Népújság, 1953. december (97-106. szám)

1953-12-03 / 97. szám

7 NÉPÚJSÁG Háziipari Szövetkezet Gyöngyösön Nagy mértékben megnövekedtek dolgozóink igényei minden téren, így a téli meleg ruhák kereslete terén is. E megnövekedett igények kielégítését szolgálják — többek között — háziipari szövetkezeseink is, ahol a szövetkezet saját készítményű minőségáruit bocsátja a vásárlóközönség rendelkezésére Az üzlethelyiség Sűrűn nyitogatják a vásárlók a gyöngyösi háziipari szövetkezet ajtaját, ahol az apró téli közszükségleti, ruházati cikkeket szerzik be. Maga az üzlethelyiség kicsi ugyan, mégis sok minden található itt. Kötött, horgolt árucikkek, gyermek- és női sapkák, sálak, kardigánok, kesztyűk, zoknik, falvédők, törülközők csodálatos színpompában sorakoznak az állványokon, és várnak a vevőre. Ezenkívül állandó javítási szolgálat van, ahol kisebb alakításokat, javításokat, gombhúzást, harisnyaszemfelszedést készítenek el rövid idő alatt. Kallós elvtárs, a szövetkezet vezetője elmondja, hogy szövetkezetük 1952-ben alakult és kezdetben még súlyos anyagi nehézségekkel küzdött. Az üzlet igen forgalmas hely, különösen a heti piacok alkalmával özönlenek ide Gyöngyös és a környékbeli falvak vásárlói. A szövetkezetnek közel száz dolgozója van, ezek közül 12-en állandóan benn, a szövetkezet műhelyében dolgoznak, a többiek pedig odahaza házimunkájuk melllett készítik el a kisebb kézi kötéseket, horgolásokat, hímzéseket, így együttes munkával ki tudják elégíteni a helyi szükségleteket, sőt még más árudáknak, a Kisker nek, a gyöngyösi és az egri állami áruháznak, az egri Textil Nagykereskedelmi Vállalatnak, s a Budapesti Népművészeti Vállalatnak szállítanak termelvényeikből. A vásárlók az árukkal elégedettek, hiszen itt minden darab szép, ízléses minőségi készítmény. A műhelyben Szövő- és kötőgépek zajától, kattogásától hangos a kis helyiség, ahol 12 ember szorgalmas, odaadó munkával állítja elő a szükséges árumennyiséget. A műhely vezetője, Várkonyi Gyula nemrég még minit kötő kisiparos dolgozóit, de belépett a szövetkezetbe, szerszámait is behozta és most itt vezeti, irányítja a kollektív munkát. Termelésük érdekessége, hogy a gyárból és a helyi ipari anyagellátó vállalattól selejtes fonalakkal kapnak és ezekből ők teljesen selejtmentes árukat készítenek. „A dolgozók a legnagyobb megelégedéssel fogadják minőségi áruinkat és nem győzünk eleget termelni, hogy a helyi, s a vidéki szükségleteket kielégítsük", — mondja Várkonyi művezető. Ha maradék, hulladék és selejtes anyagot kapnak, azt is mind, az utolsó darabig felhasználják. A szövőgépeken szép mintájú tőrüllözőket szőnek, melyeknek eladási ára 24 forint. A szövetkezet két síkkötőgépén dolgozik Várkonyi Jenő és Fejtő Ferenc, munkájuk testi erőt és ügyességet követel. Az így kötött anyag azután a szabászathoz kerül, majd varrással állítják össze véglegesen a kabát, vagy a pullover anyagot. A gombfelvarrást és a kisebb javítási munkákat kézierővel végzik. A szövetkezeti tagok valóságos iparművészek és mindannyiuk munkája, igyekezete, törekvése nyomán tud a szövetkezet eleget tenni tervének, a vállalatokkal kötött szállítási szerződéseknek. Az üzem legügyesebb embere Tibald Jenő faragó és iparművész, aki különböző fafaragásokat, boltokat, díszdobozokat, hamutartókat, cigarettatárcákat készít. ☆ Megyénkben minden kis üzem szorgalmas munkája, törekvése arra irányul, hogy készítményeivel segítse és minél jobban kielégítse a megye dolgozóinak megnövekedett szükségleteit, és a jobb áruel átását. Császár István Cukorgyáraink tervteljesítéséről A HATVANI CUKORGYÁR dolgozói ebben az évben is becsülettel helytálltak. A gyár fennállása óta az idén dolgozza fel a legtöbb cukorrépát. Az üzem szeptember utolsó napjaiban indult meg és november végéig majdnem 15 ezer vagon cukorrépát dolgozott fel. A munka zökkenőmentesen megy. A hatvani cukorgyár dolgozói november hónapban 500 tonnái cukrot termeltek terven felül. Az üzem dolgozóinak munkakedvét még csak fokozza, hogy mórt kezdték meg részükre egy koszerű fürdő építését. A SELYPI CUKORGYÁR kollektívája is több jó minőségű cukor gyártásával járul hozzá az idén közellátásunk javításához. Ők sem akarnak lemaradni a hatvaniaktól. Minden percet kihasználnak, hogy az idei bőséges cukorrépatermés rájuk eső részét időben, veszteség nélkül dolgozhassák fel. A szorgos munkának máris megvan az eredménye: a selypi cukorgyár dolgozói szeptember 29-től november végéig 300.000 kiló cukrot termeltek terven felül. Répafeldolgozási tervüket ez idő alatt 84.100 mázsával szárnyalták túl, ami azt jelenti, hogy a selypi cukorgyáriak december 1-én már december 6-i tervükön dolgoznak. A hulladékanyagok észszerű felhasználása Egerben egy szűk utcácskában van egy üzem, ahol a gyermekek pihenőhelye, a babakocsi készül. Jó hírt szereztek ezek a kocsik az egri gyárnak és a kis kollektívának. Az itt dolgozók mindent megtesznek, hogy a kocsik minél kényelmesebbek, tartósabbak és szebbek legyenek. A kocsik bevonásához viaszosvásznat használnak. De bárhogyan forgatják is az anyagot, mégis elég sok hulladék marad belőle. A hulladékgyűjtő vállalat kocsija minden két hétben megfordult a gyár udvarán és vitte a sok vászondarabot, amit már nem tudtak felhasználni. Augusztusban a gyár igazgatója és műszaki vezetője megbeszélték, hogy mire lehetne felhasználni a sok hulladékot. Játéknak — mondták. Készítsünk belőle babát, labdát, mackót. Ezzel népgazdaságunknak is segítünk, na meg az apróságok életét is vidámabbá tesszük. Nemsokára hozzákezdtek a gyártáshoz. Az asztal lapját különböző színű és nagyságú vászondarabkák borítják, ezekből két dolgozóm: Balkóné és Szemesné vidáman készíti az annyira keresett „mackómuskit” és társait, az állatvilág képviselőit. Naponta 40—50 labdát és 20—25 mackót tudunk készíteni — mondják. Az asztal egyik felén már a kész állatok sorakoznak, hogy bekerüljenek a raktárba. Az ötletességüket bizonyítja, hogy 70—80 féle játékot készítenek. A választék mellett az áruknak egy másik jó tulajdonsága, hogy olcsók. A vásárlóközönség pártfogásba vette a gyártmányokat és csak a káli vés áron 600 darab különböző faissú játék kapott új gazdát. Az illetékes minisztérium is felfigyelt a gyár ilyen irányú munkájára. Az ország összes babakocsigyárainak egy körlevelet küldtek: kezdjenek hozzá ők is a hulladék felhasználásához nagy anyagmegtakarításra jellemző — mondja a gyár igazgatója — hogy azért a hulladékért, amit idáig két forintért vettek át, most 150 forintot kapnak. Pénzben azonban nem lehet lemérni a gyermekek örömét Egy kocsitól annyi hulladék marad, hogy ebből két babát és két labdát is tudnak készíteni. Képzeljük el, mennyi játékot tudnak előállítani, amikor havonta 200 kocsit is készítenek. Az asztalosrészlegtől is igen sok anyag kerül a hulladékba, innen pedig a tűzbe. A vezetőség erre nézve is tervet dolgozott ki. Ezután ezekből is jádékokat készítenek. A furnalemezhulladékból itt készítenek majd lovat, huszárt, a gyermekek nem kis örömére. Az egri Babakocsi gyár példája mutatja, hogy mennyi éve kis dolgot lehet gyártani a hulladékból is. Megyénk gyárai kövessék ezt a példát, használják fel lehetőségeiket népünk igényeinek kielégítésére. Hajdú Imre ■ 1953 december 3. VILLÁM — Szücsik János detki dolgozónak a detki legeltetési bizottság 1951 óta nem fizetett ki 438 forintot Pole Mihály, a legeltetési bizottság „pénzügyi embere” két év óta halogatja a fizetést, hitegeti Szücsik Jánost. Vájjon meddig? Vájjon mikor érti meg a legeltetési bizottság, hogy a megdolgozott munkáért nálunk nem évek múltával, hanem azonnal „szoktak” fizetni? — Megyei Hírlap Hivatal figyelmébe! Egyre több a szerkesztőségünkhöz érkezett levelek között azoknak a száma, melyekben arról panaszkodnak a dolgozók, hogy nem kézbesítik számukra pontosan és rendszeresen az előfizetett újságokat. Érkezett ilyen panasz Gyöngyösről, Gyöngyöshalászról, Egerből — hogy néhányat említsünk is. A dolgozók lelkiismeretesebb munkát kérnek — és joggal! A füzesabonyi járás béketitkára megköszöni azt a „segítséget”, amelyet a béketalálkozó előkészítéséhez a tanácstól kapott. Ilyen segítség mellett saját magának kellett a termet kisöpörni és a székeket összehordani. — Az AVESZ figyelmébe Verpeléten, Besenyőteleken és megyénk más községeiben is az utcákon, tereken rossz a közvilágítás. Feleljen nekünk az AVESZ arra, hogy miért kell az említett községek dolgozóinak este a sötétben botorkálni. — Tolnai János, aki a füzesabonyi vegyes KTSZ dolgozója Tiszanánán lakik és autóbusszal jár be munkahelyére. Minden KTSZ dolgozónak, neki is, kedvezményes utazási bérlet jár, de a MÁVAUT főnöksége ezt nem adja meg azzal az indokkal, hogy kevés a járat, sok az utas, így Tolnai János kénytelen naponkint 24 forintot fizetni, ha haza akar járni családjához. A hatvani ÁFORT kirendeltség az őszi kampányban két esetben nem tudta kiadni a gépállomásnak szükséges üzemanyagot. Ha továbbra is így segíti a gépállomások munkáját, még jobban lemaradunk az őszi mélyszántással. A tanácsok figyelmébe Vállalatunk, a Mátavidéki Kőbányai Vállalat 1953 október elsején alakult meg. Megalakulása óta több mint 100 munkavállalót vettünk fel és még legalább 100 munkavállalóra van szükségünk, hogy tervünket teljesíteni tudjuk. Az ország kőbányái között első helyre kerültünk, tervteljesítésünk 144,8 százalék. A súlyos hiba most már az, hogy sem a járási tanács, sem a recski tanács kérésünkkel nem foglalkozik s egyáltalán nem támogat bennünket. A legégetőbb probléma az, hogy a vidékről hozott munkavállalóinkat nem tudjuk elhelyezni, mivel vállalatunk a lakásépítési munkálatokat még csak a jövő év elején tudja elkezdeni. A megyei tanács illetékes osztályvezetőjét, Daragó elvtársat felkerestük, aki követelésünknek igazat adott, de a pétervásári járási tanács és a helyi tanács kéréseinket mégis elutasította. Több recski lakásra adtunk be igénylést, hogy dolgozóinkat el tudjuk helyezni, de még ezideig egyetlen egyet sem kaptunk meg. Tóth András üzemi párttitkár. * Szerkesztői megjegyzés: Helytelennek tartjuk az illetékes tanácsoknak ezt a magatartását a Mátravidéki Kőbánya Vállalat dolgozóival szemben. Több támogatást várnak a járási és helyi tanácstól a Kőbánya Vállalat dolgozói. Javítsuk meg falusi pártszervezeteinkben a tag- és tagjelölttel vételt Írta : SALLÓS GYULA az NVB párt- és tömegszervezeti osztály vezetője A KÖZPONTI VEZETŐSÉG júniusi és októberi határozatai utat mutatnak egész pártunk, dolgozó népünk előtt a szocializmus építésének új szakaszában. A jelenlegi új fejlődési szakasz feladata: „Az elért eredmények megszilárdítása a népgazdaságban, s ennek alapján a mezőgazdasági termelés, az élelmiszertermelés nagyarányú fellendítésének megszervezése" — mondotta Rákosi elvtárs a Politikai Bizottság beszámolójában. E feladatok maradéktalan megoldásának alapvető előiététele alapszervezeteinkben, de különösen a falusi pártszervezetekben a pártépítő munka megjavítása, pártszervezeteink megerősítése A pártépítés egyik legfontosabb kérdése a rendszeres tagos tagjelöltfevétel, a munkásosztály és dolgozó népünk legöntudatosabb, legharcosabb elemeinek felvétele pártunkba. E munka megjavítása azért is szükséges megyénk alapszervezeteiben, mert hosszú idő óta nem folyik megfelelően falusi pártszervezeteink többségében a tag- és tagjelöltfelvétel. Ezért is nem erősödtek alapszervezeteink a követelményeknek megfelelően az utóbbi években. A PÁRTVEZETÉSBEN elkövetett hibák — melyeket a KV júniusi ülése feltárt — nyilván kihatottak a tag- és tagjelöltfelvételre is. Hiba lenne azonban,, ha csak ebben látnánk megyénkben a nem megfelelő tagjelöltfelvétel okait. Hol követtük el tehát a hibát, amelyek gátolják a rendszeres tag- és tagjelölttel vételt pártszervezeteinkben és alapszervezeteinkben? A megyei pártbizottság pártes tömegszervezetek osztálya sem tett megfelelő erőfeszítéseket a párttól, a párt összetételéről szóló lenini tanítás megértése és a gyakorlatban való alkalmazása érdekében. Ha tettünk is bizonyos lépéseket a tag- és tagjelöltfelvétel megjavítására, nem jutottunk el odáig, hogy felszámoljuk az egyes pártbizottságon és számos alapszervezetben mutatkozó közömbösséget, meg nem értést a pártról szóló lenini tanítás kérdésében. Alapszervezeti vezetőségeink számos helyen — mint Tiszanánán, Boldogon stb. — sokszor formálisan, nem egyszer gorombám reagáltak a dolgozóik — számos esetben párttagjaink — által felvetett problémákra, bíráltaikra, javaslataikra. Nem folyt alapszervezeteimkben tudatos politikai felvilágosító és szervező munka annak érdekében, hogy az arra érdemes dolgozó parasztokat közelebb hozzuk pártunkhoz, hogy tagjelölteket, majd pedig párttagokat neveljünk belőlük. E SÚLYOS HIBÁK elkövetése bűn a párttal szemben, mert a párt él csapatjellegét veszélyezteti, s nem utolsósorban a párt és a tömegek közötti kapcsolat gyengüléséhez vezetett. Megyénk falusi pártszervezeteiben, tszcs-iben, állami gazdaságaiban, sem kielégítő a politikai és szervező munka, a rendszeres tagjelöltfelvétel terén különösen súlyos lemaradás van az egyénileg dolgozó parasztok tag. és tagjelölt felvételében, főleg a hatvani, hevesi és a füzesabonyi járásokban. A hatvani járás több községében — Horton, Zagyvaszántón, Heréden — alig van egy-két egyénileg dolgozó paraszt a pártszervezetben. (Persze nem azért, mert nincs e községekben már egyénileg dolgozó paraszt.) Az a tény, hogy a füzesabonyi járásban a párttagságnak mindössze 17 százaléka csak egyénileg dolgozó paraszt, számos esetben érezteti hatását a mezőgazdasági munkában, a begyűjtés teljesítésében. A füzesabonyi járásban ez az egyik alapvető oka annak, hogy általában hátul kullognak az őszi szántás-vetés elvégzésében, az állam iránti kötelezettségek teljesítésében. Egyáltalán nem kielégítő a tag- és tagjelöltfelvétel a falui értelmiségiek — pedagógusok, agronómusok stb. — körében sem. A viszneki községi pártszervezet vezetősége például Kis Pál pedagógus tagjelölt felvételi ügyét egyik vezetőségtől a másikhoz irányítja, de a jelentkező nem kap érdemleges választ kérdésére. Az ilyen eljárás bizalmatlanságot vált ki a párttal szemben a pártonkívüli tömegeikből. PÁRTSZERVEZETEINK és alapszervezeteink előtt most a KV határozata alapján többek között az a feladat áll, hogy kijavítsák a tag- és tagjelöltfelvétel terén elkövetett súlyos hibákat, hogy tervszerűbbé tegyék a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek legjobbjainak felvételét pártunkba. A dolgozók közül a legjobb erőknek a pártba védő bevonása azt jelenti, hogy a párt friss erővel gyarapszik, javul szociális összetétele, jobban kifejezésre jut élcsapat jellege, ereje, tekintélye, tömegbefolyása — ezáltal is szorosabbra fűzi kapcsolatát a pártonkívüli dolgozó tömegekkel. Ezért tudatosítjuk az alapszervezet vezetősége, a pártcsoportbizalmiak és az egész párttagság közötti pártról szóló lenini-sztálini tanítást, a párttag magasztos fogalmát, a legjobb dolgozók fevételének jelentőégét. Gyökerestől fel kell számolnunk azt a nézetet, amely ma még számos alapszervezetben megnyilvánul az új jelentkezőkkel szemben, mikor azt mondják, „miért nem jött 1945- ben a pártba”. Ez a helytelen nézet elszigeteli alapszervezeteinktől azokat a kiváló dolgozókat, akik a felszabadulástól napjainkig, csak most győződtek meg teljes egészében arról, hogy mit jelent pártunkhoz tartozni, párttagnak lenni. E kérdésről Sztálin elvtárs azt tanítja: „Nem szabad elfelejteni, hogy a párttagok nem az égből hullnak. Jusson eszünkbe, hogy minden párttag, valamikor maga is pártonkívüli volt. Ma pártonkívüli valaki, holnap párttag lesz belőle. Tulajdonképpen mi van ezen kérkedni való?" Egyes pártszervezetek vezetői, mint Poroszlón és Erdőtelken, viszont arról beszélnek, hogy náluk nem találnak tagjelöltségre alkalmas embereket. Ez az állítás nem igaz. Úgy vélem, pártvezetőségi tagjaink valamennyien ismerik a KV határozatából pártunk alapvető célkitűzését, a dolgozók életszínvonalának állandó növelését. Hát nem elismeri-e pártunk Programmját és nem. A párt politikáját értette-e meg az az egyénileg dolgozó paraszt, aki állandóan fokozza földjén — az agrotechnikai eljárások alkalmazásával — a terméshozamok, mint Poroszlón Riczkó Máté, Kormos István, Halász Lajos és mág mintegy 850 pártonkívüli dolgozó panaszt, akik példát mutatnak a növényápolásban, adófizetésiben? Én úgy vélem igen ilyen egyéni dolgozó paraszt sok van minden faluban, többezer a megyénkben. LÉNYEGÉBEN ugyanez a helyzet a termelőszövetkezeti parasztok között is. Megyénkben a gyöngyösi és a füzesabonyi járási pártbizottságok már kezdik megérteni, felhasználni azt a lehetőséget, hogy a tszcs megszilárdítása érdekében párttagok rendkívüli felvételére tehetnek javaslatot. De súlyos hiba, hogy a hevesi, egri és a pétervásári járási pártbizottságok még egyáltalán nem éltek ezzel a lehetőséggel. Pedig ezekben a járásokban is hasonlóan, mint megyénk más tsz-eiben ,sokszáz pártonkívüli dolgozó paraszt van, s ezek derekasan, szívósan és eredményesen harcoltak a kommunistákkal együtt a tsz-ek megvédéséért, az ellenség minden mesterkedésével szemben. Ezekből kell elsősorban megerősíteni a pártszervezeteket. A Központi Vezetőség júniusi határozata és az azt követő kormányintézkedések minden kommunista, minden dolgozó számára vilgosan mutatják, hogy pártunknak érdeke megegyezik a dolgozó nép érdekével. Ezért a határozat maradéktalan végrehajtása minden területen: a dolgozók jogos problémáinak meghallgatása és megoldása a legelsőrendű kötelesség. Megyénk funkcionáriusainak tudnia kell, hogy a tömegeik állandóan értékelik a párt politikáját — tegyük hozzá — nem csak országosan a Központi Vezetőség határozatai, intézkedései alapján, hanem közelebbről a helyi pártszervezet vezetőségének intézkedései, sőt minden egyes vezetőségi tag és párttag tettei, állásfoglalása alapján. A dolgozó tömegek életszínvonalának növelése érdekében tett minden lépés, ez a közvetlen láncszem — állandóan erősíti a párt és a tömegeik kapcsolatát, a pártonkívüli dolgozók bizalmát a párt iránt. Az alapszervezeti vezetők is értsék meg, hogy, a párt és a tömegek közötti kapcsolat megjavításának első feltétele: a párttagság bírálatának elfogadása, helyes javaslataik megvalósítása, a vezetők és a párttagság kapcsolatának elmélyítése. FONTOS DOLOG, hogy a vezetőség, a pártcsoportbizalmiaik nyilvántartsák területükön a legjobb dolgozókat és személy szerint is megállapodjanak abban, ki, melyik dolgozóval foglalkozik, hogyan végeznek közöttük politikai munkát, hogy tagjelölteket neveljenek belőlük. A DISZ-bizottságok is fokozottabban élhetnének azzal a lehetőséggel, melyet pártunk szervezeti szabályzata a tag- és tagjelöltfelvétel terén biztosít számukra. A jövőben a DISZ- bizottságok gondoskodjanak arról, hogy a legjobb fiatalok mind az iparban, mind a mezőgazdaságban az életkori határidő betartásával — sőt esetemként attól eltekintve is — rendszeresen javasolják a fiatalokat tagjelöltségre, vagy párttagnak. Ne nézzük tétlenül azt a helytelen állapotot sem, hogy számos DISZ-titkár nem tagja pártunknak, hanem javasolják ezeket mielőbb tagjelöltfelvételre. A tagjelöltségi időnek kettős jelentősége van. Egyrészt az, hogy ez idő alatt a tagjelölt megismerkedik a párt programmjával, szervezeti szabályzatával, a párt politikájával, másrészt a vezetőséginek módjában van, megismerni a tagjelölt képességét, és azt, hogy méltó-e arra, hogy a párt tagja legyen. Ezekből következik az alapszervezet vezetőségének az a feladata, hogy a jelöltet rendszeresen bízza meg a képességének megfelelő munkával — termelés, munkamódszer átadás, sajtójelentés, népnevelőmunka stb. — segítse és ellenőrizze munkáját, népszerűsítse a legjobbakat, s gondoskodjon arról, hogy a tagjelölt rendszeresen részt vegyen a politikai iskolán és taggyűléseken. Csak a pártcsoportbizalmiak és az alapszervezeti vezetőségi tagok türelmes, segítő, nevelő munkája teszi képessé a tagjelöltet arra, hogy alkalmas legyen a párttagságra, eleget tudjon tenni a párttagsággal járó követelményeknek. Helyesen foglalkozik a maklártályai és a felnémeti községi pártszervezet vezetősége a tagjelöltekkel, mert rendszeresen megbízzák őket népnevelőmunkával és bevonják őket a politikai iskolákra is. A TÖBBI PÁRTVEZETŐSÉGEK is kövessék példájukat. Ezeknek a feladatoknak a megoldása, pártunk erősödését eredményezi, és minél erősebb pártunk, annál erősebb, egészségesebb népi demokráciánk. A párt erejének növelése a béketábor erejét fokozza. Ennek tudatában végezzék pártszervezeteink — egyéb feladataikkal együtt — a tag- és tagjelöltfelvétel munkáját.