Népújság, 1953. november (88-96. szám)

1953-11-01 / 88. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! KÉPÚJSÁG AZ MDP HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM. 88. SZÁM. Ára 50 fillér 1933 NOVEMBER 1. Az építőipari dolgozók megtisztelő, nagy feladata Országunk népe nagy érdeklődéssel figyeli építőipari dol­gozóink nemes munkáját. Az építőipar dolgozóinak keze nyo­mán épül országunk — válik napról napra szebbé. Ahol teg­nap még puszta rét vagy szántóföld volt, ma gyárak, mun­káslakások, kultúrházak emelkednek a magasba — ide „vará­zsolta” a sok-sokezer szorgos, építő kéz. Az építőipar dolgozói az elmúlt évek alatt bebizonyítot­ták, hogy méltók azoknak a feladatoknak elvégzésére, ame­lyeket népünk elvár tőlük, e feladatok elvégzésével kivívták népünk elismerését, szeretetét. Ötéves tervünk, a kormány­programus naponta hívja harcba a már eddig is sok csatát nyert építőipari dolgozókat. Hatalmas létesítményeink van­nak, melyek alkotására büszke az egész ország és különösen büszkék az építőipari dolgozók. Ilyen alkotás a Sztálin Vasmű, a komlói bányászváros, a miskolci egyetemi város, Kazinc­barcika, a Tiszalöki Vízmű, megyénkben a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár, a Gyöngyösoroszi Ércelőmű, a káli óvónőképző és az a sok százezer lakás, mely az ország különböző részén épült. Hazánk építésével egyidőben növekedett az építőipari munkások tudása, áldozatvállalása. Az építőiparban számos követőre talált a szovjet sztahanovisták módszere, az elmúlt évek alatt korszerűbbé vált az építés, mind nagyobb helyet kaptak a modern gépek, melyek leveszik a terhet az építő­munkások válláról, segítőtársakká váltak az építésben. Megváltozott az építőmunkások élete is. Egészséges, tiszta szálláshelyeken laknak, üzemi konyhán étkeznek, autó­busz szállítja őket munkahelyükre. Kormányunk hatalmas összeget fordít minden évben munkakörülményeik állandó javítására. Megyénk építőmunkásaiból 201 töltötte pihenését Lillafüreden, a Mátrában, a Balatonnál és még több üdülő­ben. Galyatetőn 17 dolgozó üdült az állam költségén. Népünk megbecsülését bizonyítja, hogy megyénkben 293 sztahanovista, r több olyan van, aki állami kitüntetésben részesült. Méginkább kifejeződik az építőipari dolgozók megbecsü­lése a kormányprogramok megjelenése után. Számos rendelet, határozat teszi még könnyebbé, még szebbé életünket. Az építőipari dolgozók nagy többsége meleg ruhát kapott, emel­kedett a szociális norma, a munkavédelmi beruházás stb. Népünk sokat vár az építőipari dolgozóktól, a kormány­­program új megvalósításában. Új lakóházak, új kulturális léte­sítmények épülnek, s hogy ezeket mikor veheti tulajdonába dolgozó népünk, az építőiparban dolgozóktól függ. Az építő­ipari dolgozók erőpróbája már megkezdődött. Még ebben az évben hatalmas beruházásokat kell megvalósítani, sok lakást kell építeni, tatarozni. Ez a munka még fokozottabb helyt­állást követel, még jobb, még áldozatosabb munkát kíván. A jó munka biztosítása érdekében jobban meg kell szer­vezni a munkát, minden lehetőséget ki kell használni, hogy biztosítva legyen a téli zavartalan munka is. Az egyik alap­vető feladat a fegyelem és a szervezettség megszilárdítása. Minden építési részlegnek, minden dolgozónak szervezetten és pontosan kell együttműködnie, a fegyelmezetlenségek, a munkaidőkiesések nem hátráltathatják most a munkát. A fe­gyelem fegyver, melynek forgatásával meg lehet rövidíteni az építkezések határidejét, biztosítani lehet a gépek jobb ki­használását. Éppen ezért minden erőt latba kell vetni a fegye­lem megszilárdításáért, az egyenletes termelésért. A határidő legyen törvény a dolgozók előtt, gondoljanak arra, hogy mun­káscsaládok várják az új lakást és dolgozók gyermekei az új bölcsődét. Az építkezések határidőre való befejezése attól is függ, hogy milyen az anyagellátás, milyen a gépek kihasználása. Gazdasági vezetőinknek gondosan és nagy felelősséggel kell irányítaniok a munkát, biztosítaniok kell a gépek jó kihaszná­lását, karbantartását. A szakszervezet fontos feladata küzdeni, hogy az építő­iparban is még jobban fellendüljön a munkaverseny, hogy ki­váló teljesítmények, új m­unkasikerek segítsék az építkezése­ket. A verseny segítségével az eddiginél jobban kell terjesz­teni a szovjet sztahanovisták példáját és a verseny növekvő lendületével segíteni kell a takarékosságot, hogy a nehezen beszerezhető anyagot így is pótolni tudjuk. E cél elérésében mozgósítani kell a különböző szerveknek és a gazdasági veze­tőknek minden dolgozót. Fel kell karolni minden helyes kez­deményezést, bátorítani és támogatni kell az alulról jövő bírá­latot, sokkal határozottabban és keményebben kell fellépni azokkal szemben, akik nem veszik figyelembe az egyszerű dolgozók szavát. Minél harcosabbak lesznek az építőmunká­sok, minél bátrabban bírálják a fogyatékosságokat, annál fe­gyelmezettebb, annál jobb lesz a munka. Harcolni kell azok ellen, akik a kormányprogrammot arra próbálják felhasz­nálni, hogy olyanokat terjesztenek a dolgozók között, hogy „most már szabad a lógás, mert eltörölték a büntetést”, azok ellen, akik kártevő munkával igyekeznek hátráltatni a munkát. A vezetők nem feledkezhetnek meg egy percre sem a nagy munkában arról, hogy az eredményeket a dolgozóknak kö­szönhetjük, s akikre a feladat megoldásában az oroszlánrész hárul: a dolgozók. Minden munka mögött az embert kell látni és gondoskodni kell róluk. Kormányunk nagy összegeket for­dít a beruházásokra, a dolgozók védelmére, s ezt biztosítani is kell. Pártunk és népünk számít arra, hogy az építőmunkások úgy, mint eddig, ezután is megállják helyüket a szocializmus építésében, hogy munkájukkal, tervük teljesítésével előre­viszik dolgozó népünk ügyét. Az építőipar dolgozói válaszol­janak tettekkel erre a bizalomra: a november 7-i versenyvál­lalások teljesítésével, az építkezések határidejének betartásá­val, még jobb munkával bizonyítsák be, hogy küzdenek né­pünk életszínvonalának emeléséért. Zsilákó János, az Építőipari Dolgozók Szakszervezetének heves megyei elnöke. Modern mészmű a Bélapátfalvi D­ementgvárban Előre a november 7-i versenyvállalások teljesítéséért! A Heves megyei Téglagyári Egyesüléshez tartozó egri ho­mokúti téglagyár október hó 29-én déli 12 órakor teljesí­tette évi nyersgyártási és égetési tervét. Ugyanebben az időben az egri Vécsey-völgyi téglagyár is befejezte évi nyersgyártási tervét. így készülnek a forradalmi műszakra a Selypi Cementgyár dolgozói A Selypi Cementgyár dolgo­zói szorgalmas munkát végez­nek. Amit ígértek, azt teljesítik is. November 7-e tiszteletére azt vállalták, hogy erre a napra­­ tervükön felül 400 tonna kun­kért és 300 tonna cementet ter­melnek. Az üzem kollektívája hozzá is fogott nagy lendület­tel a vállalás mielőbbi teljesí­téséhez. A héten azonban sok akadályba és nehézségbe ütköz­tek. A bajok ott kezdődtek, hogy először eltörött a cement­­malom meghajtó tengelye, amely két cementmalmot hajtott. Más­kor törés után a tengelyt min­dig kicserélték. Újat esztergál­tak helyette, ami többnapos ál­lásidőt jelentett. De ha most leállnak, veszélyben lett volna a havi terv és a vállalás tel­jesítése Leifelhofc István, a gyár főmérnöke gyorsan összehívta a karbantartó lakatosokat, hogy mit lehetne csinálni. Az ötlet hamar megszületett. Nem cse­rélték ki a tengelyt, hanem gyorsan meghegesztették. Ez mindössze háromórás kiesést jelentett. A cementmalmok azóta is rendesen működnek. Alig­hogy kész lettek a cem­entma­­lom tengelytörésének a hegesz­tésével, eltörött a kemence fűtő­­dobjának a tengelye. Máskor ennek a­ helyrehozása 8—1­­ órát vett igénybe. A lelkes lakato­sok azonban a fütődob tenge­lyét két és félóra alatt csinál­ták meg. De még mindig nem­ért véget a balsikerek sorozata. Kivörösödött a II-es kemence , amely azt tudatta a klinker­­égetőkkel, hogy falazásra vár. A leállás ismét veszélyeztette volna a gyár kollektívájának terv teljesítését és vállalását. El­határozták, hogy a siker érde­kében, a forradalmi­­ műszak alatt is mindvégig üzemeltetik a kemencét és ezidő alatt klin­­kerrel tapasztják a kivörösödött részt és a forradalmi műszak alatt győzelemre viszik válla­lásuk teljesítését. A Selypi Cementgyáriak vál­lalásaikból október 30-ig 40 tonna kankert és 320 tonna cementet teljesítettek. Befejezte évi tervét A gyöngyösi XII. akna dolgozói a két egri téglagyár november­i tiszteletére „Mi, a Petőfibánya Vállalat XII. akna Gyöngyös üzem mű­szaki és fizikai dolgozói elha­tároztuk, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 36. évfordulóját újabb termelési sikerekkel ünnepeljük meg és csatlakozunk ahhoz a verseny­hez, melyet az Egri Lakatos­­árugyár kezdeményezett. En­nek megfelelően november 1- től 7-ig „forradalmi hetet” fo­gunk tartani. Vállaljuk: 1. A „forradalmi héten” ter­vünket 192 százalékra telje­sítjük, mindennap és ezt a tel­jesítményt továbbra is tartani fogjuk. 2. A minőség megjavítása terén a megengedett 1.5 száza­lék palatartalmat 0.5 száza­lékra csökkentjük. 3. Politikai felvilágosító munkán keresztül az igazolat­lan mulasztások számát 0.9 százalékra csökkentjük. A műszaki vezetés anyag­­ellátását úgy szervezzük meg, hogy a frontok, a munkahelyek időben és megfelelő méretű fákat kapjanak. Nagy nyomás alatt lévő frontok szállító­­vágata fenntartását biztosíta­ni fogjuk. A lőmesterek mun­káját úgy szervezzük meg, hogy a gyors és balesetmentes robbantás biztosítva legyen. Az üzemi bizottság vállalja, hogy a munkafegyelem meg­szilárdítása érdekében fokozza a politikai felvilágosító mun­kát. Fokozottabb ellenőrzést fogunk végezni a munkavédel­mi rendszabályok betartásáért és a munkavédelmi felszerelé­sek használatáért. A pártszer­vezet vállalja, hogy a párt tagjai élenjárnak és a népne­velőket, valamint a politikai iskola hallgatóit mozgósítja a példamutatásra, mind a ter­melésben, mind a tanulásban. Zwillinger István üzemvezető, Bakos Sándor MDP-titkár, Juhász Ferenc ÜB-elnök.” Az egerfarmosiak versenyre hívják megyénk valamennyi gépállomását Mi az egerfarmosi gépállo­más dolgozói a minisztertanács az őszi munkákról szóló hatá­rozatának maradéktalan vég­rehajtása érdekében a követ­kező vállalásokat tesszük: 1. Vállaljuk, hogy az őszi mezőgazdasági munkákat ha­táridő előtt elvégezzük. 2. őszi tervünket határidő előtt öt nappal 105 százalékra teljesítjük. Üzemanyagfogyasz­tásunkat 3, önköltségünket 5 százalékkal csökkentjük. Ez 150 ezer forint megtakarítást jelent gépállomásunknak. 3. 1820 kataszteri hold vetés­tervünket határidő előtt három nappal, a szántást határ­idő előtt négy nappal befejez­zük. Az utóbbi biztosítása érde­kében az egy gépre eső öt nor­málhold átlagteljesítményt 5,1 normálholdra emeljük. 4. Mi, agronómusok vállal­juk, hogy a termelőszövetkeze­teknél a betakarítás helyes megszervezésével biztosítjuk a fejlett agrotechnika alkalma­zását. Továbbá szakmai előadá­sokon ismertetjük azokat. 5. Vezető mechanikus, körzeti mechanikusok és műhely mun­kások vállalják, az erő- és munkagépek folyamatos üze­meltetésének biztosítását, azok karbantartásának ellenőrzését, s a szakmai oktatás rendszere­sítését. 6. Az üzemi pártszervezet vállalja, a kommunisták példa­­mutatásra való mozgósítását. Az ÜB részéről vállaljuk a verseny rendszeres ismerteté­sét. A versenyjelentéseket a MEDOSZ-nak, valamint a gép­állomás megyei igazgatóságá­nak pontosan küldjük. 7. A minisztertanács hatá­rozatának­ értelmében biz­tosítjuk a dolgozókkal való gondoskodást, állandóan ellen­őrizzük a dolgozók pontos bé­rezését. A dolgozók jogos pana­szait azonnal orvosoljuk. Vál­laljuk a szakszervezeti munka megjavítását, létszámának emelését. 8. Mi, az adminisztrációs dol­gozók vállaljuk, hogy az egyé­­nenkénti verseny értékelését az elszámolás után egy nappal el­készítjük. A határidős jelentést határidő előtt egy nappal a felügyeleti szervek részére megküldjük. Anyag, munkabér és egyéb költség felhasználásá­nak fokozottabb ellenőrzésével vállaljuk a pénzügyi fegyelem pontos betartását. 9. Traktorosaink közül no­vember 7 tiszteletére Jakab Ráfael 225 normálholdas őszi tervének 400 normálholdra való teljesítését vállalja. Csör­gő Albert 225 normálhold elő­irányzatával szemben 315 nor­­málhold, Veres Simon 286 nor­málhold elvégzését vállalja 225 normálhold tervével szemben. 10. A gépállomás éves tervét határidő előtt két nappal 105 százalékban teljesíti, 98 száza­lékos üzemanyagfelhasználás mellett. Az alant felsorolt szempon­tok alapján versenyre hívjuk a megye összes gépállomá- Tóth Albert igazgató, Joó János párttitkár. Két mű­szakos szántással a vetés sikeréért! Néhány nap múlva, elérkezik az őszi vetés végső határideje. Ennek ellenére az őszi munkák üteme korántsem kielégítő. A gép­állomások nem adnak kellő segítséget a termelőszövetkeze­teknek, s egyénileg gazdálkodó parasztoknak. A legtöbb gépállomáson las­san, vontatottan halad a munka. A két műszak megszervezésével m­l­a sem törődnek a vezetők. Gépállomásaink a vet­őszántást mindössze 67, a vetést 87, a mélyszántást pedig 36 száza­lékra teljesítették. A lemaradás oka elsősorban a rossz munkaszervezés. A gép­állomások 273 erőgépe közül mindössze 91 dolgozik két mű­szakban. A pétervásári gép­­állomásnak például egyetlen gé­pe sem dolgozik két műszakban. Következésképpen több ezer hold áll még vetetlenül e gépállomás körzetében. A füzesabonyi gép­állomáson is „megfeledkeztek” a két műszak bevezetéséről. Gépállomásaink helyes munka­­szervezéssel, a két műszak be­vezetésével tervüket határidőre tudnák teljesíteni. A káli gép­állomás dolgozói minden percet kihasználnak, s a siker nem is marad el. A vet­őszántást 113 a vetést 196, s­ a mélyszántást­­ 85 százalékban végezték el. A vetés végső határideje október 31 volt. Gépállomásaink ne tétlenkedje­nek tovább. Az élenjáró káli és egerfarmosi gépállomás példája nyomán vezessék be a két mű­szakot, a gyors munkai egyik alapfeltételét. MIÉRT KÉSZ Megyénk dolgozó parasztjai elmaradtak az őszi munkákkal. Három nappal a vetés határ­idejének lejárta előtt, mindös­­­sze öt község és 30 tsz, illetve tszcs végzett a vetéssel. Súlyos a lemaradás a szántásban és az istállótrágyázásban is. A megye október 29-ig őszi árpa­­vetési tervét csak 62 százalék­ra teljesítette, a búzavetéssel pedig alig haladták túl az elő­irányzott terület felét. A vetés elmaradására jellemző, hogy a megye legjobban teljesítő járá­sa, a pétervásári járás is csak 86 százalékra teljesítette eddig előirányzatát. Az elmaradásért súlyos fele­lősség terheli a megyei tanács mezőgazdasági osztályát, amely nem fordított kellő gondot­ az őszi munkák ellenőrzésére. Megelégedett például azzal, hogy a járásoktól csak globális jelentést kapott, így nem sze­rezhetett tudomást arról, hogy melyik községben, termelőszö­vetkezeti csoportban legnagyobb a­ lemaradás és így természete­sen elmaradt a segítségnyújtás . A VETÉS? is. Ez a nemtörődömség átra­gadt a járási és községi taná­csokra is. Tétlenül nézték, hogy a dolgozó parasztok „objektív” okokra,, elsősorban a száraz­ságra­­ hivatkozva, halogatták a munkák megkezdését. Ennek kö­vetkezménye volt az is, hogy legtöbb helyen elmaradt a páros­verseny, nem vették figyelembe, hogy az őszi munkákat men­­nyire előre l­endíti. Pedig jó példa is volt: Bélapátfalva és Mikófalva már az őszi munkák megindulásakor párosversenybe lépett, melynek eredménye, hogy­­ Bélapátfalván már október kö­zepén befejezték az őszt­ vetést. Munkájukat a­ tanács is segí­tette, hetenként kétszer kisgyű­­lést tartottak, ahol beszámol­tak az elvégzett munkáról és a verseny állásáról.. A mezőgaz­dasági állandó bizottság tagjai pedig naponta felkeresték az el­­maradó gazdákat és beszélget­tek velük. A két község dolgozói bol­dogan nézegetik a gazdag ter­mést ígérő zöldelö vetést, míg ugyanakkor a megye sok köz­ségében „az esőre várók” még a­ szántást sem­ kezdték meg, ^

Next