Népújság, 1953. július (53-61. szám)
1953-07-02 / 53. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? NÉPÚJSÁG MDP HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM. Ára 50 fillér 1953 július 2. Termelőszövetkezeti tagok! Gyorsan és szemveszteség nélkül végezzétek el az aratást és a cséplést! Példamutatóan teljesítsétek legelső kötelességeteket, adjátok az első gabonát a hazának! ÚJ FÉLÉV : Hihetetlen tempóval, lendülettel építi népünk az országot. Nem évekkel — félévekkel, hónapokkal, sőt napokkal mérjük az időt. Negyedéves, — féléves terv: naptári idővé vált számunk. Új „naptári” időszak, új félév küszöbén vagyunk. Gigantikus feladatokat kell megoldanunk a hátralévő hat hónap alatt, sokkal nagyobbakat, mint eddig. Következésképpen nagyobb erőfeszítésekre is van szükségünk, mint építésünk eddigi időszakában bármikor. Az elmúlt félévben üzemeink többségében a párt- és tömegszervezetek, a műszaki vezetők becsülettel harcoltak adott szavuk valóra váltásáért, második negyedév teljesítéséért. A Bükkhegységi Ásványbánya, május 13-án befejezte féléves tervét, a helyi ipari vállalatok 22 nappali előzték meg a határidőket. A Mátravidéki Erőmű június 24-én lépett át a második félévbe. Ezek a példák azt igazolják, hogy terveink reálisak, a dolgozók lendületére, képességeire épültek, de azt is, hogy megyénk üzemi munkásainak nagy többsége tisztában van a tervteljesítés jelentőségével, helyével a békéért folytatott harcban. A tervek reálisak, mégis egész sor üzemünk lemaradt a terv teljesítésében, adóssággal lép át a második félévbe. Talán valami különleges nehézség, előre nem látott hatalmas akadály tornyosult Egeresem Bánya, a Tatarozó Vállalat, vagy éppená Heves megyei Téglagyári Egyesülés elé? Ha az ottani vezetőket meghallgatjuk, szekérderéknyi objektív okokkal hozakodnak elő, készen áll a száz, és ezerféle kifogás. Valóban hatalmas akadálya van ezekben az üzemekben a terv teljesítésének, s ez nem más, mint a megalkuvás, a kényelmeskedés, a szervezetlenség. Ezekben az üzemekben nem sokat törődnek a párt és a kormány határozataival, s kézlegyintésekkel intéztek el száz és száz tonna szenet, ezer és ezer téglát. Következetlenség az ellenőrzésben, tervszerűtlenség a munkában, — s mindez azért, mert a pártszervezetek elmulasztották a termelés pártellenőrzését, mert nem foglalkoznak megfelelően a tömegszervezetekkel sem. A Mátraderecskei Téglagyárban nincs bekötve a transzformátor — gyakorlati intézkedés helyett a Téglagyári Egyesülés levelez, adminisztrál, csak éppen nem tesz következetes lépéseket a műszaki hiányosság felszámolására, Egercsemn bányában még mindig a szállítással, az anyagellátással vannak komoly zavarok. A pártszervezetek mégsem tettek meg itt mindent, hogy a nyilvánvaló hibákat minél előbb megszüntessék — nem is lehet ezután csodálkozni, hogy mindkét üzem adósa a nép államának. Váczi Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, a megye üzemi vezetőinek legutóbbi értekezletén világosan leszögezte: ahol nem teljesítik a tervet, ott az igazgató a hibás. Üzemeink igazgatói nem szereznek mindenkor érvényt a párt és kormányhatározatainak — mert nem is ismerik azokat. Hiányzik az egyszemélyi felelős vezetés, a következetes állandó ellenőrzés, a végrehajtás ellenőrzése. Nem kell szerénykednünk, értünk el komoly eredményeket az elmúlt negyedévben. A választások, a Béke Világtanács ülésszaka tiszteletére indult versenyben egész sor üzemünk teljesítette magasan túl előirányzatát, a munkások ezrei teljesítették túl napi normájukat. De ezek az eredmények nem szédíthetnek meg bennünket. Több eredményre: több szénre, vasúti váltóra, téglára, cementre van szüksége a hazának. Az elmúlt félév hibái, a sokezer tonna szén, a sok százezer tégla adósság úgy nyomja vállunkat, mint a mázsás teher. Ha a tehertől meg akarunk szabadulni, ha azt akarjuk, hogy ne csak letörlesszük az adósságot, hanem a terven felül is adjunk — minél többet — a hazának,akkor elsőrendű feladat a szép számmal fellelhető, egyáltalán nem valami titkos, ismeretlen hiba, gyors, erélyes felszámolása. Az egész félév, a harmadik negyedév sikere július hónapban dől el. A legdöntőbb feladatot már kitűzte elénk Rákosi elvtárs: mindenki, mindennap teljesítse száz százalékig a tervét. Ez a cél, amelyért küzdünk, de hozzátehetjük, fegyver is van kezünkben — csak jól forgassuk — a cél eléréséhez. Augusztus elején Bukarestben gyűl össze a világ ifjúsága, hogy immár negyedszer tegyen hitet a béke, az ifjúság megdönthetetlen egysége mellett. Kell-e ennél nagyszerűbb lehetőség a mi fiataljaink számára? Itt az alkalom megmutatni, ki a legény a gáton, s a „gátoná Más", a vetélkedés száz tonnákban adja meg erre a választ. Augusztus 20, alkotmányunk nagy ünnepe! Kell-e ennél nagyszerűbb lehetőség a megye minden dolgozója számára, hogy bebizonyítsa, élni tud az alkotmány adta jogokkal? Egész biztos, hogy nem lesz hiány a lendületben,küzdeniakarásban. De ehhez még kell valami: tovább kell javítani a vezetés színvonalát, a párt termelési ellenőrzését, biztosítani kell a jó műszaki feltételeket. Az üzemek igazgatói mélyedjenek el alaposan a párt- és kormányhatározatok tanulmányozásában, szervezzék meg a végrehajtás ellenőrzését. Az igazgatónak tudnia kell, hogy minden egyes gép teljesítette-e a 100 százalékot, milyen eredményeket értek el az üzemben, ki nem hajtotta végre a reábízott feladatokat. Minden egyes kérdésben naponta tájékozódnia kell és felelősségre vonni azokat, akik nem biztosítják a tennivalók sikeres végrehajtását. Az igazgató felelős a műszakiak jó, vagy rossz munkájáért is, s éppen ezért fel kell lépnie minden „technikai obejktívum”, minden kényelmeskedés, lazaság ellen. Gondoskodni kell a munkaerő tervszerű elosztásáról, a szilárd munkafegyelem megteremtéséről, s nem utolsó sorban a szocialista bérezés érvényre jutásáról. Az igazgató, a műszaki vezetők azonban csak úgy birkózhatnak meg a feladatokkal, ha lehető legtöbb segítséget nyújtanak ehhez a pártszervezetek, elsősorban a termelés pártellenőrzésén keresztül. Mit jelent a pártellenőrzés? Elsősorban is azt, hogy a vállalat, az üzem előtt álló minden egyes feladat végrehajtását nyomon kövessék, ellenőrizzék pártszerveink. Amenyiben az igazgató, a műszakiak nem hajtották végre a párt és a minisztérium határozatát, akkor vonják felelősségre őket. De azt is jelenti a pártellenőrzés, hogy felfedje a gazdasági munkában tapasztalható hibákat, hogy rámutasson miért következhettek azok be, s ugyanakkor megmutassa a hibák kijavításának egyedüli útját is. A pártszervezetek feladata, hogy a szakszervezetek versenyszervező munkájának ellenőrzésével, a DISZ-fiatalok lendületes, példamutató termelési eredményeinek biztosításával közvetlenül is harcoljanak a tervek teljesítéséért. Harcban az új kenyérért Megyénkben is megkezdték a kombájnnal való aratást Kövesse Halmajugra példáját a detki tanács (Tudósítónktól.) A viszneki dolgozó parasztok versenykihívása nyomán, a gyöngyösi járás községei versenyében, váratlanul, szinte ugrásszerűen, egy hét alatt Halmajugra került a kilencedik helyről a másodikra. A begyűjtésben és adófizetésben legjobb község a járásban. A járási tanács versenybizottsága néhány nappal ezelőtt adta át a halmajugrai dolgozóknak ,„a járás legjobb községe" kitüntető táblát. Nyilván ez a megtisztelő cím még jobb munkára serkenti a halmajugrai dolgozó parasztokat, s most már nemcsak a növényápolásban, hanem az aratásban, cséplésben, begyűjtésben is elsők lesznek. Detk egész közeli szomszédságban van Halmajugrával. De az eredménye már igen távol esik, mert Detk a járás utolsó községe. A detkiek nemcsak a növényápolásban, hanem ,a begyűjtésben és az adófizetésben is az utolsók, így került „A járás legrosszabb községe” szégyentábla a detki tanácsháza falára. A gyenge munkának a tanács vezetői az okai, nem támaszkodnak a tömegekre, nem tartanak kisgyűléseket, nem dolgoznak a népnevelők sem. Detken megfeledkeztek a kulákok mesterkedéseiről is. Nincs a községben egyetlen kulák sem, akinek ne lenne adóhátraléka, aki rendbe lenne a begyűjtéssel. Visznek, mint versenyfelhívó fél még mindig nem tudott felkerülni az első helyre. Növényápolásban a negyedik, begyűjtésben pedig középen halad a versenyben. Versenykihívásukban azt vállalták, hogy félévi tojásbegyűjtési tervüket június 30-ig 105 százalékban teljesítik. A fogadalom valóra váltásával azonban elmaradtak, mert a vállalt határidőre mindössze 60 százalékot értek el. Nem teljesítették vállalásukat az adófizetés terén se. A visznekiek nem szokták hagyni magukat, nem szoktak adósai lenni az államnak. Lényegesen megjavulna a munka, ha a községi tanács összehívná a legjobb dolgozó parasztokat, megbeszélnék, mi a teendő az elmaradás felszámolására, hiszen a visznekiek is jól tudják: a felajánlások teljesítése hazafias kötelesség. I Másfél nap alatt ötven hold őszi árpa A kömlői Szabadság termelőcsoport 400 hold kalászost vetett az őszön, mely most igen szép termést ígér. A bő termés egyik döntő alapja azonban az aratás, hordás és cséplés szemveszteség nélküli gyors elvégzése. Erre gondoltak a csoport tagjai, mikor június 27-én nagy lendülettel hozzáláttak az ősziárpa aratásához. Negyvenöt kaszás, s ugyanannyi marokszedő versenyzett a kiosztott 25—25 holdas brigádterületen. A brigádok között Garanc Jánosé végezte a legjobb munkát, elsőnek végzett az aratással, még segíteni is tudott Veréb Béla brigádjának. A lelkes verseny eredménye volt, hogy szombat reggel 9 órától vasárnap délig 50 hold őszi árpát arattak le. Kovács Ferenc agro-propagandista Példás munkát végeznek a verpeléti Dózsa-szövetkezet asszonyai Dolgozó parasztságunk előtt sokrétű fontos feladat áll. Erik a gabona, sürget a gyors aratásra, mégis egyes helyeken még a növényápolást sem végezték el, ami azt eredményezi, hogy erőnket a két-három féle munka könnyen szétforgácsolja. Nem lehet gazdaságosan felhasználni a meglévő munkaerőt. Ipari dolgozóink örömmel mennek segíteni dolgozó parasztságunknak. Sóskúti Ferenc, levelezőnk arról számol be, hogy az egri Dohánygyár dolgozói munka után több mint két hold szőlőkötözését végezték el az egri November 7 tszcs.nek. Az egyénileg dolgozó parasztok is harcolnak a még elmaradt növényápolási munkák elvégzéséért. Bélapátfalva községben 112 egyéni dolgozó paraszt áll párosversenyben. A maklártályaiak által kezdeményezett versenyben a kihívó község egy ideig lemaradt a növényápolásban, de június második felében a jó népnevelő munka eredményeként felsorakozott az élenjáró Bélapátfalva és Felnémet község mellé. Andornaktálya és Balaton az utolsó helyre került a versenyben, mert lebecsülték a kisgyűléseket, nem ismertették a versenyt a dolgozó parasztok között, szájtáti módon beletörődtek abba, hogy víz áll a földeken, a kaszálón, nem gondoskodtak a víz levezetéséről, hanem lépten-nyomon az esőre hivatkoztak. A termelőcsoportok tagsága sem alszik a versenyben. A verpeléti Dózsa tsz.ben a női dolgozók példásan kiveszik részüket a növényápolásból. Varga Istvánná 220, Fehér Györgyné családtag 170 munkaegységet teljesített. Gondoskodtak az állatok takarmányozásáról, 105 köbméter zöldsilót készítettek. A felnémeti Petőfi tszds-ben veszteség nélkül takarították be szénatermésüket. A gyümölcsösben is elvégezték a permetezési munkákat. Nem mondhatjuk ezt el a nagyvisnyói Uj Etet tszcs.ről, mely a növényápolást csak részben végezte el, vagy a kerecsendi Kossuth tszcs.ről, ahol most is száraztakarmányt etetnek a jószággal, mikor a zöldtakarmány ott vénül meg a réten, a legelőn. Az egész évi fáradságos munkának már látszik a gyümölcse. A kalászosok igen biztató termést ígérnek. Erről ír Tóth László is a hevesvezekényi Béke tszcs-ből. „Megkezdtük az őszi árpa aratását és bebizonyítjuk a keresztsoros vetés előnyét, mert becslésünk szerint 1ß mázsás termésre lehet számítani.” A megye területén hétköznap, vasárnap egyaránt lelkesen folyik az aratás. Szabó József, Hevesi József maklárályai dolgozó parasztok községükben elsőnek indultak harcba a szem veszteség nélküli aratásért. De nem halad megfelelő ütemben fa tarlóhántás Maktartályán. Vasárnapig egyetlen darab földön sem végezték el, ezt az igen fontos munkát. A néhány napja tartó kedvező időjárás alkalmat ad arra, hogy eddigi hibáinkat jóvátegyük, hogy megteremtsük a jövő évi bő termés alapját. Hatvanon túl, a pesti műút mentén akácoktól és jegenyéktől csaknem teljesen eltakarva húzódik meg Kerekharaszt. Az egész községet teli kalásszal ringó búzatáblák, gondosan ápolt kukorica- és cukorrépaföldek ölelik körül, a házak között, füves, gyomos területek bizonyítják, hogy itt még a természet harcol, hogy visszavegye az embertől, amit az elvett tőle. A kis falu lakói egyszerűek, szerények, de mint emberek, sok mindenben különböznek. Egy részük — ez a döntő rész — már az újban, a csoportban dolgozik, a másik rész még egyénileg műveli földjét. A csoporton belül is vannak örökké morgó „nekik semmi sem jó” emberek, az újért lelkesedők, a fejlettért rajongók. Az egyéniek is mások. Itt főleg abban mutatkozik különbség, hogy az egyik földje tisztább a gyomtól, mint a másiké, az egyik tisztázza az államnak járót, a másik még tartozik. Vannak aztán itt is mint mindenütt, szerények és nagyhangúak, kötekedők és békítgetők, őszinték és kevésbbé őszinték, dolgosak és húzódozók, derűsek és örökké sírók — a munka az élet által kialakított emberek minden fajtája megvan hát itt is. Egyben azonban egyformák ezek az emberek, egyforma a múltjuk, a jelenük, közös a céljuk. Egyforma a múltjuk, valamennyien egy urat, Hatvani bárót szolgálták — a község minden egyes lakosa az aprókat kivéve, hosszú éveken át cseléd volt. Tűrték az intéző urak pofonjait, mert tűrniök kellett, egyformán éheztek, egyformán kínlódtak. Egy volt az életük, egy volt a bűnük. Sándor István azért került a törvény elé, mert egy-két répaszeletet akart hazavinni. Urbán Istvánt azért verték meg a csendőrök, mert szalonnát követelt. Cselédnép lakta Kerekharasztot — valamennyien a tízezerholdas birtok semmibevett zsellérei voltak, akiknek csak a munkája volt becses, de mint embereket semmibe vették őket. Mennyivel más ma a helyzet. Az egykori uradalom most község, a tízezer holdból 1260 hold tulajdonosai az egykori cselédek. Akik azelőtt éheztek és előre megették a jövő évi kommenciót, most a szabadpiacon értékesítik feleslegeiket. Az elmúlt évben az Új Élet tszcs tagjai közül Kasziba János 15, Öszi István 10, Urbán István 6 mázsa terményt adott el. Gohér János, a Szabad Nép csoport tagja csak búzából 30 mázsát kapott, s a többi terményből 15 mázsa kukoricát adott el ,mázsánként 300 forintért és hét mázsa árpát 500 forintjával. A Béke csoport 36 tagja pedig másfél vagon terményt értékesített. A csoporttagok háztáji gazdálkodásában Kurják Józsefnek a Szabad Nép csoport tagjának két tehene, két sertése, gazdag baromfiállománya van — a három csoport tagsága 90 százalékának van tehene, sertése. A község minden egyes dolgozójának közös a célja: harcolni a még szebb jövőért, a békéért. Különbözőek a területek, különböző munkával harcolnak. Sándor István, aki 32 évig volt cseléd és most tanácselnök, a törvény betartásával, a három termelőcsoport tagja jobb munkával, Nadelczki Pál, Kocsis János, Kurják József cselédek fiai a néphadsereg tisztikarában, az egyetemek padjában, az egyénileg dolgozó parasztok időben végzett munkával, a pontos beadással. A kerekharasztiak kihasználják az idő minden percét. Valamennyi csoport és egyénileg dolgozó végzett a növényápolással, megkezdték az aratást. Az Új Élet tagjai közül vasárnap több mint húszan dolgoztak, a Béke valamennyi tagja kint volt a határban és délelőtt 11 órára levágták a 10 hold őszi árpát. Az egyébek közül Sáfrán János 15 holdas végzett a növényápolással, teljesítette háromnegyedévi tojás- és baromfibeadását, ifjabb Bugyi István egész évre lerótta tojásból és baromfiból az államnak tartozását, s növényápolásban is példát mutat. Hosszan sorolhatnánk még azoknak a számát, akik elősegítik a jó munkát, akik hozzájárulhattak ahhoz, hogy Sándor elvtárs, a tanácselnök szerényen megjegyezhette: „Növényápolásban körülbelül első helyen állunk.” A falu, a tszcs-k dolgozói sokat beszélnek a békéről. Először csak általánosságban, később egyre határozottabban mondják el, mit is jelent nekik a béke, nehezen tudják ezt szavakban kifejezni. Nekünk a béke azt jelenti, hogy a magunkéban nyugodtan dolgozhatunk, gyarapodik a vagyonunk, egyre szebb az életünk. A béke jelenti a csoportot, az államtól kapott földön a jó gazdálkodást. Azt jelenti a béke, hogy betakarítjuk a gazdag termést, moziba megyünk, rádiót hallgatunk, tanulunk, melyben a múltban nem volt részünk, gyerekeket nevelünk — de nem Hatvani bárónak cselédet — a hazának megbecsült embereket Ezeket háláljuk meg jobb munkával. A kerekharaszti dolgozók most is szolgálnak. Nem kínos, nem szenvedésteli ez a szolgálat, nem alázatosan és lehajtott fővel, hanem büszkén, felemelt fővel, a jövőbe vetett hittel — a békét szolgálják. A KEREKHARASZTIAK A BÉKÉT SZOLGÁLJÁK ■