Népújság, 1953. június (45-52. szám)

1953-06-04 / 45. szám

1953 június 4. N­E PUJ SAG A mezőgazdasági állandó bizottságok elnökei értekezletet tartottak Gyöngyösön (Tudósítónktól.) Egyre közelebb érünk a gazdag termést ígérő aratáshoz. A nagy munka előtt a falu dol­gozói, a legfontosabb tennivaló, a növényápolás gyors elvégzé­sén szorgoskodnak. Emellett azonban serényen folyik már az előkészület az aratás, cséplés, másodvetés jó elvégzésére is. Ennek a munkának segítői, irá­nyítói a mezőgazdasági állandó bizottságok. A gyöngyösi járás állandó bi­zottsági elnökei az elmúlt szom­baton értekezletre jöttek össze, hogy beszámoljanak eddig vég­zett munkájukról és megbeszél­jék a soron következő feladato­kat. Az értekezleten büszkén mondották el a növényápolásban eddig elért eredményeiket és azt, hogyan készülnek a­ betakarítás nagy munkájára. Fodor József a viszneki mező­­gazdasági állandó bizottság el­nöke elmondotta­, hogy jó mun­kájuk nyomán a községben a kukorica teljesen be van kapálva és befejezték a burgonya másod­szori töltögetését, öt hold u­­­án elvégezték a rozs pótbeporzását is. Ígéretet tett arra­, hogy to­vább is becsülettel dolgoznak, s az aratást négy, a cséplést pedig nyolc nappal határidő előtt befejezik, s versenyre hívta­ a járás valamennyi mezőgazda­sági állandó bizottságát. Tóth Pál szűcsi községből vett részt az értekezleten. Hozzászólásá­ban arról beszélt, hogy a mező­­gazdasági állandó bizottság már elkészítette az aratás és a hordás ütemtervét. Először a fogattal nem rendelkező dolgozó parasztoknak hordják be a ter­ményt. Szabó Alajos a ludas­ állandó bizottság elnöke csatla­kozott a visznekiek versenyfel­hívásához, s megfogadta, hogy a növényápolás gondos elvég­zésével holdanként 220 mázsa cukorrépát termelnek. A lelkes felszólalások után az úttörő pajtások piros rózsa­­csokrot nyújtottak át az érte­kezlet résztvevőinek, s elmon­dották, hogy kultúragitációval ők is kiveszik részüket az idei ga­zdag termés gyors betakarítá­sából. Az értekezlet végén az állandó bizottsági elnökök meg­fogadták, hogy fokozottabb fel­világosító munkával, határidő előtt öt nappal befejezik a nö­vényápolást. Faragó elvtárs most nyújtotta be tizenhatodik újítási javaslatát Jóval a városon kívül esik a gyöngyösi Váltógyár, de meg­érte a gyaloglást, hogy kijöt­tem. Olyan emberekkel sikerült beszélnem, mint Varga Lénárd elvtárs, országgyűlési képviselő az üzem párttitkára, meg Fara­gó József elvtárs tizenhatszoros újító szerszámlakatos sztahano­­vista. Beszélgettem más dolgo­zókkal is, de most a velük való beszélgetésről szeretnék beszá­molni. Faragó elvtárs most nyújtotta be a tizenhatodik újítási javas­latát. — Eddig már tizenöt újításo­mat fogadták el és vezették be. Közel félmillió forint megtakarí­tást jelent ez a gyárnak, mondja Faragó elvtárs, aztán elmondja, hogy a Horthy fasiz­mus alatt tehenész volt és ál­mában sem merte volna gondol­ni, hogy nyomorult sorsából va­laha is, kiszabadulhasson. — 1951-ben át­képzős lettem Diósgyőrben. Megszerettem a szakmát és lassan a legjobbak közé sikerült bejutnom. Mikor újításainak titkáról ér­deklődöm, mosolyogva válaszol. — Nincsenek titkaim elvtárs. Egy­szerű­en sokat olvasom a szovjet műszaki könyveket és a sztahanovista mozgalomról szó­ló műveket. Ezekből rengeteg útmutatást kapok újításaimhoz. Otthon már van vagy 20 kötet műszaki könyvem. Ezek, meg a politikai könyvek, a legjobb ba­rátaim. Van pár szépirodalmi könyvünk is, ezeket a felesé­gem vásárolta. Faragó József az egykori te­henész tüzetesen elmagyarázza nekem, milyen óriási segítséget nyújtanak a szovjet műszaki könyvek­ munkájában. Varga Lénárd elvtárs így nyi­latkozik: — Nem Faragó elvtárs az egyetlen nálunk, aki nagy ered­ményeit a műszaki könyvek nagy segítségének köszönheti. Egy év óta hatalmas fejlődésen mentek át dolgozóink, kiknek mintegy 80 százaléka a mező­­gazdaságban dolgozott, mielőtt hozzánk került. Könyvtárunk ak­kor 126 könyvből állt, ma ennek háromszorosa. Az olvasók szá­ma meg már ötször annyi, mint egy éve. Főleg az ifjúság for­gatja szorgalmasan a könyveket. Éppen a minap kérték, hogy az „Új barázdát szánt az eke"-ből még legalább két példányt sze­rezzünk be, mert sokáig kell rá várni, míg sorra kerülnek a könyvtárba. Aztán elmondja, hogy eleinte a szépirodalmi könyveket olvas­ták inkább, de most már mindig többen vannak, akik megszeret­ték a szakkönyveket is. Szántó László a Beloiannisz szegecselő, brigád tagja, Kövér Lajos a lel­kes fiatal gyalus és mások ne­veit sorolja Varga elvtárs. — Mindig több lesz az olyan dolgozó, akinek legjobb barátja a jó könyv, — mondja Varga elvtárs. — Szakmailag, politi­kailag, fejlődnek az elvtársak és javul a munka, csökken az önköltség a Váltógyárban. Wessely Ferenc levelező A nők világkongresszusára készülnek a rózs­as­zen­tmártoni asszonyok A rózsaszentmártoni asszo­nyok derekasan kivették részü­ket a választási munkából. A 25 MNDSZ népnevelő a párt nép­nevelőivel együtt harcolt a győ­zelemért, azért, hogy minél több dolgozó paraszt teljesítse az állam iránti kötelezettségét. Hegyi Istvánné és 34 asszony­társa a népnevelők munkája nyomán teljesítette félévi, illetve egész évi beadási kötelezettségét. Most, a választás után tovább folytatjuk a felvilágosító munkát a dolgozó asszonyok meggyőzé­séért — a félévi beadási terv maradéktalan teljesítéséért. Nép­nevelőink most a nők világ­kongresszusa előtt felvilágosító munkájuk során foglalkoznak a kongresszus jelentőségével, megmagyarázzák asszonyaink­nak, hogy szervezetten többet tudnak tenni a békéért. Kisgyűléseken mondjuk el, hogyan változott meg a dolgozó nők élete és milyen boldog jövő vár asszonyainkra. — és ezért a jövőért dolgozni, harcolni kell. Kapás István lakásán megtar­tott kisgyű­tésen 16 asszony volt jelen s mind a 16 elhatározta, ezután szervezettebben harcol­nak a béke érdekében, mindan­­­nyian beléptek az MNDSZ-be és megígérték: az állam iránti kö­telezettségüket határidő előtt teljesítik és a többi szerveze­ten kívül lévő asszonytársai­kat is meggyőzik, hogy köves­sék példájukat a béke, családjuk védelme érdekében. Mi, MNDSZ-asszonyok tud­juk, hogy szervezetünk erősíté­sével a béketábor erejét növel­jük és az újonnan bevont as­­­szonytársak segítségével a­­ jövő­ben még szebb eredményeket fogunk elérni, ezzel köszöntj­ük méltóan a Nők Vil­ágko­ngres­­­szusát. Dorner Lajosné MNDSZ-titkár a május 30-i értékelés alapján. Cukorrépa első kapálásában: 1. egri járás 84, 2. hatvani járás 84, 3. hevesi járás 70, 4. füzes­abonyi járás 64, 5. gyöngyösi járás 62, 6. pétervásári járás 22 százalékkal. Kukorica egyelésben: 1. füzes­abonyi járás 89, 2. egri járás 87, 3. gyöngyösi járás 80, 4. péter­vásári járás 76, 5. hevesi járás 67, 6. hatvani járás 43,7 száza­lékkal. Kukorica első kapálásában: 1. egri járás 95, 2. füzesabonyi já­rás 87, 3. hevesi járás 87, 4. hat­vani járás 82, 5. gyöngyösi já­rás 78, 6. pétervásári járás 77 százalékkal. Burgonya kaplájában: 1. hat­vani járás 96, 2. gyöngyösi já­rás 94, 3. pétervásári járás 79, 4. füzesabonyi járás 79, 5. he­vesi járás 73, 6. egri járás 71 százalékkal. Napraforgó első kapálásában: 1. egri járás 97, 2. hatvani já­rás 96, 3. gyöngyösi járás 91, 4. pétervásári járás 82, 5. füzes­abonyi járás 81, 6. hevesi járás 77 százalékkal. i 5 Táviratot küldtek Rákosi elvtársnak az egri 212 MTH iskola fiataljai Lelkeshangú iskolagyűlésen tárgyalták meg az egri 212-es MTH-iskola ifjúmunkásai a minisztertanács legutóbbi határozatát. A fiatalok már eddig is becsületes, jó mun­kát végeztek, a vasgyű­jtés alkalmával közel 1000 má­zsás vas- és fémhulladékot gyűjtöttek össze, most újból fogadalmat tettek, s ezt táv­iratban közölték Rákosi Mátyás elvtárssal. „Az, a 212-es MTH-intézet ifjúmunkásai örömmel és lel­kesedéssel vettük tudomásul pártunk és kormányzatunk szerető gondoskodásának újabb megnyilvánulását — írják táviratukban. Az ál­lami ellátást az évvégi vizsgák sikeres letételével háláljuk meg és azzal, hogy még fokozottabban részt ve­­szünk a DISZ munkájában, hogy ifjúságunk a lenini Komszomolhoz hasonlóan valóban rohamcsapata le­gyen a szocializmus építésé­ben. Soha nem felejtjük el az értünk küzdő ifjú kommu­nista mártírok példáját, kik értünk áldozták életüket, a német gúzsba kötő Horthy­­- rendszer elleni harcban. Az ő szellemükben igyekszünk tanulni a szaktudásért és küzdeni a népért, a békéért, drága hazánk függetlenségé­ért. Hála és köszönet pár­t tutiknak és kormányzatunk­nak a nagy segítségért." Munka­könyv hamisításért kétévi börtön A munkafegyelem megszilár­dításának egyik fontos segítő­ereje az új típusú munkakönyv. Dolgozóink nagy többsége meg­értette a munkakönyv jelentősé­gét, de vannak még olyanok is, akik a könyv meghamisításával igyekeznek kibújni az önkényes kilépés következményei alól. Ezek közé tartozik Zahorák László,­­ aki a Hatvani Cukor­gyárból lépett ki önkényesen.­ A járási tanács Petőfibánya Válla­lathoz közvetítette, majd miután ott sem vette fel a munkáit, a Nagygyombosi Tangazdasághoz. A gazdaságból ugyancsak ön­kényesen lépett ki. Zahorák László időközben megnősült és felesége, aki a Mátravidéki Erő­műnél dolgozott, „hozzájárulás­sal" lépett ki üzeméből. A több­szörösen önkényesen kilépő Za­horák László kiszedte felesége munkakönyvéből a lapokat és azt saját munkakönyvébe he­lyezte. A munkakönyvhamisítót a hatvani járásbíróság okirat, hamisítás bűntettéért kettő évi börtönre ítélte. A­Z ARTOKTATÓK HÁZA értesíti a káderképző tanfolyam hallgatóit, hogy útmutatóinkat — minden szakon és fokon — átvehetik a Pártoktatók Házá­ban. ÚTTÖRÖK­ megyei tanács me­pgazdasátji osztálya jelenti Sugarat szerelj! Rajta! — hangzik a­ vezényszó, s rá mint­egy visszhangként hallatszik a tömlők suhogása, a fecskendő szivattyújának jól ismert hang­jai, de egyelőre még sem­mit sem lehet látni a szertárból, kinek szól a vezényszó, de a szertár mellett elhaladva igen kedves kép tárul a szemünk elé: a gyakorlótéren két ifjú tűzoltó­­csapat szokásos gyakorlatát lát­hatjuk. A parancsnok kezében órával méri a csapat teljesítményét. Újra hallatszanak a vezénysza­vak, majd fürge úttörőkezek szerelik a fecskendőt használ­­ható állapotba, s máris szoprán csengésű gyermekhang száll győzelmi kiáltásként. Víz, in­­dulj! — A parancsnok elégedet­ten nézi óráját, jóval egy per­cen belül szerelt az abasári út­törő tűzoltócsapat. Közben már készülődnek a lángok is, hogy bemutassák, ők is megállják a helyüket! — Gyorsasággal már nincs komoly baj — mondja a pa­rancsnok —, de az alaki kikép­zést tovább kell folytatni. — Hiba van még a kemény kilépé­sekkel. A két ifjú csapat fárad­hatatlanul gyakorolja a katonás lépéseket, a parancsnok is be­áll közéjük, együtt végzik el a nehezebb gyakorlatokat, közös munkájuk eredménye leolvasha­tó a falu népének arcáról, amint körbe ülve nézik a fiatalok munkáját, s örülnek kemény, biztos mozdulataik láttán. Idős asszonyok, férfiak cso­portja élénk érdeklődéssel figye­li a­­i­atalok gyakorlatát. Mi­lyen gondolatok járhatnak ilyenkor az idős emberek, as­­­szonyok fejében, látva a fiata­lok derűs, boldog életét? Az el­ső sorokban csendesen szólal meg egy néző: „Hej, ha mi is ilyen fiatalon kezdhettük volna" s szava egy mély sóhajtásban vész el. Többen rábólintanak, a múltra gondolok, az elmúlt gon­doktól barázdált arcú emberek. A fiatalok víg kacagása azon­ban kizökkenti őket a meren­gésből és a szemek újra a ki­pirult arcú gyermekeken áll­nak meg. Egy idős, nagyba­juszú bácsi na­­y érdeklődéssel nézi az úttörő tűzoltókat. Meg is mondja a nagy érdeklődés okát: „Mindkét unokám köztük van”. Igen, amit a nagyapák nem tud­tak a munkában eltöltött keser­ves évtizedek alatt elérni, most azt, az unokák elérték. Megyei versenyen szemelnek vasár­nap, mégpedig előreláthatóan jó eredménnyel. A szerelési idő jóval kevesebb az előírtnál­­, tehát meg van a lehetőség arra, hogy a két ifjú csapat a megyei verseny után a Margit­szigeten rendezett országos ver­senyen is bemutathassa ügyes­ségét. A gyakorlat lassan véget ért. A fecskendőt, hűséges barátja kát, begördítik a szertárba. A falu népe azzal a­ biztos meg­nyugvással hagyja el a gya­korlóteret, hogy az ifjú tűzoltók ügyes, gyors keze­ megvédi ter­ményeiket, házaikat, a „vörös kakas" pusztításától. Bognár Pál 3 Felhívás Állam­i gazdaságok, termelőszövetkezetek, n­övény­­tem­elő brigádok vezetői! Hozzátok szólunk, a növényápolás nagy munkájának parancsnokaihoz. Rajtatok múlik, hogy előirányzott termelési terveiteket teljesítsétek, hogy bőséges terméssel segítsétek ötéves tervünk építését. Lelkesítsétek állandóan brigádjaitok tagjait a jobb munkára, a terméshozam növelésére. Ugyan­úgy, mint eddig, járjatok élen a munkában, ne engedjétek, hogy a részetekre kiadott területen gyom pusztítsa kultúr­növényeinket. A rendelkezésre álló idő maximális kihaszná­lásával, a családtagok bevonásával mutassatok példát az egész megyének a növényápolásban. Kövessetek el mindent, hogy a felosztott területeken, a családtagok segítségével győzelemre vigyük a növényápolás nagy csatáját. MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG Készüljenek lelkiismeretesebb munkával az aratásra, cséplésre megyénk gépállomásai Gépállomásaink a falu szo­cialista átépítésének, az idő­ben végzett mezőgazdasági munkáknak fontos szervei, vég­rehajtói. Megyénkben 1949-ben létesült az első gépállomás — az elsőt követte a többi s m­a m­ár 12 gépállomás végzi fontos munkáját. A gépállomások épp­úgy, mint az ország többi gép­állomásai beváltották hozzájuk fűzött reményeket, s dolgozó parasztságunk, tszcs-k tagjai szeretettel és bizalommal for­dulnak nemcsak a munka, ha­nem életük más területén felme­rült problémájukka­l is hozzájuk. Megyénk gépállomásai e bi­zalmat azzal érdemelték ki, hogy segítik a dolgozó parasztságot munkájukban és ez évben is a ta­vaszi munkákban igen szép eredményeket értek el. Megyénk gépállomásai tavaszi tervüket 135 százalékra teljesítették, s a munkában nagyszerű, új ered­mények születtek, új neveket ismert meg a város és a falu dolgozó népe, akik fáradtságot nem kímélve, harcolnak a dolgo­zó parasztsággal­ együtt az új kenyérért. Győri Mihály, a honi gépállomás traktorosa egyedül 565 normálholdat szántott fel. És mégis, az eredmények elle­nére most az egyik legfontosabb munkánál, a­ növényápolásnál gépállomásaink elmaradtak ter­vüktől, s emellett nem készültek el határidőre a gépek rendbe­­hozásával­­ sem. Május elején még arra tettek felajánlást a gépállomás megyei igazgatóságának vezetői, hogy május 25-re 100 száza­lékban kijavítják a gépeket. Most jú­nius elején — felrúgva a határ­időt — még mindig 30 gép áll javításra várva. Baj van az aratás, cséplés munkálataihoz szükséges munkaerő biztosítá­sában is: 6529 embert kel­lett volna biztosítaniuk, hogy a bőnek ígérkező term­ést idejében elcsépel­jék, s mintha ez sem érdekelné a vezetőket, mindös­­­sze 50—60 százalékban bizto­sították a munkaerőt. Mivel magyarázható, hogy most, amikor a legnagyobb szükség volna a gépállomások szorgos munkájára, ilyen ha­nyagság, tunyaság ütött tanyát a megyei igazgatóságon, a gép­állomások na­gyobb részénél? A válasz: a tavaszi munkák sikere fejébe szállt a gépállomások ve­zetőinek, s most úgy gondol­ják, joguk van egy kicsit meg­pihenni. Elsősorban tapasztalható ez a megyei igazgatóságon, ahol a vezetésnek nem éppen a kom­munista módszerét alkalmazzák a gépállomásokkal szemben. Ki­szalad gátnak a gépállomásokra s ott nem beszélik meg alapo­san a feladatokat, nem adnak módszereket, nem tanítják az embereket, hiányzik a felelős­­ségrevonás, a jók dicsérete. Kapkodva, tervek nélkül dol­goznak. Munkájukból hiányzik életünk, fejlődésünk legdöntőbb rúgó­ai: a bírálat és önbírálat. Munkájukban legtöbbször a je­lentésekre támaszkodnak, ame­lyek éppen a felelősségrevonás hiányában rózsás hangulatúak, nem egyszer hamisak. Az ilyen vezetésnek nem is le­het más a következménye, mint ami most tapasztalható gépállo­másaink nagyobb részénél. A növényápolási munkában úgy­szólván az utóbbi időkig egy gép sem segített a tsz-eknek, dolgozó parasztoknak. Különbö­ző hamis, önigazoló elméleteket gyártottak a gépállomás igaz­gatói is. Azt mondták — és ezt sajnos az igazgatóság vezetői elfogadták — „kicsi még a ku­korica, b­ent lehet belemenni gé­pekkel.’’ A sok eső után aztán most nagy a gaz, nem látszik­ tőle a kukorica. ..megint nem lehet belemenni gépekkel“ — mentegetődznek. Egy másik esetben: a megyei igazigatóság terve szerint 20 csép­őgépen al­­kalmazák a Bredjuk-féle szovjet gyorscséplési módszert. Vajjon milyen lelkiismeretességgel ké­szítették fel a meghonosítandó új módszerre a­ gépállomások vezetőit? Az ellenőrzések során a megkérdezett négy gépállo­más igazgatónak fogalma sem volt róla, hogy náluk az idén bevezetik a Bredjuk-módszert. Súlyosbítja mindezt a hibát az, hogy a gépállomás megyei igazgatóságának vezetői nem akarnak felébredni a rózsaszín hangulatból. Ők maguk sem bí­rálják egymás magatartását és munkáját, s ha a párttól, va­gy az alulról, a dolgozóktól kapnak bírálatot azzal válaszolnak: „nem megy elvtársak, még ak­kor sem megy, ha bennünket in­nen leváltotok." Ez a pipogya magatartás, a bírálatnak ez a bűnös elkenése lentről is vis­­­sza­tükröződik. Ezért meri meg­tenni Szalai, a detki gépállomás politikai helyettese, hogy fü­tyülve a­ dolgozó nép vélemé­nyére három hold földet, bérelt, s azon egyénileg gazdálkodik. Elhanyagolja a politikai neve­lést — de vájjon hogy is ne­velné ez az ember áldozatvál­lalásra,­ új., típusú szocialita munkával a dolgozókat, amikor egyéni érdekeit előbbre tartja a haza, a gépállomás érdekeinél. A megyei vezetők önelégült és langyos magatartásából a fele­lősség alóli kibújásából fakad, hogy a­ lőrinci gépállomás ve­zetője már hónapok óta könyö­rög váltsák le őt vezető beosz­tásából S ilyen nem egy akad a gépállomásokon, akik félnek a felelősségtől, és gyáván meg akarnak szökni a dolgozó nép által rájuk bízott feladattól. Ko­vács elvtárs, Noszál elvtárs nem harcolnak elég következete­sen az ellenséggel szemben sem. Hosszú ideig tűrik, hogy egy-egy gépállomásra behúzó­dott ellenség romboló munkát folytasson — azzal áltatják ma­gukat: már egy csomó ellensé­get elzavartunk. Nincs rendben minden gépállomásainkon az erkölcs területén sem. Nem tarthatjuk véletlen jelenségnek azt sem, hogy az egerfarmosi gépállomáson rövid idő alatt négy lány adta egymásnak a kilincset. Államunk, a dolgozó nép megtisztelő, igen fontos fel­adatokkal bízta meg a gépál­lomásokat. Ilyen vezetéssel, a munka ilyen tervszerűtlen, fe­jetlen szervezésével e feladato­kat nem lesznek képesek meg­oldani. Építsenek és támaszkod­janak a dolgozó nép kezdemé­nyezésére, fogadják el a bírá­latot, és a vezetők is bírálják az elmaradókat. Harcoljanak követ­kezetesen az ellenséggel szem­ben. Dolgozzanak tervszerűen, hagyják abba a szaladgálást, a futo­ngos­l­­nőrzést, töltsenek hosszabb időt egy-egy gépállo­máson, a feladatokhoz adjanak módszereket is. A sürgős tennivalók közül is a legfontosabb: javítsák ki ma­radék­alanul a gépeket, fogja­nak hozzá az összes géppel, még a vontatókkal is a növényápolás munkájához. Biztosítsák a megfelelő munkáslétszámot az aratáshoz, csépléshez. Vessenek véget a szájtár­ság­nak, az opportunizmusnak. Úgy gondoljuk, elég volt a nagy szava­kából, — beszéljenek most már a tettek, az eredményeik.

Next