Népújság, 1953. szeptember (71-78. szám)

1953-09-03 / 71. szám

­ Tiszta, jól felszerelt iskolákban ismerkednek a tudománnyal dolgozóink gyermekei. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!■ NÉPÚJSÁG AZ MDP HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 71. SZÁM. Ára 50 fillér 1953 SZEPTEMBER 3. ,4 Népkö­ztársasaiff Elnöki Tanácsának tnrronttervjü rvndvlvln az egyénileg gazdálkodó parasztok kőkorica-, napraforgó- és burgonya beadási kötelezettségének 10 százalékos csökkentéséről, valam­int a gabonafélék és az őszi termésű­ kapás növények forgalmi korlátozásának megszün­te­téséről Mindazoknak az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, akik 1953. évi kenyér- és takar­­mán­ygabon­a beadási kötelezett­ségüknek eleget tettek, az 1953. évre előírt kukorica-, naprafor­góma­g- és burgonyebeadási kö­­elezettségét 10 százalékkal csök­­kenteni kell. Ezt a kedvezményt meg kell adni azoknak a­z egyénileg gaz­dálkodó parasztoknak is, akik kenyér- és takarmánygabona be­adási kötelezettségüket önhibáju­kon kívül nem tudták teljesíteni. 1953 augusztus 30-tól meg­szűnnek a búza, a rozs, az árpa, zab, a kukorica, a napraforgó­­mag és a burgonya forgalmával kapcsolatban érvényben lévő korlátozások. A kukorica, a napraforgómag és a burgonya vagontételben­­ való szállításához engedély szükséges. E törvényerejű rendelet vég­rehajtásáról a begyűjtési minisz­ter gondoskodik. A törvényerejű rendelettel el­lentétes rendeletek és jogszabá­lyok hatályukat vesztik. A dolgozó parasztság döntő többsége kenyér- és takarmány­gabonabeadási kötelezettségének közvetlenül a cséplőgéptől ele­get tett. Kötelezettségeinek gyors teljesítésével dolgozó parasztsá­­gunk ismét tanúbizonyságát ad­ta állampolgári hűségének, népi demokráciánkhoz való ragaszko­dásának. A jó termésre tekintettel a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a termelőszövetkezetek és a ter­melőszövetkezeti csoportok 1933. évi beadási kötelezettségét az összes terményekből és állati termékekből már korábban 10 százalékkal csökkentette. A ga­­­bonabeadási kötelezettség telje­sítése során megnyilvánult be­adási fegyelmet figyelembe véve, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa most újabb rendkívül je­lentős kedvezményt ad mind­azoknak a­z egyénileg gazdálko­dó parasztoknak, akik kenyer­es takarmánygabona beadási kö­telezettségüknek pontosan eleget tettek. Ezeknek az 1953. évre előírt kukorica-, napraforgómag, és burgonyabeadási kötelezett­ségét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 10 százalékkal csökken­tette. A kedvezmény azokra az egyénileg gazdálkodó parasztok­ra is kiterjed, akik kenyér, és takarmánygabona beadás­i kötele­zettségüket önhibájukon kivitt nem tudták teljesíteni. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának törvényerejű rendelete azonnali hatállyal megszünteti a búza, a rozs, az árpa, a zab, a kukorica, a napraforgómag és a­ burgonya forgalmával kapcsolat­ban eddig érvényben lévő for­galmi korlátozásokat. A forgal­mi korlátozások megszüntetése újabb jelentős lépés a paraszt­ság anyagi jólétének emelése, a város és a falu közötti árufor­galom fejlesztése, a dolgozó nép áruellátásának­­ megjavítása te­rén. A jó termés lehetővé teszi, hogy a termelők csökkentett­ ku­korica-, napraforgómag, és bur­gonyabeadási kötelezettségüket a gabona­beadáshoz hasonlóan, idő­ben és maradéktalanul teljesít­sék. Minden erővel a szántás­vetésre Hosszú évek kedvezőtlen időjárása után ebben az esz­tendőben a jó idő, dolgozó parasztságunk áldozatkész­sége, pártunk és kormányunk hathatós segítsége nyomán régen látott gazdag termést takarítottunk be. Megteltek a kamrák, s csak éppen annyi hely van még, hogy befogad­ják az igen jónak ígérkező kapások termését. Szerényte­lenség nélkül elmondhatjuk, hogy jó munkát végeztünk eb­ben az esztendőben, legyűr­tük a nehézségeket és jelen­tős lépést tettünk a dolgozó nép, az ember életének szeb­bé tétele felé. De mi a jó ter­m­és örömében sem hallgat­hatjuk el, hogy legalább 15— 20 százalékkal többet taka­ríthattunk volna be az idén, ha idejében és jól végezzük el az őszi munkákat. A mi­­ hazánkban a sok is kevés, a mi hazánkban nem fenyeget az a veszély, hogyha sok a kukorica, „túltermelési vál­ság­’ lép fel, hogy denaturálni kell a búzát vagy az árpát, mert nincs keletje. Mindig több és egyre több kell! A növényzet gyökerei mély­re nyúlnak: a jövő évi bő ter­més alapjait most kell lerak­nunk ezekben a napokban — a korai szántás­ vetéssel. Nyu­godtan elmondhatjuk: ahogy most dolgozunk, úgy eszünk jövőre. A minisztertanács ha­tározata felbecsülhetetlen se­gítséget ad a falu minden dol­gozójának, hogy megnyergelve a kedvező időjárást, már most elvesse azt a magot, melyből gazdag termést arat. Megyénk dolgozó népe, el­sősorban termelőszövetkeze­teink körében széles vissz­hangra talált ez a határozat. Megértették, hogy nálunk tö­rődnek a dolgozó emberrel, minden módon segítik a falut nagy és megbecsült munkájá­ban. A gyöngyöspatai és gyöngyössolymosi egyéni gazdák, a kerekharaszti Béke, a kömlői Kossuth, a heves­­vezekényi Béke, és még egy egész sor községünk, termelő­szövetkezetünk, idejében hoz­zálátott a vetés előkészítésé­hez, sőt magához a vetéshez is. A lehető leggondosabban és a legszervezettebben fo­lyik a munka, hogy jó, apró­szemcsés szerkezetű talajt biztosítsunk a szelektorozott, csávázott vetőmagvaknak. A morzsás talaj minden egyes részecskéjében van szer­ves anyag, élénk talajélet fo­lyik, s a növények egyik leg­fontosabb eleme, a víz, nem párolog el haszontalanul. A rögös talajszerkezet kedvezőt­len a növények fejlődésére. A jó talajszerkezet kialakításá­nak legfontosabb „fegyvere”: az eke. S nem mindegy, hogy mikor „forgatjuk” ezt a fegy­vert — a korai szántással biz­tosítjuk a legtöbb csapadékot, a legjobb magágyat. Ez is egyik oka, hogy korán kell végezni ezzel a munkával, hogy maradéktalanul be kell tartani a minisztertanács ha­tározatát. De van m­ás, nem ke­­vésbbé döntő fontosságú ok is. Alig egy két hét­ s zömével köszönt be az őszi kapások betakarításának nagy munká­ja Nem érnek rá majd a foga­tok, nem lesz idejük az embe­reknek, s a betakarítás utáni szántás, vetés, majdnem hogy „eső után köpönyeg” — sok­sok mázsa termés megy ve­szendőbe már az első lépések­nél. A községi tanácsok­nak mindent el kell követni ezek­ben a napokban, hogy a fal­vak dolgozó népe gyorsan el­végezze a koraiak vetését, s területének legnagyobb ré­szén szeptember 15-ig pedig a trágyázást. Az istállótrágyát elsősorban a repce, a keverék takarmányok, a gyapot, a kender, a cukorrépa, a dohány a burgonya és a kukorica alá használja fel. A korai szántás és vetés sikerének biztosítá­sában nagy feladat hárul a mezőgazdasági állandó bizott­ságokra is. Nem­ kis mérték­ben rajtuk, az ő példamutatá­sukon, egyéni agitációjukon és ellenőrzésükön m­úlik őszi munkánk sikere. Szocialista mezőgazdasá­gunkban nagyobb termés el­érésére törekszünk, arra, hogy az ideinél is jóval többet ter­meljünk. Már csak azért is át kell térni a lehető legjobb és leggondosabb talajművelésre. Ebben természetesen a gépeké a fő szó, a traktor biztosít­hatja a legjobb minőségű szántást. Gépállomásainkra tehát, melyek ebben az évben már az egyénieknek is­ szán­tanak, komoly feladat hárul. A tavalyinál összehasonlítha­tatlanul többet kell szánta­­niok és jobb minőségű mun­kát kell végezniük. Ezen a té­ren azonban még nem dicse­kedhetnek jó eredményekkel. Vontatottan megy a munka, öt nap alatt mindössze 3,5 szá­zalékot teljesítettek tervük­ből, s a pétervásári, vala­mint a hevesi gépállomás jó­formán semmit sem szántott. A gépállomások igazgatóinak, politikai helyetteseinek min­dent el kell követniük, hogy rövid időn belül jelentős elő­rehaladást tegyenek tervük­ben, s fokozott munkával se­gítsék az őszi szántás­vetést. Vezessék be a két műszakot, szervezzék meg helyesen a munkát, a traktoristák pedig alkalmazzák az óragrafikonos módszert, mellyel döntő mér­tékben meggyorsíthatják az őszi talajelőkészítést. A gépállomások agronómu­­sai segítsék, támogassák a termelőszövetkezeteket terveik végrehajtásában. Legyenek zászlóvivői, legfőbb terjesz­tői az új agrotechnikának, a kereszt­soros vetésnek, a be­takarítás gépesítésének. A jó agronómus nemcsak jó szakember, hanem elsőszámú propagandistája a fejlett ter­melési eljárásoknak. Az őszi munka sikere nem­csak egyszerűen szervezési, technikai kérdés, hanem dön­tően fontos politikai munka­­. Jó, vagy rossz elvégzésé­től függ, milyen mértékben emelkedik dolgozó népünk életszínvonala. Éppen ezért, mint építésünk minden terü­letén, úgy itt is számolnunk kell az ellenséggel. A kulák­­ság, a klerikális reakció igyekszik majd elsősorban a határidők ellen agitálni, fé­kezni a munkát, késleltetni a vetést. Az ellenség leleplezé­se, s annak megmagyarázása, hogy a minisztertanácsi hatá­rozat a kormányprogramok megvalósítását, a dolgozó nép életszínvonalának emelését se­gíti elő, elsősorban a kommu­nisták feladata. Legyenek ők azok, akik élenjárnak a mun­kában, akik nem szűnnek meg egy pillanatig sem harcolni a határozat végrehajtásáért, a dolgozó nép érdekeiért. Az őszi munka eredményes elvég­zése pártszervezeteink, falusi tömegszervezeteink, s nem utolsósorban tanácsaink ko­moly erőpróbája lesz. 4 MLINKÓ RAFAEL SZÁMVETÉSE Amikor meginies­t a­ minisz­­tertanács határozata az őszi mezőgazdasági munkák elvég­zéséről, egy,-kettőre szárnyra­­kapott a hír Dormánd község­ben is. Estefelé, a napi munka után, itt is, ott is kis csoportok verődtek össze, szaporán röp­ködtek a szavak. Arról beszél­gettek, hogy mit is kell tenni a határozat végrehajtásának ér­dekében. Az egyik csoportnál Mlinkó Rafael 13 holdas közép­paraszt viszi a szót. Mlinkó Ra­fael a falu népének bizalmából a községi tanács tagja. Megér­­demli ezt a bizalmat, úgy isme­rik a faluban, mint becsületes, jó gazdát, aki példamutató a munkában, a haza iránti köte­lezettség teljesítésében egyaránt.­­ Csak a magam példájából ndulok ki — mondja. —Tavaly a betakarítás után 20—22 centi­­méteres mélységben nyomban elvégeztem a szántást és októ­ber első napjaiban elvetettem az őszieket is. Igyekezetem nem is bántam meg, mert holdanként tíz mázsán felül volt a termé­sem. Az idén is az elsők közt akarok lenni, hogy jövőre még többet takaríthassak be. Mlinkó Rafael szavait tettek követik. Miután gondosan átta­nulmányozta a­ minisztertanács határozatát, számvetést csinált magában. Elhatározta, hogy másfél hold kukoricáját, egy hold cukorrépáját, napraforgóját szeptember végére betakarítja. Az idén a kapások is szép ter­mésse­ hálálták meg a jó mun­kát, a négyszer kapált kukorica közel 30 mázsát, a napraforgó hét és fél mázsát ígér holdan­ként. A szorgalmas gazdának első gondja a beadás. Mikor Mlinkó Rafael meghallotta, hogy a kor­mány rendelete értelmében 10 százalékot elengedne­­ a kapá­sok beadásából, még derűsebb lett az arca Mikor vacsoránál együtt ült a­ család, előkerült a beadási kiskönyvecske, a papír, a ceruza és kiszámították, hogy mennyivel több maradt a­ kam­rában, a szabadpiacra. A szá­molás nem tartott sokáig, mert hamar kiderült, hogy a kukori­cából 60 kilóval, napraforgóból közel 70, burgonyából 10 kilóval kell kevesebbet beadni. A kormány határozata, amely messzemenően gondoskodik a dolgozó parasztok életszínvona­lának emeléséről, újabb lelkes munkára ösztönözte Mlinkó Raf­faelt. Másnap kora reggel be­fogott az eke elé, s megkezdte a szántást. Mikor az óra mutar­tója a délhez ért, már közel egy hold frissen szántott föld állt mögötte. A jó gazda mindent megad a földnek, amit megkí­ván, az­ árulás óta már 85 kocsi istállót ragyát hordott ki a földre. — Nem sajnálom én a föl­demtől a munkát, hiszen tu­dom, igaz az a közmondás, ki mint vet, úgy arat. Az idén jó termésem volt, de még jobbat szerettem volna. Tavaly azon­ban nem volt­­ a vetőmagom, de most­ államunk segítségemre sietett a minőségi vetőmag-jut­tatással. Jövőre már legalább 13 mázsa búzát akarok termelni holdanként. Hajnal: négy óra. Az Eged még ködbe burkolódzva néz a városra , de már hosszú so­rokban jönnek a nagy „házis" és kosaras felnémetiek, maklá­riak, szalókiak, noszvajiak, ki korai vonattal, ki gyalog. Sietnek az áruval megrakott te­herautók, baktatnak a káli dinn­­yés szekerek, hogy Eger dol­gozóit ellássák friss zöldség­gel, gyümölccsel. Kezdődik az élet az egri pia­con. A Mezőker és a földmű­­es szövet­kezeti „standok” előtt nagy ládákat raknak le Foghíj­as réseik közül kivillannak a dragoszöld paprikák, a kövérre nőtt burgonyák, a duzzadt sző­lőszemek. Felébredt a város is. Megtelik a piac vásárlókkal. Sűrű emberáradat hömpölyög fel és alá a dúsan megrakott piacokon. Termelők kínálgatják harmattól friss árujukat. — Zöldséget tessék — Itt a szép festett bab — és néha felhang­zik a felsőtárkányiak tájszólá­­sán: — Tessék már a friss ibor­­kámból. Innen is — onnan is felénk száll a kínál­­gatás hangja és a vásárlóknak nehéz a dolga. Melyikből is válasszon? Vidám zöld káposztahalmazok mögött csábítóan mosolyog a paradi­csom és amott fehér karfiolok virítanak, mint valami óriásra nőtt virágok. Csodálatos színek és illatok vegyülnek össze —• mintha a bőség színeit kever­ték­ volna egy nagy hatalmas palettára. Az egész évi jó idő, meg a kormány határozata produkálta ezt. Egy háziasszonyt követünk, aki paprikára alkudozik. .Bója’ Bárninénak hívják. Mint két háziasszony beszélgetünk. A tavalyi augusztus jut mindig eszembe — meséli — miközben szeme élénken ján ide-oda az áruk fölött — szomorú volt látni a piacot. A pár fonnyadt zöldséget, a kofáknál a méreg­drága burgonyát, sokszor tér­tem haza, sírva, üres kosárral. És most, nézze... — rámutat a kosárra, ahol ijedt csirkék csipegetik a zöldpetrezselyem levelét és hamvas őszibarackok mosolyognak a zöldpaprikák között. A Mezőkerhez érünk. A fehér­­köpenyes elárusítónő alig lát­szik ki a krumplihalmaz mögül. Míg ügyes ujjai fürgén mérik a krumplit — minden asszony­hoz van egy kedves szava. So­kan állanak a Mezőker elárusí­tó asztala előtt, hiszen olcsó a krumpli és­ szép is. Az utóbbi napokban a Mezőker sokat ja­vított munkáján­­ igyekszik a dolgozók igényeit kielégíteni. A burgonyamérés köz­ben beszél­getünk Tóth L­ajosnéval a Mezőker kedves, gyors elárusí­tónőjével. Elmondja­, hogy bár még a nap elején vagyunk, máris 12 és fél mázsa burgo­nya fogyott el. Naponta átlag­ 30—40 mázsa burgonyát vásá­rolnak a dolgozók. Nehezen megyünk végig a termelők sorai közt A földm­­­­vesszövetkezet asztalai előtt is hasonló látvány fogad. A sok kosárban töméntelen áru. A környező­ községek és termelő­szövetkezetek dolgozói hozzák be ide feleslegeiket. A vásárlók válogatnak. Apró szőke kislány egy hatalmas körtét majszol. A körte leve ízesen csorog le szá­ja­­ két oldalán. Közben édes­anyja szoknyáját rángatja: „ve­gyél dinnyét is, anyukám!" Anyuka, azaz Fejes Ferencné karján már két­­ teli kosár van. Nehezen férne fel még a din­­­nye. Beszélgetés közben el­mondja, hogy ma férje hazajön a szilvásvárádi üzemből és sze­retne valami nagyon jót főzni neki - ezért válogat a nagy rétesaknák között.­­ „Az idén mindent meg tudunk venni, ami a konyhára kell. Pedig heten vagyunk, mégis könnyű a fő­zés. Szebb is az áru, olcsóbb is” — így mondja Fejesné, és így látjuk a vásárlók elégedett arcán, így is van Bármerre fordulunk, a bőség és az egyre növekvő jólét néz velünk szem­be. Tőrős Királyné Reggel az egri piacon » V

Next