Népújság, 1953. augusztus (62-70. szám)
1953-08-02 / 62. szám
1953 »«gusztus 2. NÉPÚJSÁG Egykori múzeumba való gyáro4 — ma élüzem Messzire hallatszik a Selypi Cementgyár gépeinek monoton zúgása. Most egészen más hangjuk vám, másképp dolgoznak ezek a gépek, mint egy félévvel ezelőtt. Augusztus 1. óta a Selypi Cementgyár bejárata felett tündököl az élüzem jelvény Büszke erre minden dolgozó, nem kapták ingyen ezt a kitüntetést. Szívósan, kitartóan dolgoztak, hogy elérjék munkájuk megbecsülésének e jutalmát. Hosszú lenne mind felsorolni, hogyan dolgoztak, de annyit megemlíthetünk, hogy tetemes adósságot hoztak át az előző évről, amit ez év első negyedében még növeltek. Döntő változást a felszabadulási hét hozott a gyár dolgozóinak életébe. Ekkor ébredt fel a pártszervezet, a szakszervezet, a vállalatvezetés kábulatából és zúzta szét Nagy Mihály, volt művezetőnek azt a téves nézetét, „a múzeumba való ez a gyár, nem lehet vele a tervet teljesíteni." Bebizonyosodott, hogy lehet a tervet teljesíteni, csak akarni kell. Az akarat pedig nem hiányzott... Március közepén a párt, javaslatára a szakszervezet és a vállalatvezetés értekezletet tartott, melyre meghívták a sztahanovistákat is. Ezzel első hibájukat javították ki. Nem vonták be a dolgozókat azelőtt a nehézségek feltárásába. Nem kérdezték meg tőlük, hol kell a legsürgősebben javítani munkájukon, a szűk keresztmetszeteken, hol akadályozzák legjobban a tervteljesítést. Mindez tisztázódott azon az értekezleten, ahol felmérték erőforrásaikat, hogy napra:-napra, — a tervteljesítés mellett — mit tudnak behozni a lemaradásból. Nem működött üzembiztosan a kőszállító elevátor, ezért átszerelték. Új kiszállítót építettek, mely nemsokára teljesen kész lesz. Mindezt összegezve: nagyobb gondot fordítanak a műszaki feltételek biztosítására. A párt és szakszervezet ugyanakkor nem feledkezett meg a népnevelő és felvilágosító munka fokozásáról sem. A párttitkár elvtárs minden héten népnevelő értekezleten, minden két hétben pártcsoport bizalmi értekezleten beszámoltatja a pártcsoportvezetőket, bizalmikat az eredményekről és hiányosságokról, s megszabja a soron következő feladatokat. A szakszervezet, a bizalmiakon keresztül jó felvilágosító és versenyértékelő munkával segítette és segíti elő a terv túlteljesítését. Az üzemi bizottság tagjait munkahelyük szerint osztották be, hogy munka közben is támogatást tudjanak adni a bizalmiaknak. A pártszervezet javaslatára megindították a harcot a napi 19 vagonos klinker termeléséért. Az égetők versenyre keltek egymással a kemencék műszakonkénti 2000-es fordulatszámának eléréséért. Az eredményeket mindennap értékelik. Mikor elérték a napi 19 vagonos ki inker termelést, az újabb jelszó az lett: emeljük 21 vagonra napi teljesítményünket. A cél érdekében Liptai Kálmán égető, a II-es kemencével versenyre hívta Mayer Károly tatabányai Kossuthdíjas égetőt. Ért is el eredményt, 110 százalékos átlagban teljesítette tervét. „A 20 vagont már elértük — mondja Kányik elvtárs, a vállalat igazgatója, — de nem elérhetetlen a 21 vagon sem. Ehhez azonban az szükséges, hogy a szilóban naponta biztosítva legyen az 5—6 méter nyersliszt, mely 30 vagonánkért biztosit...” —■ Mindez hamarabb is elérhető, — magyarázza Fazekas Gábor égető — csak a laboratórium minőségi ellenőre, Illés Ferenc nagyobb gondot fordítson a nyersliszt minőségének ellenőrzésére. Ne forduljon elő, hogy a 81 százalékos mészkőtartalmú liszt egyszer 75 százalékos, máskor meg a 85 százalékot is meghaladja. Ha rossz a keverék, kevés kaléit van a lisztben, összeolvad, ha sok van benne, nem ég ki. Mind a kettő hátráltatja a tervteljesítést. Mi pedig büszkék vagyunk, hogy elértük az élüzem kitüntetést, s továbbra is úgy dolgozunk, hogy meg is tartsuk." A kommunisták, a pártcsoportbizalmiak és a népnevelők mindig ott teremnek, ahol hiba van, vagy akadály, ami gátolja a tervteljesítést így volt ez a hét elején is. Nem volt nyersliszt a szilóban, amiért a kemencének le kellett volna állni. A pártszervezet titkára, Kocsik elvtárs mozgósította az aktívákat és egy méterről hat méterre emelték a sziló tartamát. Mehetett tovább a munka, így tudták elérni, hogy az esedékes havi klinker tervüket 104,9 százalékban túlteljesítették. A tervet csak úgy lehet teljesíteni, ha a párt, a szakszervezet és a vállalatvezetés szorosan együttdolgozva igyekszik a hibákat kijavítani. Ez a titka a Selypi Cementgyár tervteljesítésének is. A párt szervezése, irányítása, ellenőrzése, a szakszervezet jó versenyértékelő munkája, a vállalatvezetés részéről a műszaki feltételek kellő biztosítása tette lehetővé, hogy lemaradásunkat behozzák. Eddig szép eredményt értek el: cementből már a tavalyi adósságból 283, klinkerből pedig 480 tonnát törlesztettek. Csak továbbra is ilyen lendülettel harcoljanak, hogy év végére a még hátralévő adósságot is letörlesszék A bátor kezdeményezés jutalma — győzelem — 3000 tonna túlsúlyú szerelvényt indítottak , a hatvani MÁV állomás dolgozói Bebríts miniszter elvtárs a fcasút-üzemértekezleten felhívta a figyelmünket, hogy az előttünk álló nagy szállítási feladatokat csak úgy tudjuk megoldani, haïai Szovjetunió hős vasutasaitól átvett munkamódszereket kiszélesítjük, továbbfejlesztjük. Nekünk az » feladartunk — hangoztat^ — hogy a vonatjaink terhelését fokozzuk, s a 2000 tonnás mozgalmat 3000-re növeljük. Az élenjáró kezdeményezést örömmel fogadták a hatvani vasutasok és hozzá is fogtak a szervezéséhez. A hatvani vasútnál a vontatási dolgozók — Felföldi Ferenc mozdonyfelvigyázó kezdeményezésére — július 18-án 11 órára tervezték az első 3000 tonnás szerelvény indítását Miskolcig. Nem könnyű egy 3000 tonnás vonat továbbindítása. Sok embert kíván a szervezés, végrehajtás területén, s ezért egyembenként támogatták a bátor kezdeményezést a vontatási, forgalmi és pályafenntartási dogozók. A forgalmi dolgozók első dolga az volt, hogy távirati iíTon kérték a felettes vezetőség engedélyét a szerelvény összeállításához, elindításához, amit meg is kaptak. A kocsivizsgálókkal karöltve, a Rákosi-brigád kocsrendező-csapata — Hantos József állomásirányító vezetésével, aki Miskolcig kísérte a szerelvényt — már reggel hét órára befejezte a vonat összeállítását és műszaki felülvizsgálását. A 90 kocsiból álló szerelvényt ezután Kozma Illés DISZ-titkár vonatkísérő csapata vette át, amely jó munkájával példát mutatott az állomás DISZ-fiataljainak. Nagy pillanat következett: 10 órára a szerelvény elé érkezett a szépen feldíszített mozdony. A gép homlokán a párt jelvénye tündökölt, jelképesen hirdetve, hogy eddigi sikereinket és további eredményeinket a párt előrelátó vezetésének köszönhetjük. Az utolsó simításokat légfékvizsgáló-lakatosok végezték, nehogy valami hiba történjen útközben. A megjelent dolgozók jótanácsokkal látták el az útrakelő elvtársaikat, s mikor a párt- és szakszerveze vezetői megérkeztek, a rövid öt perces kis ünnepség és buzdító szó után a forgalmi szolgálattevő megadta a jelt: indulás! Sípjelek hangzottak, s a vonatot 11 órakor szép simán megindította Gócs Bálint mozdonyvezető, két fűtőtársával, mely rövidesen eltűnt a Miskolc felé vezető sínpáron. Nagy szorongással kísérték a „zöld" úton haladó szerelvényt a hatvani vasút dolgozói. Nem is csoda, mivel most indítottak először 3000 tonna túlsúlyos mozdonyt. Bátor kezdeményezés volt, s a jutalma: győzelem. Feloldódott a dolgozók szorongása, mikor megtudták: a 472-es számú első 3000 tonnás vonat — minden baj nélkül — 15 óra 11 perckor, a menetrendszerinti érkezés előtt 24 perccel befutott a miskolci rendezőpályaudvarra. Lelkesen éljeneztek az itthoniak, s elsőnek Varsányi Károly mozdonyvezető jelentette be, hogy a jövő héten egy újabb 3000 tonnás vonat továbbítására tart igényt. Jelentős mozgalom ez. Nemcsak azért, mert 128 százalékra teljesítették tervüket és 72 mázsa szenet takarítottak meg oda és vissza, hanem azért is, mert nagyban meggyorsítja a kocsifordulót is, így harcolnak a hatvani vasutasok a párt és a kormány célkitűzéseinek megvalósításáért. Pogonyi Lajos tudósító [Nopolom a versenykihívást Kedves Herceg elvtárs! — Már régen versenyzőnk egymással, s a verseny alatt sok sok tonna terven felüli szénnel erősítettük hazánkat. Igazad van. Nekünk ezután még több szenet kell adnunk mint eddig, ezt várja tőlünk továbbra is a párt, s minden hazáját, népe szerető dolgozó. Előbb megijedtem a nehézségektől, nem akartam veled versenyezni. Aztán rádöbbentem, hogy ez helytelen lenne. Arra gondoltam hogy te az előző versenyün alatt ugyanilyen nehéz viszonyok között dolgoztál, mint én s azért lettem első. Ezek után úgy határoztam ,hogy elfogadom kihívásodat. Ezzel tartozom neked, lelkiismeretemnek, erre kötelez bennünket a sztahanovistai becsület is. Ezért a harmadik negyedéves terv sikeres túlteljesítéséért augusztus 20. tiszteletére vállatom. A harmadik negyedéves tervemet 150 százalékos átlaggal szeptember 10-re befejezem. Augusztus 20-ig terven felül 28 tonna szenet adok népgazdaságunknak. Mindezt úgy érem el hogy a műszak 480 percét termelésre fordítom, s ugyanakkor szaktudásom átadásával segítek egy 100 százalékon aluli társamon, hogy normáját harmadik negyedév végéig 12^ százalékra teljesítse. Biró n. István sztahanovista vásár, Egereseik bányai 1 augusztus 1-től lehet jelenteini a dolgozók általános iskolai tanfolyamaira A dolgozók általános iskolai tanfolyamaira városokban, iparvidékeken augusztus 1-től szeptember 15-ig, a mezőgazdasági vidékeken szeptember 1-től október 15-ig lehet jelentkezni. A dolgozók általános iskoláiban munkaidő után, a délutáni órákban folyik a tanítás. Az általános iskolai tanfolyamra a dolgozó lakásához vagy munkahelyéhez legközelebb lévő iskolában az igazgatóná lehet jelentkezni. Hetenként háromszor vagy négyszer tartanak előadást. Az A-tagozat az V— VI, a B-tagozat a VI., a C-tagozat a VIII. osztály anyagát öleli fel Egy tagozat tanulási ideje 5 hónap. A dolgozók általános iskolája ingyenes, a tanulók csak a tankönyveket és a tanszereket szerzik be saját költségükön, tandíj, vizsgadíj nincs. A dolgozók általános iskolájának V—VI. osztálya 25, VII. és VIII. osztálya 15 jelentkező esetén szervezhető meg, bármelyik általános iskolában. (MTI.) XXJOOCJOOOQOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXlOOOCX XXX»COOOOOOOOOCOCX)COOOCXXX3CXX)COOOCCXX>OOC)OOOOOOOOOOOOC A „semmi ember“ Ki is az a juhász József? Nem nehéz erre a kérdésre feleletet kapni Kömlőn. Megmondták a dolgozó parasztok, szépen, akkurátusan vagy úgy, hogy azt éppen nem illik leírni, van aki csak legyint egyet. — „szóra sem érdemes” — de a higgadtabbja se veszteget több szót ráta, minthogy „olyan semmi ember." Ez ám aztán a nagy sértés. Ritkán mondanak ilyet falun, de ha valakire rátestálták a „semmi ember” titulust, az isten sem mossa le róla. Juhász József, amolyan negyvenes forma ember, szép rőt haja van, s hihetetlen türelme [UNK] Pató Pál Kömlön — mondhatnánk nyugodtan, aki mindenkor, mindenre ráér, csak a drlogra nem. A Szabadság termelőszövetkezet tagja, s egyben szégyene is. A legnagyobb munka idején, az aratáskor, például az elnöknek kellett elmenni érte, hogy jöjjön fogja meg a kasza végét, mert baj lesz. Jött is, de inkább maradt volna. A marokszedők még a napot is Ieálkozták mögötte, hisz mire a rend végére ért, a csiga már hatodszor mászta meg a táblát, a keresztbehosszába. Ennyiből is kiviláglik már Hogy a rőt Juhász esküdt ellensége a munkának vagy ahogy mondani szokás: elmenne a dolog temetésére. Egy-két, pontosabban hatvankét munkaegység, azért véletlenül csak akadt a könyvébe, mert két fia — mindkettő fával innen a húszon — meg a felesége igyekszik valamit lemosni a családfő szégyenéből. Háj de nehéz dolog ez! Hisz jól emlékeznek még a faluban két ökrös gazda korára, mikor valósággal rátukmálta erre-arra ökreit: „Vigyed komám. Szántsál vele. Ah, nem kell érte semmi. Ámbár nem sértenél meg, ha felszántanád azt a kicsi darabot a kukorica alá.” A régi vér nem válik vízzé! Mert tisztesség ne essék, más tekintetben is kiugrott a sűrű vér, teszem azt a szomszédoknál. Soha se volt jó az a szomszéd, ahol öreg volt az asszony.. Volt? Ma is lesik a szövetkezetbeliek; „ne, megy már megint háztájit kapálni a Pestánéval!” — s a kapálni szót úgy ejtik ki, hogy a szemérmesebbre belepirul. Azt is tudják Kömlön, hogy ez a léhűtő hihetetlen szorgalmat, tettre készséget árul el, ha valahol csalási lehetőség nyílik. Úgy felfrissül, mint a kutyatejvirág hajnalban, bólogat, cifrázza a lépést, a szót, mint nem is olyan régen, talán még két nyara sincs. Csepeli Juhász József s egy mázsa terményt el akar sikkasztani az eredménylapról, hadd jusson már valami a feketepiacra is. Soha egy szál gyufát nem adna senkinek, de akkor literszámra ígérgette a bort az ellenőrnek. Természetesen az nem állt kötélnek. Térült, fordult Juhász, s már meg azt akarta, hogy írja szét a termést két fiára, mert úgy kevesebb a beadás. Még a templomba sem jutott volna eszébe, hogy ha sikerül a csalás, akkor a hiányt becsületes egyéni gazdatársainak kellett volna pótolni. Az eb bánja. — • még azt a tanácsot is adta, hogy semmisítse meg az ellenőr a cséplési lapokat, ki veszi azt észre. Na, de ha panaszkodni kell, akkor egyenesen más ember lesz, akkor mutatja meg igazán nagy képességeit. Hogy így, meg úgy, meg kell már éhen halni, már a nadrág alá sem tud mit felhúzni, hogy a termelőszövetkezet nem jó dolog. De nem ám,annak, akinek 62 munkaegysége van egy esztendőben. Ez a „semmi ember", ez a Juhász József most már meg arról is beszél, hogy ki kell lépni a csoportból, akinek esze van — amennyi neki — az veletart. Jó közmondás: bolond lyukból, bolond szél juj (Gy—ó) 3 Népköztársaságunk alkotmányából 45. § (1). A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot... A gyöngyösi lignitbányában Sűrű József, Címer Antal csillések az Ajfai-féle F4 mintájú fejtőgép mellett vizsgálják a lignit minőségét. A gépet Juhász Ferenc csillés kezeli. A Heves megyei Gépjavító Vállalat az ötéves terv keretében épült. Képünkön a szerelési csarnok. Gyorsítsuk meg a tarlóhántást és a másodvetést A minisztertanács határozata értelmében a tarlóhántást egy-egy tábla learatása után legkésőbb nyolc napon belül, a másodvetést hat napon belül kell elvégezni. Meg kell állapítani azonban, hogy megyénkben igen sok helyen nem tartják be a minisztertanács határozatát, a legutóbbi napokig a learatott területnek csak mintegy 10 százalékán végeztek tarlóhántást. Még a „legjobb” eredményt elérő hevesi járás is csak 15 százalékot ért el, míg az egri, pétervásári járásban és Eger városában a július 25-i jelentés szerint jóformán egyetlen holdat sem szántottak meg. Nem különb a helyzet a másodvetésben sem, ahol az első helyen álló gyöngyösi járás is csak 20.4, s a füzesabonyi jáás 17.5 százalékot ért el, míg a pétervásári járás és Eger város teljesítménye százalékokban ki sem fejezhető. A tarlóhántás és másodvetés elvégzésében komoly feladat hárul gépállomásainkra. Ezt értette meg a tarnaszentmiklósi járás, amelynek bár nem volt tarlóhántási terve, mégis 688 holdat szántott fel, az atkári gépállomás pedig 121 százalékban teljesítette előirányzatát. Ezek a példák azonban nem általánosak, legtöbb gépállomásainkon jóformán semmit sem törődnek ezzel a felbecsülhetetlen értékű agrotechnikai eljárás elvégzésével. A káli gépállomás július 26-ig mindössze 75 holdon végzett tarlóhántást, 24 százalékban eljesíti a tervét. Arra hivatkoznak itt a vezetők, hogy az érv szerint éjjel is csépelni kell — mondani sem kell, hogy ez „terv”, de nem valóság. A boconádi gépállomáson a vezető mezőgazdász olyan kijelentéseket tesz, hogy most csak a cséplés fontos. S ehhez a szerencsétlen elvhez csökönyösen ragaszkodik, még akkor is, mikor a boconádi Petőfi téri mérőszövetkezet heteken keresztül azért rimánkodott, hogy 20 holdnyi másodvetése alá szántják fel a tarlót. De van ennél még cifrább eset is. A maklártályai községi tanács elnöke Tóth Jánosné arra kérte a pusztaszikszói gépállomás igazgatóját, Kopesnyi Mihályt, hogy adjon gépet a tarlóhántáshoz. A válasz: „ne tartson itt nekem szemináriumot". A Béke csoport tagjai a gépállomás szégyenére kénytelenek voltak saját erejükből fogatokkal elvégezni 15 holdon a tarlóhántást és a másodvetést. Helytelen volna azonban azt állítani, hogy csak a gépállomásoknál van a hiba, községi tanácsaink is igen sok helyen megakasznak a nehézségekkel. Kifogás az van mindenütt bőven: a csányi és a horti tanácselnök azt tartja védőpajzsul maga elé, hogy azért nem megy a tarlóhántás, mert most a hordást, azután pedig a zöldségszállítást kell elvégezni Viszonylag legjobb munkát termelőszövetkezeteink végeznek. A kerekharaszti Béke, a füzesabonyi Petőfi, a halmajugrai Kossuth szövetkezetek már másodszor kapálják a másodvetésű kukoricát, a komlói Kossuth termelőszövetkezet 100 holdon végzett másodvetést, s csak ezzel biztosítani tudja a téli takarmányszükséglet 25 százalékát. Itt is van azonban baj. A gyöngyöshalászi Kossuth termelőszövetkezet ugyan behordta és elcsépelte a gabonát, azonban a tarlóhántásról és másodvetésről egyszerűen megfeledkezett. Ebben a termelőszövetkezetben nem lehet még a fogathiányra sem hivatkozni — ha nem végzi a gépállomás, végezzék el a tagok maguk, de a legsürgősebben. A munka megjavítása megköveteli, hogy végre megszűnjön elsősorban a megyei tanács, de a járási tanácsok futólagos ellenőrzése is. A hevesi járási tanács főagronómusa, Szekeres Dénes egy nap hat-hét községet is végignyargal, s így, hogy is venné észre, hogy Arányban például a „járás legrosszabb községe” szégyentábla a tanácsházán van eldugva. Jobb, következetesebb ellenőrzést a tanácsoknál! Két műszakot, éjen tartóhántást a gépállomásoknál, széleskörű felvilágosító munkát — ezek a legsürgősebb tennivalók a minisztertanács határozatának végrehajtásában, a bőséges takarmányalap, a jövő évi termés biztosításában. Kovács Ferenc agropropagadidista