Népújság, 1953. június (45-52. szám)

1953-06-04 / 45. szám

SfJLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG AZ MDP HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM. 45. SZÁM. Ara 50 fillér 1953 JÚNIUS 4. Megkezdődtek az üdülések. Dolgozó népünk legjobbjai az ország legszebb fürdőhelyein, üdülőiben gyűjtenek új erőt a munkához. A népnevelők megtisztelő feladata Sok kitüntető esemény színhelye volt hazánnk a felszabadulás óta. S most jogos büszkeséggel mondhatjuk, hogy az új, nagy esemény, a Béke-Világtanács budapesti ülése nemcsak kitüntetést, hanem mélységes elismerést is jelent. Elismerést annak, amit ebben az országban nyolc év alatt a szovjet nép segítségével tettünk, elismerése, hogy hazáink ,,nem rés, hanem erős bástya a béke frontján” —, elismerést terveinknek, minden munkánknak, alkotásainknak. Az egész világ szeme szeretőn, vagy irigyen, bátorítóan, vagy véresen most azon az országon van, amelyet a múltban csak csikóbőrös kulacsáról, tüdőbajáról ismertek — ha ismertek —, az egész világ szeme a béke Magyarországára szegeződik. A békeharc vezérkara ülésezik, majd Budapesten, hogy kijelölje azt az utat, melyen tovább kell menetelnie a békeharcosok sokszáz milliós táborának, annak a tábornak, amelynek tagjai vagyunk mi magunk is: Heves megye dolgozó népe. Az egész ország lelkes, jó munkával készül a nagy eseményre. Vájjon mi, heves megyeiek kimaradhatunk ebből a készülődésből, vájjon nekünk nem szent kötelességünk, hogy igazi, békés otthont nyújtsunk a legkiválóbb békeharcosoknak? Nekünk is az, mi sem maradhatunk ki ebből a készülődésből. A Pelyhe-brigád békeőrséget tart a Bélapátfalvai Cementgyárban Bocsó Mihály Petőfibánya kétszeres sztahanovista vására 200 százalékos teljesítményt vállalt, az adácsi Előre, a nagyfügedi Dózsa, a poroszlói dolgozó parasztok a növényápolás, a beadás meggyorsításával bizonyítják, hogy a mi megyénkben sem pihen meg az izom, az akarat, ha a béke megvédéséről van szó. De túlságos megelégedettségre nincs okunk, nem tettünk meg mindent a béke megvédésére, nem készültünk még fel elég méltóan a Béke-Világtanács ülésére. Ezek a kezdeményezések nem találtak mindenütt széles visszhangra. Igen sok helyen becsületes dolgozóinknak még mindig komoly problémát jelent: mit adjak a béke legjobb harcosainak, hogy megmutassam, mindenre kész vagyok a békéért. Ezekre a kérdésekre elsősorban a mi népnevelőinknek kell választ adni — s hozzátehetjük, nem is akármilyen választ. A felkészülés, a helytállás, a béke szeretetének megmutatására ezernyi lehetőség áll megyénk dolgozói előtt. Üzemekben a félévi tervek teljesítése, falun most elsősorban a növényápolás meggyorsítása, a begyűjtés van munkánk homlokterében. „A béke megvédésének nálunk mindenki közvetlenül harcosa, aki jól végzi munkáját." — mondotta Rákosi elvtárs. Ezeket a szavakat kell jó mélyen a szívekbe vésni minden népnevelőnek, ezt kell megértenie minden dolgozónak Mondják el az agitátorok, hogy az imperialista farkasok, csak a gyengékbe mernek beleharapni. Erősebbnek kell lennünk. Éppen azért harcolunk a miinél több terven felül termelt szénért és cementért, búzáért és kukoricáért, mert ez erősebbé teszi az országot, növeli az állam hatalmát. Hazánk erősödése pedig az egész béketábor erejét fokozza. Erről beszél, ezt értette meg Katona Imre 15 holdas nagykökényes középparaszt is, aki a Béke Világtanácshoz írt levelében megfogadta, hogy jó növényápolással harcol a magas terméshozamért, hogy a géptől teljesíti 102 százalékban gabona beadási kötelezettségét. Mindenütt, ahol a népnevelők nem fukarkodnak erejükkel, meggyőző érveikkel, termékeny talajra találnak a szavak, előbbre lendül a munka, a termelés. A választási készülődésben saját maguk elé állítottak követendő példát a népnevelők. Kövessék hát saját példájukat! Szabó Zsigmond, a kömlői Kossuth termelőszövetkezet tagja 48 kisgyűlés megszervezésére tett ígéretet községe termelőszövetkezeteiben. Már az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy népszerűek ezek a kilgyűlések, ahol a dolgozók, mint egy család, összejönnek meghányni, vetni a világ, a saját sorsukat. Nem egy nagyszerű megyei kezdeményezés indult el ezekről a kisgyűlésekről, melyeknek mozgósító ereje felbecsülhetetlen. A népnevelők használják fel jól ezt a lehetőséget, s ebédszünetben a gépek mellett, vagy a földeken, este valamelyik háznál, vagy kiskapunál ismertessék széles körben a Béke-Világtanács ülésének jelentőségét, azt, hogy mi a feladata minden becsületes embernek, ha a béke védelméről, hazánk erősítéséről, az ötéves tervről van szó. A kisgyűlések mellett egyéni beszélgetéseken is mozgósítják a falu dolgozóit a növényápolási munka gyors elvégzésére, az üzemi munkásokat, a második negyedévi terv teljesítésére. Elsőrendű feladata népnevelőinknek, hogy elterjesszék az élenjáró módszereket, hogy harcoljanak a munkafegyelem, a lógás a selejtgyártás ellen, mindaz ellen, amely gátolja, fékezi a dolgozók versenyét és minden olyanért, amely új fegyvert ad kezünkbe a szocializmus építéséhez. Nem feledkezhetnek meg arról sem, hogy népszerűsítsék azokat, akik nemcsak fogadalmat tettek, hanem teljesítik is ígéretüket, akik a munkában való helytállással bizonyítják be, hogy az igaz ügy méltó harcosai. Jelentős feladatok várnak ebben a munkában a békebizottságokra is. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a nagy eseményre való készülődés időszaka megyénk békebizottságainak komoly erőpróbája, seregszemléje. A bizottságok tagjainak munkáján múlik nagy részben, milyen eredményekkel, munkahőstettekkel üdvözli megyénk dolgozó népe a Béke Világtanács budapesti ülésszakát. A szó azonban magában véve még kevés — csak azokat követik a tömegek, akik saját példájukkal is agitálnak. A kommunisták, a népnevelők, a békebizottságok tagjai legyenek az elsők, kik túlteljesítik a napi, havi terveiket, kik élenjárnak a növényápolásban és begyűjtésben. A példamutatás volt a legfőbb motorja a választási békeversenynek, — tegyen most is az. Ragadják magukkal az üzemi munkások, a dolgozó parasztok széles tömegeit, a szó és a tett egységével harcoljanak időszerű, nagy feladataink jó végrehajtásáért. Megyénk dolgozó népe olyan lendülettel, olyan odaadással akar dolgozni ezekben a hetekben is, hogy emelt fővel állhasson a népek, a békéért harcoló emberiség küldöttei elé június 15-én megvalósítottuk, amit ígértünk, újabb győzelmet arattunk a háborús uszítók felett. Adjanak meg ehhez minden segítséget a kommunisták, a népnevelők, a békebizottsági tagok, végezzék becsülettel, odaadással megtisztelő feladatukat. A munka győzelmével köszöntjük a Béke-Világtanács ülésszakát A mezőgazdaság választási békeversenyének győztesei A választási békeversenyben részvevő 70 termelőszövetkezet közül, amely csatlakozott a pélyi Rákosi tsz felhívásához, a sóömlői Haladás termelőszövetkezet került az első helyre. Tavaszi vetését jóval határidő előtt, kukoricaültetését április 25-re, a dohánypalántázást május 15 re befejezte. A 60 hold kukoricát választás előtt egyszer megkapálta, kiegyelte, második kapálása most folyik. A cukorrépa sarabolását és egyelését április 25-re végezte el, s most már a második kapálása folyik. A burgonyást már másodszor töltögetik, most folyik a napraforgó második kapálása is. A termelőszövetkezet, melynek az elmúlt évről nincs beadási hátraléka, a tej kivételével teljesítette e félévi begyűjtési előirányzatát. A második helyre a felnémeti Petőfi, míg a harmadik helyre a boconádi Petőfi termelőszövetkezet került. Az állami gazdaságok versenyében a nagygombosi tangazdaság vívta ki az első helyet, második a heves-vercelpusztai, míg a harmadik az egri állami gazdaság. A gépállomások között az egerfarmosi kerül az első helyre, második a hevesi, harmadik a horti gépállomás. A választási békeverseny után meg kell állapítani, hogy a mezőgazdaság szocialista szektoraiban, különösen a gépállomáson visszaesett a verseny lendülete és emiatt nem egy helyen komoly lemaradás tapasztalható a növényápolásban. Az állami gazdaságok,gépállomások, termelőszövetkezetek brigádjai, dolgozói, s nem utolsósorban vezetői használják fel a békeverseny tapasztalatait, induljanak új harcba a növényápolás meggyorsításáért, sikeréért. Jó munkával készül a Béke világtanács ülésére az Egri Útfenntartó Vállalat Az Egri Útfenntartó Vállalat dolgozói örömmel csatlakoztak a Bélapátfalvai Cementgyári dolgozók versenykezdeményezéséhez. A vállalat dolgozói elhatározták, hogy a Béke Világtanács budapesti ülésszakának tiszteletére az eddig beütemezett termelési tervet három százalékkal túlteljesítik. Az állandó dolgozók arra tettek ígéretet, hogy erre a napra új karbantartási munka fokozásával a megyében legalább hat útvonalon minta áttörő szakaszokat létesítenek. A fizikai dolgozók példamutató vállalását a műszakiak, a műszaki feltételek biztosításával, a szállítások jó megszervezésével, az élenjáró munkaimódszerek elterjesztésével segítik. Az üzemi bizottság a pártszervezettel biztosítja a verseny gyors értékelését az élenjárók népszerűsítését. Az objektív okok... és a valóság Ezer és ezer lakás épül az országban, serény kezek rakják az új gyárak falait — úgy kell a tégla, mint a falat kenyér. A Hevesmegyei Téglagyári Egyesülés vezetői úgy látszik ezt mind nem tudják, hivatkoznak, fűre-fára, elsősorban az objektív nehézségekre, csak éppen a tervüket nem teljesítik. Május 30-án reggelig a Téglagyári Egyesülés nyersgyártási tervét 80,6, égetési tervét pedig mindössze 66 százalékban teljesítette. Mik azok az úgynevezett objektív okok? Április 4-én kellett volna megindulnia a hatvani új téglagyárnak, de még ma sem termtek A mátraderecskei téglagyár vezetője, Sírnai Mihály nyerstéglát rakatott a kemencében, s így a berakott 120 ezer nyerstégla összement. A súlyos hanyagság miatt két nap esett ki a termelésből, közel 300 ezer téglával maradtak le tervük teljesítésétől. Az ilyen és ehhez hasonló példák nem egyedülállók az Egyesüléshez tartozó téglagyáraik munkájában, s ezek ellen nem harcol kellő eréllyel a műszaki vezetés. Az egész ország várja a téglát — értsék meg fontos szerepüket a szocializmus építésében az Egyesülés vezetői és fokozott ellenőrzéssel, kemény felelősségrevonással harcoljanak a második negyedévi terv teljesítéséért. Miért büszke a hevesi járási tanács? Megelégedett hangú jelentést küldött a hevesi járási tanács a megyei tanács mezőgazdasági osztályára. Többek között elbüszkélkedik ez a jelentés, hogy a kömlői Kossuth termelőszövetkezetben egyénekre van felosztva a terület, s igen jó ütemben halad a növényápolás. Azonnal meg kell mondanunk, hogy sem büszkélkedésre, sem megelégedettségre nincs oka a járási tanácsnak. A Kossuth szövetkezet tagjai bandába végzik a növényápolást, kényelmesen támaszkodnak a kapára, halad az idő, csak a munka nem. Erről tanúskodik a napraforgót sűrűn körülnövő gyom is. Mi a véleménye erről a furcsa „területfelosztásról” Antal József szövetkezeti elnöknek? A következő: „Ne is próbálkozzanak, mert a tagok úgysem mennének bele". A járási tanács nem is próbálkozik, s a növényápolásban a kömlői Kossuth termelőszövetkezet nem a legdicsőbb helyet foglalja el a versenyben. A füzesabonyi járás utolsó a begyűjtésben A megyei tanács begyűjtési osztálya jelenti a május 27-i értékelés szerint. Tejbegyűjtésben: 1. pétervásári járás 96. 2. egri járás 88.8, 3. hatvani járás 81, 4. gyöngyösi járás 68.8, 5. hevesi járás 67.7, 6. füzesabonyi járás 66.1, százalékkal. Tojás beadásbajt: 1. pétervásári járás 67.9, 2. egri járás 55.7, 3. hatvani járás 48.7, 4. gyöngyösi járás 39.3 5. hevesi járás 37.8, 6. füzesabonyi járás 31.6 százalékkal. Baromfibegyűjtésben: 1. pétervássári járás 133.8, 2. egri járás 94.6, 3. hatvani járás 87.7, 4. gyöngyösi járás 78.1 hevesi járás 67.7, 6. füzesabonyi járás 62.6 százalékkal. Bakecz András győzelme Mint figyelmeztető ujj, úgy mered az égre a Selypi Cementgyár hatalmas kéménye. Figyelmezteti az arrrajárót, hogy az egykor elavult, kiskapacitású üzemben komoly munka folyik, mely, ha nem is hoz mindig kimagasló eredményt, de népünk, hazánk erősítését segíti elő. A napi munka, a terv teljesítéséért folyó harc azonban nem egyszer hősi munkaterekbe csap át. Ez történt május 26-án este 9 órakor is. Meg kellett állni a kemencével. A kemence belsejében, a zsugorítónál koszorú képződött, mely lehetetlenné tette tovább a felinkerégetést. Megdöbbent arccal néztek egymásra az égetők — „Ellenünk esküdött a kemence is — ham gőt tartják — napi tervteljesítésünk forog kockátó1". Az elkeseredés nem tartott sokáig, azonnal cselekedni kellett, hogy minél kevesebb idő essen ki a termelésből. Deli Sándor fórmunikairányító kiadta a jelszót: leállni! A kemencébe rögtön bemenni lehetetlen volt. Az 1600 fok mtereg még a vasast is megolvasztja. A kemence lehűlését levegőbefuvással gyorsították meg, de még így is csak 27-én 9 órakor tudták a kemence belsejét megközelíteni. Babecz András négytagú brigádja önként jelentkezett erre a munkára s már izgatottan várták, mikor foghatnak a bontáshoz. 9 óra 15 perckor is tűrhetetlen volt még a meleg, közel jár a 140 fokhoz. De Deli Sándor és Váradi István munkairányítók megkísérelték a lehetetlent... Egy pillanatra megdöbbentek a kemence forró leheletétől, de eszükbe villant: várja az ország a cementet, mely a bölcsődék, a gyárak, a boldog jövőnk építéséhez szükséges — s fejükre kapták a nedves zsákot, berohantak ... Két perc múlva támolyoigvai jöttek a fakasztó hőségből. Fejükön gőzölgött a zsák, arcukról patakokban ömlött a verejték... — Lehel elvtársak, de csak így — mondotta Deli főmunkavezető tikikadiam. A munkavezető példamutatása után két-három percenként rohantak be az emberek súlyos feszítővasakkal felfegyverkezve, hogy áttörjék a koszorút. A kemencében megpiszkált kiteket vakítóan világítva, perzselő hőséget árasztva egyre nagyobb darabokban omlott le Babecz András csapásai alattt. Négy perc sok e pokoli hőségben... Rohanva jött ki s füstölgő bakancsát vízbe mártva, vérvörös arcán verejték-tenger, sziláran szedte a lélekzetet a friss levegőn. 10 óra 40 perc! A hősi küzdelemben Kalmár Jánosnak sikerült áttörni a koszorút s a jéghuzat járása enyhítette kissé a verejtéket, szemekből a könnyfacsartó hőséget. A kemence még így is tikkasztó forrósággal árasztotta el a percenként beberohanó dolgozókat. Még Î óra 30 perckor is hősies, emberfeletti munkát kellett végezniük ott, ahol a feszítővas kilágyult, elhajlott s a lábuk alatt lévő padló meggyulladt az izzó kindertől. De most ez nem lehetett akadály. A hősi munka addig nem állt meg, míig az egész koszorút le nem bontották. Végre — 12 óra 35 pereikor felsóhajoztak a kívülállók: Babecz András brigádvezető erőteljes csapása alatt leomlott a koszorú utolsó maradványa is. Győztek! Hetvenhat óra helyett tizenhat óra alatt harcoltak meg a rettenetes nehéz feladattal — 25 vagon kinkert mentettek meg népgazdaságunk számára. Győztek! — mennyi ilyen győzelmünk születik a nap minden órájában. rózsás IX-es akna az üzemek versenyének élén A Szakszervezetek Megyei Tanácsa értékelte megyénk üzemeinek május havi tervteljesítését. 1. Rózs szentenártoni IX-es akna 119, 2. Egri Lakatosárugyár 114.5, 3. Gyöngyösoroszi Ércbánya 106.2, 4. Hatvani Cukorgyár 106. 5. Selypi Cementgyár, klinkerből 100.4, cementből 108.2, 6. a Mátravidéki Erőmű 103.9, 7. Recski Ércbánya 101.5, 8. Bélapátfalvi Cementgyár klinkerből 101.4, cementből 101.6, mészből 93.4, 9. Petőfi a táró 94, 10—11. Gyöngyösi XII-es akna és a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár 6O, 12. Egercsehi-bánya 88,6, 13. a Téglagyári Egyesülés 73, 14. Hatvani Konzervgyár 70 százalékkal. Eltávolították az ellenséget a zagyvaszántói tanácstól A dolgozók mind inkább felelősséget éreznek építő munkánk zavartalanságáért, bátran ostorozzák a hibákat. Ennek egyik megnyilvánulása a dolgozók levelei! Nem egy esetben ellenséges elemet lepleznek le ezek a levelek, hatalmas kárt előznek meg. Mégis előfordul, hogy egyes bürokrata vezetők — a Központi Vezetőség nyomatékos felhívása ellenére — lelketlenül kezelik a dolgozók leveleit. S amikor nem történik intézkedés, vagy éppen a levélírót kezdik „vizsgálgatni” — jönnek a névtelen levelek. Az ilyen levelek többsége is igazait tartalmaz — ezért sürgősen ki kell vizsgálni. Egy névtelen levél kivizsgálásának eredményéről számolt be Buzma Sándor hatvani levelezőnk. Zagyvaszántó községben ifjú Oláh Albertet nevezték ki mezőgazdasági előadónak. A volt községi tanácselnök és titkára becsületes embernek tartották. Oláh Albert azonban alig dolgozott három hónapot új beosztásában, megmutatta igazi arcát. Munkáját nem végezte rendesen, a jelentéseket — vagy egyáltalán nem — vagy hamisan küldte a felsőbb szervekhez, s a dolgozó parasztokkal durván bánt. Annál szívesebben intézte Horváth Károly, vagy Patkó Péter kulákok ügyét — egyik rokona, másik barátja. — De nemcsak a kulákokat támogatta rémhíreket terjesztett a faluban. Oláh nem teljesítette beadását sem. 1951/52-től még most is 55 kiló sertésbeadási hátraléka van. A tszesben dolgozókat lenézte, gúnyolta, igyekezett elégedetlenséget szítani közöttük. A dolgozók azonban felismerték Oláh Albertben az ellenséget és tevéiben hívták fel erre a felsőbb szervek figyelmét. Oláh Albertet — aki az ottani vezetők szájtájisága miatt zavartalanul végezhette a sasromboló munkáját — a dolgozók kérésére eltávolították a tanácstól.