Népújság, 1953. szeptember (71-78. szám)
1953-09-03 / 71. szám
NEPUJSXg A VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK TAPASZTALATAIVAL A TAGGYŰLÉSEK SIKERÉÉRT A megyei választmány nagyjelentőségű és előremutató ülése után megtartották üléseiket a járási, vári, valamint üzemi pártválasztmányok is. Az itt elhangzott beszámolók is a Központi Vezetőség július 27—28-i ülése határozatának irányelvei, valamint a megyei választmányi ülés beszámolója alapján készültek el. Általánosságban megállapítható, hogy a beszámolók helyesen alkalmazták a Központi Vezetőség határozatának irányelveit saját területükre, ugyanakkor azonban megállapítható, hogy nem mindenkor bírálták elég, élesen a pártbizottságok titkárainak, a járási bizottságok munkájának hiányosságait, nem mozgósítottak kellően a termelésre, nem mindenütt tisztázták, hogy milyen joga van a választmánynak, hogy a választmány felelős a pártbizottság munkájáért is. A petőfibányai üzemi, a pétervásári járási választmányi ülés beszámolója keveset foglalkozott a termeléssel, az egri járási bizottság beszámolója pedig elsiklott a pártbizottság kádermunkájában tapasztalható fogyatékosságok felett. A petőfibányai beszámoló nem bírálta a pártbizottság nem függetlenített tagjait, a vállalat vezetőségét, meg sem említette a tag- és tagjelöltfelvételt, mint a pártépítési munka egyik legdöntőbb részét. Sok szó esett a párt- és tömegszervezetek kapcsolatáról, az ideológiai munka elhanyagolásáról, amely a hibák elkövetéséhez, pártunk parasztpolitikájának elferdítéséhez vezetett. Az egri járási választmány beszámolója például példákkal mutatta be, hogy többhelyütt erőszakkal történt a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szervezése. Általános jelenség volt azonban az, hogy szórványos bírálatoktól eltekintve, nem tértek ki kellően az agitációs munka elhanyagolására és annak következményeire. A választmányi üléseken 15— 20—30 hozzászóló, volt, melyek döntő részben a kollektív vezetés hiányával, a személyi kultusz kialakulásával, az ideológiai munka elhanyagolásával foglalkoztak, széles teret nyitva a bírálatnak és az önbírálatnak A községi párttitkárok több helyütt elmondották, hogy nem látják tisztán, mi a feladatuk, emiatt végzik sok esetben a tanács munkáját. Kevés szó esett a felszólalásokban a választmány szerepéről és jelentőségéről, a tag- és tagjelöltfelvételről, a belső pártélet megjavításáról. A beszámolók és hozzászólások, a választmányi ülésen hozott határozatok — e hiányosságok ellenére — nemcsak feltárták a pártmunka fogyatékosságait, hanem megszabták a feladatokat is azok kijavítására. Megyénk alapszervezeteiben most újabb jelentős esemény következik: a taggyűlés. Ezeken a taggyűléseken kell részleteiben a leggondosabban megtárgyalni a Központi Vezetőség határozatát a megyei, járási, üzemi pártválasztmányok ülésének tapasztalatait és szinte egyénekre felbontani a soron következő komoly feladatokat. Bátran elmondhatjuk, hogy a mostani taggyűléseken múlik nem kis mértékben, milyen ütemben és milyen eredménnyel tudjuk felszámolni pártmunkánk gyakran komoly fogyatékosságait. A választmányi üléseken nem egy helyen harcos, kemény kritikai szellem jutott érvényre — ilyen szellemben kell lefolyni a taggyűléseknek is. Bírálja bátran a tagság a vezetőséget, mondja el véleményét községe problémáiról, de elmélyült legyen az elkövetett hibák feletti önbírálat is Sok függ a taggyűléseken hozott határozatoktól. A határozatoknak mozgósítani kell a termelésre, az őszi munkára, begyűjtésre, nem utolsó sorban elő kell segítenie az oktatást, mely pártéletünk soron következő egyik legfontosabb feladata. A taggyűlések harcos kritikai szelleme, az ott hozott határozatok jelentős lépéssel visznek bennünket előre pártunk előtt álló feladatok megoldásának útján. Legfontosabb feladat most a kollektív vezetés kiszélesítése, a bírálat és önbírálat elmélyítése. A taggyílékeknek olyan szellemben kell lefolyniok, hogy megyénk összes kommunistái, titkárok, aktívák és egyszerű párttagok mindannyian megértsék: a kormányprogramok megvalósulása, dolgozóink életszínvonalának emelése csak a vezetés,re egész pártmunka megjavításán keresztül érhető el. « Új alapszerrel bővül Egerben az MSZP Augusztus 20-án kiállítás nyílt az egri Pedagógiai Főiskolán a „Szovjetunió példáján megyénk felvirágoztatásáért" címmel. A kiállítást sokan látogatják, az üzemek, vállalatok kollektíván tekintik meg a Szovjetunió korszerű iparát és fejlett mezőgazdaságát bemutató képeket, majd ragyogó arccal nézik azokat a képeket, melyek Heves megye fejlődését mutatják be a felszabadulás óta. A színes képek egyikén ott látható a Mátravidéki Erőmű, mely az idén már 650 millió kilowatt áramot termelt a megye ipara és mezőgazdasága számára. Másik képen a Gyöngyösoroszi Ércelőmű építése látható. Hatalmas kép mutatja be a megye gyönyörű tájait. A Kékesen, Galyatetőn ma nem az urak dorbézolnak, hanem a dolgozó nép tölti szórakozva megérdemelt fizetett szabadságát. Az állítás anyaga azt bizonyítja hogy Heves megye a múltban száz év alatt sem fejődött annyit, mint a felszabadulás óta. A napokban látogatták meg a kiállítást az egri Babakocsigyár dolgozói is. Ez a kis üzem, mely alig egyéves múltra tekint viissza máris komoly sikereket ért el. Az üzem do,g070’ nvután megp tOállított Márczisi Gábor javaslatára elhatározták, hogy valamennyen belépnek a Magyar Szövet Társaság tag’<z> DC ní j»1 pt>eervezeVt plp_ pítanak. Az elhatározást tett követte. mindjárt javaslatok hangzott p'- pi és megválasztják a vezetőséget — « fgv 30 tagú plan«7.“rw>7»Hel bővült Egerben «7 MSZT tábora. A hibák gyökere: a kollektív vezetés elhanyagolása A pélyi falusi pártbizottság munkájáról Az egységes falusi pártvezetőlségekre, falusi pártbizottságokra igen nagy feladatok várnak pártunk határozatának végrehajtásában, a kormányprogramm megvalósításában. Jó munkával el kell érniük, hogy megszilárduljanak, a területükön megszilárduljanak, tovább erősödjenek a területükön lévő termelőszövetkezetek és meggyőző politikai munkával elő kell segíteniük, hogy az egyénileg dolgozó parasztok megértsék a különböző kormányhatározatokat és harcoljanak a jólét programmjainak megvalósításáért. A pélyi falusi pártbizottság szép eredményeket ért el az elmúlt évek alatt, s ezek az eredmények megmutatkoztak a község életében. 1951 februárjától a falu dolgozóinak több, mint 90 százaléka hét termelőcsoportban keresi boldogulását; 1951- ben a község elnyerte a megyei tanács vándorzászlaját; 1952 ben az ország három legjobb községe között foglalt helyet (26.000 forint jutalmat is kaptak); az 1951-52-es oktatási évben elnyerték a járási pártbizottság vándorzászlaját. Ebben az időben a falusi pártbizottság motorja, lendítője volt a munkának, a vezetőség minden egyes tagja kivette részét a falu előtt álló feladatok megvalósításáért folyó harcból. A falusi pártbizottság kilenc tagja minden héten pártbizottsági ülésen beszélte meg a soronkövetkező feladatokat, ezeken a megbeszéléseke a kilenc alapszervezet titkára is rész vett. Közösen hoztak határozatokat, közösen irányítottak — bár több hibát is elkövettek még ezen a téren. Szépen fejlődtek, a termelőcsoportok, gazdagodott, gyarapodott a tagság, boldogok, meg elégedettek voltak az emberek, lendületesen, kedvvel végezték munkájukat. Soha nem voltak a járásban az utolsók között, mindig az élenjárók között emlegették a pélyieket. Az utóbbi időben — főleg az év elejétől — megváltozott ez a kép. A faluban egyre több volt az olyan ember, aki másképp vélekedett a pártról, a szocializmus építéséről, mint azelőtt, a termelőcsoportoknak is csak nehézségei emlegették, kevesebben jártak a gyűlésekre, sok volt a panaszos levél, egyre gyűlt azoknak a száma, akiknek nem intézték el ügyes-bajos dolgát — sok dolgozóban megingott a párt iránti bizalom. Mindez kihatott a munkára is, a pártszervezeteken belül éppúgy, mint a pártonkívüliek között. S a pártbizottság, mely azelőtt erőt, lelkesedést öntött az emberekbe — most tehetetlenné vált. Mi volt ennek az oka? A hibák gyökere a pártvezetésben, a kollektív irányításban volt, a helytelen vezetés miatt jutott idáig a község. Páli István elvtárs, a pártbizottság titkára elfeledte azt a régi igazmondást, hogy csak közösen lehet jó munkát végezni. A község komoly eredményeket ért el? Páli elvtárs abban tetszelgett magának — és sokszor másnak is — hogy ez csak neki köszönhető. Egyre jobban kiszorította a pártbizottság vezetőségének tagjait az irányításból, egyedül diktálták a vezetést. Határozatnak csak az volt jó, amit ő javasolt, az ő szava volt szent mindenben. A vezetőségi ülések egyre csendesebbek lettek, a beléjük fojtott szó egyre hallgatagabbá tette a vezetőségi tagokat — de annál többet hallatszott és annál harsogóbbá vált Páli elvtárs hangja. Természetes, a munka nem ment úgy, ahogy kellett volna, és íme a meggyőzést felváltotta a diktálás, a vezetőségi tagokkal és a néppel szembeni helytelen magatartás. És nagynéha, ha a hibákért bírálni merték, még Páli elvtársnak állt feljebb. „Nálatok is van baj, dolgozzatok jobban, akkor majd beszélhettek” — verte vissza a bírálatot. Páli elvtárs ahelyett, hogy elismerte volna hibáit, mindenáron az igazát akarta bizonyítani. Ha ez máskép nem ment, arra hivatkozott, hogy ő megyei választmányi tag, nálánál senki nem tudja jobban és tessék úgy csinálni, ahogy ő mondja. Tévedhetetlennek, csalhatatlannak, mindenkitől okosabbnak képzelte magát, s innét már csak egy lépés volt a basáskodásig, a kis-, királyoskodásig és ami ezzel jár: a durvaságig, a gorombaságig... és Páli elvtárs megtette ezt a lépést. A vezetőség tagjai kezdtek elmaradozni, az üléseken egyre kevesebb javaslat hangzott el nem dolgoztak, s a sok munka mind Páli elvtárs nyakába szakadt. Egy ember képtelen arra, hogy kilenc helyett dolgozzon, mégis megpróbálta- és nem válogatott a módszerekben. Ha nem használt a szép ezt, kiabált. Ha a kiabálással sem ment semmire, fenyegetőzött — a rosszul szervezett munkától idegessé, türelmetlenné vált ember sokszor durván, elutasítóig, megengedhetetlenül beszélt és viselkedett a dolgozókkal. Az egyik tanítót tettleg bántalmazta és kirúgta a pártbeliségből. Rémisztgette a dolgozó parasztokat, a vezetőség tagjait, ordított, bebörtönzéssel fenyegetőzött. Ez a magatartás elriasztotta a tömegeket a párttól, ez a magatartás az ellenséget segítette. A több mint 70 kulák és Szavari László plébános, élve az alkalommal, túlozva Páli elvtárs hibáit, a párt ellen igyekezett hangolni a dolgozókat. A dolgozó parasztok és a kulákok összefogásáról beszélgettek — Páli elvtárs ellen, valójában a párt ellen. Ez a magatartás tehát végső fokon a párt és a tömegek kapcsolatának meglazulásához vezetett. Ide vezetett Páli elvtárs kiskirályoskodása, a dolgozók lebecsülése, a velük szembeni durva bánásmód, — a dolgozók Páli elvtárson keresztül nézték a pártot. A párt felfigyelt a dolgozók hangjára, feltárta Páli elvtárs hibáit, s a párt bírálata után Páli elvtárs is meglátta, milyen rossz úton jár. Nem volna azonban helyes, ha a pélyi hibákért csak Páli elvtársat okolnánk. Helytelen munkájához hozzájárult a járási pártbizottság is. A járási pártbizottság munkatársai sokszor felülről, lenézően kezelték és vele szemben is többször durvák voltak. A párt- és tömegszervezetek osztálya munkatársai ahelyett, hogy megbeszélték volna Páli elvtárssal munkája fogyatékosságait, nyomoztak utána. Ebben az évben Páli elvtárs szerint mindössze két pártbizottsági ülésen vettek részt, így nem láthatták, hogy milyen hiányosságok vannak s azt sem, hogy terv nélkül, kapkodóan dolgoznak, nem a legfontosabb problémákkal foglalkoznak, hogy a titkár egyedül vezet. De nem látták meg azt sem, hogy Páli elvtárs elhanyagolja a tanulást, s elmaradt az élettől. Nem figyeltek fel arra sem, hogy Pá elvtárs három év óta nem volt szabadságon, nem pihent, hogy családi életében is sok olyan probléma van, amely nehezíti munkáját, — a JB nem mindig az embert nézte Páli elvtársban. De hozzájárultak ehhez az állapothoz a falusi pártbizottság tagjai is, akik sokszor megalkuvók voltak Páli elvtárs munkájával szemben. Előfordult, hogy a nehezebb — és nem olyan népszerűnek látszó — feladatnál a pártbizottság tagjai Páli elvtársra hivatkoztak. A vezetőség tagjai nem szálltak szembe helytelen magatartásával, hanem a könnyebb megoldást választották — magára hagyták a pártbizottság titkárát. Turáné elvtársnő, a pártbizottság tagja is elismeri, hogy ő is azokra hallgatott, akik azt mondták: „hadd csinálja egyedül —őt fizetik érte.” Páli elvtárs 47 éves ember, aki a felszabadulás előtt szüleivel együtt nehéz körülmények között élt. A felszabadulás előtt sokszor csattant hátán a rendőrök gumibotja, a csendőrpuskatus. A felszabaduláskor első dolga az volt, hogy a pártba lépett, melyről azelőtt is sok jót hajlott. 1946 óta vezetőségi tag, 1949-től párttitkár, s az elmúlt évek alatt sok eredményt ért el a pártszervezet irányításával. Páli elvtárs megtévedt, letért a párt útjáról, de nem tévedt el. Ma már látja, hogy milyen hibákat követett el, s igyekszik kijavítani azokat. A község 114 százalékra teljesítette gabonabeadását, a Rákosi tsz-ben és több csoportban egyetlen olyan tag sincs, aki ki akarna lépni. Ebben része van a pártbizottságnak. « a pártbizottsági tagok között Páli elvtársnak is. Páli elvtárs tovább akarja javítani munkáját. A hibák kijavítására azonban egymaga nem képes. Segítsék őt munkájában a járási pártbizottság, a falusi pártbizottság tagjai és a község minden egyes kommunistája, hogy egységesen, a helyes vezetés megteremtésével mozgósíthassák a község dolgozóit a jobb életért folyó harcra. PAPP JÁNOS ISMERD MEG A SZÓ SZÉPÜL A KOLHOZFALU A Vladimir Iljicsről elnevezett kolhoz, amely Moszkvától 22 kilométerre fekszik, egyre szépül. A kolhozparasztok kényelmes, tágas, két-három szobából álló házakban laknak. Minden lakásban tartós és divatos bútorzat, tisztaság és példás rend látható. Mégis egyik lakás sem hasonlít a másikra, mindegyiken látható lakóinak ízlése, érdeklődési köre. Az egyik lakásban például sok a rajz és a könyv, főleg műszaki könyv. A másik lakásban zongora, hegedű és más zeneszerszámok. De minden lakásban ott van a kultúrára, a szépre való törekvés jele. A szép szeretete abban is megnyilvánul, hogy minden lakás tele van virággal. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának megünneplésére készül a kolhoz. A házakban nagytakarítást végeznek. Csirkéket, hozott libákat és disznókat vágnak. A pékműhely fáradhatatlanul készíti a különböző süteményeket. A főszakács felügyelete mellett főzik a sört. Készül az ünnepi ebéd... Az ünnep előtti nap Bujanov kolhozelnök beszél a kolhoz tagjaihoz. Üdvözli őket és további sikereket kíván munkájukhoz. Majd a kolhoz minden tagját meghívja az este 7 órakor a klubhelyiségben tartandó gyűlésre. Sötétedik. Az utcai lámpák már égnek és a klub bejárata felett színes neonkeretben ragyog a XXXV-ös szám. A nagyterem fényárban úszik. A színpadon vörös abrosszal letakart asztal, fölötte a nép vezéreinek arcképe. Az 'fjúság a kolhozelnök által re ''étkezésükre bocsátott szalagokkal, virágokkal és fenyőgallyakkal feldíszített két személygépkocsin, valamint a legszebb fogatokon ének- és zeneszóval vonul végig a falun. Megszólal a klubban a hangszóró. Moszkvából, a Nagy Színházból követíti az ünnepélyt. A kolhozisták figyelmesen hallgatják Pervuhin elvtárs beszédét. Majd a párttitkár mond rövid beszédet, felsorolja a kolhoz eredményeit és sikereit az elmúlt év óta. A teremben mindenki feszült figyelemmel hallgat... Vége az ünnepi gyűlésnek, a függöny felgördül. Az utcán szól a rádió. A házakban pattog a tűz és az asztalok roskadásig vannak rakva étellel-itallal. Vacsorára várják a háziakat és vendégeiket. Másnap reggel... ebben az órában rendszerint néptelenek az utcák, már mindenki a munkahelyén dolgozik. Ma azonban ünnep van. A lányok csoportosan sétálgatnak az utcákon, tréfálkoznak a fiúkkal, az öregek a kapukban beszélgetnek. A kolhozban szinte már hagyományossá vált, hogy az ünnep napján közös, nagy díszebédet rendeznek. A kolhoztagok ének- és zeneszóval vonulnak a szép, emeletes étkezőasztalok mellett, amelyeken már gőzölögnek a sült pulykák, csirkék, malacok, remeg a tálakban a kocsonya. Ebéd közben Anna Bungina felemeli színültig telt poharát: — Kolhozunk boldogságára! A pártra! — kiáltja. Felharsan a hurrá és mindnyájan isznak. Egyszer csak felemelkedik a kolhozelnök. Örömteli szemek szegeződnek rá, rokoni arcok, a kolhozcsalád ismerős arcai — Elvtársak! — mondja meghatott hangon. — Nehéz dolog volt, azonban minden nehézség felett úrrá lettünk. Az ember szívét elszorítja a büszkeség érzése. Milyen jó most élni! Énekeljetek, barátaim, vigadjatok! Két nap, reggeltől estig a klubban, a házakban és az utcán szórakoznak, énekelnek, mulatnak a kolhozparasztok. Harmadnap reggel hat órakor egyetlen későn jövő nélkül minden kolhozparaszt kimegy a munkára. Tett követte a békegyűlést az Egri Lakatosárugyárban Az Egri Lakatosárugyár augusztus 27-én békegyűlést tartott abból az alkalomból, hogy szabadon bocsátották a nagy francia békeharcosokat: André St Ht, a l’Humanité főszerkesztőjét, valamint a Köztársasági Ifjúsági Szövetség vezetőit. A francia békeharcosok szabadon bocsátása annak a ténynek köszönhető, hogy a béketábor ereje állandóan nő és így nyomást gyakorolhat az imperialistákra, akik újabb háborút akartak, s akarnak kirobbantani. A béketábor erősödése a gyarmati népek függetlenségi harcain is lemérhető. A béketábor azért olyan erős, mert a világ dolgozói egységesen harcolnak a békéért. A gyarmati harcos gránáttal, fegyverrel kezében, mi jobb munkateljesítményekkel küzdünk az imperialisták ellen. Ezt a célt tűzte ki maga elé üzemünk minden dolgozója, mikor elhatároztuk, hogy békeműszakot tartunk. Tettekkel mondott hitvallást a béke ügye mellett: Mezei Bertalanná. Somogyi István, akik 228, Ónodi Rózsi, Kollár Tibor — ifik — és Kollár Sándor 205 százalékot értek el. Ezzel bizonyították be, hogy náluk a békeharc nemcsak szóból áll, hanem tettekben is megnyilvánul. Hajdú Imre levelező A 1953 «zepternl»« S. csehszlovák bányászok jó munkával készülnek a bányásznapra Az északcsehországi barnaszénbányákban sem volt mindig rózsás az élet. Az egyes bányák felett csak elvétve égett egy-egy vörös csillag. A bányavidék nagy részén nem teljesítették a tervet. De a gyárak, ipari üzemek és a háztartások várták a szenet, fel kellett rázni a bányászokat. Az első sikereket a Köztársaság-renddel kitüntetett R. Lorenc és A. Draslik brigádjainak munkaversenye hozta. A. Draslik úgy találta, hogy a vágatok kihajtása sok időt vesz igénybe. Beszélt munkatársaival, tanácskozott a műszakiakkal, gondolkodott, s egy napon nagy meglepetés érte az egész bányavidéket. Úi módszerének eredményeit alig akarták elhinni a bányászok. Hiszen ki halott még ilyesmit? Mindig mindenhol egyméteres furatokat készítettek a robbantáshoz , és Draslik egyszerre csak elkezd két méter mé v robban lyukakat fúrni! Ezzel a felére csökkentette a máskor veszendőbe ment időt. Azelőtt minden méternyi előrehaladás után újra fúrtak és robbantottak. Minden robbantás után a bányászok addig vártak, amíg a gázok elszálltak a munkahelyről, most Draslik és brigádja két métert halad előre egyszerre. Kevesebbet kell fúrni és robbantani — kevesebb az állási idő is. .Ma már az egész bányavidéken az ő módszerét használják és rekorderedményeket érnek el a vágatkihajtásban Draslik brigádja például egyetlen hónt alatt 250 méternyi vágatot hajtott ki, ami a közelmúltban még elképzelhetetlen teljesítmény lett volna. A magas teljesítményhez még hozzájárul az, hogy ez az eredmény a brigád tagjainak kevesebb munkájába, kevesebb fáradságába került,mint azelőtt. Ha az ember lemegy a vágatba a Drasik-brigádhoz, valóban meglepődik. A brigád három vágaton dolgozik egyszerre. Draslik elvtárs pedig bányásztanulókat is felvett a brigádba, hogy bebizonyítsa, azokkal is eléri szokott magas teljesítményét. Hogyan is fest tehát a gyakorlatban Draslik munkája? Amíg Draslik a két méter mély lyukat fúrja, addig. Novák bányásztanuló robbanőanyaggal tölti a furatokat, Jerabek bányásztanuló pedig, a brigád másik tagja, előkészíti a fojtást és az elektromos vezetéket a robbantáshoz. Ezután már gyorsan követik egymást az egyes műveletek: a robbantás, a rakodó előkészítése, a szén összegyűjtése a rakodóház és a következő robbantás előkészítése. A robbantás után már a rakodó áll munkába, amely eljuttatja a szenet a szállítószalagra, anélkül, hogy a bányászok lanátot vennének kezükbe. Ezalatt újabb két méter vágatot hajtottak ki és újra kezdődik a következő ciklus. A fiatal bányásztanulók számára s jr> iskola ez, hisz a legtapasztaltabb bányászok vezetése alatt tanúnak meg az új munkamódszereket. Draslik elvtárs most azon töri a fejét, hogyan tudná a ciklust még jobba meggyorsítani. Egyre több csehszlovák bányász veszi át Draslik elvtárs módszerét, hogy vele együtt terürhessék terveik túlteljesítését és öntudatos bányászokhoz méltóan, kiváló munkává üdvözölhessék szerbember 9-ét, a csehszovák bányászok ünnepét. AZ ISTENMEZEJEI FULLERBÁNYA augusztus 24-én 102.4, augusztus 26-án már 102.9 százalékban telesítette tervét, illetve vállalását. A bányászhét versenyében Országh Mátyás brigádja 150, a Bódi-brigád 168.4 százalékos tervteljesítést ért el.