Népújság, 1953. július (53-61. szám)

1953-07-02 / 53. szám

7 PÁRTSZERVEZETEINK FELADATA A SZEMVESZTESÉG NÉLKÜLI GYORS ARATÁSBAN A GABONAFÉLÉK döntő többsége még lábon áll, kemény, nehéz munka, lelkesedés, oda­adás kell ahhoz, hogy biztosítsuk jövő évi kenyerünket. Küzdeni kell az idővel — ki kell hasz­nálunk minden percet — fel kell számolnunk a maradiságot — me­­y a drága időit, a termést pazarolja — le kell küzdeni az ellenség szabotázskísérleteit. Nincs most fontosabb felada­tuk a termelőszövetkezetek, gép­állomások, állami gazdaságok és a községek pártszervezeteinek, mint az aratás, cséplés, begyűj­tés nagy munkájának elvégzése. PÁRTSZERVEZETEINKNEK — a párttag és pártonkívüli nép­nevelők segítségével — nagy gondot kell fordítaniu­k a­rra, hogy valamennyi mezőgazda­ságban dolgozó megértse a szemveszteség nélküli gyors ara­tás, behordás és cséplés előnyét. Mondják el a népnevelők: ha négyzetméterenként egy kalász törik le, ez holdanként öt kiló veszteséget jelent, az ebből szár­mazó kár pedig országosan 1500—2000 vagonra rúg. Ez a mennyiség százezer dolgozó évi kenyér-, gabonaellátásának fe­le­­­ meg! Ha holdanként egy kiló gabona szóródik el, az országo­san 400 vagon gabonavesztesé­get okoz. A megkésett aratásnál pedig — mint a múlt évben egyes területeken is történt — 80—100 kiló is elszóródhat. Szá­molják ki ezt népnevelőink a dolgozóknak, s az ország érde­keiről beszélve, mutassák meg az egyéni dolgozó parasztok, tszcs-tagok, traktorosok, kom­bájn ve­ze­tők, csép­lőb­r­i­gá­d t­a­gok, egyéni érdekeltségeit is. Beszél­jenek arról, hogy a jól végzett munka nagyobb termés, maga­sabb jövedelem, könnyebben le­het teljesíteni a beadást és több marad a szabadpiacra. A MINISZTERTANÁCS hatá­rozata előírja, hogy első az ál­lam iránti kötelezettség teljesí­tése — cséplőgéptől kell beadni az államnak járó gabonát. Nép­nevelőink a választási harcban megtanulták, hogyan lehet meg­magyarázni, hogy az ország ér­deke és célja­ minden egyes dolgozónak érdeke és cél­ja. A gyors betakarításért és a beadá­sért folyó harcban ennek megér­tése különösen fontos. Az ország érdeke, hogy a gabona megfele­lő része időiben az állami raktá­rakba kerüljön, mert ez biztosít­ja a munkásosztály, a városok jobb ellátását. A gyors, veszte­ségmentes betakarítás, a cséplő­géptől való beadás minden egyes dolgozó paraszt személyes ér­deke is, mert nagyobb lesz a jö­vedelem, s miután adósságát le­rótta, több jut a szabadpiacra. Népnevelőink tudatosítják a dolgozó parasztok között, hogy a beadási kötelezettség teljesíté­se a falu legfontosabb hozzájá­rulása ötéves tervünk sikeres be­fejezéséhez, a mezőgazdaság fej­lesztéséhez, a falu és a város további felemelkedéséhez, a béke védelméhez. NÉPNEVELŐINK, pártszer­vezeteink nem tűrhetik meg a törvényszegést — a becsülete­sen teljesítőkre támaszkodva leplezzék le a spekulánsokat, a kulákokat, teremtsenek olyan hangulatot, hogy a dolgozó pa­rasztok harcoljanak a nép tör­vényeit megsértőkkel szemben. Lépjenek fel keményen azokkal szemben is, akik engedményeket tesznek a kuláknaik, önkényes­­kednek vagy túlkapásokat kö­vetnek el. A múlt évben több olyan község volt, mint Besenyő­­telek vagy Poroszló, ahol azo­kat a dolgozó parasztokat zak­latták, a beadásért, akik már eleget tettek kötelességüknek. Ha ilyen előfordul, követeljék szigo­rúan a törvényt semmibe vevők felelősségrevonását és ismertes­sék széles körben azt, hogy ezek rombolják a munkás-paraszt szö­vetséget. A BETAKARÍTÁS gyors, vesz­­teség nélküli elvégzésére és a be­gyűjtési tervek teljesítése ér­dekében széleskörű versenyt kell szervezni a traktorosok, aratógé­pek és kombájnvezetők, cséplő­brigádok, szövetkezetek és köz­ségek között. Széles körben kell népszerűsíteni a kimagasló ered­ményeket, az élenjárók módsze­rét és előrelátható jövedelmét is. A verseny nagy lendítőerő, ezért most különösen fontos. A kom­munisták mutassanak példát eb­ben a munkában is, ők legyenek a legjobb kaszások, legjobb ara­tógép- vagy kombájnvezetők. A PÁRTBIZOTTSÁGOK, párt­­szervezetek nagy feladata, hogy fokozottabban ellenőrizzék, se­­gítsék az állami és gazdasági szervek munkáját, anélkül, hogy csökkentenék önállóságukat. Kü­lönösen a tanácsokat ellenőriz­zék, segítsék, hiszen ezek szer­vezik az aratás, betakarítás, cséplés, tarlóhántás, másodve­­tés, begyűjtés, hatalmas felelős­ségteljes munkáját. Ellenőrizzék a határozatok végrehajtását, éberen figyeljék, nem akadályoz­­za­-e a munkát a bürokratizmus, a megnyugvás, az „úgyis megy”­ hangulat. Harcoljanak a törvé­nyek következetes betartásáért, mely a vezetőkre és a­z egyszerű emberekre egyaránt kötelező. Szálljanak szembe keményen az önkényeskedőkkel, a dolgozó pa­rasztokat feleslegesen zaklatók­­kal, ne tűrjenek meg fegyelme­­zettlenséget, felelőtlenséget. PÁRTSZERVEZETEINK úgy tudják ezeket a hatalmas feladat­­okat megvalósítani, ha a vá­lasztási munkához hasonlóan ha­talmas, minden területet átfogó agitációs hálózatot építenek ki, ha a népnevelők rendszeresen foglalkoznak a hozzájuk tartozó dolgozókkal. Ezekben a napok­ban a kisgyűlések és a csopor­tos beszélgetések százait kell tartani a brigádokban, munka­csapatokban, csép­­­őb­r­i­g­á­dokba­n, utcákban. Az élenjárók népsze­rűsítéséhez használják fel a szemléltető agitáció különböző formáit, s a kultúrcsoportokat. A munkában egy pillanatig sem szabad elfelejteni, hogy a be­gyűjtési kampány sikere csak az osztályellenség elleni harc­cal biztosítható. Leplezzenek le minden ellenséges tevékenysé­get, akár az aratás, a magasabb termés sza­botálá­sában, akár a beadás elleni agitációban nyil­vánul meg. Ebben is támasz­kodjanak fokozottabban a tömeg­­szervezetekre, a becsületes dol­gozók tömegére, szólítsák harc­ba a kommunistákat , küzdje­nek minden erővel a párt- és kormányhatározatok végrehaj­tásáért. Dolgozzanak olyan oda­adással, lelkesedéssel, pártszer­vezeteink, kommunistáink, hogy győzelmesen vívjuk meg ezt a nagy csatát is. Arat­ták a búzát Poroszlón Poroszló község határában is megérlelte a nap aranyló sugara az életet adó kalászo­kat. A termelőcsoportok, az egyénileg dolgozó parasztok nap mint nap figyelték, néze­gették az acélos búzaszemeket, s amikor eljött a viaszérés ide­je azonnal hozáláttak az ara­táshoz, hogy a lehető legki­sebbre csökkentsék a szem­veszteséget. Az új kenyérét ví­vott nemes küzdelemben a ter­­meőcsoportok jártak az élen. A Béke termelőcsoport tagjai soha nem látott lelkesedéssel készültek az ünnepre és a 37 hold őszi árpát az ő­sök között aratták le. A kaszások nyomá­ban dübörgőit a traktor és a sz eke mélyen vágta be­­ maga, a porhanyós földbe. Az aratás után közvetlenül elvégezték a tarlóhántást, tíz holdon pedig má­sod­növé­n­ykén­t muhart ve­tettek. Hasonló lelkesen dolgoz­tak a Rákóczi -termelőcsoport tagjai is, akik a kilenc hold őszi árpa aratását végezték el az elsők között, s nyomban utána hozáláttak a tarlóhán­­táshoz. A köz­ség dolgozó paraszt­sága ma már a búza aratását végzi. Vasárnapig a homokon 14 hold búzát vágtak le és hétfőn pedig ünnepélyes kere­tek között megkezdték az egész évi munka gyümölcsének a csépl­ését. Megérkezett a kombájn Atkárra • Atkár termelőszövetkezeti község az idén is jól felkészült az aratásra. A hat termelőszö­­vetkezeti csoport elnöke, közö­sen a gépállomással, már jó­­előre kijelölte azokat a táblá­kat, melyeket az aratógépek fognak learatni. A megmaradó kisebb tábláka­t egyénekre osz­tották ki — minden tagra négy-öt hold aratnivaló jut. Az aratásit már megkezdték. • Elsőnek a Vörös Csillag tszcs látott hozzá a betakarításhoz, s már végzett is az ős­zár­kával. A csoportok tagjai elhatároz­ták, hogy a jövő hét végére vé­geznek az összes aratnivalóval. Elhatározásukat megerősítette az a hír, hogy új kombájn ér­kezett a gépállomásra, mely a­­ hét közepén megkezdi a mun­kát is. A termelőcsoportok va­lamen­­­nyien közös szérűn csépelnek a szemveszteség csökkentése mellett így két héttel megrövi­dítik a cséplés idejét is. N­I­PU I SA 1. A VIT TISZTELETÉRE Megyénk fiataljai példamuta­tóan vették ki részüket a BVT budapesti ülése • tiszteletére in­dított munkaversenyből. Leg­jobb­ munkát a Lakatosárugyár DISZ-fiataljai végezték és 146 százalékos átlagteljesítményük­kel elnyerték a megyei DISZ- bizottság vándorzászlaját. A vándorzászlót pénteken este ün­nepélyes keretek között adták át a fiataloknak, s itt megfo­gadták a ciszisták: úgy dolgoz­nak a jövőben is, hogy a zászló nálunk maradjon, a VIT tiszteletére még nagyobb ered­ményt érnek el. A még jobb munka érdekében Lepres Mária ifjú sztahanovista gépmunkás javasolta, hogy csatlakozzanak a péntek-mozgalomhoz. A fia­talok lelkesen fogadták a ja­vaslatot, s elhatározták, hogy a VIT tiszteletére minden hét péntekén befejezik heti tervüket. Ugyancsak elhatározták azt is, hogy az aratás ideje alatt segí­tenek a termelőcsoportoknak a növényápolásban. Önként je­lentkezőkből azonnal meg is alakult egy 12 tagú brigád, melynek tagjai munkaidő után és vasárnaponként növényápo­lási munkát végeznek. ★ Jó munkával készülnek a VIT-re, a horti gépállomás ifjú­munkásai. Gulyás István trak­toros felajánlotta, hogy 150 hold helyett 200 hold gabonát arat le aratógépével, cséplésnél csatlakozott az 50 vagonos mozgalomhoz, óragrafikon sze­rint dolgozik és munkamódsze­rét három traktoros társának adja át. * A tarnaörsi fiatalok a VIT- re való készülődés során 24 tagú cséplőbrigádot alakítottak, s elhatározták, hogy öt nappal határidő előtt végeznek a csép­­léssel. Ezenkívül szerveztek egy 26 tagú növényápolási brigá­dot, s odamennek segíteni, ahol a legszükségesebb. Eddig két esetben volt kint a brigád, va­sárnap hat hold kukoricát ka­páltak meg. A fiatalok most el­határozták, hogy ezt a hat hold kukoricát egész évben ápolni fogják. A DISZ-szervezet kez­deményezésére megkezdték a kultúrház építését is, melyet a DISZ-tagok lelkes társadalmi munkával segítenek. — A Selypi Cukorgyár DISZ szervezete jó munkája eredmé­nyeként a papírgyűjtő hetek ideje alatt 15 mázsa papír helyett 61 mázsa 90 kiló papírt gyűjtöttek be a Cukorgyárba. A papírgyűj­tésből Szepsi Éva, Gyulavári Irén, Éltető József vették ki példamutatóan a részüket. (Baj­­záth Albert DISZ-titkár). MVÁSÁR GYÖNGYÖSÖN VIDÁ Szekér, szekér utan, teher­autók személykocsik, motorke­rékpárok: mintha a hangyák in­dultak volna új hazát keresni. Van aki gyalogosan, van, aki vo­nattal, vagy autóbuszon, de siet, harsog, nevet, tervez a rengeteg ember. Gyöngyösi vidám vásár — ide igyekszik mindenki a kör­nyékről. Egy kalmajszforma le­gényke bottal csépeli nagyobb sietésre a tehenet, a szekérde­­rék­ban malac visít, borjú néz ijedt szemmel, a bőség vándo­rol az országúton, a gazdaság vására felé. Még néhány évvel ezelőtt is sunyi arcú kupecek igyekeztek ilyenkor a vásárokra. Ezerszer megfogalmazták a szöveget mellyel lepocskondiázhatják a dolgozó paraszt szívvel nevelt jószágát. Még néhány évvel ez­előtt „va­r­á­zs ’’-két­yv­a­lékokka­l tették virgonccá a kehes lovat, még néhány évvel ezelőtt is jó, ha 80 centi volt az egy méter — csalók, kupecek, hétpróbás vá­sári gazemberek dörzsölgették markukat a „jól sikerült” adás­vétel után. Mindez a múlté! Az állami és szövetkezeti kereske­delem, a kisipari szövetkezetek a legjobb és legolcsóbb cikkek­kel várták a gyöngyösi vásár többtízezres tömegét. Mert nem akármilyen vásár volt ez — kerékpártól a körhin­táig, fényképezőgéptől a papa­gáj­, kész ruhától, szövettől a porcelánig, rádióig minden kap­ható volt a hatalmas pavilonok­ban. A tizennégy vállalat, a föld­művesszövetkezet, a ktsz-ek 21 sátra, melyből­­ nem egy, mint például a Gyöngyösi Kiskeres­kedelmi Válla­laté elérte a 150 méter hosszúságot is, roskadá­­sig tömve volt iparunk, kereske­delmünk termelvényeivel. Mind a két nap esett az eső. Egy régi vásárt úgy elmosott az ilyen idő, mint a falevelet. Most azonban hiába birkózott a jó­kedvvel, a vásárlókedvvel az eső, szégyenszemre alulmaradt. A két nap alatt jóval több mint 50.000 ember fordult meg az igen ízlésesen, változatosan felépült pavilonok között. Egye­dül vasárnap reggel az autóbu­szokon kereken másfélezer em­ber jött el Márkáznál, Domosz­­lóról,­ Halmajugráról, sőt még a szomszédos megyékből is. A textil- és selyemárú iránt volt talán legnagyobb az érdeklődés. Egyedül a gyöngyösi KISKER- vállalat textil­pavilonjában va­sárnap délig több mint 60.000 forint értékű szövet-, pamut- és selyemáru fogyott el. Az Állami Áruház 200.000 forint értékű árut adott el, csak selyemből jó­va­l több, mint fél kilométer anya­got vásároltak meg a vevők, túlnyomórész­ben dolgozó parasz­tok. Nagy volt a kereslet a ci­pő iránt is, az Állami Áruház­ban 60.000, a kiskereskedelmi vállalat cipőpavilonjában majd­nem 40.000 forint értékű férfi- és női cipő, szandál, gyermek­cipő talált gazdára. A ruházati cikkek mellett nagymennyiségű kerékpár, zo­­máncedény,­­ asztaltűzhely, s egyéb vasárut vettek meg a vá­sár látogatói. A Bútorértékesítő Vállalat is számottevő forgalmat bonyolított le, több tízezer forint értékben elsősorban hálószoba­bútorokat vásároltak a környező községek dolgozói, Kiss József­né, a balmajugrai II. típusú tszcs tagja például asztalt, kárpitozott székeket vásárolt 2200 forintért. Fogytak a könyvek, a fényképé­szeti és egyéb finommechanikai cikkek, háziipari készítmények is. Az állatvásáron a két nap alatt több mint 700 sertést, lo­vat, szarvasmarhát hajtottak fel Rövid idő alatt másfélszáz ser­tés, 44 ló, 20 borjú, igen sok fe­jőstehén cserélt gazdát. Farkas János gyöngyösi dolgozó pél­dául hízónak valót, Jancsik Jó­zsef gyöngyösi kisparaszt bor­jút vásárolt. Az A­latforgalmi Vállalat csak lovast tizenötöt vá­sárolt, azonnali készipénzfizetés mellett a dolgozó parasztoktól. A vásár bejáratánál ötletes, szép kivitelű dísz­kert, gondos kezek farnáltá­k közepén a betű­ket: Béke! Valóban ez a vásár a béke, az alkotás vásárai volt. Mindenki megtalálta, amit kere­sett. Növekvő jólét, emelkedő életszínvonalunk fényes tanúbi­zonysága volt a kétnapos vidám vásár. Még jobban elmélyítette a munkás-paraszt szövetséget, hirdetv­e volt szociális é» iparunk és kereskedelmünk magas­ fokú szervezettségének, termelékeny­ségének. 1953 július 2. Segítsék a versenyt a tanácsainknál lévő szakszervezeti bizalmiak Az államigazgatás, a helyi tanács dolgozói hosszú időn át nem ismerték a szocialista munkaversenyt, az egyéni szo­cialista kötelezettségvállalás igazi formáját. Volt sok kezde­ményezés a tanácsok dolgozói részéről, hogy az ipari dolgo­zókhoz hasonlóan versenyeket szervezzenek a helyi tanácsok, illetve csoportok, osztályok kö­zött. A gyöngyösi járási tanács 40 napos békeőrséget vállalt, felajánlotta, hogy a­ dolgozó pa­rasztok között végzett felvilá­gosító munkával begyűjtési és növényápolási tervét 105 szá­zalékra teljesíti. Nagyobb nem­zeti ünnepeinkre vállalásokat tettek községi tanácsaink is, mint például a bélapátfalvai községi tanács az elmúlt év no­vember 7-re, mikor a­z egész évi tojás-, bar­omfibegyűjtés­i tervének teljesítését vállalta e napra. Szerveztek versenyt a járási, városi és a többi községi tanácsok is, e verseny többsége azonban nem vezetett ered­ményre, mert a szakszervezet és hivatalvezetők nem támo­gatták és a tanácsokban lévő ellenség is gátolta ezt, mely azt hirdette, hogy itt nincsenek meg a versenyhez az adottsá­gok. Hiba­ volt az is, hogy a verseny alapjául nem a hivatali munkaterv, az állami felada­tok túlteljesítése szolgált, ha­nem egyéb, a tanácsok munká­ját kis részben érintő tények. Sok olyan vállalás van még ma is, amely nem a tanács munkájának közvetlen megja­vítását szolgálja­, hanem köny­vek tanulmányozására, előadá­sok megtartására, vagy társa­dalmi munkára korlátozódnak. A versenymozgalom eddigi eredményei ennek ellenére mégis m­egmutatkoznak, főleg a tö­megkapcsolat, a hivatali munka megjavulásában és a dolgozó­kat érintő gyorsabb ügyinté­zésben. Tanácsaink fejlődésével egyre jobban szélesedett a mun­­kamo­zga­lom, s a szocialista kö­telezettség vállalásainak száma is emelkedett. Egyre jobban ki­bontakozik a versenymozgalom célja, tanácsaink egyre jobban látják feladatukat. A SZOT XVIII. kongresszusa és annak határozata utat mutatott köz­­igazgatási dolgozók versenyé­nek is. Megszabta, hogy az ál­­lami­gazgatásban, tanácsainknál a verseny célja elsősorban a ta­nácsok tömegkapcsolatának to­vábbi javítás­a­ és szélesítése." Ezt kell szolgálnia az egyéni felajánlásoknak, hogy a dol­gozó parasztsággal megértes­sék a begyűjtési törvény, a­ mi­nisztertanács különböző határo­zatait, mely a több­termelést se­gíti. Tanácsaink dolgozóinak felajánlásai szolgálják azt is, hogy javuljon a kulturális fej­lődés a községekben és hogy megadjanak minden lehetőséget a dolgozó parasztoknak, hogy a szocialista, nagyüzemi gazdál­kodás útjára léphessenek. Az elmúlt időben Nó­grád megye tanácsa versenyre hívta Heves és Komárom megye ta­nácsát. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága, a Közalkalma­zottak Szakszervezete területi bizottságával együtt örömmel fogadta ezt a kihívást, mert megértették, hogy a verseny a párt célkitűzéseinek megvalósu­lását, a dolgozók felemelkedését szolgálja. A verseny azonban csak akkor lesz eredményes, ha a tanácsainknál lévő szakszer­vezeti bizottságok valóban a verseny gazdái lesznek. A szak­szervezeti bizalmiak segítsék a dolgozókat vállalásaik teljesíté­sében, ne csak szervezzék, ha­nem értékeljék is a versenyt, a felajánlásokat, törődjenek a dolgozók érdekvédelmével, te­remtsék meg az összhangot a hivatalvezetőkkel és közös erő­vel a bürokrácia felszámolásá­val, a dolgozókk­al való jobb gondoskodással segítsék elő pártunk politikájának megvaló­­sulását, ötéves tervünk teljesí­tését. Prokai Mihály Közalkalmazottak Szakszer­vezete heves megyei elnöke KÜLPOL­ITIKAI JÉG VIETEK INDIA A pandzsábi községi választá­sok eredménye szerint az Indiai Nemzeti Kongresszus párt befo­lyása nagyon megcsappant a párt „fellegvárainak’­ tekintett városokban. A demokratikus front jelöltjei majdnem minden választókerületben érzékenyen visszaszorították az Indiai Nem­zeti Kongresszuspártot. Dalvaliban (Hisszar kerület) a demokratikus front jelöltjei hét választókörzet közül négy­ben megszerezték a szavazatok többségét: egyébként a kommu­nista párt jelöltje 528 szavaza­tot szerzett az Indiai Nemzeti Kongresszuspárt jelöltjére le­adott 27 szavazattal szemben. Dera Baba Nanakban (Gurdasz­­pur kerület) megbukott az In­diai Nemzeti Kongresszuspárt kerületi szervezetének e­löke, alelnöke és főtitkára, noha az előző községi tanácsban mind­egyik vezető szerepet töltött be. * Tárán Taramban, az Indiai Nemzeti Kongresszus párt két je­löltje indult, de egyik sem tudta megszerezni a mandátum elnye­réséhez szükséges minimális sza­­vazatme­nnyiséget. A demokratikus front nagy si­kert aratott Kangra, Ferozpur, Dzsullundur és Ludhiana kerüle­teikben is. A burzsoázia minden eszközzel akadályozta a demokratikus front jelöltjeinek megválasztását. Zira választókerületben (Feroz­pur kerület) például a demokra­tikus tömb jelöltje, aki egy nagybirtokos ellen lépett föl, az önözések miatt a választás nap­ján a város elhagyására kény­szerült. De a demokratikus front népszerűsége következtében a jelölt ennek ellenére is megkap­ta a szavazatok többségét, kép­viselő lett. OLASZORSZÁG Június 14-én, hét nappal az olaszországi parlamenti válasz­tások után tartományi gyűlést választottak Szardiniában. Ezen a választáson a kommunista párt 1119-cel több szavazatot kapott, mint június 7-én. A kommunis­ta pártnak 15 képviselője lesz a tartományi gyűlésben, vagys kettővel több, mint az előzőben. A kereszténydemokraták 14.979 szavazatot, a szociáldemokraták 3547-et, a liberálisok 5508-at vesztettek, a köztársaságiak pe­dig egyáltalán meg sem kockáz­tatták, hogy induljanak a válasz­táson. Komoly veszteség érte a szél­sőjobboldali pártokat is. A monarchistáknak 12.813-mal, a fasisztáknak 5249-cel kevesebb szavazattal kellett beérniök. Jóllehet a nyári mezőgazdaság­­i munkák miatt ebben a szava­zásban kevesebben vettek részt (a június 7-i 93 százalékról 88,4 százalékra csökkent a szavazás­ban résztvettek aránya), a kom­munista párt növelte szavaza­tainak számát. A szardíniai vá­lasztások megmutatták, hogy a június 7-i parlamenti választások óta a kommunista párt befolyá­sa­ tovább nő, a reakciós pártok befolyása pedig rohamosan csök­ken. FRANCIAORSZÁG A „Schuman-terv" megvalósí­tása miatt már sok francia bá­nyász munkanélkülivé vált. De ez még nem minden. A Bou­­ches-sur-Rhone megyei szénme­dencében több mint száz bá­nyász idézést kapott, hogy je­lenjék meg egy bizonyos helyen, ahonnan majd a belgiumi szén­bányákba irányítják őket. A bányászok erőszakos áttele­pítése, amely a vichy-i rendszer kényszermunkaintézkedéseire em­lékeztet, a „Schuman-terv** mél­tó eredménye, JAPÁN A Japán Békebizottság június 25-től „békehónapot“­ rendez. A „békehónap­ 1 programmján elő­adások, gyűlések, kiállítások, filmbemutatók, hangversenyek és kirándulások váltakoznak. A „békehónap“ jelszavai egye­bek közt követelik a koreai há­ború azonnali megszüntetését, az újrafelfegyverzés és a katonai támaszpontok építése ellen való harcot, a szabadság és a demo­krácia védelmét, a Kínához és a Szovjetunóhoz fűződő kapcso­latok rendezését, a békeipar ki­bővítését és a kereskedelem sza­badságát. A Japán Bé­kebizottság felszó­lította az egész japán népet, hogy a békemozgalom kiterjesz­tése végett vegyen részt a „bé­kehónap“ eseményeiben.

Next