Népújság, 1953. október (79-87. szám)
1953-10-01 / 79. szám
7 NÉPÜJ SXRt A megye DISZ-szervezeteinek feladata: az ifjúság vezetése a kormányprogramol megvalósítására A Dolgozó Hiúság Szövetsége heves megyei választmánya értekezletet tartott Egerben. Az értekezleten részt vettek a megye fiataljainak képviselői, a DISZ- alapszervezetek titkárai. A beszámolót Lehooki Alfréd elvtárs, a DISZ-megyebizottság titkára mondotta. Beszámolójában a szervezet munkájának megjavításáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a szövetség munkájában olyan fordulatot kell végrehajtani, mely gyökeresen megjavítja a DISZ kapcsolatát az ifjúság tömegeivel Rámutatott az ifjúság és a DISZ közötti laza kapcsolat okaira. — Ennek oka például az is — mondotta Lehocki elvtárs — hogy sok kenyen még indokai atlanti különbséget tesznek DISZ- tagok és nem DISZ-tagok között. Az ilyen esetek nem hogy közelebb hoznák, hanem még eltávolítják a fiatalokat szervezetünktől . A továbbiakban bírálta a szervezet eddigi munkáját, kifogásolta a zárt taggyűléseket, melyek meggátolják a szervezeten kívüli fiatalokat abban, hogy megismerkedjenek a szövetséggel, sogy megszeressék azt. A taggyűléseket hangulatossá, érdekessé kell tenni, hogy a fiatalok szeressék, s második otthonuknak tekintsék a szövetséget. Az ifjúság rokonszenvét biztosítja, ha foglalkozunk problémáikkal, orvosoljuk sérelmeiket. Az utóbbi időben azonban ezt teljesen elhanyagoltuk. A vezetőségnek gyökeresen javítani kell ezeken a hibákon — hangsúlyozta Lehocki elvtárs — ők ki kell harcolni az ifjúság bizalmát, hogy nehézségeiket bátran tárják fel s ennek érdekében a vezetőség a legrövidebb időn belül tegye meg a szükséges intézkedéseket. A politikai oktatás terén is rengeteg a javítanivaló. Az eddigi oktatás rideg, lélektelen volt. Feladat, hogy elevenebbé, színesebbé, egyszerűen fiatalossá tegyük azt. A vezetés területén is mutatkoznak hibák. Vezetőmunkánkban eddig nem jutott érvényre a kollektivitás. Nem vettük figyelembe, hogy az ifjúság nevelését csak felülről nem lehet megoldani Eredményt csakis az ifjúság erejére támaszkodva tudunk elérni — mondotta Lehocki elvtárs. — S itt szeretném kijelenteni, hogy a vezetés hibáival teljes egészében azonosítom magam, mert azok jelentős mértékben az én hibámból eredtek. Végezetül öt pontban foglalta össze a feladatokat: első a párt politikájának népszerűsítése, második az ifjúság problémájával való foglalkozás, harmadik a fiatalok párt köré való tömörítése, negyedik a kollektív vezetés megvalósítása, ötödik az ideológiai munka megjavítása. A beszámoló után sok értékes hozzászólás hangzott el. Az értekezlet nagy jelentőségét az adta meg, hogy a hozzászólások során a felszínre kerültek a fiatalok problémái, így Török Sándor, a szilvásváradi DISZ-szervezet titkára hozzászólásában elmondotta, hogy a szilvásváradi fűrészüzem vezetősége igyekszik akadályozni a fiatalok munkáját. Az üzem DISZ-fiataljai Komszomol-brigádot alakítottak, amely kimagasló teljesítményt ért el. Fizetésnél azonban változás nem mutatkozott, mert ahogy az igazgató mondotta: nem lehet az, hogy az egyik ember 20, a másik pedig 50—60 forintot keressen. Az üzem vezetősége úgy akarta meggátolni a fiatalokat munkájukban, hogy más munkahelyre osztotta be őket, ahol az első napokban nem tudtak jelentős eredményeket felmutatni. Az ifik azonban erre az intézkedésre egy pár napon belül 152 százalékos teljesítéssel válaszoltak. Török Sándor kérte a DISZ megyei bizottságot, hogy szüntesse meg a díszesek és az üzemvezetőség között fennálló ellenséges hangulatot. Mikus László, a Pedagógiai Főiskola tanársegédje a kádermunka jelentőségével, s egyes DISZ-titkárok öntömjénező magatartásával foglalkozott. Vadász Józsefné, a DLSZ-megyebizottság részéről elmondotta, hogy a bizottság eddig nem adott kellő támogatást a tagoknak. A továbbiakban a kollektív vezetés hiányával, a bírálat és önbírálat ellaposodásával foglalkozott. A középiskolások problémáit Vajda Károly, a hatvani vegyipari technikum tanulója ismertette. A felszólalások után az elnökség határozati javaslatot terjesztett elő. A határozat foglalkozik a fiatalok szervezeten belüli életének megváltoztatásával, a sportélettel, az egészségvédelem megtartásával, a diákifjúság problémáinak orvoslásával, a propagandamunka kiszélesítésével, különösen a kormányprogramm ismertetésében. A határozati javaslatot az értekezlet egyhangúan elfogadta. Bürokrácia, kényelmeskedés fékezi Novajon a begyűjtést AZ ÉJSZAKAI eső nyomát még nem bíartai eltünteni a gyengülő őszi nap. Az úton víztócsák, a határban jár, nem lehet folytatni a betakarítást. Előző este az udvaron, folyosón felhalmozott kukoricát fürge asszony kezek fosztották, nem telt hiába az este, reggelre az udvar előtti fákon a tornácon szép kukoricás üzérek virítottak. A novaji dolgozó parasztok örülnek a bő kukoricatermésnek, a népnevelőik már hétközben gyakran ellátogattak a házakhoz, fosztás közben a beadásról is szó esett. Itt az alkalom, holnap úgysem lehet tördelni az eső miatt, le lehet tudni a beadást, s nem hátráltatja a mezei munkát sem. A NOVAJ dolgozó parasztok megértették a népnevelők szavából, hogy a kormány által nyújtott kedvezményekért illik valamit adni. A községnek ez évben igen nagy kedvezményt adott államunk. Kukoricából 561, napraforgóból 114, burgonyából 318, szénából 162 mázsával kell kevesebbet beadni az etemi károk utáni mérséklés és a 10 százalékos beadási kedvezmény eredményeképpen. Az elengedett kukoricamennyiségből 100 hízóval többet tudnak hizlalni a község dolgozó parasztjai. Ezekre a kedvezményekre a beadás teljesítésével válaszoltak a dolgozó parasztok. Murányi Alajos középparaszt, Csuhaj József állandó bizottsági tag, s több paraszttársa már teljesítette beadási kötelezettségét. Szombaton a szokottnál is több kocsi érkezett kukoricával megrakva. Többen már harmadszor, negyedszer állnak itt, hogy átvegyék tőlük a beadásra szánt kukoricát. Tardi János harmadszor hozza el 10 zsák kukoricáját, idős Daragó Jánosné is ott sopánkodik, hogy neki fuvarossal kellett behozatni, ha megint nem veszik át, újból fizethet. EGYRE GYŰLNEK a kocsik, az utca egészen a hídig, kukoricával megrakott kocsikkal van tele. A kocsisor mégsem mozog előre, minthai gyökeret eresztett volna a felázott földije. Bent az udvarban élénk a vita. Bartók József terményfelvásárló, embergyűrű közepén hadonászik kezével. — Nincs helye a kukoricának, hogy vegyem át? — Azért vagytok tán itt hogy kerítsetek helyet — hangzik a kocsikról. (a többesszám a tanácsra értendő.) — Én kerítsek? Hiszen a tanács nem utalja ki — méltatlankodik a terményfelvásárló. Portékáját öszekapva otthagyja a várakozókat. A kocsisok közül a legutolsó sorból többen visszafordulnak, néhányan elmennek a tanácshoz. Az irodában Hegyi Alajos mezőgazdasági előadó hallgatja meg a panaszt. — A terményforgalminak kellene felkutatni a helyiséget, de ha nem kerítenek, hogy utaljuk ki , vonogatja a vállát. Nem volt, hát mit térünk vissza a begyűjtőhelyre, hátha kibékül a tanács, meg a terményforgatás felvásárlója. S amíg ez történt, telt az idő. A várakozás pedig nem a legjobb szórakozások közé tartozik, így egyre többen hagyták falképnél a begyűjtőhelyet is,aki a türelmeseknek sikerült kivárni, míg meggondolták magukat a perlekedő felek, elindultak helyiséget keresni. Útjuk sikerrel járt, rövidesen három helyiséget is találtak, s végre megkezdődhetett az átvétel, ezt az Ártalmas, egymásra mutogató játékot régen folytatja már a terményforgalmi és a tanács, így volt a burgonyánál, így van a kukoricánál is. A felvásárló arra hivatkozik, utalja ki a tanács, a tanács átadja a felelősséget, keressen helyiséget a terményforgalmi, akkor majd kiutaljuk. Mindez a munka dandárjának idején — aikor a dolgozó parasztoknak minden perc drága, akadályozza a begyűjtés gyors menetét. Helyiség van a községben, ló és nagy dohánypajtaaljain nagymennyiségű kukoricát lehetne tárolni. Ezzel megoldódnal a tároló helyiség problémái, csak véget kell vetni a fcutva-macro barátságnak. Van úgyis, aki hátráltatja a begyűjtést. Nagy Lajos kulák egy szem kukoricát sem adott még be, napraforgó- és burgonyabeadását is csak részben teli esd este. A KÖZSÉG dolgozó parasztjai nem ezekre a léhfltőkre hallgatnak, bec ufetően teljesíteni akarják beadásukat, a tanácsra és a terményforgalmira vár az a feladat, hogy biztosítsa a begyűjtés zavartalan mentét. Kovács Endre egyre több dolgozó paraszt igényel állami tartalékföldet Heves megye dolgozó parasztjai is örömmel vették kormányunk intézkedését, mely szerint a tartalékföldeket ezután öt esztendőre adják bérbe és az állam kölcsönragot és művelési előleget is ad hozzá A kormány sokoldalú kedvezménye megnövelte a dolgozó parasztok munkakedvét, s az elmúlt hetekben egyre többen keresték fel a községi tanácsokat és jelentették be igényüket a tartalékföldekre. Különösen sok volt az igénylés az egri járásban, ahol a községi tanácsok időben és megfelelő módon ismertették a dolgozó parasztokkal a tartalékföldek művelésével járó kedvezményeket. Jó munkájuknak eredménye, hogy a 2691 hold tartalékföldből márr csak 96 hold van gazdátlanul. A járás községei közül Maklártálya végezte a legjobb munkák ahol a 409 hold tartalékterület mind gazdára talált. Jó ütemben halad a szerződések kötése a hevesi járásban is. Itt az 5628 hold állami tartalékföldből már 5170 holdat hasznosítottak. A kormány nagy jelentőségű kedvezményei nagy megtakarítást jelentenek a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok számára, s ez arra ösztönzi őket, hogy állami tartalékföldekkel növeljék, erősítsék gazdaságukat. A pöngyöspatai Kossuth termelőszövetkezet például 200 hold tartalékfölddel növelte gazdaságát és a saját földje mellett már a tartalékföldeken is megkezdte az őszi szán+ást-ve'ési*. »■mtfiKHiaiimiiaiiiiiiiiMaMiii ■■■■■■■■■*■■■■■■■■■■■■■■■■■ «iiiimiiimh, «■■■■■■«'■■■■■■■■■■■■»■■■•■■■■■■■■■■a ■■■■■■■■■■■■■■■■■■• \ KÉT VILÁG —KÉTELET Az amerikai farmerek tragédiája... *Az Egyesült Államok falusi dolgozó tömegei nehéz időket élnek. A statisztikai számadatok ékesszólóan mutatják, hogy tömegesen jutnak csődbe a mezőgazdasági kis- és középbirtokok. A farmerek jövedelme évről, évre csökken. 1952-ben 30 százalékkal alacsonyabb volt az 1947. évinél. Ez év első nyolc hónapjában további hat százalékkal csökkent. Ez elsősorban annak következménye, hogy a monopóliumok leszorították a mezőgazdasági termények felvásárlási árait. A mezőgazdasági termények felvásárlásával, értékesítésével, feldolgozásával foglalkozó monopóliumok kifosztják a falusi dolgozókat, akiktől szerfölött alacsony árakon vásárolják fel a terményeket, de kifosztják a városi fogyasztókat is, akiknek ugyanezeket a terményeket drágán adják el. Nem csoda, hogy például a „National Farm Products Corporation’1 haszna tavaly az előző évi 26,5 millió dolárról 28 millió dollárra nőtt. A farmerek eladósodnak. Bankadósságuk összege egy év alatt 2 milliárd dolárral nőtt és tavaly elérte a 14 milliárd dollárt. A növekedés 1945 óta 60 százalékos. A kis- és középbirtokosok földje fokozatosan a monopóliumok és a nagybirtokosok kezébe került. Az Egyesült Államokban nemrég közzétették az 1950. évi összeírás adatait. Kitűnik, hogy 1950-ben az 1935. évi 6.900000 helyett már csak 5.3S4.000 farm volt az országban. Tizenöt év alatt tehát több mint másfélmillióval csökkent a gazdaságok száma. A földjükről elűzött kis- és középfarmerek a városokba húzódnak. Ott a munkanéélkülek hadseregét gyarapítják. Csupán négy év alatt, 1948—1951 között több mint másfélmillióval csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatott személyek száma. Mi az oka a farmerek tömeges csődjének? A kapitalizmusban törvény, hogy a nagytermelés kiszorítja a kistermelést, törvény az osztályrétegeződés. A mezőgazdasági termelés koncentrációja szükségszerűen együtt jár a kis- és középgazdaságok tömeges csődbejutásával A négy legnagyobb monopólium gyártja az összes mezőgazdasági gépek háromnegyed részét. Négy mammutvállalat tartja kezében a hústermelés 72 százalékát. Két társaság uralkodik a tejiparban. A farmer természetesen függ ezektől a vállalatoktól, amelyek monopolhelyzetben vannak mind a gépgyártás, mind a mezőgazdasági termények felvásárlása terén. A farmerek jövedelme nemhogy a gazdaság fenntartására, de még a létfenntartásra sem elegendő. A mezőgazdasági termények 80 százalékát a nagy farmok állítják elő. Ezek az igazi kapitalista üzemek könyörtelenül kizsákmányolnak ötmillió mezőgazdasági munkást. Csökken a mezőgazdasági export is. A nyugateurópai országokban a militarizálás csökkentette a lakosság vásárlóerejét. 1952-ben az amerikai mezőgazdasági export színvonala az előző évihez képest több mint 30 százalékot esett. Az amerikai sajtó beismeri, hogy a földművesek helyzete előreláthatólag tovább romlik. A lapok számításai szerint az Egyesült Államokban másfélkétmillió „felesleges farmer” van. Ezeket el kell űzni földjeikről, mert gazdaságaik „nem jövedelmezőek”. Nem kétséges, hogy ezt a programmot meg is valósítják. PETŐFIBÁNYATELEP 25-én éppolyan látványt nyújt, mint máskor. Vidáman dolgozó emberek szorgoskodnak az épülő kultúrház mellett, kisgyermekek játszanak a napsütéses időben, időnként egy-egy siető irodai munkás megy át a „Iris” irodából a főépületbe. A napot néha tovasiető felülő takarja el. Ez a külszín. Vajjon mit rejt a megszokott felszín? Megyénkben már mindenki tudja, hogy a föld méhe kincset tartogatott magában, szenet. Harc folyik lent a frontokon, a több és jobb szénért, azért, hogy több villanyenergiát termeljen az Erőmű, elegendő tüzelője legyen a munkás és paraszt családoknak megye, sőt országszerte. A bányatelep eddig nem tett eleget minden esetben kötelességének, adósa államunknak, hiszen harmadik negyedéves tervét eddig 88,8 százalékra teljesítette. Néhány nap választ el bennünket az új negyedévtől. Lássuk csak, hogyan harcolnak a bányászok a negyedéves terv befejezéséért. DÉLUTÁN HÁROMNEGYED 2 KÖRÜL megelevenedik az addig csendes „kis" iroda. Jön a váltás ideje, új műszakra gyülekeznek az emberek. A hosszú „népes" — így hívják náluk a kivonatot, mely a bányába szál- BÁNYÁSZ sítja az embereket — megtelik bányászokkal. Külsőre valamennyi egyformának tűnik. Mindegyüknek kezében ott van hűséges kísérője, a bányászlámpa, fejükön a bőrsapka, mindegyiknek szemében az értelem tükröződik. Mégsem egyformák ezek az emberek, legalább is nem egyformán végzik munkájukat. Előfordul persze, hogy az évek folyamán kikovácsolódik, összeforr egy olyan munkacsapat, melynek tagjai nem maradnak el a munkában sem egymástól. A Xill-as front dolgozói 24-en vannak, összetartanak a munkában, másutt is. Most is igyekszenek egy kocsiba felszállni, hogy megbeszéljék a tennivalókat. A „népes” kerekei már vagy öt perce ütemesen robognak a síneken. A földalatti járat belsejébe haladva egyre inkább szűnik a beáramló fény, végül teljesen eltűnik. A kocsiban egymás után nyúlnak ki a bányászlámpák. Előbb egyenként, majd kettesével, hármasával. Egyik bányász a kanócot igazgatta. Hogy ne két ágú legyen a lánc?. Látszólag mind foglalkozik valamivel, de valamennyien odafigyelnek a fromtmester szavaira. BRIGÁD... Langa Sándor magyaráz. Azt mondja el, hogy az előttünk dolgozó műszak mennyre jutott a munkában, mi a teendő a „ióvesztés, rakodás, fatovábbítás terén. Vigyázni kell arra is, hogy egyenesbe hozzuk a frontot” — mondja a frontmester. A „népes” a megállóhelyhez közeledik. Kiszállás. „Indul az izmos munkásbrigád" a maga Hontjára vidáman, beszélgetve. MÉCSESEKKEL kivilágított folyosóhoz hasonlít a front, javában folyik a munka. Csákányok élesen hasítsanak bele a föld húsába, a szénbe. Mint anyja öléből kiszakított gyermek rajong a széndarab, majd darabokra törve simít a földhöz. A munkások hatalmas lapátokkal rakják a kaparószalagra a széntömeget. Megfeszül az izom, verejték csorog az emberekről. Férfimunkát kíván a bánya, a ezért. Most elakad a szállítószalag, megáll a továbbítás. „Miért á>?” — indul el a front végéről a kérdés, végigmegy minden száron. Ugyanígy jön a válasz: „Nagy darab miatt.” A kettős „fülkében” — így hívják a gerendázat közé eső részt — Pernye István dolgozik. Kiváló vájár, már havi tervét 21-ére befejezte. A kezében lévő csákány nagy ívben lendül a szénfalba, gyorsan, ütemesen. A műszak végére 13.9 köbméter szenet fejt ki havi tervén felül, csak egy „sicía” alatt. Szalai pártbizalmi elvtárs is mindig teljesítette tervét. A műszak végére 10,6 köbméter szenet ,,jöveszt” és rak a kaparószalagra. Mencel János brigádvezető, Ondrek Pál és Hegedűs Béla „együvé” dolgoznak ez alatt a műszak alatt, ki mit ér. Mencel János az ácsolatot készíti el. Hegedűs Béla a szenet „jöveszti”, Ondrek Pál a fatovábbítás munkáját végzi. Mindhárman 250 százalék fölötti normát teljesítenek. ESTE 10 ÓRA: A „népes” kerekei csikorogva indulnak el a síneken, egyre gyorsabb ütemben kattog a kerék, amint sínhez ér. Bányászlámpák világítanak a kocsi belsejében, a munkától elfáradt emberek szemében az elvégzett munka öröme csillog. Megtették ma is, ami tőlük telt. A kis vonat a megállóhoz közeledik, villanyfény szűrődik a kocsiba. Eloltják a bányászlámpákat... Szabó Zoltánné. 1953 október 1. ...növekvő paraszti jólét Heves megyében Egyre szebb, egyre gazdagabb Heves megye dolgozó parasztságának élete. Különösen az elmúlt időszakban, a kormányprogramm megjelenése óta emelkedett szinte ugrásszerűen a falusi lakosság életszínvonala, indult erőteljes fejlődésnek dolgozó parasztjaink gazdasága. A megjelent minisztertanácsi rendeletek jelentős mértékben megemelték a gazdák jövedelmét, s ezzel párhuzamosan megnövekedett a megye dolgozó parasztjainak munkakedve. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete, melynek értelmében azoknak az egyénileg dolgozó gazdáknak, akik az idén eleget tettek kenyérgabona- és takarmánybeadásuknak, 10 százalékkal csökkenteni kell a kukorica-, napraforgó-, burgonyabeadásukat. A rendelet hangsúlyozza, hogy ezt a kedvezményt meg kell adni azoknak az egyénileg dolgozó parasztoknak is, akik kenyérgabona- és takarmánybeadásuknak önhibájukon kívül nem tudtak eleget tenni. A nagy jelentőségű rendelet a hevesi járásban 2000 mázsa kukorica, 1200 mázsa burgonya és 1300 mázsa napraforgó elengedésben részesíti az egyénileg gazdálkodó parasztokat. Ha a terményeket egy vagonsorba raknánk, annyi kocsit kellene összekapcsolni, hogy az négy és fél kilométer hosszú sort alkotna. Csak a tiszanánai dolgozó parasztok 280 mázsa kukoricával, 130 mázsa burgonyával és 180 mázsa napraforgóval adnak be kevesebbet a 10 százalékos kedvezmény értelmében. Végezzünk egy rövid kis számítást, hogy mit jelent a tiszanánai dolgozó parasztoknak ez a kedvezmény, szabadpiaci értékesítés után mit vásárolnak terményükért kapott pénzért. Ebből a pénzből 930 kerékpárt vásárolhatnak, vagyis az ötezer lakosú község majd minden lakója új kerékpáron járhatna. Az állattenyésztés fellendítése, dolgozó parasztságunk anyagi jólétének továbbfokozása érdekében ezután már ingyenes az állatorvosi kezelés, a védőoltás, nem veszélyezteti a dolgozó parasztokat, hogy a felesleges ,,takarékosság” miatt elpusztul a jószág. Erdőtelek 5000 lakosú község, rengeteg szarvasmarha, ló, sertés van a dolgozó parasztok tulajdonában. Az elmúlt évben hozzávetőlegesen is 150 ezer forintot fizettek ki az állatorvosnak, más szóval, az ötezer lakosú község minden egyes lakója, még az újszülött is 300 forintot fizetett a jószágvédelemért. Nagy Vilmos 10 holdas középparaszt, egymaga 500 forintot szurkolt le az állatorvosnak, míg végül megunta a költekezést, a beteg borjúhoz nem hívott állatorvost. El is pusztult a borjú, vele együtt kárbament vagy hatszáz forint. A tavalyi sertéspestis kereken 200 sertést pusztított el, 1000 forintba számítva darabját 200.000 forint veszteség érte a falut. Az idén nem kellett már 14 forintot fizetni az oltásért, 1800 sertést oltottak be, s már itt 15.200 forintot takarított meg a falu, nem beszélve arról, hogy mindössze két sertés pusztult el, tehát ebben is vagy 180 ezer forint a megtakarítás. Összesen tehát, hozzávetőleges számítás szerint az oltóanyagon, a sertéspestis megelőzésén, meg a többi jószágok oltásán, majd 400 ezer forintot takarít meg a falu, s ezen a pénzen minden tizedik ember vehet egy leszállított áru kerékpárt. Nehéz volna felsorolni mindazt a kedvezményt, mely pártunk határozata nyomán kormányunk nyújt dolgozó parasztságunknak- Csak az árleszállítás egy-egy családnál két-háromezer forint megtakarítást jelent egy esztendőben. Világos mindenki előtt, hogy a kormány programmja és annak nyomán megjelent minisztertanácsi határozatok a munkásparaszti szövetség megerősítését célozzák. A falura háruló terhek csökkentése, a termelőerők fejlesztéséhez nyújtott állami támogatás, a mukásosztály kézzelfogható segítsége a dolgozó parasztság számára. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés fejlesztése, az olcsóbb élelmiszerellátás biztosítása révén a dolgozó parasztság is hozzájárul a munkásosztály jólétéhez. Ez a kölcsönös segítség, az életszínvonal emelése érdekében tett közös erőfeszítés még szilárdabbá teszi a munkásparaszt szövetség gazdasági alapjait. S ha erősebbé válik a munkás-paraszt szövetség, még erősebb, még legyőzhetetlenebb lesz népi demokratikus rendszerünk.