Népújság, 1953. szeptember (71-78. szám)
1953-09-03 / 71. szám
Tiszta, jól felszerelt iskolákban ismerkednek a tudománnyal dolgozóink gyermekei. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!■ NÉPÚJSÁG AZ MDP HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 71. SZÁM. Ára 50 fillér 1953 SZEPTEMBER 3. ,4 Népköztársasaiff Elnöki Tanácsának tnrronttervjü rvndvlvln az egyénileg gazdálkodó parasztok kőkorica-, napraforgó- és burgonya beadási kötelezettségének 10 százalékos csökkentéséről, valamint a gabonafélék és az őszi termésű kapás növények forgalmi korlátozásának megszüntetéséről Mindazoknak az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, akik 1953. évi kenyér- és takarmánygabona beadási kötelezettségüknek eleget tettek, az 1953. évre előírt kukorica-, napraforgómag- és burgonyebeadási köelezettségét 10 százalékkal csökkenteni kell. Ezt a kedvezményt meg kell adni azoknak az egyénileg gazdálkodó parasztoknak is, akik kenyér- és takarmánygabona beadási kötelezettségüket önhibájukon kívül nem tudták teljesíteni. 1953 augusztus 30-tól megszűnnek a búza, a rozs, az árpa, zab, a kukorica, a napraforgómag és a burgonya forgalmával kapcsolatban érvényben lévő korlátozások. A kukorica, a napraforgómag és a burgonya vagontételben való szállításához engedély szükséges. E törvényerejű rendelet végrehajtásáról a begyűjtési miniszter gondoskodik. A törvényerejű rendelettel ellentétes rendeletek és jogszabályok hatályukat vesztik. A dolgozó parasztság döntő többsége kenyér- és takarmánygabonabeadási kötelezettségének közvetlenül a cséplőgéptől eleget tett. Kötelezettségeinek gyors teljesítésével dolgozó parasztságunk ismét tanúbizonyságát adta állampolgári hűségének, népi demokráciánkhoz való ragaszkodásának. A jó termésre tekintettel a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a termelőszövetkezetek és a termelőszövetkezeti csoportok 1933. évi beadási kötelezettségét az összes terményekből és állati termékekből már korábban 10 százalékkal csökkentette. A gabonabeadási kötelezettség teljesítése során megnyilvánult beadási fegyelmet figyelembe véve, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa most újabb rendkívül jelentős kedvezményt ad mindazoknak az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, akik kenyeres takarmánygabona beadási kötelezettségüknek pontosan eleget tettek. Ezeknek az 1953. évre előírt kukorica-, napraforgómag, és burgonyabeadási kötelezettségét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 10 százalékkal csökkentette. A kedvezmény azokra az egyénileg gazdálkodó parasztokra is kiterjed, akik kenyér, és takarmánygabona beadási kötelezettségüket önhibájukon kivitt nem tudták teljesíteni. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete azonnali hatállyal megszünteti a búza, a rozs, az árpa, a zab, a kukorica, a napraforgómag és a burgonya forgalmával kapcsolatban eddig érvényben lévő forgalmi korlátozásokat. A forgalmi korlátozások megszüntetése újabb jelentős lépés a parasztság anyagi jólétének emelése, a város és a falu közötti áruforgalom fejlesztése, a dolgozó nép áruellátásának megjavítása terén. A jó termés lehetővé teszi, hogy a termelők csökkentett kukorica-, napraforgómag, és burgonyabeadási kötelezettségüket a gabonabeadáshoz hasonlóan, időben és maradéktalanul teljesítsék. Minden erővel a szántásvetésre Hosszú évek kedvezőtlen időjárása után ebben az esztendőben a jó idő, dolgozó parasztságunk áldozatkészsége, pártunk és kormányunk hathatós segítsége nyomán régen látott gazdag termést takarítottunk be. Megteltek a kamrák, s csak éppen annyi hely van még, hogy befogadják az igen jónak ígérkező kapások termését. Szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy jó munkát végeztünk ebben az esztendőben, legyűrtük a nehézségeket és jelentős lépést tettünk a dolgozó nép, az ember életének szebbé tétele felé. De mi a jó termés örömében sem hallgathatjuk el, hogy legalább 15— 20 százalékkal többet takaríthattunk volna be az idén, ha idejében és jól végezzük el az őszi munkákat. A mi hazánkban a sok is kevés, a mi hazánkban nem fenyeget az a veszély, hogyha sok a kukorica, „túltermelési válság’ lép fel, hogy denaturálni kell a búzát vagy az árpát, mert nincs keletje. Mindig több és egyre több kell! A növényzet gyökerei mélyre nyúlnak: a jövő évi bő termés alapjait most kell leraknunk ezekben a napokban — a korai szántás vetéssel. Nyugodtan elmondhatjuk: ahogy most dolgozunk, úgy eszünk jövőre. A minisztertanács határozata felbecsülhetetlen segítséget ad a falu minden dolgozójának, hogy megnyergelve a kedvező időjárást, már most elvesse azt a magot, melyből gazdag termést arat. Megyénk dolgozó népe, elsősorban termelőszövetkezeteink körében széles visszhangra talált ez a határozat. Megértették, hogy nálunk törődnek a dolgozó emberrel, minden módon segítik a falut nagy és megbecsült munkájában. A gyöngyöspatai és gyöngyössolymosi egyéni gazdák, a kerekharaszti Béke, a kömlői Kossuth, a hevesvezekényi Béke, és még egy egész sor községünk, termelőszövetkezetünk, idejében hozzálátott a vetés előkészítéséhez, sőt magához a vetéshez is. A lehető leggondosabban és a legszervezettebben folyik a munka, hogy jó, aprószemcsés szerkezetű talajt biztosítsunk a szelektorozott, csávázott vetőmagvaknak. A morzsás talaj minden egyes részecskéjében van szerves anyag, élénk talajélet folyik, s a növények egyik legfontosabb eleme, a víz, nem párolog el haszontalanul. A rögös talajszerkezet kedvezőtlen a növények fejlődésére. A jó talajszerkezet kialakításának legfontosabb „fegyvere”: az eke. S nem mindegy, hogy mikor „forgatjuk” ezt a fegyvert — a korai szántással biztosítjuk a legtöbb csapadékot, a legjobb magágyat. Ez is egyik oka, hogy korán kell végezni ezzel a munkával, hogy maradéktalanul be kell tartani a minisztertanács határozatát. De van más, nem kevésbbé döntő fontosságú ok is. Alig egy két hét s zömével köszönt be az őszi kapások betakarításának nagy munkája Nem érnek rá majd a fogatok, nem lesz idejük az embereknek, s a betakarítás utáni szántás, vetés, majdnem hogy „eső után köpönyeg” — soksok mázsa termés megy veszendőbe már az első lépéseknél. A községi tanácsoknak mindent el kell követni ezekben a napokban, hogy a falvak dolgozó népe gyorsan elvégezze a koraiak vetését, s területének legnagyobb részén szeptember 15-ig pedig a trágyázást. Az istállótrágyát elsősorban a repce, a keverék takarmányok, a gyapot, a kender, a cukorrépa, a dohány a burgonya és a kukorica alá használja fel. A korai szántás és vetés sikerének biztosításában nagy feladat hárul a mezőgazdasági állandó bizottságokra is. Nem kis mértékben rajtuk, az ő példamutatásukon, egyéni agitációjukon és ellenőrzésükön múlik őszi munkánk sikere. Szocialista mezőgazdaságunkban nagyobb termés elérésére törekszünk, arra, hogy az ideinél is jóval többet termeljünk. Már csak azért is át kell térni a lehető legjobb és leggondosabb talajművelésre. Ebben természetesen a gépeké a fő szó, a traktor biztosíthatja a legjobb minőségű szántást. Gépállomásainkra tehát, melyek ebben az évben már az egyénieknek is szántanak, komoly feladat hárul. A tavalyinál összehasonlíthatatlanul többet kell szántaniok és jobb minőségű munkát kell végezniük. Ezen a téren azonban még nem dicsekedhetnek jó eredményekkel. Vontatottan megy a munka, öt nap alatt mindössze 3,5 százalékot teljesítettek tervükből, s a pétervásári, valamint a hevesi gépállomás jóformán semmit sem szántott. A gépállomások igazgatóinak, politikai helyetteseinek mindent el kell követniük, hogy rövid időn belül jelentős előrehaladást tegyenek tervükben, s fokozott munkával segítsék az őszi szántásvetést. Vezessék be a két műszakot, szervezzék meg helyesen a munkát, a traktoristák pedig alkalmazzák az óragrafikonos módszert, mellyel döntő mértékben meggyorsíthatják az őszi talajelőkészítést. A gépállomások agronómusai segítsék, támogassák a termelőszövetkezeteket terveik végrehajtásában. Legyenek zászlóvivői, legfőbb terjesztői az új agrotechnikának, a keresztsoros vetésnek, a betakarítás gépesítésének. A jó agronómus nemcsak jó szakember, hanem elsőszámú propagandistája a fejlett termelési eljárásoknak. Az őszi munka sikere nemcsak egyszerűen szervezési, technikai kérdés, hanem döntően fontos politikai munka. Jó, vagy rossz elvégzésétől függ, milyen mértékben emelkedik dolgozó népünk életszínvonala. Éppen ezért, mint építésünk minden területén, úgy itt is számolnunk kell az ellenséggel. A kulákság, a klerikális reakció igyekszik majd elsősorban a határidők ellen agitálni, fékezni a munkát, késleltetni a vetést. Az ellenség leleplezése, s annak megmagyarázása, hogy a minisztertanácsi határozat a kormányprogramok megvalósítását, a dolgozó nép életszínvonalának emelését segíti elő, elsősorban a kommunisták feladata. Legyenek ők azok, akik élenjárnak a munkában, akik nem szűnnek meg egy pillanatig sem harcolni a határozat végrehajtásáért, a dolgozó nép érdekeiért. Az őszi munka eredményes elvégzése pártszervezeteink, falusi tömegszervezeteink, s nem utolsósorban tanácsaink komoly erőpróbája lesz. 4 MLINKÓ RAFAEL SZÁMVETÉSE Amikor meginiest a minisztertanács határozata az őszi mezőgazdasági munkák elvégzéséről, egy,-kettőre szárnyrakapott a hír Dormánd községben is. Estefelé, a napi munka után, itt is, ott is kis csoportok verődtek össze, szaporán röpködtek a szavak. Arról beszélgettek, hogy mit is kell tenni a határozat végrehajtásának érdekében. Az egyik csoportnál Mlinkó Rafael 13 holdas középparaszt viszi a szót. Mlinkó Rafael a falu népének bizalmából a községi tanács tagja. Megérdemli ezt a bizalmat, úgy ismerik a faluban, mint becsületes, jó gazdát, aki példamutató a munkában, a haza iránti kötelezettség teljesítésében egyaránt. Csak a magam példájából ndulok ki — mondja. —Tavaly a betakarítás után 20—22 centiméteres mélységben nyomban elvégeztem a szántást és október első napjaiban elvetettem az őszieket is. Igyekezetem nem is bántam meg, mert holdanként tíz mázsán felül volt a termésem. Az idén is az elsők közt akarok lenni, hogy jövőre még többet takaríthassak be. Mlinkó Rafael szavait tettek követik. Miután gondosan áttanulmányozta a minisztertanács határozatát, számvetést csinált magában. Elhatározta, hogy másfél hold kukoricáját, egy hold cukorrépáját, napraforgóját szeptember végére betakarítja. Az idén a kapások is szép termésse hálálták meg a jó munkát, a négyszer kapált kukorica közel 30 mázsát, a napraforgó hét és fél mázsát ígér holdanként. A szorgalmas gazdának első gondja a beadás. Mikor Mlinkó Rafael meghallotta, hogy a kormány rendelete értelmében 10 százalékot elengedne a kapások beadásából, még derűsebb lett az arca Mikor vacsoránál együtt ült a család, előkerült a beadási kiskönyvecske, a papír, a ceruza és kiszámították, hogy mennyivel több maradt a kamrában, a szabadpiacra. A számolás nem tartott sokáig, mert hamar kiderült, hogy a kukoricából 60 kilóval, napraforgóból közel 70, burgonyából 10 kilóval kell kevesebbet beadni. A kormány határozata, amely messzemenően gondoskodik a dolgozó parasztok életszínvonalának emeléséről, újabb lelkes munkára ösztönözte Mlinkó Raffaelt. Másnap kora reggel befogott az eke elé, s megkezdte a szántást. Mikor az óra mutartója a délhez ért, már közel egy hold frissen szántott föld állt mögötte. A jó gazda mindent megad a földnek, amit megkíván, az árulás óta már 85 kocsi istállót ragyát hordott ki a földre. — Nem sajnálom én a földemtől a munkát, hiszen tudom, igaz az a közmondás, ki mint vet, úgy arat. Az idén jó termésem volt, de még jobbat szerettem volna. Tavaly azonban nem volt a vetőmagom, de most államunk segítségemre sietett a minőségi vetőmag-juttatással. Jövőre már legalább 13 mázsa búzát akarok termelni holdanként. Hajnal: négy óra. Az Eged még ködbe burkolódzva néz a városra , de már hosszú sorokban jönnek a nagy „házis" és kosaras felnémetiek, makláriak, szalókiak, noszvajiak, ki korai vonattal, ki gyalog. Sietnek az áruval megrakott teherautók, baktatnak a káli dinnyés szekerek, hogy Eger dolgozóit ellássák friss zöldséggel, gyümölccsel. Kezdődik az élet az egri piacon. A Mezőker és a földműes szövetkezeti „standok” előtt nagy ládákat raknak le Foghíjas réseik közül kivillannak a dragoszöld paprikák, a kövérre nőtt burgonyák, a duzzadt szőlőszemek. Felébredt a város is. Megtelik a piac vásárlókkal. Sűrű emberáradat hömpölyög fel és alá a dúsan megrakott piacokon. Termelők kínálgatják harmattól friss árujukat. — Zöldséget tessék — Itt a szép festett bab — és néha felhangzik a felsőtárkányiak tájszólásán: — Tessék már a friss iborkámból. Innen is — onnan is felénk száll a kínálgatás hangja és a vásárlóknak nehéz a dolga. Melyikből is válasszon? Vidám zöld káposztahalmazok mögött csábítóan mosolyog a paradicsom és amott fehér karfiolok virítanak, mint valami óriásra nőtt virágok. Csodálatos színek és illatok vegyülnek össze —• mintha a bőség színeit keverték volna egy nagy hatalmas palettára. Az egész évi jó idő, meg a kormány határozata produkálta ezt. Egy háziasszonyt követünk, aki paprikára alkudozik. .Bója’ Bárninénak hívják. Mint két háziasszony beszélgetünk. A tavalyi augusztus jut mindig eszembe — meséli — miközben szeme élénken ján ide-oda az áruk fölött — szomorú volt látni a piacot. A pár fonnyadt zöldséget, a kofáknál a méregdrága burgonyát, sokszor tértem haza, sírva, üres kosárral. És most, nézze... — rámutat a kosárra, ahol ijedt csirkék csipegetik a zöldpetrezselyem levelét és hamvas őszibarackok mosolyognak a zöldpaprikák között. A Mezőkerhez érünk. A fehérköpenyes elárusítónő alig látszik ki a krumplihalmaz mögül. Míg ügyes ujjai fürgén mérik a krumplit — minden asszonyhoz van egy kedves szava. Sokan állanak a Mezőker elárusító asztala előtt, hiszen olcsó a krumpli és szép is. Az utóbbi napokban a Mezőker sokat javított munkáján igyekszik a dolgozók igényeit kielégíteni. A burgonyamérés közben beszélgetünk Tóth Lajosnéval a Mezőker kedves, gyors elárusítónőjével. Elmondja, hogy bár még a nap elején vagyunk, máris 12 és fél mázsa burgonya fogyott el. Naponta átlag 30—40 mázsa burgonyát vásárolnak a dolgozók. Nehezen megyünk végig a termelők sorai közt A földmvesszövetkezet asztalai előtt is hasonló látvány fogad. A sok kosárban töméntelen áru. A környező községek és termelőszövetkezetek dolgozói hozzák be ide feleslegeiket. A vásárlók válogatnak. Apró szőke kislány egy hatalmas körtét majszol. A körte leve ízesen csorog le szája két oldalán. Közben édesanyja szoknyáját rángatja: „vegyél dinnyét is, anyukám!" Anyuka, azaz Fejes Ferencné karján már két teli kosár van. Nehezen férne fel még a dinnye. Beszélgetés közben elmondja, hogy ma férje hazajön a szilvásvárádi üzemből és szeretne valami nagyon jót főzni neki - ezért válogat a nagy rétesaknák között. „Az idén mindent meg tudunk venni, ami a konyhára kell. Pedig heten vagyunk, mégis könnyű a főzés. Szebb is az áru, olcsóbb is” — így mondja Fejesné, és így látjuk a vásárlók elégedett arcán, így is van Bármerre fordulunk, a bőség és az egyre növekvő jólét néz velünk szembe. Tőrős Királyné Reggel az egri piacon » V