruhás és polgári ruhás rendőrök, sőt rend­ű­ kutyák oltalma alá került. A lapok közlése szerint a titkos­­rendőrség még a csa­tornan­yflá­­gookát is megvizsgálta, azokon az utakon, amelyeken Tito végig­vonult. A rendőrség durván le­kergette a londoniakat a Them­­s­e-hidakról, amikor a közrefogott motorosnaszád a folyón tova­­vitte a belgrádi diktátort. Londonban Churchill fogadta Titót, s Tito „régi barátjaként“ üdvözölte Cluirchillt. A New York Herald Tribüne úgy érte­­sült, hogy „Tito ugyancsak há­lálkodott, amiért mister Chu­f­­ehill segítségével... Jugoszlá­viában hatalomra jutott“. A látogatás olcsó bohózatra emlékeztetett: a belgrádi véres­kezű paprikajancsi reggel ten­­gernagyi uniformisban, ebéd után aranysujtásos marsall­­egyenruhában, este pedig hiva­talos diplomatafrakkban lépett föl, s ez a komédia igen sokba került az angol népnek. Chinn­chill igyekezett becsapni az angol közvéleményt, s úgy viselkedett, mintha valami „ma­gasrangú személyt” fogadnak, nem pedig egy piszkos gyilkost és kémet; a vendégül látott ko­­médiás nagyzási hóbortjára spekulálva, római hadijátékkal, kedveskedett Utónak. Azok a hosszú órák, amelyen két Tito Churchillel és környe­­z­eté­vel töltött, bebizonyították, hogy itt annak az agresszív ka­tonai paktumnak különböző szempontjai* vitatták meg, ame­­lyet Tito, Görögország és Tö­rökország zsarnokaival kötött;­ bebizonyították, hogy Tito lon­­doni látogatása szorosan össze*** f­ügg az angol háborús gyújtó** gatók terveivel. A Sunday Times című reakciós lap március 15-én, a Tito-féle * látogatás kommentálása során célzott rá, hogy esetleg elérke­zett a népi demokrat­ikus Albá­nia elleni újabb provokációk ideje, s talán megkísérelhető az albán néptömegek által annyira gyűlölt régi rend visszaállítása. A múlt hónapban Albánia te­e­rületén elfogott nyolc kém­be.­ Ismerte, hogy az angol titkos­* szolgálat küldte őket a? ország* ba, s Észak-Nyugat-Angliában­ végeztek kérfi iskolát. Mint ki­­­derült, ez­ a kémiskola Mac Clean villájának tőszomszédsá­­­gában van, Mac Clean pedig Churchill és Tito összekötője, az angol kémszolgálat balkáni­ „szakértője”. Az angol nép ellenséges hall*­gatással fogadta Titót, mert Ju­­­goszlávia népeinek árulóját, a balkáni háborús provokátort lát­ta meg benne, aki azért ment Londonba, hogy Churchillel is­mét összeesküdjék a béke ellen. Jugoszlávia és az egész világ; nénei erre a Tito-Churchill ös­­­szeesküvésre azzal válaszolnak, hogy megket­őzött éberséggel, megtízszerezett energiával küz­denek a béke fenntartásáért. ♦4 *♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]« Éljen győzelmeink szervezője, szocializmust építő népünk élcsapata, a Magyar Dolgozók Pártja! I 1 *

Next