Népújság, 1953. november (88-96. szám)

1953-11-01 / 88. szám

1953 november 1. NIpöjsåg Petőfibánya november 7 előtt egy héttel KÉSZÜLŐDÉS A NAGY ÜNNEPRE Ha olvasóink közül valaki 9—10 évvel ezelőtt Selypen járt és sétálgatott a cukorgyár feketén füstölgő kéményei kö­zelében vagy a község szélén, az jól láthatta, a mostani Pe­­tőfi-bánya helyén az elhanya­golt kis bányatelepet, szegé­nyes bányászlakásaival együtt. Azóta a táj képe lényegesen megváltozott. A nyomorúságos lakások helyén ma már szép munkáslakások mutogatják sár­ga falaikat, a bányatelep kö­zéppontjában pedig a többeme­letes legényszállások és az igazgatósági épületek ablak­üvegein keresztül hatolnak be a vénasszonyok nyarának arányló sugarai. .4 bányavállalat, Petőfibánya telepén komoly, szorgalmas munka folyik, igyekvő, dolgos, hangyabolyhoz hasonlít az egész telep dolgozóinak mun­kája. A vállalat bányászai, akik az ipar kenyerét, a szenet szol­gáltatják népgazdaságunknak, munkaruhába öltözve, karbit­­lámpással a kezükben sietnek munkahelyükre, hogy ott a föld gyomrába leszállva, nehéz munkájuk árán termeljenek mi­nél több szenet a hazának. Nemcsak a földalatti részlegek, hanem a gépműhelyek és iro­dák dolgozói is, minden igye­kezetükkel segítik a többterme­lést. Nem nehéz kitalálni, mi az oka ennek a szorgalmas mun­kának és a nagyarányú igye­kezetnek. Október vége felé já­runk és közeledünk november 7-hez, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom hősies kivívá­sának 36. évfordulójához. Bá­nyászaink jól tudják azt, hogy az 1917-es októberi forradalom győzelme végeredményben min­den eredményeink és sikereink kiindulópontja. F­elszabadulá­sunk és mai szép életünk té­nye is végső fokon 1917-hez vezethető vissza. Ezzel magya­rázható az a munkalendület, ami most sűti őket. November 7 tiszteletére jobb munkájukkal igyekeznek tervüket minél előbb befejezni és egymással ver­sengve minél sikeresebben vé­gig vinni azt a háromhónapos versenyt, melyet nemrég indí­tottak. Október 22-én a bánya­vállalat műszaki értekezletén indult el az a nagyarányú munkaverseny, amely az év vé­géig, december 31-ig tart. Mér­nökök, aknászok, bánya- és frontmesterek, vájárok hívják ki egymást nemes versenyre, hogy ezzel is előbbre lendít­sék a többtermelést. A verseny­kihívások alkalmával Mátra Ferenc bányamester így nyilat­kozott: „Nemcsak a negyedik negyedévi, hanem egész évi ter­vünket teljesítjük december 25-re. Egyben versenyre hívom ki régi tanítómesteremet, Pap István elvtársat." A munkába induló bányászok a leszállás előtt, az igazgató­sági épület előcsarnokában gyülekeznek. Itt rengeteg hir­detmény, grafikon, rajz és kü­lönböző feliratok, szemléltető agitációk formájában szervezik, buzdítják versenyre a dolgozó­kat, tudatosítják az eredménye­ket és harcolnak a fennálló hi­bák ellen. Itt olvashatjuk azt, hogy 20-án Kolozsvári Mihály 1611 köbméter szenet termelt, s ezzel ötnapi tervét teljesítette. Napi eredménye 532 százalék. Egy másik helyen, 17-én kiváló eredményt ért el Torják Kál­mán 432 százalékos teljesít­ménnyel, 225 mázsa szenet ter­melt, s ezen a napon 190 fo­rintot keresett. Közli a verseny­­iroda, hogy a háromhónapos versenyben a legjobb ered­ményt elért brigád 10 ezer fo­rint, a második pedig 5000 fo­rint pénzjutalmat kap és az a dolgozó aki havi tervét 25-re befejezi, 100 forint jutalomban részesül. A versenyiroda min­dennap értékeli és feljegyzi az eredményeket, szervezi a dol­gozók versenyeit, s a legjobba­kat a hangoshíradón keresztül népszerűsíti. A pártszervezet a népnevelő­kön keresztül agitációs és fel­­világosító munkával, jó példa­mutatással siet a dolgozók se­gítségére. Így például a Petőfi­­altáróban dolgozó Gálái József vájár, aki állandóan 150 szá­zalékon felül teljesít. " . Saját munkája mellett, segít a lema­radott vagy a sejtés közben bajbajutott elvtársaknak. Egy másik helyen, ahol az ellenség befolyása alatt álló Szabó Jó­zsef azt a kijelentést tette, hogy a kommunisták csak ma­guknak teremtik meg a jobb életet, Hegyi Miklós pártcso­­port bizalmi frontgyűlést­ hívott össze, s ott a pártonkívüli dol­gozók hozzászólásaival bizo­nyította be hogy mennyivel jobb életük van most, mint a múltban. A szakszervezet munkájáról Az íróasztal fölé hajolva ta­láljuk Kovák József elvtársat, a szakszervezet vezetőjét. Éppen jókor jönnek elvtár­sak — mondja. — Hai később jöttek volna, nem találnak itt. Éppen készültem lemenni a bá­nyába, ott akartam beszélni az emberekkel. Tényleg az az ő munkahelye, nem az iroda. Be­szédjében, dicsér is, meg bírál is, úgy, ahogy azt egyebek érdemlik. Megtudjuk tő­t, hogy az utóbbi időben sokat javult a szak­szervezet munkája. Régeb­ben a szakszervezeti bizalmiak száma 45—50 körül volt, most pedig 82 bizalmi harcot az em­berek megnyeréséért. Jó mun­kájáért — hogy még többet adhasson tudásából a dolgozók­nak — vitték el háromnapos tan­folyamra. Innen visszajövet nem zárta magába tudását, ha­nem amit tanult és amit tud, átadja a többieknek is. A most beinduló bizalmi oktatásnál ő a vezető A felajánlásoknál megszűnt az, hogy a dolgozóknak csak alá kell írni felajánlásukat", amit felülről kapnak. Most min­den dolgozó saját­ maga készíti el a felajánlást és így érték el, hogy nagyobb lendületet vett a spirtjárlás­ ,­minit eddig. A ver­seny­­ érdekében plakátokat­­­­ ké­szítenek és ezeken tudatosítják a dolgozókkal, hogy hogyan állnak a teljesítéssel. Ezt a célt szolgálja a hamagos híradó is. A dolgozók büszkék arra, amikor meghallják a nevüket. Azok a dolgozók pedig, akik még hátul állnak a teljesítés­ben arra­ törekednek, hogy az ő nevüket is meghallgassák a Petőfibánya dolgozói. A szakszervezeti bizalmiak jól dolgoznak. Ezt bizonyítja például Sitké Viktor eredménye is, aki 140 százalékot ért el. Kovák elvtárs szerint inkább kevesebben érjenek el magas eredményt, de a dolgozók több­sége 100 százalékon felül dol­gozzon. Sajnos, még mindig vannak olyan dolgozók, akik súlyosan megsértik a munkafegyelmet, de ezek igyekeznek kijavítani hibáikat. Így­ például Szeles István is, aki szal­agon „uta­zott". Evvel veszélyeztette nem­csak a saját, hanem a mások életét is. Amikor figyelmeztet­ték erre, durva lett, de a végén belátta, hogy mennyire hibás volt Megígérte, hogy kijavítja hibáit és tényleg azóta nem csinált ilyesmit. ÉLENJÁRÓK NOVEMBER 7-ÉRT Garamvölgyi Lajos aknász neve, nemcsak a bányatelepen vált ismertté, sok „Megyénk büszkeségei’” faliújságról, vagy „Legjobb bányászaink” felirat alól mosolyog felénk. A XIlI-as akna vezetőjének és az egész csoportnak munkáját, most ok­tóber fénye világítja be. Vál­lalták, hogy százalékukat 110- ről 115-re emelik, ügyelnek a szén tisztaságára és a törme­lékből minden darab szenet fel­lapátolnak. Vállalásukat már eddig is túlteljesítették és azt is megmutatták, hogy a Forra­dalom hőseinek példamutatása náluk visszhangra talál­t ak­kor, amikor a nemrégen lesze­relt honvédekből 12-őt taníta­nak aknásznak. „Gyere velem a mindennapi tervteljesítésért”. Ez a néhány de sokat mon­dó szó Banis Józsefnek a Xl-es front aknászának felhívá­sa, akiről minden bányász a legnagyobb tisztelettel és elis­meréssel beszél. Mivel érdemel­te ki ezt a nagy megbecsülést? Banis József szeptember vé­géig a XIII-as fronton dolgo­zott, ahol mindig elérték a 150 százalékot. Amikor szeptember végén havi értékelést tartottak, a XI-es aknászbrigád munkáját a terv szerint csak 60 százalék­ra értékelték, és akkor őt a párt ehhez a csoporthoz irányí­totta. Azóta csak egy hónap telt el és a 60 százalékból máris 111 százalék lett. — Jó és gyors eredményem­nek egyedüli forrása az ember­séges bánásmód, — mondja egy­szerű szavaival. — Ne beszéljetek egymáshoz durv­án, hiszen­­ mindannyian em­berek vagytok — mondta tár­sáinak, példát mutatva. Azt is gyakran hangoztatta, hogyha nagy darab a szén, akkor el­akad a szalag. Minden héten egyszer röpgyűlést is tartanak, ahol megbeszélik, mi volt mun­kájukban a helyes és mit kell sürgősen kijavítani. Banis József úgy látja, hogy akkor ünnepli méltóképpen a forradalom 36. évfordulóját, ha új brigádjának teljesítményét magasabbra emelve harcol az emberek megnyeréséért. 3 AZ IFJÚSÁGRÓL Az utóbbi néhány hét alatt Petőfibánya­ hangoshíradója többször követendő példának állította a DISZ-fiatalok elé Godó Sándor és Balázs József 16 tagú brigádját. Hogy kettő­jük­ között kié az elsőbbség, azt eddig is nehéz volt megállapí­tani, az egyformán jól dolgozó brigádok munkájából, de az ok­tóber hónapban elért 132 szá­zalékuk még jobban megnehe­zítette a „versenybíró" helyze­tét. Kénytelen volt elismerni, hogy az eredmény „döntetlen”.­­ Úgy látjuk, a Baranyi-brigád is összeszedte minden erejét, és szeptemberi 87 százalékát 102 százalékra emelte — hangzik a híradóból. Gyuricska Márton DISZ-titkár és úgy érzi, nem volt eredménytelen a velük el­töltött pár óra, sokat segítettek szavai. A DISZ versenytáblá­ján is gyakran változnak a nevek, új és új ifjúmunkások törnek élre. Most a november 7-re élmun­­kásjelvényért felterjesztett ifik- I fcel büszkélkedik a­ versenytáb­la. Valkó Ferenc 186.8, Kopka L­ajos 177.8, Zsemle Lajos 133.7 és Berta Ferenc 150 százalék­kal érdemelték ki népünk meg­becsülését és bizalmát. A bá­nyásznapon pénzjutalomban ré­szesítették őket, ez lendületet adott az ellkövetkezendő időben, munkájukhoz. Ezek után bárki azt gondolná, hogy Petőfibánya fiataljai DISZ- életükkel egyformán meg van­nak elégedve. Pedig az ered­mények mellett súlyos hibák várnak még orvoslásra. Hogy mikor volt legutóbb komoly DISZ-gyűlés? — arra még ve­zetőségünk is csak gondolkozás után tud válaszolni, de mind­járt megmondják az okát is: nincs olyan helyiség, ahol bá­nyánk 800 fiatalja összejöhetne. Az utóbbi néhány gyűlés egy­hangúsága pedig a­ kedvüket is elvette és jogosan fordultak pa­nasszal a vezetőséghez. A kul­­túrfelelős kötelessége, hogy a gyűléseket néhány táncszámmal, vagy kisebb előadásokkal han­gulatossá tegye. Ezzel is se­gítsük hozzá ifjúságunkat a kultúra széleskörűbb megisme­réséhez és az ebbe való bekap­csolódáshoz. Annak sem szabad megismét­lődni, ami október 25-én tör­tént. A fiatalok DISZ-ak­tíva­­űlést rendeztek, amelyen a párt és üzemvezetőség részéről sen­ki sem jelent meg, így az ös­­­szegyűlt tagokkal egyedül tar­tották meg a gyűlést. Hogy le­het az, hogy a pártot — ki­nek egyik legfontosabb feladata az ifjúság nevelése és irányí­tása — ne érdekelje, mivel akarják ünnpelni a Forradalom évfordulóját. Hiszen ezekből lesznek a jövő sztahanovistái, a legjobb kommunisták. A DISZ és a párt vezetősége kapcsolja össze munkáját, összetartoznak, tehát segítsék egymást, mert­­ így az­­ ifjúság­ elveszti munka­kedvét. Közösen beszélik meg a jobb munkamódszert a fiatalok. Ezt láttuk a javítóműhelyben Gyors és jó minőségű munká­val, példamutató magatartással készülnek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom megünnep­lésére a műhelyben is, vagy ahogy sokan nevezik: az „újí­tások pihenőhelyén". Varga Já­nos fiatal gépészmérnök erősen tiltakozik az elnevezés el­en, és minden türelmetlenkedőt leint: „nálunk kevés a létszám és bő­vítésre sem számíthatunk, de azért minden erőnkből dolgo­zunk”. Igaza van, ez a­ műhely már sokszor megmutatta, mire képes néhány ember is, ha tö­rekszik. November 7-re felaján­lották, hogy a XIV-es front üzembeállításához transzformá­torállomást szerelnek be és áram alá helyezik. — Itt aztán elvá­lik ki a legény a talpán — mondja egy alig 18 éves szőke fiú társának, Szabó Kálmán a A kimagasló eredmények és szép egyéni teljesítmények kö­zepette nem titkolhatja el a bányavállalat az összterv telje­sítésében való elmaradását. Szorgalmas munkájuk és jó felajánlásaik ellenére is a bá­nyavállalat e havi tervét idáig 88,5 százalékra teljesítette. Bá­nyavállalat dolgozói, köszörül­jétek ki a csorbát, s a vezetőség jobb munkájával, a termelés jobb megszervezésével a párt- és DISZ-munka, valamint a kis büszkélkedő, de nyugodtan mondhatjuk: van neki mire. A fiatal sztahanovista két és fél éve dolgozik itt mint villany­szerelő és azóta már 240 száza­lékot is elért, őt is megjutal­mazták a bányásznapon 250 fo­rinttal, most november 7-re sztahanovista-jelvényre van fel­terjesztve. Nem sokkal távolabb dolgozik tőle Fáczán Ferenc, aki szintén jól tudja, hol kell megfogni a dolog végét. Csak nem marad el a vele egyidős társaitól — gondolja és gyorsan beindítja gépét. Becsületes, lelkiismeretes munkájával ő is ért már el 210 százalékot, és átlagosan is 170 százalékra dolgozik. Most fel­ajánlotta: teljesítménye emelése és a minőség javítása mellett gyengébb társait is segíti mun­kájukban. mennyiségi és minőségi terme­lés megjavításával még na­gyobb lendülettel törjetek élre, hogy a vállalat november 7-re és utána is diadalmasan halad­jon az élenjárók soraiban. Császár — Dobai — Hajdú: Szabó Kálmán, a gépműhely ifjú sztahanovistája ÉPÜL A KÁLI ÓVÓNŐKÉPZŐ Korszerű óvónőképző iskola épül Kál főutcáján. A munka igen szépen halad. Az ács­brigád jelenleg a tetőszerkezet összeszerelésén dolgozik. Az új iskolát december 31-re adják át­­ a leendő óvónőknek. Ennek ér­dekében a vállalások egész sora születik november 7 tiszteletére. Nagy János kubikos brigádja a pincehelyiség betonozásának, az ácsbrigád a tetőszerkezetnek az elkészítését vállalta. A kőmű­vesek elhatározták, hogy novem­ber 7-re a földszinti rész belső vakolását befejezik. Az ácsbrigád vállalásának 50 százalékban, Nagy János bri­­zalékban 28-án reggelre eleget gádja a betonozásnak 100 szá­­­­zett.

Next